1. SL410 - Specifikáció és hardver
Több mint egy éve már, hogy a Lenovo piacra dobta a Thinkpad család első, kifejezetten belépő szintű SL szériáját. A 13-15”-os gépek sikeresek voltak, hiszen árkategóriájukban jó összeszerelési minőséggel, jól csengő márkanévvel és viszonylag halk működéssel bírtak, viszont felszereltségük valamelyest elmaradt a konkurenciákétól. Tavaly novemberben jelentette be a cég a sorozat második generációját és decemberben szállingózni is kezdtek az első példányok az országba. Tudni lehetett, hogy a trendeknek megfelelően 16:9-es kijelzőt kapnak a felhasználók LED-es háttérvilágítással, és hogy eltűnik a fényes felső burkolat is, amit sokan (köztük mi is) kritizáltunk. A többi viszont már csak akkor derült ki, amikor megkaptuk a két gépet egy hétvége erejéig.
Végignézve a specifikációt joggal merül fel a kérdés, hogy az árcédula az miért olyan csúnya, amilyen. Tekintettel arra, hogy – mint majd látni fogjuk – az SL510 60 ezer forinttal olcsóbb egy nagyon hasonló kiszerelésben és az eggyel jobb kategóriás T400 se sokkal drágább, annyira nem fogjuk mereszteni a szemünket az SL410-re. Ettől elvonatkoztatva viszont nem annyira rossz a helyzet, a Bluetooth-ért kár, tekintve, hogy kisvállalkozásoknak szánja elsősorban a gépet a Lenovo. A 3G-s modem viszont örömteli, főleg, hogy GPS modullal is rendelkezik, ergo navigálásra is használható a gép (vagy helymeghatározásra, az inkább jellemző egy notebooknál). A GPS működéséhez is szükség van SIM kártyára (érvénytelen is megteszi), házon belül, akár ablakhoz közel is viszont nagyon nehezen talál műholdakat a készülék, így csak nyílt terepen érdemes próbálkozni vele.
A notebook mellé szokás szerint csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk, és most némi spórolás, hogy az UltraNav cseréjéhez szükséges piros pöckök ezúttal kimaradtak a csomagból. A töltő maradt 65W-os szerencsére, az akkumulátor viszont picit gyengült az első generációhoz képest (48 vs. 52 Wh).
Két márka van, amelyektől elvárjuk, hogy borzasztó csendes gépeket készítsenek. Az egyik az Apple, a másik a Lenovo. Az SL410 szerencsére nem szakítja meg a cég hagyományait és még a legdurvább terhelésre se igazán zajong. Természetesen a ventilátor hangja olyankor már azért hallgató, de más gépek ilyen neszt üresjáratban szoktak produkálni. Konnektorról üzemeltetve a gépnek van némi alapzaja a járó ventilátor miatt, akkumulátorról viszont gyakorlatilag kikapcsol, legalábbis egy méterre már semmit nem lehet hallani a készülékből. A processzor terheléssel 66, anélkül 45 fokos volt, ezek átlagos eredmények, de a zajszintet és a 65 nm-es gyártástechnológiát használó processzort (Core 2 Duo T5870) figyelembe véve jónak mondhatóak.
A Windows 7 egyértelműen a videokártyát jelöli meg a leggyengébbnek, az összes többi komponensre egyformán átlagosan jó értékeket adott. Nem igazán értjük, hogy a Lenovo miért egy ilyen régi CPU-t tett a gépbe (nyílván iszonyú mennyiségű van még raktáron nekik vagy bagóért adja az Intel). A 2 GB memória egyébként egyetlen modulként van jelen a gépben, így a bővítés nagyon könnyen megoldható 4 GB-ra.
