1. Bevezető és specifikáció

Három részes, kifejezetten olcsó notebookokat bemutató sorozatunk után ismét egy érdekes írással jelentkezünk, hiszen először jár nálunk az AMD új Trinity néven ismert architektúrájának mobil változata. Ennyivel ugyanakkor nem értük be, hiszen az új platformot a Lenovo megújult ThinkPad Edge sorozatának legnagyob tagjával prezentáljuk.

A ThinkPad Edge nem tudni, mekkora sikernek könyvelhető el a cég életében, az viszont biztos, hogy pár évvel ezelőtt kicsit megmozgatta a piacot, hiszen üzleti gépekre jellemző funkciókat és lehetőségeket hozott be a középkategóriába. Ma már odáig jutott a széria, hogy az alsó-közép, sőt lassan a belépő kategóriában is képviselteti magát, a költségcsökkentés fő forrása pedig az olcsóbb hardverek (pl. AMD Brazos) használata. Lássuk, papíron mennyivel kapunk többet egy átlagos 90-100 ezres gépnél.

A Trinity család legkisebb tagja is kétmagos, így felveheti a versenyt az Intel Pentium szériájával, ugyanakkor a 320 GB-os merevlemeztől még 120 ezer forintnál sem sikerül elszakadni (igaz legalább gyorsnak ígérkezik). Addig nem is baj, amíg olyan dolgokat kapunk cserébe, mint a 3 (igen, három!) USB 3.0 csatlakozó, a matt kijelző, a Bluetooth 4.0, plusz az ujjlenyomat-olvasó (használ ilyet valaki manapság úgy amúgy?). Ami nagyon szomorú, hogy alap kiépítésben a garanciaidő csupán egy év, amely nagyon kevés, de aligha érhetett minket meglepetés, hiszen a ThinkPad Edge sorozatra korábban sem volt jellemző a felár nélküli többéves jótállás.

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ez a nevetséges egy év akár négyre is kitolható nagyjából 30 ezer forintos összegért cserébe, és ha ez nem lenne elég, vásárolhatunk balesetből eredő meghibásodásra vonatkozó garancia kiterjesztést is (Accidental Damage Protection, a továbbiakban ADP), melynek díja több tényezőtől is függ. Ez a szolgáltatás ebben a kategóriában egyedülállónak számít, és azon kívül, hogy örülünk a kezdeményezésnek, nem látjuk azt a piaci rést, amelyet ezzel a lépéssel a gyártó be kíván tömni, hiszen az, aki ennyi pénzt tervez elkölteni, valószínűleg inkább egy belépő üzleti család felé kacsintgat, ahol nem ritka az alapnak számító 3, illetve 4 éves garancia (pl. Dell Latitude E5xxx széria). Az ADP népszerűsítésének a Lenovo egy külön aloldalt szentelt, ahol a tipikus, nem garanciális meghibásodásra visszavezethető javítási költségeket részletezik és azt kell, mondjuk, hogy a számok némileg eltúlzottak, de a nagyságrend jól érzékelhető belőlük.

Bár még nem ismerjük a Trinity-vel érkező legkisebb integrált Radeon teljesítményét, akinek ez látatlanban sem elég, az vehet HD7670M-mel szerelt változatot is. Probléma lehet ugyanakkor, hogy ilyen videokártyát jelenleg csak a Windows 8-cal érkező példányok kapnak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába nincs szükségünk az alacsonyabb órajelű, de négymagos processzorra, a vele együtt érkező Dual Graphics technológiára, a kicsit nagyobb merevlemezre és a már említett operációs rendszerre, a dedikált videokártya akkor is egy bő 50 ezer forintos plusz kiadást jelent – úgy, hogy a garancia továbbra is csak egy év alapból.

A nemrég nálunk járt Ideapad B575e után némileg csalódtunk a Lenovo-ban, hiszen az új ThinkPad Edge mellé bizony nem jár a meghajtó programokat tartalmazó CD, így nekünk kell levadászni a gyártó honlapjáról a szükséges drivereket.

