Mi is az az Oculus Rift?
Mi is az az Oculus Rift?
Röviden egy virtuális valóság sisak-kijelző és fejmozgás követő, amit csak felkapunk és máris úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk az események középpontjában. Na jó, egy füles azért még nem árt mellé, hogy teljes legyen az élmény, úgyhogy végeredményképpen belőlünk már túl sok nem fog látszódni, de legalább körbesétálhatunk a Milleneum Falconban, vagy találkozhatunk Totoróval, esetleg kaphatunk egy saját táncos lánykát (vagy fiút, kinek mi) hiányos öltözetben. A lehetőségeknek csak a szoftverfejlesztők fantáziája szabhat határt.
A Rift története még 2012-re nyúlik vissza, akkor mutatta be először az Oculus VR, majd Kickstarterre vitték a projektet, ahol negyedmillió dollárt akartak összekalapolni a további munkálatokhoz, ám végül ennek közel a tízszerese jött össze az óriási érdeklődésnek hála. A fejlesztőcsapat leírása ismerős lehet már több cégtől is: játékosoktól, játékosoknak. A Rift eredeti célja egyértelműen a gamerek szívének meghódítása volt, ám útközben ezer egyéb projekt is felütötte a fejét a virtuális valóság sisakkal kapcsolatban (például virtuális mozi). Ráadásul azt sem felejthetjük el, hogy a jó ideig független csapatot tavaly megvásárolta a Facebook, aminek hála immár „végtelen” források állnak a rendelkezésükre a fejlesztéshez, és hosszútávon Zuckerbergnek valószínűleg tervei is vannak a technológiával, különben nem adott volna érte kétmilliárd dollárt.
A Rift első fejlesztői verziója még nem volt túl impozáns, ha a számokat nézzük. Az óriási, hét colos kijelzőjének a felbontása mindössze 1280*800 pixel volt, amit ha lefelezünk, akkor szemenként 640*800-at kapunk. Ezzel kb. visszarepülhettünk a 90-es évekbe, akkor használtunk utoljára ilyet, és nem úgy, hogy beterítette az egész látómezőnket. Ráadásul a fejmozgás követés sem volt még túl kiforrott: egyrészt lassabb volt, mint a mostani verzióban, másrészt kevesebb tengelyen is követett minket. A DK1 (Developers Kit 1) néven elhíresült verzióhoz egyébként nem volt szerencsénk, de a net tele van ámuldozó embereket mutogató videókkal, úgyhogy a Rift lehetőségeinek bemutatására valószínűleg már ez is megfelelt.
Hozzánk a tavaly bemutatott, és jelenleg is rendelhető DK2 változat futott be, ami több téren is fejlődött. Egyrészt már Full HD-s kijelzőt kapott (1920*1080), ami jelentős előrelépés, másrészt ez a kijelző már AMOLED technológiát használ, így sokkal gyorsabbak a színátmenetek, nem fogunk fejfájást kapni, ha pörögnek az események körülöttünk. Ebben segít az is, hogy a képfrissítési ráta is felment 75Hz-re. Mivel mindig van valaki, aki előszeretettel szedi szét az ilyen cuccokat, kiderült, hogy a felhasznált panel ugyanaz, mint ami a Samsung Galaxy Note 3-ban is van.
A kijelző persze csak egy dolog, a fejmozgás követés is jobb lett, 6 tengelyen követ minket és a beépített érzékelők 1000Hz-esek immár, úgyhogy villámgyorsan reagálhat a gépünk minden apró mozzanatunkra. Érdekesség, hogy nemrég jelentette be az Oculus VR, hogy már 100 000 darab is elkelt a DK2-ből, úgyhogy ki tudja, talán tényleg elmegy a végleges változatból pár millió, ha végre megjelenik. Az azonban még arrébb van, most foglalkozzunk a DK2-vel.
