1. Bevezető és specifikáció
November végén járt nálunk a Hewlett-Packard legújabb EliteBookja, amely ahhoz képest, hogy a gyártó első számú üzleti szériás notebook családjába tartozik, meglehetősen kommersz külsőt kapott, ráadásul akadt vele több probléma is, amelyből sajnos az árazás sem maradt ki. Mi a helyzet viszont akkor, ha ezt a külsőt nagyjából megtartva elkészít a cég egy olyan készüléket, amely kiszereléstől függően akár kevesebb, mint fele annyiba is kerül, mint a csúcsot jelentő EliteBook? Ennek jártunk utána a legújabb ProBook 450-nel.
Sajnos a gyártók többsége kezdi eléggé szabadon kezelni az üzleti felhasználásra szánt notebookjait és ez nem csak HP-ra, hanem a Lenovo-ra és lassan a Dellre is igaz. Igyekeznek követni a divatot és tudomást sem vesznek arról, vajon a célközönség igényli-e egyáltalán ezeket a változásokat vagy többet ártanak a márka imidzsének és az eladásoknak azzal, ha dedikált gombnélküli touchpadokat, pocsék minőségű, de nagyfelbontású kijelzőket vagy éppen vékony házakat készítenek a korábbiaknál takarékosabb, de lassabb hardverekkel.
Ezzel szemben a legújabb ProBook gyakorlatilag a hagyományokat követi. Visszafogott, de azért rondának semmiképpen sem nevezhető külsővel, korrekt hardverekkel és a márkához képest relatíve visszafogott árcédulával igyekszik lecsapni áldozataira. Ahogy korábban, úgy most is két fő családot különböztetünk meg egymástól, a 600-as széria a drágábbik sorozat, amely dokkolható, világító billentyűzetet, SSD-t, prémium kijelzőt és fejlett hálózati vezérlőket is kaphat, míg a 400-as sorozat azoknak lehet alternatíva, akiket ezek a dolgok hidegen hagynak és inkább a kedvezőbb árcédula a fontos számukra. Míg a 600-as család kizárólag Intel processzorokkal kerül piacra, addig a 400-asok között találunk tetőtől talpig AMD-s megoldást is, amely lényegesen olcsóbb (és némileg lassabb is) Inteles társainál, ezt nem árt fejben tartani, az értékelésnél mindenképpen szót fogunk ejteni róla.
Talán meglepő lehet, de a ProBook 450 erősebb processzorral rendelkezik, mint a nemrég nálunk járt EliteBook 850, ugyanis a mérnökök kivételesen nem tekintették annyira kardinális problémának a fogyasztást, így egy „teljes értékű” Core i5-re esett a választásuk. Ez annak fényében nem jó hír, hogy ezzel párhuzamosan az akkumulátort is némileg gyengébbre cserélték, az 50 Wh helyett immáron 47-tel kell gazdálkodnunk. Jó hír viszont, hogy ha belenyúlunk a pénztárcánkba, akkor ennél kétszer erősebb telepet (9 cellás 93 Wh) is kérhetünk, ami hosszabb repülő- vagy vonat utakon mindenképpen jól jöhet. Az integrált videokártya mellé kapunk egy viszonylag erős dedikáltat is, amire érdemes lesz odafigyelni, ugyanis a legolcsóbb AMD-s változatban is szerepel, így teljesítménye nagyon nem lesz mindegy annak, aki játszani is tervez a masinával. Rossz hír, hogy az 1366x768-as TN technológiára támaszkodó 15,6”-os LCD kijelző helyett nem választhatunk másikat, pontosabban eldönthetjük, szeretnénk-e érintés érzékeny felületet tükröződő bevonatért cserébe (ez az opció hiányzik az AMD alapú ProBook 455-nél). Szintén lényeges eltérés még az Inteles és AMD-s változat között, hogy előbbihez rendelhető 4G mobil szélessávra alkalmas modem és erősebb antennákkal rendelkező Intel WiFi kártya is (a tesztpéldányban egyik sem volt). A 750 GB-os merevlemez a második legnagyobb, amit kérhetünk, SSD beépítésére a vásárlás után van csak lehetőségünk, ugyanis a HP az olcsóbbik ProBook családhoz nem kínál ilyen opciót gyárilag. Windows 8 mellett Windows 7-tel és SUSE Linux 11-gyel is lehetőségünk lenne megvásárolni ezeket a készülékeket, de itthon – elnézve a kínálatot – csak a legújabb Windows-zal, illetve anélkül kerülnek forgalomba ezek a típusok. A gyártó a különböző upgrade-eket korrekt módon kezeli, ugyanis a legolcsóbb Core i5-ös gép 50 ezer forinttal kerül kevesebbe, cserébe kisebb merevlemezt és fele ennyi memóriát kapunk, valamint az operációs rendszer beszerzéséről is magunknak kell gondoskodnunk. Ami az AMD-s változatot illeti, nos, ott a különbség már közel 90 ezer forint, és ehhez elsősorban egy lassabb processzort kell elviselnünk az előbb említett hiányosságokon felül. A garancia kiszereléstől függetlenül három év, amely komoly fegyverténynek tekinthető, főleg, ha egyre alacsonyabb árkategóriákat vizsgálunk. A 2,4 kg-os tömegből jól látszik, hogy az EliteBookkal ellentétben ezúttal egy klasszikus 15”-os noteszgéppel van dolgunk, reméljük, ezért cserébe olyan dolgokkal is találkozunk majd, mint korrekt anyagminőség.
