1. Bevezető és specifikáció

Múlt héten járt nálunk a Samsung karcsúsított multimédiás noteszgépe, amely a Chronos kódnévre hallgató Series 7 utódjaként fényes karrier előtt áll. A kiváló kijelző, a szuper hangrendszer és a remek teljesítmény miatt nagyon megkedveltük, ám úgy néz ki, kemény kihívója akad tesztünk főszerelőjének személyében – legalábbis azok között, akiknek a teljesítmény szinte mindennél fontosabb.

Az előd modell sajnos nem járt nálunk, de a fórumok tanúsága szerint kategóriájában igencsak népszerű termék volt, amelyet remek ár/teljesítmény mutatójának köszönhetett. Az utód első ránézésre alig változott valamit, az ára viszont némileg emelkedett, de ezért jóval gyorsabb hardver a jutalmunk.

 

A szerkesztőségben az utolsó kifejezetten erődemonstrálásra tervezett Lenovo noteszgép az Y580 volt még tavaly októberben, ahhoz képest az Y510P egy vadállatnak tűnik már első ránézésre is, bár ezt leginkább a billentyűzet gombjainak oldalán végigfutó vörös festésnek köszönheti.

Tesztalanyunk pár forint híján 300 ezer forintba kerül. Ízlelgessük ezt egy picit, még akkor is, ha rögtön szemet szúrhat a két darab, SLI-be kötött videokártya jelenléte, illetve a gyengének távolról sem nevezhető négymagos, Haswell architektúrára épülő Core i7-es processzor. Számunkra ugyan újdonság az SLI-be kötött középkategóriás videokártyák jelenléte, de aki kicsit is ismeri az előd modellt (Y500), az jól tudja, hogy ez az opció ott is rendelkezésre állt, nevezetesen két GT 650M-et lehetett párba állítani. Némileg túlzásnak tűnhet két ilyen erős videokártya besuvasztása egy ekkora házba, de figyelembe véve, hogy egy 1920x1080 pixeles kijelzőt kell kiszolgálni és az Y510P gyakorlatilag a Lenovo hordozható játékgépe, valamennyire érthető, hogy meg akarták tartani a lehetőséget a maximalistáknak. A hatcellás akkumulátor kapacitása egy átlagos noteszgépben dicséretre méltó lenne, itt inkább csak átlagosnak hat, figyelembe véve, hogy mindkét fontosabb alrendszer (processzor, videokártya) lényegesen többet fogyaszt az átlagnál – bár meg kell jegyeznünk, hogy 2,7 kg-os tömegével nem éppen a hordozhatóság mintapéldánya az Y510P. Jó hír, hogy megmaradt a három éves jótállás, operációs rendszert ugyanakkor – jelenleg – egyik modell mellé sem kapunk, így annak beszerzéséről magunknak kell gondoskodni. Létezik egy olyan változat is, amely egy kiegészítő 24 GB-os SSD-t is kapott, ám nálunk ez a verzió még szintén nem elérhető. Processzorból hiába érnénk be gyengébbel, sajnos kénytelenünk leszünk összebarátkozni a brutális erejű Core i7-tel, videokártyából viszont megoldható, hogy csak egyetlen egy kerüljön a gépbe, spórolva ezzel 20-30 ezer forintot és szerezve egy optikai meghajtót.

A termék mellé mindössze egy töltő és egy kis olvasnivaló járt. Előbbi mérete elrettentő, hiszen 170W-os, máshogy nem is lehetne biztosítani a szükséges energiát ilyen hardver ellátásához. Megvan ugyanakkor az az előnye, hogy viszonylag gyorsan képes feltölteni a hatcellás telepet. A mellékelt lemezen elviekben az összes 64 bites Windows 7, illetve Windows 8 meghajtó program rajta van a címke tanúsága szerint, ám az előbbiek nagy része hiányzott a valóságban, így kénytelenek voltunk a gyártó honlapjáról levadászni őket.