2. Hardver és hangzás

Az AMD büszke rá, hogy a Llano-hoz képest a Trinity üresjárati fogyasztását sikerült csökkenteni, ami valljuk be, időszerű is volt, hiszen az Intel platformjai előrébb jártak ezen a területen. Természetesen nem csak az üresjárati, hanem a maximális fogyasztás is csökkent elmondásuk szerint, bár a tapasztalataink alapján ezt nem feltétlenül erősítenénk meg, de erről majd később. Ami a lényeg, hogy az új A4-4300M-mel szerelt ThinkPad Edge mind alacsony, mind maximális terhelés mellett csendesen üzemel, ráadásul a hőmérsékletek is több, mint barátiak, hiszen a maximális értékek is majdnem beestek 60 fok alá, ami remek, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy tipikus alacsony fogyasztásra optimalizált platformról beszélünk. Ha internetezgetünk csak, akkor a 40-42 fokos processzor és videokártya hőmérséklet teljesen reális. Egyedül a bal oldalon található szellőző nyílásnál jön ki meleg levegő, de ez se égeti le a kezünket, ha véletlenül odatartanánk. Ami ennél is fontosabb, hogy ebből a melegből se a billentyűzetnél, se az alsó burkolatnál nem érzünk semmit, éppen, hogy langyos a fekete műanyag. A készülék ezen tulajdonsága a legkeményebb nyári napokon még nagyon jól jönni.

A pontszámok elég jól alakulnak, nincs igazán gyenge pontja a konfigurációnak, bár a memória modulokat itt is párban érdemes használni, hiszen az integrált videokártya teljesítménye igencsak függ attól, hogy egy vagy két RAM van a készülékben. A teljesítménycsökkenés egy modul használata során ugyanakkor nem annyira látványos, mint volt a Llano-ban látható HD6000-es szériánál, ami jó hír. Az AMD második generációs APU-ja megkapta mindazokat a szolgáltatásokat, amelyekkel az első generáció is rendelkezett, így az A6, A8 és A10 APU-k képesek az integrált és a dedikált videokártyákat egyszerre is használni, hogy maximalizálhassák a teljesítményt (Dual Graphics Technology), az A6-tól kezdve pedig a különböző videomanipuláló képességek is elérhetők, melyek közül a remegés utólag kiküszöbölésére fejlesztett Steady Video 2.0 már a tesztben szereplő A4-nél is elérhető.

Az APU-kban található Radeon HD7000-es videokártyák VLIW4-es architektúrára támaszkodnak, de mivel a shader szám nem nagyon változott, túl sok előrelépésre nem kell számítanunk a Llanokhoz képest. A legkisebb Trinity-ben lévő HD7520G az előzetes eredmények szerint valahol a HD6480G környékén kell, hogy teljesítsen, ami szintén a belépő modellt jelentette az előző generációnál. Nem valószínű, hogy bárkinek újdonságot mondanánk, de jobb leszögezni, hogy a Trinity platform minden egyes mobil APU-ja 16 GB RAM-ot támogat, ráadásul 1600 MHz-en.

A percenként 7200-at pörgő merevlemez a várakozásoknak megfelelően igencsak tempósan tette a dolgát, már amennyire az SSD-k korában a fenti grafikon alapján ez a kijelentés relevánsnak tekinthető. Melegedése elenyésző volt, így remekül passzolt a készülék többi komponenséhez, annál is inkább, mert ugyanez elmondható a zajszintjére is.

A hangszórók bár megfelelnek a Dolby Advanced Audio v2-es képesítésnek, igazából semmi extrát nem tudnak, hacsak az nem számít kiemelkedőnek, hogy torzítás nélkül és tisztán szólnak. A közép tartomány pont annyira vállalható, hogy a filmnézésen kívül elgondolkodjunk egy-egy zeneszám meghallgatásán, de a mélyhangok hiánya ennek hamar véget fog vetni.

3. Ergonómia és kinézet

Külsejét tekintve nem sokat változtattak az előző generációs ThinkPad Edge formavilágán, ami érthető is, hiszen egy konzervatív, letisztult, nyomokban igazi ThinkPadet tartalmazó formatervről beszélünk. Ez azt a negatív tényt is magával hozta, hogy a felső burkolat – bár sok színben rendelhető, hurrá – nagyon sérülékeny, a közepére finoman rákönyökölve minimum meg fogunk ijedni. Az ujjlenyomatokat visszafogottan ugyan, de gyűjti, hiszen a felület nem annyira matt, mint egy rendes ThinkPad esetében. A műanyag zsanérokat úgy reklámozza a cég, hogy igencsak strapabírók, ami lehet, hogy így is van, mindenesetre a tartásuk valóban meggyőző, kivéve akkor, amikor összecsukjuk a készüléket és realizáljuk, mennyire kevés az ereje a felső és alsó burkolat összetartásához. Egy mechanikus zár ezen sokat segített volna, mert ez így kicsit gagyi érzést kölcsönöz az amúgy nagyon korrekt masinának. A szereléssel nem lehet gond, mind a memória, mind a merevlemez bővítés/csere gyerekjáték.