A ProBook 450 mellé ezúttal sem kaptunk semmi különöset, csak egy viszonylag hosszabb prospektust, amely a Windows 8 újításaira és annak megfelelő és kényelmes használatára tér ki. A 90W-os tápegység nagyjából két óra alatt tölti fel nulláról maximumra a gépet, és bár létezik 65W-os töltő is hozzá, azt vélhetően csak a dedikált videokártya nélküli változatokhoz adják.
2. Hardver és hangzás
Az új EliteBook egyik legjobb tulajdonsága hűtőrendszerének hatékonysága volt és szerencsére ebből jutott némi morzsa az olcsóbbik ProBooknak is, annak ellenére, hogy nagyobb fogyasztási mutatóval rendelkező processzor plusz dedikált videokártya is került bele. Üresjáratban hasonlóan alacsony zajszinttel kell számolnunk és 40 fok körüli hőmérsékletekkel. Maximális terhelésnél már azért megjön a hangja a hűtőrendszernek és a hőmérsékleti értékek is 70 fok közelébe kúsznak, viszont a burkolat sehol, de szó szerint sehol nem melegszik át, ami már-már döbbenetes. Ismerve az AMD platform hőtermelését, ez mindenképpen bizakodásra adhat okot az olcsóbb változattal (ProBook 455) szemezőknek.
A Core i5-4200M teljes értékű processzorként szerepelt a bevezetőben, ami a valóságban annyit jelent, hogy a fogyasztás csökkentése érdekében nem alkalmazott a gyártó további órajel és feszültség csökkentéseket rajta. Ennél fogva 2.5 GHz-es alap órajele nem hangzik rosszul, ezt ráadásul ideális esetben akár 3.1-ig is fel tudja tornászni a Turbo Boost technológia segítségével. Ezek a számok mindenképpen azt vetítik előre, hogy játékok alatt jobb teljesítményt tud majd felmutatni a legújabb ProBook, mint amit a mostanában nálunk járt Radeon HD8750M-mel szerelt notebookok produkáltak.
Ami a dedikált videokártyát illeti, szerencsére a gyártó nem trükközött az órajelével, a memóriák viszont csak DDR3-asok, azaz ezen a téren sincs változás a korábban látott Radeonokhoz képest. A konfigurátorban egyéb iránt csak a video memória mennyiségét lehet változtatni, az viszont nem derül ki belőle, hogy ez a memóriák típusára is hatással van (ugyanis ebben az esetben a jóval gyorsabb, de kevesebb GDDR5 jobb parti lenne). Természetesen lehetőségünk van a processzorba integrált Intel HD Graphics 4600 használatára is, amely szintén egész korrekt teljesítménnyel rendelkezik, más kérdés, hogy a Radeonnal nem egy ligában focizik. Ahogy az már egy ideje megszokott, globálisan megadhatjuk, akkumulátoros, illetve váltóáramú használat esetén melyik VGA-t óhajtjuk használni, illetve vannak köztes beállítások is, ám ezek nevükből adódóan nem tiszták, pontosan mit csinálnak (vélhetően 2D-ben az integrált, 3D-ben a dedikált videokártyát használják).