A merevlemezzel meg voltunk elégedve, hiszen a gyorsabbak közé tartozik, viszont a 45 fokos üzemi hőmérséklet már nem valami bíztató. Az alacsony zajszint mellé kapunk aktív HDD védelmet is, így bizonyos behatásoknál a rendszer átmenetileg egyszerűen parkoló pályára állítja a fejet, hogy ne sérülhessenek az adatok. Ami a partíciókat illeti, a rendszer visszaállításhoz egy nem rejtett 10 GB-os Q meghajtó van jelen, a maradék 288 GB a C meghajtón terpeszkedik.
Szoftverek tekintetében a 30 napos Norton Antivirus-t nem erőltetnénk, túlságosan megfoghatja a gépet, helyette ajánlatos a NOD32, az AVG, a Trend Micro vagy az Avast! Home valamelyikének beszerzése. Office-ból is csak 60 naposat próbaváltozatot kapunk, ami viszont teljes értékű, az a ThinkVantage. A Lenovo saját programja remekül foglalja egybe a gép különböző hardvereinek kezelését, melyek közül a mobil internet használatához szükséges varázslót és az energiamenedzsmentért felelős alkalmazást fogjuk legtöbbször használni.
A két zsanér között elhelyezkedő hangszóró viszont csalódást okozott. Nagyon mű hangjuk van, ráadásul a tisztasággal is akadnak problémák. A hangerő rendben van, de zenehallgatáshoz aligha fogjuk sűrűn használni őket.
2. SL410 - Ergonómia
A gép külsőre minimálisan változott csak, ahogy a bevezetőben már említettük, végre visszakaptuk a matt felső burkolatot, ami természetesen egész jól tűri az ujjlenyomatokat. Az anyaghasználaton érezni, hogy nem az a masszív Thinkpad, mint az R vagy T sorozat, de kategóriájában sokkal jobb, mint bármelyik másik gép. Nyitó mechanika nincs, illetve a zsanérok is műanyagból vannak, de elég merevek, így valószínűleg tartósak lesznek. A gép alján minden létező hardverhez hozzá tudunk férni, a SIM kártyát a bal alsó sarokban tudjuk betenni a 3G-s modemhez és a GPS-hez.
A billentyűzet első ránézésre a tipikus Thinkpades klaviatúrának tűnik és csak az alátámasztás az, ami megkülönbözteti nagyobb testvéreitől. Egyáltalán nem süpped, de érezni lehet rajta, hogy nincs alatta a rollcage váz. Ettől függetlenül sokkal jobb, mint a kategória átlaga. Megmaradtak a hangerő szabályzó gombok a bal oldalon, a LED-ek pedig felvették ezeknek a gomboknak az alakját, így mondhatjuk, hogy szimmetrikus hatást keltenek.
A touchpad érdes felületet kapott és alapvetően nincs is vele gond, de elég furcsán reagál néha és gyakran küldi magát alvó üzemmódba, így eltart egy pár érintésig, míg magához tér (ez igaz az SL510-re is). A felület talán minimálisan hízott az előző generációhoz képest, ami viszont fontos, hogy multitouch-képes. Ez a függőleges és vízszintes görgetésre korlátozódik, de ez a mindennapi használatban bőven elegendő.
A csatlakozók két oldalon helyezkednek el, elöl és hátul semmi nincs. Az eSATA port harmadik USB-ként is funkcionál, kikapcsolt állapotban viszont nem tölt. A HDMI port Intel videokártya ellenére hangot is képes továbbítani, de talán szerencsésebb lett volna feljebb tenni.
A kijelző nagyon szép és nem utolsó sorban tűéles képet produkált, a LED-es háttérvilágításban sem találtunk kivetnivalót. A színhelyesség is rendben volt és a kontraszt is. A minimális és maximális fényerő között elegendő különbség és fokozat volt, napfényben is valószínűleg jól olvasható a panel, de sajnos ennek tesztelésére a pocsék időjárás miatt nem volt lehetőségünk.