2. Hardver és hangzás

Hatalmas szellőzőnyílásai ellenére mind zajszint, mind hűtés terén vannak gondok az Y510P-vel. Kezdjük az előbbivel, az távolról is szembetűnő. Míg üresjáratban egész jó a helyzet, addig terhelés hatására – amely a célközönségnél kiteszi a gép használati idejének nagyjából felét – jelentősen megemelkedik a zajszint és egy idő után már súrolja azt az értéket, amelyet határesetnek hívunk. Aggodalomra ugyanakkor semmi ok, lesz nagyobb bajunk is ennél. Nem csak az alkatrészek, hanem a felületek hőmérséklete is elképesztően magas. A processzor és a videokártya is 100 fok közelében mozog maximális terhelés mellett (ráadásul úgy, hogy csak az egyik videokártyát tudtuk 100%-on hajtani, a másik gyakorlatilag pihent ilyenkor), ami viszont egyértelműen gond, az a billentyűzet és annak környezete. Ezeken a helyeken ugyanis iszonyúan meleg a helyzet, nem annyira, mint a múltkor tesztelt Samsung klaviatúra feletti részén, de míg oda ritkán nyúlkálunk, a csuklónkat nem hagyhatjuk a levegőben. Komfort szempontjából ezek a dolgok nagyon sokat rombolnak a gép imidzsén.

Ami azért szomorú, mert teljesítmény tekintetében aligha találunk benne kivetnivalót. A négymagos Core i7-es processzor gyakorlatilag megegyezik azzal az Ivy Bridge alapú példánnyal, amelyet múlt héten láthattunk a Samsung ATIV Book 8-ban – nyilván a Haswelles finomhangolások és fejlesztések kivételével. A benne található Intel HD Graphics 4600 szintén új ismerős, végre kaphatunk egy kicsit közelebbi képet, mire is képes az Intel újgenerációs integrált videokártyája, még ha ez a verzió nem is a legerősebb variáns.

A GeForce GT 750M se tette még tiszteletét nálunk és a GT 740M teljesítményéből kiindulva az eggyel izmosabb változat biztos, hogy parádézni fog, nem beszélve arról, hogy a tesztkészülékben kettő is volt belőle. Az NVIDIA Optimus technológiáját viszont csak és kizárólag akkor használhatjuk, ha egy integrált és egy dedikált VGA van a gépben. Ha mindkét GT 750M aktív (értsd: benne van a gépben), akkor az integrált Intel videokártya kikapcsol, amely több szempontból gond, hiszen megnő az üresjárati fogyasztás, ami magával hozza a zajszint emelkedését és az elérhető maximális üzemidő csökkenését is. Ha akkumulátorról szeretnénk használni a gépet tehát, érdemes előtte kikapcsolni és eltávolítani a második GeForce-ot, hogy hogyan, erről majd később.

Figyelembe véve a mai játékok kapacitás igényét, nem meglepő, hogy 1 TB-os merevlemez került a masinába, pontosan ugyanaz a típus, amely az ATIV Book 8-ban is látható volt. A teljesítménye, zaj- és hőtermelése pontosan megegyezik az ott látottakkal, a legmelegebb nyári napokon mért 40 fok bőven elfogadható. Sebességére se lehet panasz, talán a sok memória lehet az oka annak, hogy nem nagyon éreztük az SSD hiányát, de a gyors processzor is legalább annyira ludas lehet a dologban. Ha nem elégednénk meg az 1 TB-tal, a cserélhető dedikált GT 750M helyére vásárolhatunk egy második merevlemezt is, igaz, arról egyelőre nincs információnk, hogy ez mekkora kapacitást és árcédulát jelent.

 

A hangrendszer, ha nem is annyira szuper, mint a Samsung ATIV Book 8-ban, csak egy pár hajszállal marad el tőle. Mélyhangokból talán némileg kevesebbet kapunk, de a hangtisztaság, a térérzet és az összhatás fantasztikus. Ha valamire, akkor a készülék ezen részére biztosan nem lesz panasza senkinek.

3. Ergonómia és kinézet

Aki látott már Y500-at, annak az Y510P-ben semmi újdonság nem lesz, hiszen a két termék gyakorlatilag ugyanúgy néz ki. Nekünk viszont új volt a forma, hiszen az Y580A, mint utolsó nálunk járt Lenovo izomgép teljesen máshogy nézett ki. A fémes hatást keltő és valóban alumínium felhasználásával készült fedőlap robusztus külsőt kölcsönöz a masinának, főleg, ha mindezek mellé még meg is emeljük, mert súlya az aztán van. A mögötte meghúzódó kijelzőt viszonylag jól védi és hasonló pozitívum mondható el az alsó burkolatról is, amelyet ugyan le lehet csavarozni teljes egészében, mi ettől kivételesen eltekintettünk. A második dedikált videokártya egy speciális mechanizmus révén távolítható el, amelyhez ráadásul az akkumulátort is ki kell szedni, hiszen alatta található az egyik kapcsoló a kettő közül, amelyet használni kell. A nem meglepő módon Ultrabay-nek hívott nyílás számos más kiegészítőt képes fogadni, például optikai meghajtót (ez a sztenderd az SLI nélküli változatok esetében alapból a gépben van), a már említett második merevlemezt vagy éppen egy önálló hűtőrendszer modult is. Sajnos kiegészítő akkumulátor nem érhető el a géphez.

