Lenovo Thinkpad Edge

1. Specifikáció és hardver (AMD Neo X2-es változat)

A Lenovo egy ideje már jelen van a CULV szegmensben, viszont a cégnél úgy látták, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a Thinkpad és az Ideapad vonal összeérjen és mindegyikből azt az összetevőt emeljék át, amelyik a szériát sikeressé teszi. A Thinkpad alapvetően a megbízhatóságot, a minőségi anyagokat, a halk működést, míg az Ideapad a divatosabb megjelenést, a fiatal generáció felé való nyitást jelenti. Tekintettel arra, hogy a korábbi SL300-nak az új sorozatban nem lett utódja, így izgatottan vártuk, hogy az előbb említett elegyből készült Thinkpad Edge hogy szerepel majd.

A megjelenést illetően a cég nagyon eltávolodott tehát a Thinkdpad vonaltól, ez főleg az ezüst színű oldalakon és a színes, alapvetően csillogós műanyag borításokon érhető tetten. Matt opció csak a fekete borításnál érhető el, de itthon még nem találkoztunk ilyen modellel. Alapvetően három felszereltségi szint közül választhatunk, amelyek főleg a processzorban és a hozzá tartozó chipsetben térnek el egymástól. Nagyjából húszezer forintos felárért cserébe mind a háromnál lehetőségünk van GPS-szel kombinált 3G-s modem beépítésére, így jön ki az összesen hat elérhető verzió, amely a webáruházban foglal helyet. Nem lennénk hűek magunkhoz, ha mindössze egyetlen gépet mutatnánk be olvasóinknak, így természetesen mind az AMD-s, mint az olcsóbbik Inteles változatot megkaptuk tesztre, kezdjük a sort az AMD-sel, hiszen az összes modell közül ő a legolcsóbb.

Meglepően jó felszereltséget kapunk 156 ezer forint ellenében. A kétmagos Athlon Neo processzor 1.2 GHz-es változatát már jól ismerhetjük az Acer Ferrari One-ból, a Lenovo-nál volt annyi önkritika a mérnökökben, hogy az erősebbik, 1.5 GHz-es verziót pakolják bele az Edge-be. 4 GB memória, 320 GB tárhely, HDMI, Bluetooth, Radeon HD3200 és 64 bites Windows 7 – ez mind belefért az árba és igaz, hogy csak egy év garanciát kapunk a termék mellé, de a 13,3”-os masinák közül még így is az egyik legolcsóbb az AMD-s Thinkpad Edge, főleg, ha az operációs rendszerrel ellátott modelleket vesszük csak alapul. Nagy kérdés tehát, hogy a 18W-os fogyasztással rendelkező processzor mennyit tud rontani a kisméretű gép megítélésén, hiszen az ellenlábasok (házon belül is) mind CULV platformra épülnek, ahol a legerősebb processzor TDP-je se haladja meg a 10W-ot – ez pedig notebookoknál óriási különbség.

A kellékek a Thinkpadek minimalizmusát idézik, a töltőn, a tápkábelen és a két leíráson felül gyakorlatilag semmit nem kapunk. Az előtelepített operációs rendszert a merevlemezről tudjuk visszaállítani, driver CD-t éppen ezért nem találunk a csomagban.

Bekapcsolva a gépet két dologra lettünk figyelmesek. Az egyik, hogy a rendszer felpörgeti a ventilátort, majd szépen elcsendesíti a bootolásig. A másik, hogy egy darab visszajelző LED-et nem találunk, tehát se az akkumulátor töltöttségi szintjét, se a HDD aktivitást, se a WLAN állapotát nem tudjuk ellenőrizni. Talán ez már túlzottan is a minimalizmus irányának tekinthető, igaz a Windows olykor megmagyarázhatatlan töltögetése így kevésbé idegesítő, hiszen nem látjuk, legfeljebb érezzük. A hűtésért felelős rendszer sajnos nem áll a helyzet magaslatán, bár az igazsághoz közelebb áll, ha úgy fogalmazunk, hogy az AMD kétmagos Neo processzorra fogyasztásban és hőtermelésben túlméretezett a Thinkpad Edge-hez. Bármennyire is szerettük volna, nem tudtuk életre kelteni a PowerNow! energiamenedzsmentet, amely az AMD szerint része a Neo családnak, szerintünk viszont nem (vagy valami gond van vele), ugyanis az Acer Ferrarinál se igazán akart csökkenni se az órajel, se a feszültség, ahogy itt se. Ez azt eredményezi, hogy már üresjáratban is 65-70 fok között mozog az 1.5 GHz-es kétmagos chip, és bár a ventilátor ilyenkor halkan üzemel, terhelésre már eggyel feljebb kapcsol, sőt átlagos használat közben is néha megteszi mindezt. Prime 95 alatt 90 fok körüli hőmérsékletet mértünk, amely egy olyan géptől, amelynek Thinkpad logó van a fedőlapján elfogadhatatlan. Az a logó szerencsére arra elég, hogy ebből a 100 fok felé közelítő hőmérsékletből ne nagyon érezzünk semmit, ha a gép alját elkezdjük tapicskolni.

