1. Bevezető és specifikáció
Jelentős árcsökkenésen esett túl a Lenovo középkategóriás, teljes egészében AMD alapokra épülő noteszgépe, így vele folytatjuk korábban már megkezdett sorozatunkat. A Lenovo G770 és a Toshiba Satellite L775 után kivételesen egy 15,6”-os masinát veszünk szemügyre, érdekessége pedig főleg a specifikációban rejlik, hiszen a távol-keleti cég igyekezett minden földi jót belezsúfolni a Z575A-ba, amire egy játékokat kedvelő felhasználónak csak szüksége lehet.
Mindeközben nem feledkeztek meg a mindennapos használatról sem, így a katalógust böngészve kiderül, hogy azok a helyek, amellyel a vásárló keze találkozik, jellemzően fémes bevonatot kaptak. Bár a gyártónak biztosak vagyunk benne, hogy nem ez volt a szándéka, de házon belül a G570 bizony kemény ellenfélnek bizonyulhat, ugyanis tudásban elég hasonló a Z575-höz, a legfontosabb különbség a dizájnban és az Intel alapokra épülő belsőben van. Tekintettel arra, hogy a nagyobbik testvér (G770) már járt nálunk, megpróbáljuk az összkép vizsgálatánál összehasonlítani a két családot, javaslatot téve majd arra vonatkozólag is, melyiket érdemes inkább megvenni és miért.
A számok terén nagyon erős a legújabb Ideapad, hiszen a négymagos processzor, ha nem is kuriózum, de viszonylag ritka a 180 ezer forint körüli régióban, a 8 GB memóriát is inkább bővítés után szoktuk megkapni, illetve a jelenlegi merevlemez árak mellett a 750 GB-os HDD sem hangzik feltétlenül rosszul, függetlenül attól, hogy csak 5400-as fordulatszámra képes percenként. Ami kicsit nevetséges, az a mindössze 100 MBites hálózati kártya, amiért már a 100 ezer forintos kategóriában is csúnyán szoktunk nézni. Sajnos USB 3.0 támogatást nem kapunk, csak a lassan kifutó félben lévő eSATA-ra támaszkodhatunk, ha nagysebességű adatátvitelre van szükségünk külső eszközről. A 2 éves garancia mellé operációs rendszert is kapunk, a készülékben lévő videokártya pedig az egyik legerősebb középkategóriás példány, ráadásul a fejlesztők meghagyták a processzorban lévő integráltat is.
A tápegységen és a szokásos fehér Lenovo-s olvasnivalón kívül nem kapunk semmit, a gyári rendszer helyreállítását merevlemezről tudjuk elvégezni.
2. Hardver és hangzás
A HP Pavilion dv6-nál szerzett tapasztalataink után meglepő, hogy milyen visszafogott zajtermelésre képes az alig gyengébb hardverekkel megáldott Ideapad Z575A. Maximális terhelés mellett is jócskán elmaradt – pozitív értelemben – a vártaktól. Viszonylag hamar kiderült a turpisság ugyanakkor, hiszen amint a hőmérsékleti adatokra pillantottunk, kisebb aggodalom lett úrrá rajtunk. Míg üresjáratban 42-45 fok körüli értékeket láttunk, addig a maximális terhelésnél meg sem állt a mutató egészen 97(!) fokig, ahol a processzor hővédelme már bekapcsolt, így az 1500 MHz-es órajel helyett onnantól fogva 800 MHz-en dolgozott a központi egység egészen addig, amíg vissza nem hűlt 70 fokra. Ez elég komoly gond, ráadásul játékok alatt belefutottunk egyszer ugyanebbe a problémába, igaz, ott könnyen lehet, hogy a CrossFire kavart be a dologba – de gyanús, hogy nem, ugyanis a hasonló hardverre épülő HP Pavilionnál ilyesmi nem fordult elő. Nem igazán értjük, hogy a Lenovo-nál miért nem figyeltek fel erre a hibára, illetve miért nem orvosolták ezt utólag egy BIOS frissítéssel vagy legalább érzékelné a rendszer, hogy túl meleg a helyzet és növelné meg a ventilátor fordulatszámát. Hiába a kategórián belül alacsonynak mondható zajszint, ha cserébe maximális igénybevétel mellett egy 800 MHz-en járó négymagos processzor a jutalmunk.