A 8 GB memóriát egyetlen modulként kapjuk meg, de ennek manapság örülni kell, hiszen így a maximálisan támogatott 16 GB RAM kihasználásához elegendő egy második modul beszerzése. A 750 GB-os Toshiba merevlemez se gyors, se halk nem volt, használat közben egyértelműen lehetett hallani a hangját, amitől egy jó ideje elszoktunk, nem csak a sok SSD miatt, ami egyre népszerűbb alsóbb kategóriás notebookok esetében is, hanem azért is, mert a modern HDD-k gyakorlatilag mindenféle zaj nélkül működnek.
A hangrendszer nem brillírozott, egy erős átlagnál többet nem képes nyújtani sajnos. Jogtalanul vártunk volna többet tőle, ugyanis a gyártó sehol nem hirdeti fennen, hogy itt valami extrára kellene számítanunk. Azon se lepődnénk meg, ha pontosan ugyanaz a hangkeltő került volna bele, mint az EliteBookba.
3. Ergonómia és kinézet
Külsőre meglepően hasonlít egymásra a 3-400 ezres EliteBook és a 150-200 ezres ProBook, ami nem csoda, hiszen az előző generációk esetében is ez volt a trend. Amit 330 ezerért lekommerszeztünk, az bő 100 ezerrel olcsóbban már kellemesnek mondható, hiszen egyértelműen egy más közönségnek szól. Bár a készülék vastagabb lett, mint felsőkategóriás üzleti társa, a vonások megmaradtak. Teljesen az alumínium se tűnt el belőle, de egymás után vizsgálva a kettőt azért érzékelhető, hogy melyik modell az olcsóbb. Ami érdekes, hogy az EliteBooknál elkövetett pár béna megoldással itt nem találkozunk. Ilyen például az akkumulátor, amely a ProBook esetében nem a burkolat alatt foglal helyet, hanem a klasszikus kialakítást követve a hátlap felső részén található, így lett megoldható, hogy az EliteBookkal ellentétben a ProBookhoz lehet (kétszer) erősebb telepet is kérni és mindehhez nincs szükség dokkoló-szerű kialakításra. A felső burkolat meglehetősen vastagra sikerült és a közepesen erős zsanérral karöltve robusztus érzetet kölcsönöz a készüléknek. A gumírozott műanyagra hajazó anyag használata továbbra is felemás érzésekkel töltött el minket, ugyanis minősége egyértelműen jó, össze sem hasonlítható azzal a sok csillogó műanyaggal, amik ebben a kategóriában is szép számmal előfordulnak. Ugyanakkor rettenetesen gyűjti az ujjlenyomatokat és nem is annyira egyszerű tisztán tartani, mint amennyire a képek alapján gondolnánk. Ami a szerelhetőséget illeti, a fotók önmagukért beszélnek, sem a merevlemez, sem a memória cseréje, illetve bővítése nem okozhat problémát. mSATA csatlakozóra és hasonló nyalánkságokra se az Inteles (450), se az AMD-s (455) változat esetében ne számítsunk.
A klaviatúra rendkívül hasonló ahhoz, amit a nagy testvérnél láthattunk, ám pár dologban azért mégis csak eltér attól. Először is hiába a vastagabb kasztni, a nyomáspont érzésre még magasabban van, mint az EliteBook esetében, így ennél a modellnél ezt már tényleg szokni kell. A másik, hogy a háttérvilágítás, mint opció is eltűnt (nyilván kellett valamit hagyni a ProBook 650-nek is), a harmadik pedig, hogy attól függetlenül, hogy a gépek szélessége megegyezik, a ProBook kapott numerikus billentyűzetrészt, míg az EliteBookról ez teljes egészében hiányzik. Az alátámasztás egész jó, a kategóriában elvárhatót mindenképpen hozza a HP legfrissebb masinája, az ujjlenyomatot viszont ez a fajta matt műanyag is gyűjti, de szerencsére nem annyira, mint a felső burkolat.