DevKit 2
DevKit 2
A DK2 már nem olyan ormótlan, mint a DK1 volt, hála a kisebb kijelzőnek. A három pánt segít abban, hogy kényelmesen a fejünkön maradjon a szerkezet, és szükség is van a jó beállításukra, különben az orrunk fogja tartani a Riftet, amihez külön kábelrengeteg is van jelenleg. Az egyik kolléga meg is jegyezte, hogy olyan, mintha egy pókháló közepén ülne (pedig azért ennyire nem vészes a helyzet). Magából a sisakból egy kettéágazó kábel megy a géphez, amit egy HDMI kimenetre és egy USB portra kell csatlakoztatni. Utóbbin mennek át az érzékelők adatai, és ez ad elég energiát a kijelző meghajtására is, ha elég erős hozzá.
Ahol kettéválik a kábel, van még egy apró dobozka is. Ebbe csatlakozik be az infrás távolság érzékelő, és egy táp bemenete is van, arra az esetre, ha a Riften lévő extra portot akarnánk használni valamire. Ha nem, akkor nincs szükség a használatára, az USB port ereje elég lesz mindenre.
A kijelző előtti lencsék cserélhetőek, alapból két szettet kapunk. Az „A” jelölésű van gyárilag beszerelve, ez a legtöbb embernek jó lesz, a „B” a nagyon rövidlátóknak van. Lehetséges egyébként szemüveggel használni a Riftet, nálunk is sokan próbálgatták azzal. A lencsék tisztítására kapunk egy puha törlőkendőt, és van még a csomagban egy DVI-HDMI átalakító is, ha nem lenne szabad HDMI portunk, valamint egy kis állvány a mozgásérzékelőnek, hogy legyen mire rakni (bár mi csak felpakoltuk a monitorunk tetejére).
Tapasztalatok
Tapasztalatok
Összerakni a Riftet nem egy nagy történet, működésre bírni viszont már néha az, a sok béta állapotú, kezdetleges szoftverrel. A képernyője kétféle üzemmódban működhet: kiterjesztett asztal vagy direkt elérés a programok által. Valószínűleg utóbbi lesz a sztenderd, ha elterjed a Rift, ugyanis sokkal egyszerűbb használni. Ezzel nem megy a képernyő állandóan, de ha elindítunk egy programot, amit direkt a Riftre írtak, akkor átveszi felette az uralmat, a felhasználónak semmi dolga nincs. A másik módban úgy kezeljük a készüléket, mint egy rendes monitort, ám néha nehéz elérni, hogy a játékunk a megfelelő felületen jelenjen meg, elsődleges kijelzőként használni pedig elég macerás a Riftet. Egyrészt állandóan csukva kell tartsuk az egyik szemünket az asztalon, különben hamar egy fejfájás lesz a jutalmunk, másrészt nem látjuk az asztal egészét. A kép a szélek felé homályosodik, középen pedig így van is egy vakfoltja. A Windows asztalon ráadásul hiába tekergetjük a nyakunkat, a kép nem változik, így be kell érjük azzal, ami épp a szemünk előtt van.
Elég egyértelmű tehát, hogy melyik a jobb opció, csak jelenleg azt kevés nagy szoftver támogatja. A több száz techdemó persze így is elég arra, hogy elmerüljünk egy 3D-s világban. Vannak direkt a látványra kigyúrt programok, néhány egyszerű játék, oktató szoftverek, amikkel például a holdra szállást élhetjük át, vagy nézelődhetünk az űrben, és még virtuális mozival is találkozhatunk, amivel megnézhetjük 3D-s filmjeinket egy érdekes környezetben.
