Bevezető - előzmények

Az elmúlt hetek és hónapok folyamán szinte slágertémának minősült az AMD processzorok letiltott magjainak aktiválása. A különböző alaplapgyártók sorra szállították saját hardveres alapokon nyugvó megoldásaikat, amelyekkel az AMD tiltása ellenére is lehetőség van a processzorban rejlő letiltott magok aktiválására, ám azt még maguk a gyártók sem tudják garantálni, hogy az aktivált magok stabilan működnek majd. Ez nem is csoda, hiszen a legtöbb processzor esetében azért tiltja le a gyártó a magokat, mert azok a szigorú minőségbiztosítással kapcsolatos vizsgálatokon megbuktak, ami azt jelenti, hogy nem működnek megfelelően, vagyis engedélyezésükkel a rendszer instabillá válhat.

Az első felvonás, avagy azt SB700-as déli híd sorozat és az ACC esete

A magaktiválással kapcsolatos próbálkozások akkor indultak meg, amikor megjelentek az AMD SB700-as sorozatú déli hídjával szerelt alaplapok, amelyek a processzor tuingpotenciáljának javítása érdekében ACC (Advanced Clock Calibration) technológiával érkeztek, amely segített, hogy néhány extra megahertzet kipréselhessünk szeretett processzorunkból. A technológia beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ám az AMD számításaiba kisebb-nagyobb hiba csúszott, ugyanis az ACC engedélyezésével mintegy mellékhatásként egy csapásra aktivizálódtak a gyárilag letiltott processzormagok is. Ahogy ennek híre ment, egyre többen és többen próbáltak szert tenni egy jó kis hárommagos Phenom processzora, amelynél jó eséllyel engedélyezni lehetett a letiltott negyedik magot, így a delikvens a olcsón juthatott négymagos processzorhoz.

A hárommagos processzorok forgalma ennek köszönhetően fellendült és olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy az AMD tökéletesen működő négymagos processzorokat is piacra dobott hárommagosként annak érdekében, hogy ki tudja elégíteni a megnövekedett igényeket, de ez utóbbi információt tekintsük inkább városi legendának. Így vagy úgy, meglehetősen nagy esély volt/van rá, hogy hárommagos Phenom processzorunkból egy egyszerű mozdulattal négymagosat varázsolhassunk, ehhez ugyanis csak engedélyezni kellett az ACC támogatást, az EC Firmware opciót Hybrid-re állítani, a többit pedig a rendszer elvégezte. A CoreControl beállítással az egyes magok egyenként engedélyezhetőek és letilthatóak csak úgy, mint a jelenlegi 8-as sorozatú termékeknél, de beállítás tekintetében az egyes gyártók megoldásai között lehetnek különbségek, így az adott alaplap kiválasztása előtt érdemes utánanézni, hogy hogy segítségével miként lehet magokat aktiválni. Természetesen a művelet előtt érdemes beszerezni a lehető legfrissebb BIOS-t is, de még ez sem garancia arra, hogy működni fog az engedélyezett negyedik mag.

Az AMD a rengeteg sikeres magaktiválást látva veszélyben érezte a négymagos processzorainak forgalmát, így arra kérte a gyártókat, hogy iktassák ki az ACC támogatásban rejlő bugot egy BIOS frissítéssel, de érthető módon senki sem sietett teljesíteni a kérést. Ennek az lett a vége, hogy az AMD az SB800-as sorozatú déli híddal szerelt alaplapok megjelenésével már nem adott lehetőséget magaktiválásra, így a gyártóknak saját, hardveres alapokon nyugvó megoldásokat kellett kifejleszteniük, amelyben az ASUS és az ASRock jártak az élen, mára pedig szinte minden nevesebb gyártó kínál hasonló, hardveres alapon nyugvó processzormag-aktiváló szolgáltatást.

Az SB800-as sorozat érkezésével sem estek kétségbe a gyártók

Az AMD 8-as sorozatú lapkakészleteinek megjelenésével megérkezett az SB850-es déli híd is, amelynek legfontosabb újítása az előző generációs megoldásokhoz képest a natív SATA 6 Gbps-os támogatás volt.

A chipből immáron hiányzik az a funkció, amelynek segítségével BIOS-ból aktiválgathatjuk az esetlegesen letiltott processzor magokat, de ehelyett minden egyes gyártónak van saját, hardveres alapokon nyugvó megoldása, amelynek segítségével továbbra is munkára foghatóak például a két, illetve hárommagos Phenom processzorok letiltott magjai.