A webkamera kezelésére csak külön szoftverrel van lehetőségünk, alapból nem tudjuk használni, tehát a Sajátgépben nem jelenik meg. A képminősége átlagosnak mondható, az alacsony fényt nem túlságosan szereti, viszont a mikrofonja jó.
3. SL510 - Specifikáció és hardver
Az SL510 sokkal érdekesebbnek tűnik kistestvérénél, ugyanis jóval olcsóbb nála, pedig felszereltségben nincs igazán nagy különbség. Lássuk a garantált siker hozzávalóit.
Több memória, kisebb merevlemez, Windows 7 Home Premium – nagyjából így lehetne megfejteni a különbséget a két gép között. Az pedig, hogy a 60 ezer forintos eltérés miből adódik számunkra is rejtély. Ha levonjuk a 164 ezer forintból a bő 20 ezer forintos 3G-s modemet, akkor láthatjuk, hogy nagyjából a Toshiba L500, a Compaq CQ61 és az Asus K50 széria ellen indul harcba az SL510.
A dobozban pontosan ugyanazokat a kellékeket találjuk, mint az SL410-nél, ebben nincs is semmi meglepő, az akkumulátor továbbra is 48 Wh-s, a töltő pedig 65W-os.
Zajszintet illetően a nagyobbik Thinkpad szinte hajszál pontosan ugyanúgy viselkedett, mint öccse, elég nehéz megmondani, hogy van-e különbség a két notebook között. Hőmérséklet van, ez biztos. Amíg az SL410 üresjáratban 45 fokos processzorral dolgozott, addig az SL510-nél ugyanez a központi egység csak 33 fokos. Terhelésre ugyanúgy 66-67 fokot kaptunk, mint az előbb, a ventilátor az Everest szerint 654-et pörgött percenként, ami nem túl sok. Akkumulátorról az SL510 is szinte passzívan üzemel.
A Windows 7 némileg részrehajlóbb volt az SL410-zel szemben, ugyanis bátyját minimálisan lassabbnak vélte a rendszer, holott a két gép a memóriáktól eltekintve megegyezik.
A merevlemez a Fujitsutól érkezett és valami egészen elképesztő sebességre képes az 5400-as fordulatszámhoz képest. Egy darab 250 GB-os tányérja van (innen a nagy sebesség), a partíciók eloszlása pedig megegyezik az SL410-ével, a különbség csak annyi, hogy természetesen a C meghajtóra most kevesebb hely jut. A hőmérséklet itt sem volt túl rózsás, bár két fokkal sikerült legyűrni az öcskösben található Seagate HDD-t.
A hangszórók ugyanott helyezkednek el, viszont sokkal szebben szólnak, mint az SL410-nél. Nincs meg az a furcsa rezonálásnak titulálható zaj és ez már elég ahhoz, hogy teltebbnek, kellemesebbnek érezzük a sztereó párt. Hangerőben nem volt eltérés, mindkét gép elég hangos tud lenni, torzításra az SL510-nél nem kell számítani.
4. SL510 - Ergonómia
Nehéz újat mondani, ha az ember két tojást kapott tesztelésre. Az SL510 minden porcikája megegyezik az SL410-zel, viszont mérete ellenére még a nagyobbik modell is egész jól ellenáll a burkolat közepén való nyomásnak. Ha hátára fordítjuk a gépet, akkor mindent ugyanott találunk, mint eddig, a GPS működéséhez a bal alsó sarokban kell a SIM kártyát betenni.
A billentyűzet bár ugyanaz a két gépnél, mégis az SL510-ét éreztük némileg gyengébbnek. Az alátámasztással nem volt gond, de talán minimálisan ellenállóbb volt az SL410. Mindkét klaviatúra cseppálló egyébként. A jobb és bal oldalon megtalálható gombok illetve LED-ek mellett most maradt egy kis hely, ettől kevésbé szép az SL510, de továbbra is helyén kell kezelni a dolgot, hiszen egy 160 ezer forintos Thinkpadről beszélünk.