Igazából már ennyi is elég ahhoz, hogy észrevegyük, milyen óriási potenciál van a Riftben, mert (ezzel valószínűleg nem lepünk meg senkit) nagyon nagy élmény a használata. Csak pár apróság árnyékolja be egyelőre a szórakozásunkat. Például az, hogy a DK2 még elég nehéz, közel fél kiló, így egy idő után fárasztó a viselése. Mondjuk egyébként sem árt szüneteket tartani a használata közben, és így legalább biztos, hogy megtesszük, de a végleges változatra azért be van ígérve egy súlycsökkentés. Aztán ott van a felbontás is. Normál esetben a Full HD nem hangzik kevésnek, de ha lefelezzük, és ilyen közel rakjuk a szemeinkhez, akkor azért nem kell sasszem ahhoz, hogy lássuk, lehetne ez több is. Annyira, hogy talán hirtelen értelmet nyernek majd az apró 4K-s kijelzők is (bár ki tudja, lehet egy 2560*1440-es is elég lesz).
Az se mindegy, hogy mivel játszunk, míg a fejünkön van a DK2. A billentyűzet-egér kombó sok esetben nem túl kényelmes, ráadásul figyelnünk kell arra, hogy az egér érzékenysége ne legyen az egekben, mert a szupergyors forgolódás egy idő után enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas. Végül pedig, bár még csak fejlesztési szakaszban vagyunk, fájóan kevés az AAA cím, ami támogatja a Riftet. Pedig videókon elég sokkal találkozhattunk, ott van például az Alien: Isolation, amit egyenesen azzal reklámoztak, hogy mennyire ijedeznek tőle a Riftet viselő emberek.
Nos, a végleges játékba nem került be a 3D opció, csak némi utánajárással lehet előhozni, és nem is működik tökéletesen (sőt, nálunk a legfrissebb szoftverekkel, igazából sehogy sem). Ettől függetlenül azért vannak akár Steamen is olyan játékok, amik tudnak mit kezdeni a VR szemüveggel. Ilyen például a Half Life 2, szóval amíg várunk a háromra, végigvihetjük a második epizódot úgy, mint még soha. Az újabb címeknél viszont vigyáznunk kell arra, hogy elég erős legyen a gépünk a 75fps tartásához, mert ha össze-vissza ugrál az fps szám, az akár rosszulléthez is vezethet! Szóval mindenképpen érdemes játszani a beállításokkal, ha ez nem lenne meg.
A támogatott játékok köre egyébként kiterjeszthető pár külsős program használatával, mint például a Vireio Perception vagy a VorpX (utóbbi fizetős, már most 30 eurót kérnek érte), de ezekkel sem mindig egyszerű az élet. Néha macerás a használatuk, és ahogy frissítgetik az egyes szoftvereket, olyan játékok is játszhatatlanná válhatnak, amik azelőtt tökéletesen működtek.
Hogyan tovább?
Hogyan tovább?
Nos, már tavaly év végén bejelentették az új változatot a gépből, ami nagyobb felbontású kijelzőt kap, és úgy lesz könnyebb, hogy már füles is jár hozzá, nem kell nekünk külön felvennünk valamit. Hogy végül ez lesz-e a kereskedelmi forgalomban kapható változat is, azt nem tudjuk, de ha tartani akarják az idei megjelenést, akkor valószínűleg igen. Az Oculus VR-nál ugyanis úgy nyilatkoztak anno, hogy nagyon csalódottak lennének, ha nem jelenne meg 2016 előtt kereskedelmi forgalomban a Rift.
Bele is kell húzniuk, mert konkurencia az van szép számmal. A legnagyobb mind közül talán a Sony a Project Morpheusszal, amit a PlayStation 4-hez készítenek, és nekik a Move miatt van komolyabb vezérlőjük is egy 3D-s címhez. Aztán ott van az Oculus technológiájára építő Gear VR a Samsungtól, ami alapvetően egy keret, amibe belerakhatjuk egy Galaxy Note 4-et, és már kész is a 3D-s szemüvegünk. A Microsoft sem lazsál, bár az egyelőre elég futurisztikusnak tűnő HoloLens más koncepció, de a megtámogatására nekik is ott van a Kinect.
Aki pedig úgy érzi, hogy kell még neki egy kis meggyőzés, annak van egy jó hírünk! Március 3-tól kezdve első körben a vásárlóinknak kipróbálható lesz az Oculus Rift a Tüzér utcai bemutató termünkben!