A touchpad esetében távolról látszik, hogy egy teljesen más modellről van szó, hiszen a bal és jobb egérgomb (amelyek egyébként ugyanolyan halkan és kellemesen kezelhetők, mint az EliteBooknál) függőleges irányban meghízott, ezzel párhuzamosan (trackpoint hiányában) a felső kettő el is tűnt. Ez viszont nem eredményezett nagyobb hasznos felületet, ugyanis a klaviatúra és a touchpad között az így felszabaduló helyet nem használta ki a gyártó. A felület picit érdes és kellemes a használata, hosszútávon pedig örülni fogunk a ténynek, hogy ebből semmi nem látszik majd, ellentétben az EliteBookkal, ahol gyakorlatilag egy nap után már kifényesedett a felület azon része, ahol az ujjunk megfordult. Csak, hogy ne legyen minden olyan klassz, negatívum is akad azért. A süllyesztett kialakítás és némi szoftveres közreműködés miatt a Windows 8-hoz tartozó speciális műveletek (amelyek a szélről való behúzásokat jelentik mind a négy oldalon) meglehetősen hektikusan működnek, nekünk ötből kétszer sikerült abszolválni ezeket a feladatokat, ami elég rossz aránynak tekinthető.
Ezúttal is kapunk 4 darab USB csatlakozót (amelyek közül a két bal oldali támogatja az újabb 3.0-s szabványt, míg a jobb oldaliak csupán 2.0-sok), ami viszont sokak számára örömteli lehet, hogy ellentétben az EliteBookkal, a ProBook DisplayPort helyett HDMI-t kapott (abból is 1.4a változatot). Ez azt jelenti, hogy a legtöbb kijelzőre és projektorra átalakító nélkül kitehető a notebook képe, hiszen bármilyen nagy hévvel kezdték el reklámozni, a DisplayPort még ma sem lett annyira meghatározó csatlakozó szabvány, mint amennyire a HDMI kinőtte magát annak idején. A kártyaolvasó ezúttal előre került a bal sarokhoz, szerencsére nincs süllyesztve, így használata nem igényel óriási körmöket.
A 15,6”-os kijelzőnél érezhetjük talán leginkább, hogy az új ProBook melyik árkategóriában harcol a vásárlók kegyeiért. A matt TN panel 1366x768-as felbontása hiába mondható sztenderdnek, lesznek olyan vásárlók, akik csak azért, mert nem választhatnak ennél nagyobb felbontással rendelkező LCD-t, elfordulnak majd a típustól. Már említettük, hogy ez az egy fajta panel van a ProBookhoz (plusz a fényes bevonattal rendelkező érintés-érzékeny verzió), így kulcsfontosságú, hogy milyen minőséget képvisel. Nos, a színek bár hideg árnyalatúak, minimális korrigálással a szemnek is már kellemessé tehetők. A panel legnagyobb erénye a tű éles kép, sajnos erre a tulajdonságra nem minden gyártó fordít kellő figyelmet. A látószögek oldalról viszonylag jók, alulról és felülről viszont csak az átlagot hozzák, sőt, ehhez a kijelentéshez is inkább jóindulat szükséges. Ha viszont egyszer beállítjuk mind a színeket, mind a dőlésszöget, akkor egy hosszútávon is elfogadható kijelzőt kaphatunk, amely inkább az AMD-s változat felé kacsintgatóknak jelenthet kevesebb kompromisszumot.
4. Teszteredmények
Mi is nehezen hittük el, de még nem járt nálunk Core i5-4200M típusú processzorral szerelt notebook, amióta bevezettük új mérési módszereinket, így először volt alkalmunk tesztelni, mire képes a valóságban a legnépszerűbb, normál fogyasztású Core i5.
Az igazság az, hogy alacsony fogyasztású testvéréhez (Core i5-4200U) képest jó 30%-kal gyorsabb, sőt, az esetek többségében a szintén alacsony fogyasztású (és szintén „csak” kétmagos) Core i7-4500U-t is elveri. Bíztató teljesítmény, de lássuk, játékok futtatása során megyünk-e ezzel a plusszal valamire.
Megyünk bizony, bár ez nagyban függ attól is, milyen alkalmazást és milyen beállításokkal futtatunk. A DiRT második részétől eltekintve a legtöbb játékban 5-10% körüli gyorsulást tapasztaltunk (Core i5-4200U vs. Core i5-4200M egy Radeon HD8750M mellett), bár a két autós játék (DiRT2, GRID2) esetében elég drasztikus változásnak lehettünk szemtanúi – úgy látszik, ezek az alkalmazások az átlagnál sokkal durvábban támaszkodnak a processzor erejére. Szintén jelentős eltérést mértünk a Metro: Last Light és a Total War: Rome II esetében. Sajnos egyelőre nem fogjuk tudni megvizsgálni, mekkora teljesítmény csökkenéssel jár a látványosan gyors Core i5-4200M-hez képest a mezei kétmagos AMD A4-4300M bevetése, de gyanítjuk, hogy még a Core i5-4200U-val elért eredményeket se tudja megugrani. Ettől függetlenül, ahogy növeljük a grafikai részletességet, úgy fog szépen lassan csökkenni vagy bizonyos esetekben el is tűnni ez a különbség.