A cseppálló billentyűzet is maradt a régi, aminek nagyon örültünk, hiszen egy bevált és jó konstrukcióról van szó. Egyik jó tulajdonsága, hogy igyekszik teljes egészében kihasználni a rendelkezésre álló teret (ez főleg széltében igaz), így a numerikus rész ellenére normális méretű gombokat találunk mindenhol. Az F1-F12 gombok lenyomására alapértelmezés szerint a másodlagos funkciók aktivizálódnak (nem véletlenül kapták ezek a fehér színt és a nagyobb tipográfiát), ezt a BIOS-ban tudjuk megváltoztatni. A jobb felső sarokban lévő gyorsgombokkal a számológépet, a beépített keresőt és a fájlkezelőt tudjuk elindítnai, valamint egy gombnyomásra le tudjuk zárni a készüléket, így hozzáférni csak az adott felhasználó jelszavának begépelése után van lehetőség (ebben semmi újdonság nincs, hiszen a Windows+L kombinációval bármelyik gépen elérhető ez a szolgáltatás). Az alátámasztás egészen jó, apróbb problémát legfeljebb a gombok minimális rezonanciája jelenthet, de ez nagyon függ attól, milyen vastag és milyen anyagból készült felületre helyezzük a készüléket, így tényleg csak a rend kedvéért említjük meg. Összességében nem érheti szó a ház elejét, az E535 klaviatúrája nagyon jól használható.

Az igazi gondot inkább a mutatóeszközök jelentik. A Trackpoint név alatt futó pöcökegér továbbra se emelkedik ki túlságosan a billentyűzet gombjainak síkjából, így elég macerás a használata, a touchpad pedig alapból rendelkezik egy fajta holtjátékkal, amelynek oka az, hogy az egész képes gombként is funkcionálni, így semmilyen szín alatt nem választották el a hasznos és érintésérzékeny felületet a gomboktól, illetve az azokat helyettesítő rétegtől. A mutatás érzékenysége alapból alacsony, így előfordulhat, hogy a dupla kattinásunkból semmit nem vesz észre a rendszer. Éppen ezért ezt az értéket érdemes minimum a skála közepére állítani. Sajnos a másodlagos funkció kiváltására egy módon van lehetőség, ez pedig nem az Asus noteszgépeknél megszokott kétujjas érintés, hanem az annál jóval kényelmetlenebb kétujjas lenyomás, amelyet aligha fog bárki is használni a minimális, de jelen lévő holtjáték miatt. Ezektől a hibáktól eltekintve azért használható a touchpad, a mindennapi funkciókkal nem lesz gondunk, de tény, hogy a képességeiből nem sokat fogunk használni a már említett nyűgök miatt. A trackpointosok öröme se lehet felhőtlen, ugyanis a touchpad felett található bal, illetve jobb egérgomb nem a billentyűzet irányából, hanem pont afelé lejt, így kényelmetlen a használata.

A termék minden létező oldala letisztult, így nagy formai újításokat ne is keressünk rajta. Annál is inkább, mert a lényeg ott van a szemünk előtt, nevezetesen a három kék színű USB 3.0 csatlakozó, amely több, mint örvendetes ebben a kategóriában, nem beszélve arról, hogy a másik oldalon pedig megtaláljuk a kikapcsolt állapotban is áramforrásként üzemelő sárga USB 2.0 aljzatot. A kártyaolvaó elöl kapott helyet, de szinte egyáltalán nem süllyesztett, így használata nem okozhat problémát.

A kijelző ebben a kategóriában abszolút jónak mondható, hiszen az átlagos látószögek mellé brutálisan sok lépésben állítható fényerő tarozik, ráadásul a matt bevonatú panel színvilága állítgatás nélkül is kellemes a szemnek. Ha ezzel a kiszereléssel nem vagyunk elégedettek, akkor kérhetjük fényes bevonattal is, illetve lehetőségünk van választani egy 1600x900-as felbontással büszkélkedő matt LCD-t is, bár nem tudni, hazánkban mikor lesz lehetőség ilyen változat megvásárlására. A kávában lévő 1280x720-as felbontásra képes webkamerát visszafogottan reklámozza a gyártó a virtuális brossúrákon, ami nem véletlen, ugyanis semmi extrát nem tud, hacsak az nem számít annak, hogy nappali fényviszonyok mellett elfogadható minőségű képet ad.