A Windows által adott pontszámok közül a 3,1-es Aero felületkezelés némileg lelombozott minket, de sajnos teljesen reális. Az ablakok kezelése lehetne folyamatosabb is, az animációk szinte soha nem folyékonyak, viszont késéssel nem kell számolnunk. A processzor 4,1-es értékét jónak ítéltük meg, hiszen a CULV CPU-k se tudnak ezen a téren lényegesen többet.

Ha már ennyit méltattuk a processzort, érdemes közelebbről is szemügyre venni az AMD Congo platformjának Edge-be implementált változatát. Bár a Lenovo és az AMD szerint is 1.6 GHz-en kellene, hogy működjön az L325-ös Neo X2, a valóságban 100 MHz-cel kisebb órajelen operál és akármit csináltunk vele, ez így is maradt a teszt végéig. Felépítését tekintve egy alacsony órajelű, K8 alapú Athlon 64 X2-ről van szó, amely a maga 65 nm-es gyártástechnológiájával igencsak kezd kilógni a sorból. Ettől függetlenül a teljesítménye valószínűleg elég lesz a konkurenciával szemben, de sajnos ebben a kategóriában ez másodlagos tényező.

A videokártyát is jól ismerjük, hiszen nem csak notebookokban, hanem asztali gépekben is találkoztunk már vele jó párszor. Az M780-as chipset (asztali verziója a 780G) integrált videokártyája ismeri a DirectX 10-et, 40 shader egységével akár még gyors is lehetne, de az alacsony órajelek nagyon visszafogják. A 380 MHz-es grafikus mag alapvetően sem egy izomkolosszus, de a 600 MHz-es fizikai RAM végképp beteszi a kulcsot, igaz az Acer Ferrarijához képest így is szélvésznek tekinthető, ráadásul kétcsatornás módban üzemel.

A 320 GB-os merevlemez a Seagate-től érkezett és teljesítményével, valamint hőtermelésével abszolút semmi gond nem volt. Azt viszont nem tudtuk hova tenni, hogy a más gépekben eddig halkan üzemelő típus hogy lett ennyire hangos az Edge-ben. Használat közben, ha nem is zavaró, de jól kivehető kerregést produkál, így némileg csalódást okozott.

Hangszórókból ugyan kettő van, de legfeljebb sorozatok megtekintésére alkalmas, a zenehallgatás már nagyon távol áll tőle, akárhogy próbáljuk belőni a grafikus hangszín-szabályzót. Hangereje viszont van, így egy zajos kollégiumi szobában sem kell félnünk attól, hogy esetleg lemaradunk egy poénról az ittas lakótársak kiabálása miatt.

2. Specifikáció és hardver (Intel CULV változat)

Az ergonómiai elemzés előtt következzen az olcsóbbik Inteles változat, amelynek teszteléséhez sokkal izgatottabban fogtunk neki, miután elég vegyes tapasztalatokat szereztünk az AMD-s változattal.

20 ezer forintos felár és gyorsabb memóriák, valamint ránézésre gyengébb videokártya – ezek a főbb különbségek a CULV és a Congo platformra épülő modellek között. Ezektől eltekintve pontosan ugyanazt a felszereltséget kapjuk, tehát éles logikával kikövetkeztethető, hogy az AMD olcsóbban adja a Lenovo-nak a korosodó portékáját, mint az Intel. Ahogy már a bevezetőben is említettük, az összes gép elérhető GPS-szel felturbózott mobil internetre képes modemmel. Érdemes észben tartani, hogy a legolcsóbb Inteles Edge annyiba kerül, mint a modemmel és GPS-szel rendelkező AMD-s.