Az egyes alaplapokon mikrokapcsolóval is engedélyezhetjük a magaktiváló szolgáltatást, ami így automatikusan aktívál minden magot úgy, hogy a BIOS-ba be sem kell lépni (pl.: ASUS 890GX), de emellett a BIOS-ban egy menü segítségével is eldönthetjük, hogy a rendelkezésre álló magok közül melyeket kívánjuk használni.

A processzorok, amelyek aktiválás szempontjából szóba kerülhetnek

Korábban hallhattunk már olyan hírekről is, amelyekben Athlon II X3-as processzoroknál sikerült a negyedik letiltott magot és a letiltott harmadszintű gyorsítótárat is aktiválni, azaz az olcsó Athlon processzorból drága Phenom II X4 lett. Hogy pontosan miként lehetséges ez? Korábban készültek olyan Athlon II X3-as és Athlon II X4-es processzorok, amelyek a Deneb lapkára épültek. Ezeknél az L3 gyorsítótárat minden esetben letiltották, a hárommagos Athlon II X3-as egységeknél pedig a negyedik mag is le volt tiltva. A Deneb alapú hárommagos Athlonoknál lehetőség van mind a negyedik mag, mind pedig a harmadszintű gyorsítótár aktiválására, a négymagos Deneb alapú Athlon II X4-es modelleknél pedig működésre bírható az L3 Cache, ám ezek a termékek ma már ritkábbak, mint a fehér hollók, hiszen helyüket átvették a Propus alapú megoldások, amelyek eleve L3 Cache nélkül érkeznek (cserébe jobb fogyasztási mutatókkal is rendelkeznek).

A Propus lapka négy maggal rendelkezik, de felhasználásával készítenek hárommagos Athlon II X3 processzorokat is, amelyek lapkája Rana kódnéven fut és amelyeknél lehetőség van a negyedik mag aktiválására. Itt L3 Cache értelemszerűen nem aktiválható, mert ugye nincs. Szóba kerülhetnének még a kétmagos Athlonok, azaz az Athlon II X2 család tagjai is, de azoknál nincs mit aktiválni, natív kétmagos megoldások, megnövelt L2 cache mérettel. Korábban azonban forgalomba került néhány olyan Athlon II X2 7750BE processzor is, amelyek Deneb lapkára épültek, így esetükben engedélyezhető volt a két letiltott mag. Az L3 Cache aktiválásáról az akkori hírek nem számoltak be, de jó eséllyel azt is be lehetett kapcsolni. Ha már szóba került a Regor mag: a Sempron 140-es processzor esetében, amely gyárilag egymagosként kerül forgalomba, szintén lehetőség van egy kis mag aktiválgatásra, ugyanis a Sargas kódnevű lapkát alkalmazó termék eredetileg Regor lapkára épül, amely két maggal rendelkezik, vagyis egy kis szerencsével az egymagos Sempronunkból kétmagos Athlon II X2-es processzort is varázsolhatunk.

Jó választásnak minősülnek a két- és hárommagos Phenom II BE, azaz Black Edition processzorok is, amelyek szorzózár-mentes kivitelben érkeznek, azaz rendkívül könnyedén, pusztán a szorzó emelésével és némi feszültségemeléssel tuningolhatóak. Ezekkel a processzorokkal akkor is jól járunk, ha a letiltott magokat végül nem sikerül aktiválni, de ha szerencsénk van és a két- vagy hárommagos processzorokból négymagost tudunk varázsolni, amely stabilan működik, akkor némi tuninggal igen komoly teljesítmény növekedést érhetünk el az alapmodellhez képest.

Van még egy processzorcsalád, amelynél lehetőség van, illetve lehetőség lenne a magaktiválásra, ám ez a család egyelőre még nem kapható, a hatmagos Thubanok négymagos változatairól van szó. A Zosma processzorok egyik tagjával, a Phenom II X4 960T modellel kapcsolatban a napokban egy elég kellemetlen hír jelent meg: az AMD úgy döntött, hogy kereskedelmi forgalomban nem lesz elérhető a processzor, legalábbis dobozos formában semmiképpen, csak OEM gyártók kapják meg, akik komplett konfigurációkkal együtt fogják értékesíteni a terméket, méghozzá olyan alaplapokkal karöltve, amelyekkel még véletlenül sem aktiválható a két rejtett processzor mag. A gyártó ezt a lépést azzal magyarázta, hogy segítségével meg szeretné védeni a hatmagos Thuban asztali processzorok eladási mutatóit, így ugyanis a "hatmagosítható" Phenom II X4 9xxT modellek nem ronthatják majd a termékek forgalmát. Az aggodalom érhető, mi főleg azért sajnáljuk az új chipre épülő négymagos processzorok elmaradását, mert nagyon jó fogyasztási mutatókkal rendelkezett a nálunk járt 1090T a mostani Phenom II X4-ekhez viszonyítva.