4. Teszteredmények

Új processzor és új videokártya került a tesztkészülékbe, így nem véletlen, hogy érdeklődésünk középpontjában elsősorban a teljesítményt és üzemidőt mérő tesztek állnak.

[link target="_blank" href="/_userfiles/Image/Alvin/lenovo_e535/tesztek_pcmark.png"]

Ha rápillantunk a következő grafikonra, akkor értjük meg igazán, hogy ez miért nem olyan nagy baj. A Pentiumokban ugyanis nem az Intel utolsó generációs integrált videokártyája dolgozik, hanem a lassan nyugdíjas korú HD Graphics, így a táblázatban szereplő eredmények összehasonlítását az olvasóra bíznánk. Az egy- és kétcsatornás memória használat itt kevésbé szól bele a 3D-s teljesítménybe, mint a korábbi generációnál, de ez főként azért van, mert a leggyengébb grafikus mag van az A4-esben, illetve a memória modulok alapból 1600 MHz-en üzemeltek. A kis Trinity körülbelül a második szinten lévő Llano grafikus vezérlővel, vagy egy GT520M-mel ér fel.

Az üzemidő látványosan nőtt, de ez főleg az üresjárati, illetve alacsony terhelés mellett tapasztalható fogyasztási értékek csökkenésének köszönhető. Filmek lejátszásánál ugyanis már helyreáll a rend és a Llano-nál tapasztalt eredményt kapjuk, de ugyanez elmondható a maximális terhelés mellett mért értékről is. Összefoglalásként tehát elmondhatjuk, hogy a mindennapos használat során többet bír ki egy Trinity-s notebook, mint egy Llano-s, de amint többet szeretnénk, mint némi flash nélküli böngészés és szövegszerkesztés, a különbség elenyésző lesz.

5. Értékelés

Az AMD Trinity architektúrája pont annyiban tér el a korábbi generációs Llano-tól, hogy ne kelljen gondolkodni, a kettő közül melyiket éri meg választani új notebook beszerzése esetén. A közeljövőben természetesen megnézzük az erősebb modelleket is és azt is megvizsgáljuk majd, mire elég a Dual Graphics ereje, hiszen tavaly a Hewlett-Packard egy kisebb erőművet csinált a dv6-os széria bizonyos tagjaiból ennek a technológiának a segítségével. Az AMD legnagyobb szerencséje ugyanakkor az, hogy az Intel nem sieti el az Ivy Bridge alapú Pentium processzorok piacra dobását, hiába léteznek papíron már hónapok óta. A Lenovo nem döntött rosszul, amikor az AMD új platformja mellett tette le a voksát, hiszen az új ThinkPad Edge karakteréhez remekül passzol az alacsony zajszint és hőtermelés. A kommersz külsőbe csomagolt, de üzleti vonásokat felvonultató E535 120 ezer forintért jó vételnek számít, de a touchpadért és az egy év garanciáért kár volt. Érdemes megemlíteni ugyanakkor itt is, hogy a 170 ezres verzió is megér egy misét, hiszen azon kívül, hogy kapunk hozzá egy teljes értékű Windows 8-at, az egyik legerősebb Trinity APU van benne, amely ráadásul nem csak CPU, hanem VGA fronton is együtt tud dolgozni a Radeon HD7670M-mel, így a fickós változat akár egy komolyabb játékgépnek is felfogható – notebookos mércével. A jövőben igyekszünk sorra venni a Dual Graphics technológiával és erős videokártyával szerelt gépeket, stay tuned!

A tesztben szereplő Lenovo ThinkPad Edge E535-öt a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

 

Pro:

+ alacsony zajszint minden körülmények között

+ jó billentyűzet

+ pöcökegér (Trackpoint)

+ matt kijelző (opcionálisan nagyobb felbontásban is rendelhető)

+ remek felszereltség (sok USB 3.0 csatlakozó, powered USB 2.0, Bluetooth 4.0, ujjlenyomat-olvasó)

+ az elődhöz képest hosszabb üzemidő

+ baleseti kárt térítő kiegészítő garancia vásárlásának lehetősége (Accidental Damage Protection)

 

Kontra:

- pöcökegérrel kapcsolatos ergonómiai aggályok

- touchpaddal kapcsolatos anomáliák

- alap kiépítésben csupán egy év garancia

 

Hivatalos oldal: Lenovo

Vásárlás: iPon webáruház