A touchpad megszólalásig ugyanaz és úgy is viselkedik, mint az SL410-nél. Az alvó módba való lépés itt is megvan, ahogy a multitouch görgetés is.
A csatlakozók helye szintén nem változott, a gép mélységében nőtt meg, így valószínűsíthető, hogy előrébb foglal benne helyet az alaplap. A méretnövekedés ellenére nem kapunk plusz portokat, pedig egy negyedik USB elférhetett volna.
A kijelző volt a billentyűzet után a másik pont, ahol eltérést tapasztaltunk a két gép között (igaz itt szembetűnőbb a különbség). Az SL510-ben található panel sokkal pirosabb árnyalatú képet produkál alap helyzetben, ráadásul a kontraszt is picit túl van erőltetve, így utóbbit mindenképpen vegyük vissza az Intel VGA driverében. Látószöge is némileg szűkebb, valamint a maximális fényereje is kisebb. Az élességgel nincs gond, bár a két gépet egymás mellé téve jól látszik, hogy ezen a ponton is az SL410 jön ki győztesnek. A webkamera pontosan ugyanaz, mint a kisebbik modellnél, így az ott leírtak érvényesek itt is.
5. Teszteredmények (CPU, akkumulátor)
Végeztünk néhány tesztet, hogy lássuk, valójában mire képes a meglehetősen régi vágású Core 2 Duo T5870.
Nagyjából a T4200 és a T6500 közötti sebességet tudja hozni a 65 nm-es CPU, ami ebben az árkategóriában elegendő. Bár nem ide tartozik, de jó volt látni az új Turion X2 szereplését, reméljük, hogy viszont láthatjuk majd az olcsóbb gépek között is az új AMD chipsettel egyetemben.
A 48Wh-s telepektől nem vártunk kiemelkedő eredményt és nagyjából pont azt hozták, amire számítottunk. Az SL410 kisebb képernyője hozott némi pluszt a minimális fényerőn való tesztelésnél, viszont a maximális terhelést és filmnézést nem tudta ekkora előnnyel zárni, hiszen maximális fényereje magasabb, mint az SL510-é. Ismét látszik, hogy bár a GMA 4500MHD képes a nagyfelbontású filmek gyorsítására DXVA-n keresztül, gyakorlatilag csúcsra van járatva. Átlagos használat mellett mindkét gép három és fél órás üzemidőre képes.
6. Értékelés
Nagyon vártuk őket és nem kellett csalódnunk. A Lenovo ismét bebizonyította, hogy reális veszélyt jelent a kisebb presztízsű márkák középkategóriás modelljeire. Lehet, hogy nincs erős videokártya és bivaly processzor az SL széria két tagjában, de minőségérzetre jócskán túlmutatnak az Asus és Acer hasonló árú gépein. Egyelőre nem értjük, hogy az SL410-ért miért kell ekkora felárat fizetnünk, viszont az SL510 kiérdemelte az iPon idei első gigászi méretű ajánlott plecsnijét. Tekintettel arra, hogy SL310 sajnos nem lesz, így szeretettel várjuk az Edge-et, nagyon kíváncsiak vagyunk rá.
Pro:
+ remek kijelző (SL410)
+ jó billentyűzet
+ jó összeszerelési minőség
+ 3G és GPS
+ eSATA
+ merevlemez védelem
+ alacsony zajszint
+ multitouch
+ UltraNav
+ elfogadható üzemidő
+ remek ár (SL510)
Kontra:
- csupán átlagos kijelző (SL510)
- viszonylag meleg HDD-k
- 1 év garancia (bővíthető)
- gyenge hangszórók (SL410)
A cikkben szereplő Lenovo Thinkpadeket a CHS Hungary Kft-tól kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Lenovo Thinkpad SL410: Be a kosárba
Lenovo Thinkpad SL510: Be a kosárba