A tesztrendszer és a teendők

Tesztünkben a 890GX bemutató alkalmával használt és Ajánlott plecsnit szerzett ASUS M4A89GTD-PRO/USB3.0 alaplapot hívtuk segítségül, amelyre a cikk készülésének pillanatában elérhető legfrissebb BIOS-t is felpakoltuk, hogy semmi se álljon a zökkenőmentes tesztelés útjába. Az alaplap BIOS-ában a CPU menüponton belül találjuk az ASUS Core Unlocker szolgáltatást, amely alap esetben "Disabled" állásban van. A menüpont engedélyezésével megjelenik jó néhány újabb menüpont, amelyek segítségével beállíthatjuk, hogy az éppen aktuális processzornál mely magok működjenek és melyek ne. Mivel az alaplap a hatmagos processzorokat is támogatja, így összesen hat magnál állíthatjuk be, hogy működjön-e, vagy sem, pontosabban csak ötnél, ugyanis az első mag alap esetben mindig funkcionál. A Core_Unlocker mikrokapcsolóval, amely az alaplapon található, egyszerűben is megoldhatjuk a kérdést: a kapcsoló ON állásba helyezésével a rendelkezésre álló összes letiltott magot automatikusan aktiválja a rendszer, nekünk semmi plusz teendőnk nincs. Érdekesség, hogy a rendszer automatikusan megnöveli a processzor megfeszültségét, méghozzá 0,025V-tal. Esetünkben ez nem volt elég ahhoz, hogy a rendszer három vagy négy maggal stabilan üzemeljen, így 1,4V-os feszültséget kellett beállítanunk, amellyel már nem volt semmi baj.

Első körben tegyünk egy próbát: engedélyezzük a második és harmadik magot (kétmagos Phenom II esetén), majd mentsük a beállításokat és figyeljük, hogy elindul-e a rendszer. Ha igen, és a Windows is bootol, akkor egy rövid Prime 95 teszttel bizonyosodjunk meg róla, hogy az engedélyezett maggal stabilan üzemel-e a rendszer. Amennyiben nem, úgy próbáljuk megemelni a processzor vCore feszültségét 0,05V-tal. Ha ezután is instabil a rendszer, akkor ezt a magot el is felejthetjük, tiltsuk le, majd engedélyezzük a negyedik magot. Az új maggal végezzük el a fent leírtakat, majd ha ez sem működik, akkor tegyünk le a magaktiválásról. Ellenkező esetben, ha mindkét magnál minden tökéletesen működik, akkor nyert ügyünk van: egy kétmagos Phenom áráért sikeresen szert tettünk egy négymagosra. A Prime95 legfrissebb 32-bites változatát innen, míg a legfrissebb 64-bites verziót innen lehet letölteni.

Amennyiben hárommagos Phenom II-es processzorral próbálkozunk, egyszerűbb dolgunk van, mert csak egyetlen magot kell aktiválni. Az aktiválás és a teszt lefuttatása után hamar kiderül, hogy sikerrel jártunk-e, ha elsőre instabil a rendszer, akkor itt is emeljünk egy kis CPU magfeszültséget. A Prime95 egy órás futtatása alatt a nagyobb stabilitásbeli problémákra fény derülhet, de ha biztosra akarunk menni, akkor egy 10-12 órás teszt segítségével erre is van lehetőség.

SB710-es és SB750-es déli hidak esetén az ACC támogatás aktiválásával érhetjük el azt, amit fentebb a hardveres alapú magaktiválási metódussal dolgozó 8-as sorozatú lapkakészletre épülő alaplapnál. Itt alap esetben nincs lehetőség a magok közötti váltásra, azaz nem mondhatjuk meg, hogy melyik mag működjön, illetve melyik ne. Ha instabil a rendszer, az egyetlen teszt alkalmával kiderül. Fentebb is csak azért javasoljuk, hogy egy kétmagos Phenom II-nél egyenként aktiváljuk a magokat, hogy könnyebben kiszűrhessük, hogy a plusz két mag közül melyik hibás.