A kellékek természetesen változatlanok: töltő, tápkábel, némi leírás annak, aki a Marsról jött és még életében nem látott notebookot. Itt jegyeznénk meg (és ez az AMD-s változatra is igaz), hogy a mellékelt adapter 65W-os és nagyjából két óra alatt szinte teljesen feltölti a 42 Wh-s akkumulátort, egyedül az utolsó 2-3% az, amire sokat kell várni.

Már a gép bekapcsolása után egy másodperccel éreztük, hogy eltérő belsővel van dolgunk, ugyanis a ventilátor nem pörgött fel, hanem halkan tette a dolgát egészen az első komolyabb terhelésig. Komolyabb izzasztás során se volt annyira zajos, mint az AMD-s változat, igaz drasztikus különbséget nem véltünk felfedezni a két gép között. Ahol viszont látványos eltérés tapasztalható, azok a hőmérsékleti adatok. Üresjáratban 20, terhelésre 26 fokkal volt hűvösebb az SU4100-as processzort rejtő Edge az AMD Neo-s testvértől, amely brutális különbség. Hiába, a közel fele akkora fogyasztás mindenhol tetten érhető.

A Windows pontszámok megint árulkodóak. A processzor ereje egy tizedponttal marad el a 200 MHz-cel magasabb órajelen ketyegő AMD Neo-tól, a magasabb memória órajel ellenére kisebb a sávszélesség, viszont az ablakműveleteknél lényegesen gyorsabb – legalábbis a Windows 7 szerint – az Intel GMA X4500MHD-je, amely elsőre furcsán hangozhat, de sajnos így van. Percekig próbálgattuk a szokásos animációkat és mi is arra a megállapításra jutottunk, hogy bizony az Inteles videokártya ezen a téren, ha nem is sokkal, de erősebb. A játékok alatt produkált teljesítményben óriási eltérés van az operációs rendszer szerint, ennek is utána jártunk természetesen, a tapasztalatokról egy kicsit később mesélünk.

Az SU4100-as processzort az Intel még a Pentium családnál tartja számon, annak ellenére, hogy természetesen csak egy csökkentett L2 cache memóriával rendelkező Core 2 Duo-ról van szó. Fontos tudatosítani az emberekben a különbségeket, ugyanis az SU7300-as CPU-ért a Lenovo újabb 20 ezer forintot kér el, márpedig plusz 1 MB cache-ért és hardveres virtualizációért nem biztos, hogy érdemes belevágni a projektbe.

A beépített merevlemez pontosan ugyanaz a 320 GB-os Seagate, amelyet az AMD-s modellnél is láthattunk, sebességben minimálisan gyorsabb csak az eltérő chipsetnek köszönhetően, melegedés szempontjából pedig semmilyen pluszt nem jelentett a processzor alacsonyabb hőmérséklete.

A sztereó hangszórópár szintén megegyezik a két gépnél, így az előző oldalon leírtak érvényesek itt is.

3. Ergonómia

A bevezetőben már említettük, hogy az Edge valójában az Ideapad és a Thinkpad éra némi-nemű összegyúrása és ez az első kézbevételnél abszolút érződik is. A fényes fedlap eléggé gyűjti az ujjlenyomatokat és valószínűleg a karcoktól sem lesz mentes az első pár hónap után. Szerencsére strapabírónak tűnik, nem az a fél kisujjal behorpasztható fajta. Fekete és piros színben érhető el, de matt verziót csak az előbbiből kérhetünk, pontosabban vadászhatunk, ugyanis jelenleg egyáltalán nem kapható idehaza ilyen változat. A gép kinyitását semmilyen mechanika nem segíti és mágneszár sincs. A kijelző egészen vízszintesig kihajtható, a műanyag zsanér masszívnak tűnik, bár a kopogósabb fajtából való. Házilag a memóriákat és a merevlemezt is ki tudjuk cserélni, valamint látható a HSDPA modemnek szánt bővítőhely is.