Ha a Pavilionnal hasonlítjuk össze, akkor jól látható, hogy a Z575A valóban közel azonos hardvert vonultat fel, egyedül a processzora és a dedikált videokártyája gyengébb, utóbbi véleményünk szerint sokkal jobban, mint amennyire a Microsoft a belső teszttel gondolja. A bődületes memória sávszélesség a négy maggal kiegészítve a multimédiás alkalmazásokban jól jöhet, ugyanakkor az alacsony órajel játékok alatt komoly hátrányt jelent(het). Bár a Turbo Core technológiának köszönhetően az alap 1.5 GHz-es érték akár 2.3 GHz-ig is feltornászható, erre a valós életben nagyon ritkán kerül sor, elsősorban akkor, amikor az integrált videokártyát egyáltalán nem használjuk és a futtatandó alkalmazás legfeljebb két szálon képes dolgozni. Összességében egy erős kétmagos egységgel talán jobban járna a felhasználó, főleg, hogy a melegedés se jelentene akkora problémát, ha már a csendes működést helyezte előtérbe a gyártó – amúgy nagyon helyesen.
A bevezetőben már említettük, hogy a notebookban két videokártya található, egy processzorba integrált Radeon HD6620G, illetve egy dedikált, 2 GB memóriát tartalmazó Radeon HD6650M. Utóbbiról már tudjuk, hogy a HD6750M DDR3-mas változata, hiszen a Lenovo G770-ben is ugyanez az egység teljesített szolgálatot. Lehetőségünk van csak az integrált, csak a dedikált, illetve mindkét videokártya használatára egyszerre, köszönhetően az AMD DualGraphics technológiájának. Sajnos a videokártyákat kezelő felület továbbra is elég kezdetleges, így nincs központi beállítás, minden alkalmazáshoz el kell döntenünk, hogy melyik VGA-t használjuk. A driver többnyire a dedikáltat helyezi előtérbe, viszont a Catalyst Control Center csak az utolsó négy alkalmazást mutatja (ettől függetlenül minden már elindított program beállítását megjegyzi), így ha egy ott nem szereplő szoftverhez szeretnénk társítani valamelyik video vezérlőt, akkor manuálisan ki kell tallóznunk az indítófájlját. Reméljük, a jövőben ezen változtatni kíván az AMD, ugyanis az Intel processzoros gépekhez kínált megoldás sokkal jobban működik. Az már önmagában egy siker lenne, ha egy központi videokártya-váltó kapcsoló bekerülne a rendszerbe. Ha mindkét videokártyát működésre bírjuk, akkor erejük gyakorlatilag összeadódik, viszont ezt a többletet csak és kizárólag DirectX10, illetve DirectX 11 API-t futtató alkalmazásoknál tudjuk kihasználni (szerencse, hogy a legtöbb DirectX 9-es játékot már maximális beállítás mellett is elviszi a hátán a gép, így nincs igazán szükség a plusz kraftra).
Két 375 GB-os tányérjával igazi rakétának tekinthető a Western Digital Scorpio Blue-ja az 5400rpm-es mezőnyben. A bő 75 MB/mp-es átlagos olvasási érték abszolút a legjobbak között van, ráadásul az eszköz által produkált zajszint is nevetségesen alacsony, nem úgy, mint a termelt hő, amely inkább az átlagot képviseli. Ami a partíciókat illeti, a rendszer-visszaállítás miatt elkülönített (de használható) 29 GB-os D meghajtó mellett egy 670 GB-os rendszer partíció áll még a rendelkezésünkre.