Esetünkben minden hibátlanul ment, de ebben közrejátszik az is, hogy a sikeres teszt érdekében az AMD magyarországi képviseletétől egy olyan Phenom II X2 555-ös processzort kaptunk, amelynél garantáltan működik a plusz két mag. Így azért nem nehéz a történet, de kereskedelmi forgalomban kifogni egy olyan processzort, amelynél a letiltott mag vagy magok hibátlanul működnek, mindenképpen szerencse kérdése, akár SB710/750-es, akár hardveres magaktiválási képességekkel felruházott 8-as sorozatú alaplapot választunk a művelethez.

[bold]A tesztrendszer

Processzor:[/bold] Phenom II X2 555BE

Alaplapok: ASUS M4A89GTD-PRO/USB3.0

Videokártya: Sapphire Radeon HD 5850

Tápegység: Corsair HX 550W

Merevlemez: Western Digital 160 GB

Memória: 3 x 2 GB Geil CL7-7-7-20 CR2

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium x64

Szintetikus- és játéktesztek

A processzorral több tesztet is elvégeztünk, méghozzá úgy, hogy egy, kettő, három, illetve négy magot engedélyeztünk és megnéztük, hogy az egyes módok között mi a különbség. Ezek a tesztek pusztán kíváncsiságunk kielégítését szolgálják, maximum érdekességként állják meg a helyüket, az igazi kérdés inkább az, hogy a kétmagos módhoz képest a három-, illetve négymagos mód mekkora teljesítmény növekedést jelent, azaz mennyit nyerünk a rejtett magok aktiválásával.

Első körben most az Everest 5.30-as változatának 2163-as béta kiadásával vizsgáljuk meg, hogy milyen különbsége mutatkoznak az egyes módok között. Az eredmények kitűnően bemutatják, hogy a több magra támaszkodó tesztek alkalmával mekkora előnyre tehetünk szert. Természetesen a memóriával kapcsolatos műveletek (írás, olvasás és másolás) jelentősebb mértékben nem, mindössze hibahatáron belül változnak, de ezeket az eredményeket azért benne hagytuk a táblázatban, hogy ez a tény mindenki számára jól látható legyen.

A memória tesztektől eltekintve a többi megmérettetésben szépen látszik a több mag által nyújtott előny, ha olyan alkalmazásokat futtatunk, amelyek képesek profitálni a több mag által kínált előnyökből.

Még több teszt

Az Everestben kapott eredmények nagyjából jól ábrázolják, hogy mire számíthatunk azokban az alkalmazásokban, amelyek képesek kiaknázni a többmagos processzorokban lapuló erőt. Hogy konkrét példával is tudjunk szolgálni, lefuttattunk egy pár általános tesztet is, amelyek remélhetőleg még részletesebb képet adnak az aktivált magokkal szerezhető teljesítmény többletről.

A wPrime, amely több szálon dolgozik, látványosan begyorsul a magok számának növelésével. Ugyanez a helyzet a CineBench R11,5-ös változatában is, de a hasonló arányokat láthatunk a Sisoft Sandra aritmetikai tesztjében, ami a processzor nyers számítási teljesítményét méri. A videó kódolás és a fájlcsomagolás félelmetesen begyorsul a négymagos rendszeren, ha a kétmagos processzor teljesítményét vesszük alapul, de ha az egyetlen mag futtatásakor kapott eredményeket állítjuk a négymagos teszteké mellé, akkor döbbenetes különbséget láthatunk. Összességében azt látjuk, amit már eddig is tudtunk: a több szálon futó alkalmazásoknál processzormagból sosem elég, minél több van, annál gyorsabban lesz készen az adott feladat.

Játékok

Szintetikus teszteknél és valós teszteknél már egyértelműen láthattuk, hogy mekkora előny származik a több magból, így nem kérdés, hogy érdemes-e megpróbálni a letiltott magokat aktiválni. A játékok terén már egy picit más a helyzet, mert erősen játékfüggő, hogy mi képes profitálni a több magból és mi nem. Az utóbbi időben szerencsére egyre több tud mit kezdeni a plusz erővel, de még így is rengeteg játék van, ami két mag mellett már bőven boldog.

Ilyen játék például a Crysis. Bár igyekeztünk nem elrugaszkodni a valóságtól, ezért valós beállításokat használtunk, és Gameren egyértelműen VGA limit lép fel, de azért látható a Mainstream eredményekből, hogy a több mag nem nagyon dobja meg a teljesítményt. A Far Cry 2 közepes beállítások mellett egy kicsit nagyobb teljesítmény növekedést mutat, de nem sokkal, pedig tapasztalataink szerint szereti a több magot.