A billentyűzetet alaposan átszabták, sokkal lekerekítettebb és némileg kisebb is lett. A gombok tartása ettől függetlenül nagyon jó, ez részben a rozsdamentes acélból készült támasztéknak is köszönhető. Gépelni kényelmesen lehet az Edge-en, akik a hagyományos Thinkpadekhez vannak szokva, azoknak szokni kell egy kicsit, de hamar rá lehet érezni. A trackpoint nem emelkedik ki a klaviatúra síkjából, hiszen kialakítottak neki egy kis gödröt, ami ergonómiailag egy fontos lépés volt a cég részéről. Bár nem feltételezzük senkiről, hogy a gépe mellett inná mondjuk a kávéját, de nem árt tudni, hogy bizonyos mértékig cseppálló a billentyűzet. A Page Up és Page Down gombok az iránybillentyűk mellett kaptak helyet, süllyesztésük miatt viszonylag nehéz hozzájuk férni, viszont így sokkal kényelmesebb használni a körülöttük lévő nyilakat. Nálunk jó pont volt, hogy alapértelmezés szerint az F1-F12 gombokhoz rendelt funkciók voltak aktívak, nem pedig maguk az F gombok, így hangerőt, fényerőt, de még a zenékben való navigálást is egy ujjal meg tudtuk oldani. Ez az opció BIOS-ból megváltoztatható, továbbá felcserélhető az Fn és Ctrl billentyű is.

A touchpad sem a megszokott Thinkpades vonásokat hordozza magán. Felületének anyaga eltér a megszokottól, de ez ne aggasszon senkit, hiszen jól használható. Természetesen multitouch-képes és a zónákra osztott, így minden sarokhoz hozzárendelhetünk egy funkciót, sőt maguknak a sarkoknak a méretét is átállíthatjuk. A görgetés két ujjal is történhet, viszont az érzékenység ilyenkor túlzott – szerencsére ezt is finom hangolhatjuk. A bal és jobb egérgombok halkan és puhán nyomhatók, bár egy jól beállított touchpad mellett nagyon ritkán fogjuk őket használni.

Portok tekintetében csak a legfontosabbak kapjuk meg, van viszont két grátisz. Az egyik a HDMI, ami lassan tényleg alapnak számít minden gépen, a másik viszont a kikapcsolt állapotban is használható USB, amely a bal oldalon foglal helyet. A BIOS-ban és a Windows-ban is egyaránt megmondhatjuk, hogy iPodot illetve iPhone-t, esetleg Blackberry vagy más készüléket szeretnénk feltölteni energiával. A kártyaolvasó nem kapott takarólemezt, így érdemes sűrűn kifújkálni belőle a port vagy egy alibi memóriakártyát beletenni.

A kijelző LED-es háttérvilágítást kapott, amely szokatlanul szép homogén képet biztosít. A látószögek átlagosak, illetve az AMD-s modellnél a kontrasztból 2-3 értéket vissza kell venni az eltérő videokártya miatt, ezek után a két notebook színvilága meg fog egyezni. A képélességgel sem volt gond, nagyon kellemes volt weboldalakat és dokumentumokat olvasni az Edge-en. A fényerőtartomány is széles, az alig láthatótól a napsütésben is olvashatóig van mindenféle lépcső, egészen 14 fokozatban. A kávában megbújó webkamera kevés fénynél is viszonylag használható képet tud biztosítani, erre a Lenovo az Edge honlapján is kitér. Színvilága elég fakó, a gyors mozgásokat pedig csak természetes fénynél tudja igazán jól lekövetni az optika.

4. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)

Nem maradhatnak el a szokásos teljesítmény tesztek sem, hiszen pont azzal a szándékkal hoztuk el a két gépet, hogy feltérképezzük a köztük lévő különbségeket. Kezdjük a processzorral.

A lebegőpontos műveletekben még mindig alapos lemaradásban vannak a régi AMD processzorok, de a többi tesztben állják a sarat. A Windows 7 beépített értékelőjét tehát érdemes fenntartásokkal kezelni.

A videokártyák játékban mutatott teljesítménye elég érdekes volt. Arra számítottunk, hogy a nagyobb memória sávszélességtől és az erősebb processzortól a Radeon HD3200 majd megtáltosodik, de gyakorlatilag ugyanazt hozta, amit az Acer Ferrari, amit számunkra csalódás volt. Kellemes meglepetés volt viszont az Intel GMA-ja, amely úgy látszik, tényleg kezd fejlődni az egyre újabb driverekkel, ha nem is körözte le a Radeont (furcsa is lett volna), azért a legtöbb helyen próbálta tartani a lépést vele. A DiRT2 demója sajnos fekete képernyőt produkált, egyedül a feliratok voltak láthatók, itt még gyúrni kell a chip óriásnak egy kicsit.