Bár a Lenovo a készüléken található matricák egyikével az átlagnál sokkal jobb hangzást ígér, ez a valóságban tényleg csak ígéret, pontosabban fél információ, hiszen a billentyűzet felett található hangkeltők valóban jobban szólnak, mint az átlag csipogók, de annyival nem, hogy akár a Hewlett-Packard beatsaudio, akár az Asus SonicMaster rendszeréhez lehessen őket hasonlítani. Külön szoftvert nem kapunk a hangzás testre szabásához, a hangkártya által biztosított lehetőségekkel élhetünk csupán.
3. Ergonómia és kinézet
Külsejét tekintve a Z575A korrekt iparos munkának tekinthető, ahol az ember feltétlenül hozzá kell, hogy érjen, ott – a gombok kivételével – fémes bevonatot kapott, ami jól is áll neki. A műanyag zsanér nem különösebben erős, de talán kiállja majd az idő próbáját. A felső burkolat viszonylag ellenálló, legalábbis, ha a kategória átlagához viszonyítjuk. Amennyiben bármelyik hardvert cserélni szeretnénk, úgy ezt könnyedén megtehetjük, hiszen hasonlóan a G770-hez, itt is szinte az egész hátlap ugyanúgy lecsavarozható.
A billentyűzet a jól megszokott Ideapados változat, ha lehet ezzel a kifejezéssel élnünk. Ha nem is hibátlanul, de elég jól használható, a kissé fura, ömlesztett kialakítást olykor szokni kell, de alapjában véve egy jó konstrukcióról van szó. Kivételesen gyorsgombokat is találunk a klaviatúra felett, melyek érintés érzékenyek, viszont csak megnyomásuk után pár másodpercig világítanak, ami abból a szempontból mindenképpen előnyös, hogy nem zavarnak minket mesterséges fénynél való használatban sem. Hasonló koncepció alapján tervezték meg a visszajelző LED-eket is, melyek szintén a billentyűzet felett, de a bal oldalon kaptak helyet. A kisméretű fehér LED-ek abszolút nem zavaróak, szinte észre se lehet venni őket, amikor működésbe lépnek, viszont a hozzájuk társuló feliratokat se, így tudnunk kell, melyik LED miért felelős.
A touchpad kellemesen használható, bár a felület minősége egy fokkal rosszabb, mint a G770 esetében. Az egybeolvadt gombok viszont már kevésbé komfortosak, véleményünk szerint a már több ízben említett G770-é egyértelműen jobb megoldás. Sajnos a helyi menü/jobb gomb funkciót nem tudjuk multitouch művelettel kiváltani, így a hosszúkás gomb jobb felét mindenképpen használnunk kell a mindennapok során.
A csatlakozási lehetőségek a szokásosak, már említettük, hogy az USB 3.0 támogatás kimaradt a repertoárból, van viszont eSATA+USB, így összesen 4 USB csatlakozóval gazdálkodhatunk. A kártyaolvasót a készülék elején találjuk egy WiFi kapcsoló társaságában.
Az LG-től érkező 15,6”-os kijelzővel elégedettek voltunk, színvilága már alapbeállítás mellett is kellemes a szemnek, a fényerő tartomány testre szabhatóságával sincsenek gondok. A kávában lévő webkamera viszont egyértelműen az elfogadható szintet képes csak megütni, igaz, ez manapság bőven elegendő. A mikrofon zajszűrése és minősége ugyanakkor kellemes.
4. Teszteredmények
Ismerve a túlmelegedésre való hajlamot, kíváncsian vágtunk neki a teszteknek. Reménykedtünk abban, hogy a jól megszokott alkalmazások nem képesek annyira megizzasztani a készüléket, hogy elérje a bűvös 97 fokos határt.
Jól látható, hogy mindegyik teszt profitált a többmagos felépítésből, hiszen alap órajelet tekintve az A8-3500M volt a leglassabb négymagos AMD processzor a tesztben. A Photoworxx alatt mutatott produkció a két modulnak köszönhető nagy memória sávszélességnek köszönhető, mindenhol máshol a papírforma érvényesült. Meglepő, hogy az esetek többségében mennyire elmaradt az AMD megoldása az Intel leglassabb Core i3-masától, amely lassan nyugdíjba vonul. A PCMark 7 sajnos friss rendszertelepítés után se volt hajlandó kiértékelni a kapott eredményeket, így a mostani tesztből kénytelenek vagyunk mellőzni.