Az üzemidő a papíron nagyobb fogyasztással rendelkező processzor bevetésével és az akkumulátor kapacitásának csökkentésének köszönhetően sem csökkent látványosan, az EliteBook 850 által produkált 9 és fél óra helyett ezúttal 8-cal kell beérnünk, amely ebben a kategóriában nem számít rossz eredménynek. A maximális fényerőn történő Full HD filmnézés is kitartott bő 3 és fél óráig, itt már csak 10 perc volt az eltérés a két modell között. Maximális terhelés esetén természetesen nem kell csodálkozni, hogy a dedikált videokártyával és az erősebb, többet fogyasztó processzorral megáldott ProBook 450 mindössze 1 óráig bírta szuflával. Figyelembe véve, hogy az AMD kétmagos A4-4300M-je se fogyaszt rosszul, ezek az értékek a ProBook 455-tel is megközelíthetők, sőt maximális terhelés mellett túl is szárnyalhatók.
5. Értékelés
Ami 330 ezer forintért nem tűnt jó vételnek, az újracsomagolva és helyenként jelentősen módosítva harmadával csökkentett áron mindjárt jobban hangzik. Bár külsejét tekintve erős hasonlóságot mutat a tesztben szereplő ProBook 450 a korábban már nálunk járt EliteBook 850-nel, az anyaghasználaton érződik, hogy nem ugyanazt a célcsoportot célozza meg a gyártó a két modellel. Ettől függetlenül az olcsóbbik ProBook abszolút vállalható, a műanyagok minősége átlagon felüli, egy-két helyre pedig jutott némi alumínium származék is. Ergonómia és beviteli eszközök tekintetében – ismerve a kategória többi tagját – nincs miért szégyenkeznie a 450-esnek, és bár zajszintjével nem tűnik ki a mezőnyből, hűtőrendszerének hatékonyságát pár gyártó megirigyelhetné. A Core i5-4200M egy remek választásnak tűnik nem csak ennél a készüléknél, de úgy általánosságban is örülnénk neki, ha végre alkalmazná valamelyik gyártó, hiszen láthatjuk, hogy nem jelent akkora üzemidő csökkenést, amennyivel gyorsabb U végződésű testvérénél. A Radeon HD8750M továbbra is egy kellemes társ a játékosok mindennapjaiban és abszolút jól kiszolgálja az 1366x768-as kijelzőt. Azt a kijelzőt, amely a függőleges látószögeket leszámítva egy egész vállalható, ráadásul matt panel. Ettől függetlenül szomorú, hogy nem választhatunk helyette mást, de persze meg kell érteni a gyártót is, hiszen különben kire sóznák rá a 650-es ProBookokat ugyebár. Három év garancia ide, Windows 8 és 8 GB RAM oda, a 220 ezer forintos vételára egy picit sokalljuk, pont csak annyira, hogy a tesztpéldány ne kapja meg az Ajánlott minősítést. Látatlanban viszont odaadjuk az AMD-s ProBook 455-nek, amely egyszerűen nem tud annyira lassú lenni, hogy 130 ezer forintot ne érjen meg ugyanezzel a kasztnival és ugyanezzel a videokártyával. Pont annyival olcsóbb az itthon belépőnek számító Inteles ProBook 450-nél, amennyiből kijön plusz 4 GB RAM és egy 128 vagy 180 GB-os SSD is.
A tesztben szereplő Hewlett-Packard ProBook 450 típusú notebookot a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ hatékony hűtőrendszer
+ kategóriájában jó minőségűnek számító anyagok használata
+ jól használható beviteli eszközök
+ kellemesen hosszú üzemidő, amely a külön megvásárolható 9 cellás akkumulátorral a duplájára növelhető
+ korrekt összteljesítmény (processzor + videokártya)
+ 3 év garancia
Kontra:
- a hűtőrendszer hiába hatékony, komolyabb terhelésnél már picit zajos
- a merevlemez zajosabb, mint az átlag
- bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból csupán átlagos kijelző, amelyen nem változtathatunk
Hivatalos honlap: Hewlett-Packard
Vásárlás: Irány a webáruház