Ami az akkumulátoros üzemidőket illeti, sajnos csúnyán kiütközött az AMD Neo processzorának magasabb fogyasztása és az energiamenedzsment látszólagos hiánya. Gyakorlatilag a múlt héten bemutatott Dell Vostro V13 szintjét tudta produkálni, a nagyobbik gond viszont az, hogy az Intel CPU-val dolgozó Edge 50-80%-kal bírta tovább ugyanazzal az akkumulátorral ugyanolyan körülmények között.

5. Értékelés

A tisztelt olvasó két külön értékelést fog hallani, hiszen az AMD-s és az Inteles- Thinkpad Edge-et nem csak a felépítésük miatt nem lehet egy lapon említeni. Az AMD-s változat mellett szól a jóval alacsonyabb ár és a jobb videokártya, míg a mérleg másik serpenyőjében a forró processzor és a gyenge üzemidő állnak. Az Inteles változat drágább, videokártyája gyengébb, viszont a processzora gyorsabb, sokkal hűvösebb és az akkumulátoros üzemidő bő másfélszerese az AMD-s változaténak. Bonyolódik a helyzet, ha más gépeket is beleveszünk a pakliba, hiszen a HP 5310m némi memóriával kiegészítve az AMD-s Edge áráért hazavihető, igaz operációs rendszerről magunknak kell gondoskodnunk, ami komoly felárat jelenthet. Összességében mégis azt tudjuk mondani, hogy aki Thinkpad Edge-ben gondolkodik, az mindenképpen az Inteles változatra utazzon, az AMD-set még akkor sem biztos, hogy érdemes megfontolni, ha a keret szűk és mindenképpen bele kell, hogy férjen a GPS és a HSDPA modem is, elvégre mindkettőnek a konnektortól távol vennénk csak hasznát.

A Lenovo Thinkpad Edge-eket a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ alacsony zajszint (az AMD-s változatnál picit magasabb)

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ jó kijelző

+ viszonylag hosszú akkumulátoros üzemidő (az Inteles változatnál)

+ kikapcsolt állapotban is működő USB port

+ HDMI, Bluetooth

+ jó összeszerelés

+ opcionálisan választható GPS+HSDPA modem

+ Trackpoint

Kontra:

- forró processzor (az AMD-s változatnál)

- gyenge üzemidő (az AMD-s változatnál)

- nincsenek visszajelző LED-ek

- csak 1 év garancia

Hivatalos oldal: Lenovo

Vásárlás: Irány a webáruház

6. Specifikációk

Lenovo Thinkpad Edge (AMD Neo X2-es változat)

Processzor    AMD Athlon Neo X2 L325 (1.5 GHz, 1600 MHz HT, 2x512 KB L2 cache)

Memória    4 GB Hynix DDR2-667 CL5-5-5-15 (@600 MHz, CL5-5-5-15)

Chipset    AMD M780

Videokártya    ATI Radeon HD3200

Hangkártya    ATI RS690 HDMI Audio

Kijelző    13,3" (1366x768, fényes, LED)

Merevlemez    Seagate ST9320325AS (320 GB, 5400 rpm, SATA-II)

Optikai meghajtó    nincs

Hálózati kártya (LAN)    Realtek PCI-E Gigabit Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN)    Wireless LAN Mini-PCI Express Adapter II 802.11n

eSATA    nincs

HDMI    van

Mobil internet    opcionális

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    van

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    4 cellás 42 Wh

Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium 64 bit

Tömeg    1,64 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    156 ezer Ft

Lenovo Thinkpad Edge (Intel CULV változat)

Processzor    Intel Core 2 Duo SU4100 (1.3 GHz, 800 MHz FSB, 2 MB L2 cache)

Memória    4 GB Micron DDR3-1066 CL7-7-7-20 (@800 MHz, CL6-6-6-15)

Chipset    Intel GS45

Videokártya    Intel GMA X4500MHD

Hangkártya    Conexant Cx20582 HD Audio