A billentyűzet igazán remek darab, se alátámasztásával, se a gombok instabilitásával, se azok nyomáspontjával nem volt gond. A háttérvilágítás két lépcsőben állítható és vörös színben pompázik, nagyon vagány, főleg azért, mert akárhonnan nézzük, sehonnan nem látszik ki a megvilágításhoz használt fényforrás. A kiosztása maradt a régi, az IdeaPad tulajdonosoknak ez jó hír, a többieknek majd szoknia kell egy picit a néhol szerencsétlenül elhelyezett gombokat, de ennél nagyobb baj sose legyen.

A touchpaddel (amelyet a gyártó clickpadnek hív) ugyanakkor meggyűlt a bajunk, sehogy nem sikerült összebarátkoznunk. A probléma forrása abban keresendő, hogy a gyártó a mai furcsa divatnak megfelelően úgy alakította ki a tapipadot, hogy szinte bárhol lenyomható legyen, ami még önmagában nem feltétlenül lenne gond, hiszen többek között a MacBook Pro is ilyen, amelyet a többség valahogy szeret. A tényleges problémát az okozza, hogy félig is le lehet nyomni a touchpadet, ami azt a furcsa jelenséget idézi elő, hogy kattintani szeretnénk, de félreugrik a kurzor, mert túlságosan finoman nyomtuk le a gombot és a félállásig megtett út alatt úgy érzékelte a rendszer, hogy mi még navigálunk, mert picit elmozdult az ujjunk. Nehéz pontosan leírni, de nagyon zavaró és erre nem is fog tudni megoldást találni a gyártó (kivéve, ha mostantól más típust választ). Természetesen a legtöbb multi-touch gesztust támogatja és a Windows 8-cal behozott újításokat is kezelni lehet vele.

A csatlakozók kialakítása maradt a régi, összesen 3 darab USB aljzattal kalkulálhatunk, melyek közül a jobb oldali sárga kikapcsolt, illetve alvó állapotban is képes árammal ellátni a rádugott eszközt. A kártyaolvasó elöl található, akárcsak a visszajelző LED-ek, melyek elég diszkréten világítanak, este sem zavaróak.

 

A kijelző az elődtől eltérően matt bevonatot kapott, ami mindenképpen pozitív hír. Bár a benne lévő panel TN technológiával készül, megnyugtatásul közöljük, hogy ez az egyik legjobb TN panel, amelyet notebookban valaha láttunk. A vízszintes látószöggel általánosságban nem szokott túl nagy probléma lenni, de itt a függőleges is nagyon rendben van, eléggé le kell hajolni vagy hátra kell dönteni a kijelzőt ahhoz, hogy a drasztikus kontraszt vesztés bekövetkezzen. Mindezek mellé a színek is egész jók, az LCD kalibrálás nélkül is remekül használható a mindennapokban.

4. Teszteredmények

Videokártyából ezúttal bőven van, hiszen az integrált HD Graphics 4600-zal – akárcsak a GeForce GT 750M-mel – most találkozunk először. Általánosságban elmondható, hogy a 4600 a leköszönő HD Graphics 4000 teljesítményének közel dupláját képes hozni, van, ahol picit kevesebbet, van, ahol picit többet. Ez mindenképpen dicséretes, főleg akkor, ha belegondolunk, hogy nála van/lesz még erősebb grafikus maggal ellátott integrált VGA az Intel kínálatában. A dedikált GT 750M-ről is csak elismeréssel tudunk nyilatkozni, hiszen a Radeon HD 8870M-et lazán maga mögé utasítja, amely egyértelműen a VGA érdeme, hiszen a processzor teljesítménye a szóban forgó készülékek esetén lényegében megegyezik. A Resident Evil ötödik része állandóan kilépkedett, ha az SLI engedélyezve volt, ámezen kívül nem tapasztaltunk problémát a technológia használata során. Már 1366x768-as felbontás esetén is van értelme a második GT 750M-nek, még inkább, ha 1920x1080-ba kapcsolunk. Ilyenkor a Lenovo által kommunikált 60%-os gyorsulásnál lényegesen többet is el lehet érni, hiszen a processzor limitáltság csökken. Gyakorlatilag semmi nem ér a nyomába az Y510P grafikus rendszerének, ha ragaszkodunk a 300 ezer forintos lélektani határhoz. (A diagramokon azért teljesít rosszul az SLI, mert 1366x768-ban nem lehet kihajtani)