Az integrált videokártya tesztelésétől kivételesen eltekintettünk, hiszen egyrészt ilyen masinát főleg azért vesz valaki, mert a dedikált VGA erejére szüksége van, másrészt egy nagyon hasonló környezetben már teszteltük a Radeon HD6620G-t. Sokkal érdekesebb volt a HD6650M, illetve az integrált HD6620G-vel CrossFire-ben HD6740G2 névre hallgató VGA páros produkciója. Viszonyítási alapul két noteszgép is szolgált, az egyik a szintén HD6650M-mel, de mellette Intel processzorral büszkélkedő Lenovo G770, a másik a Z575A-nál valamivel erősebb, de szintén teljes mértékben AMD belsőt tartalmazó, a DualGraphics technológiát is támogató HP Pavilion dv6.
Az eredmények nagyon vegyesek. Van, ahol hozza az elvárható szintet az AMD-s kompánia, de van, ahol nem csak a konkurenciához képest, hanem házon belül is jócskán lemarad, ami arra utal, hogy bizony a processzort a videokártyával való közös terhelés esetén könnyedén túl lehet hevíteni és 800 MHz-en bizony nem túl acélos a korosodó technika, legyen akárhány magja. Főleg a Last Remnant és a Street Fighter IV alatt mutatott teljesítmény nevezhető siralmasnak, a többi játéknál nagyjából akkora a lemaradás a dv6-os Pavilionhoz képest, amennyi a két processzor és két videokártya között van. A kétkártyás mód használata nagyjából hasonló mértékű teljesítmény növekedést eredményez, mint az erősebb HP gép esetében, használata javasolt, de minden esetben végezzünk méréseket, nehogy olyan problémákba fussunk bele, mint a DiRT2 esetében, ahol jelentős teljesítmény csökkenéssel kellett újfent szembesülnünk.
Az akkumulátoros üzemidő is a várt eredményeket hozta, ugyanis a HP Pavilionja erősebb hardver mellé erősebb telepet is kapott, így egyértelmű volt, hogy a Lenovo Z575A előtt fog végezni. Kettőjük közé beékelődött a nagyobb kijelzővel rendelkező, ugyanakkor Inteles belsőt tartalmazó G770, amelyből kikövetkeztethető, hogy a 15,6”-os G570 nagyjából a Pavilion szintjén teljesíthet.
5. Értékelés
A Lenovo AMD alapokra épülő középkategóriás gépéhez nagy reményeket fűztünk és tulajdonképpen, ha a melegedéssel kapcsolatos problémák nem lettek volna, talán még az ajánlott plecsnit is megkaphatná. A hardver tekintetében jól eleresztett masina szinte vonzza a vásárlók tekintetét, de az az igazság, hogy a teszt előtt felírt 178 ezres árcédula a cikk írásának pillanatában már 187 ezerre emelkedett, így pedig nagyon közel került a jelenleg 198 ezer forintba kerülő Hewlett-Packard Pavilion dv6-hoz, amely erősebb hardvert, komolyabb (igaz, zajosabb) hűtőrendszert, jobb hangszórókat, USB 3.0 csatlakozót és nagyobb kapacitású akkumulátort is kapott. Házon belül a jól felszerelt G570-et egy ideje nem kapni, de ha lenne, valószínűleg az is hasonló árcédulával büszkélkedne, mint mostani tesztünk alanya. Ha a Z575A ára tovább esik és valamelyik BIOS-szal kijavítják a melegedéssel kapcsolatos problémát, úgy megkaphatja idővel az ajánlott minősítést, de jelenleg ez sajnos nem jár neki.
A Lenovo Ideapad Z575A-t az Expert Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ halk működés
+ AMD DualGraphics
+ jó billentyűzet
+ jó kijelző
+ nagy merevlemez
+ 2 év garancia
Kontra:
- melegedési problémák
- USB 3.0 támogatás hiánya
- a touchpad nem túl kezes bárány
- 100 MBites LAN kártya
Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: iPon webáruház