Fogyasztás, hőmérséklet

Szokásunkhoz híven most sem hagytuk ki a fogyasztásmérést. Minden egyes módban megvizsgáltuk, hogy mekkora fogyasztás mellett üzemel a rendszer. Üresjáratban, energiatakarékos módban, CineBench alatt és Far Cry 2 futtatásakor is összegeztük a fogyasztást a pillanatnyi minimális és maximális értékek alapján. Az alábbi értékek az alaplap, a processzor, a memória modulok, a merevlemez, az optikai meghajtó és egy billentyűzet-egér páros USB vevőjének összfogyasztásáról adnak némi képet. 

Ahogy az várható volt, a magok számának növelésével bizony növekszik a fogyasztás is: üresjáratban elhanyagolható mértékű különbség van a kettő- és négymagos rendszerek fogyasztása között, de terhelés alatt azért már növekszik az étvágy, méghozzá jól látható mértékben. Mivel a plusz fogyasztáshoz plusz hőtermelés is társul, így nem mindegy, hogy milyen hűtőt alkalmazunk az adott processzornál. A gyári hűtő nem egy túl jó választás, bár ha tuningolni nem szeretnénk, akkor egy jól szellőző házban éppen határesetnek minősül, elvan vele a processzor, így nincs égető szükség a cseréjére. Amennyiben a magok aktiválása mellett egy kis órajel emelést is eszközölni akarunk, akkor feltétlenül érdemes, sőt, fokozottan ajánlott, hogy beszerezzünk egy normális processzorhűtőt.

Hőmérséklet

Ha már szóba került az extra hőtermelés, nézzük is meg, hogy számszerűsítve pontosan mire számíthatunk, amennyiben 0,05V-os vCore feszültségemelést is végrehajtunk a rendszernél a stabil működés érdekében. A magok aktiválása után egy kellemetlen meglepetés is érhet: az egyes magok hőmérsékleténél 0 Celsius fokot látunk majd, ugyanis a rendszer nem tudja kiolvasni a magok pillanatnyi hőfokát. A CPUID HWMonitor alkalmazása a teljes processzor hőmérsékletét hellyel-közzel pontosan megmutatja, így érdemes ezzel ellenőrizni aktiválás után, hogy mennyire képes helytállni a gyári hűtő.

A gyári hűtővel üresjáratban 40 Celsius fokon, míg terhelés alatt átlagosan 50 Celsius fokon üzemelt a processzor, de a teszt alkalmával hosszasabb működés során 53 Celsius fokos hőfokot is mértünk. Négymagos módban már alapjáraton is 45 Celsius fok körül helyezkedett el a CPU hőmérséklete, de hosszas terhelés hatására ez az érték a képen látható 66 Celsius foknál is magasabbra, egészen pontosan 71 Celsius fokra emelkedett. Ezek az adatok egy 22 Celsius fokos szobában készültek úgy, hogy az alaplap és az alkatrészek nem zárt házban, hanem egy tesztasztalon foglaltak helyet. Ennek fényében a nyári nagy melegben egy rosszul szellőző házban gondok lehetnek, ha aktiváljuk a plusz két magot és elvégezzük a szükséges feszültség emelést. Érdekesség, hogy feszültség emelés nélkül a 15 percig futó WinRar teszt félúton kifagyott, de a +0,05V-os feszültségemelés után ez a probléma megszűnt. A feszültségemelés hiánya hárommagos módban is hasonló jelenséget produkált.

Végszó

Mielőtt a véleményünket összegeznénk, fontos leszögezni, hogy a processzormagok aktiválása igen komoly szerencsejáték, azaz lehet, hogy sikerrel járunk el, lehet hogy nem, mivel az esetek többségében azért tiltják le az egyes magokat, mert azok a szigorú minőségbiztosítási vizsgálatokon, illetve a stabilitási teszteken megbuktak.

Érdemes körülnézni azzal kapcsolatban is, hogy az egyes alaplapoknál melyik BIOS alkalmazásával sikerült a letiltott magokat aktiválni. Ebben segítségünkre lehet ez a weboldal, ahol szépen összegezve vannak a tapasztalatok, méghozzá alaplapra lebontva. Mi a jelenlegi teszthez az Asus 890GX-es alaplapját használtuk, azzal mint látható volt, minden simán ment.

Akárhogy is döntünk, azt ne felejtsük el, hogy a siker minden esetben a szerencsén múlik: senki sem garantálja, hogy a letiltott magok hibátlanul fognak működni!

A tesztben szereplő ASUS M4A89GTD-PRO/USB3.0 alaplapot az ASUS magyarországi képviseletétől,  a Phenom II X2 555 BE processzort pedig az AMD-től kaptuk kölcsön [italic][bold]. Ezúton is köszönet értük!

[/bold][/italic]