A brutális teljesítmény mellé a gyártó szerint legfeljebb 5 órás üzemidő társul, amely igaznak bizonyult, hiszen a minimális fényerő mellett végzett dokumentumolvasós teszt nem futott sokkal tovább. A maximális fényerő melletti full HD videó nézést is az integrált videokártyával végeztük el, a 2 óra 43 perces eredmény szintén nem mondható rossznak, a maximális terhelés során mért 1 óra 22 perc viszont fenntartással kezelendő, ugyanis sehogyan sem tudtuk elérni, hogy egyszerre mindkét GeForce videokártya 100%-on dolgozzon – még játékokkal sem. Vélhetően az SLI-s használat nagyjából 1 óráig kivitelezhető újabb töltés nélkül.

5. Értékelés

Aki hajlandó 300 ezer forintot kifizetni egy notebookért és nem az alacsony tömegre, a megkapó dizájnra vagy a kivételesen hosszú üzemidőre, hanem a brutális teljesítményre hajt, az valószínűleg megtalálta szíve választottját. Nem tudunk még egy olyan gépet mondani a tesztben szereplő Lenovo IdeaPad Y510P mellett, amely ennyire durva 2D-s, illetve 3D-s performanszra képes. Vagyis hogy pontosak legyünk, tudunk, csak nem ennyiért. Bár sokan megvásárolnák gyengébb processzorral is, sajnos erre – jelenleg – nincs lehetőség, a költséget egyedül a második videokártya elhagyásával tudjuk csökkenteni. Van viszont egy menekülő út, hiszen az előd modellből létezik olyan verzió, amely szintén GeForce GT 750M SLI kiépítést tartalmaz, ugyanakkor „csupán” egy kifutó Core i5 van benne. A 20 ezer forinttal olcsóbb modellnél van egy még izgalmasabb, amely ugyanezzel a processzorral, de csupán egyetlen GT 750M-mel rendelkezik, ez újabb 20 ezer forint mínusz.

Vegyes érzelmekkel adtuk vissza ugyanakkor a tesztkészüléket, hiszen azon kívül, hogy igényes, de semmiképpen sem prémium kijelzője mellett jó rajta gépelni és természetesen nevetségesen gyors tempóra képes, a touchpad használata idegesítő, a hűtőrendszer terhelésnél már elég zajos és még így is forró a masina billentyűzet felőli burkolatának nagy része. Ilyen dolgok mellett nehéz keserű szájíz nélkül élvezni a valóban párját ritkító teljesítményt a mindennapokban. Az UltraBay jó dolog, de szomorú, hogy mi leginkább nem egy második GT 750M-et, hanem egy kiegészítő hűtő modult tennénk bele. Akit mindezek ellenére viccesen fogalmazva hidegen hagy, hogy a készülék nagyon meleg, annak bátran ajánljuk az Y510P-t, ha pedig beéri egy darab GT 750M-mel, akkor érdemes elgondolkodni a Core i5-ös előd modellen, hiszen az i7 egyetlen grafikus maghoz nem nagyon kell, míg az i5 kevesebbet fogyaszt, ez által könnyebb hűteni és az üzemidőre is jótékony hatással lehet.

A cikkben szereplő Lenovo IdeaPad Y510P típusú notebookot a gyártó hivatalos képviseletétől kaptuk tesztre, melyet ezúttal is köszönünk!

Pro:

+ lehengerlő teljesítmény

+ jó billentyűzet, még jobb és vagányabb háttérvilágítással

+ matt, ráadásul TN-hez képest meglepően jó full HD kijelző

+ remek JBL hangredszer

+ UltraBay

Kontra:

- nagyon melegszik, ráadásul a legkényesebb pontokon

- hektikus működésű touchpad

Hivatalos oldal: Lenovo

Vásárlás: iPon webáruház