1. Bevezető és specifikáció

Szinte hihetetlen, hogy közel három éve járt nálunk utoljára a Hewlett-Packard legolcsóbb ProBook szériája, a 4000-es sorozat. Az első két generáció finoman szólva sem tartozott a legjobb készülékek közé, ami azért is furcsa, mert az eggyel drágább testvér, a mindenkori 6000-es egy sokkal vállalhatóbb masina volt. Mára azonban gyökeresen megváltozott minden, hiszen az EliteBookok sokkal divatosabb külsőt kaptak, a 6000-es ProBook pedig szinte ugyanúgy néz ki, csak kevesebb merevítést és sallangot kapott. Szörnyen izgatott minket a kérdés, hogy vajon az olcsóbbik ProBook is tudja-e mindazt, amit nagyobbik testvére vagy a barátságosabb árcédula nem véletlen.

 

Pár éve még vastag, ránézésre rendben lévő, de első érintésre is gagyinak és üregesnek tűnő notebookként tekintettünk a ProBookokra, a most futó generáció viszont már képeken is nagyon megnyerőnek tűnik, nem véletlenül reklámozzák őket halálra. Bár lassan kifutó modellnek számítanak, ez minket ne befolyásoljon, hiszen a most piacon lévő notebookok döntő többsége ilyen. Sajnos a HP rossz szokásához híven a 4x40-es sorozatból is kihagyta a 14”-os változatokat, így továbbra is 13, 15 és 17 inch-es kijelzővel szerelt darabok közül válogathatunk. Nálunk az első járt, hiszen ez az a méret kategória, ahol a leginkább foghíjas a választék.

 

Igyekeztünk a legjobb ár/érték arányú változatot kiválasztani a 4340s-ek közül, az „s” végződés egyébként a Small Business (kisvállalkozás) rövidítése, ha valakit minden apró információ érdekel. 184 ezer forintért nem csak 3 év garanciát és dedikált videokártyát, de nagyon erős processzort is kapunk, utóbbi talán a legritkább ebben a kategóriában. Természetesen a spórolásnak is van nyoma bőven, hiszen operációs rendszerként mindössze egy Linuxot kapunk (igaz, talán az egyik legkönnyebben kezelhetőt), valamint a vezeték nélküli hálózati kártya is a létező legolcsóbb, amit manapság kapni lehet, ráadásul úgy, hogy nem csak a WiFi, hanem a Bluetooth vezérlőt is magában foglalja. A DisplayPort mánia ismeretében kifejezetten üdítő látvány a HDMI csatlakozó megléte a listán, ezt normál esetben sosem emeljük ki, annyira természetesen velejárója egy noteszgépnek, ám a Hewlett-Packard üzleti szériás gépei esetében nem lehet szó nélkül elmenni e tény mellett. Bár megjelenése óta minden ProBook matt kijelzőt kap, ettől függetlenül örülünk neki, hogy ezen a tényen a gyártó azóta sem változtatott. Nekünk nem egy világfájdalom, de lesznek, akiknek problémát jelenthet, hogy 1366x768-nál nagyobb felbontással csak és kizárólag a legnagyobb, 17”-os 4740s-t lehet megvásárolni. Üzleti gépek esetében a dedikált videokártya olyan sor a specifikációban, mint egy gamer notebooknál az Express Card foglalat – jó, hogy van, de a többséget nem érdekli. Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Radeon HD7570M nem egy lassú valami, főleg ilyen erős processzorral az oldalán. Talán említésre se lenne méltó, de a későbbiek miatt fontos lehet, hogy az itthon forgalomba kerülő 4340s-ek mindegyike 500 GB-os merevlemezzel rendelkezik.

 

A kellékeket nem kellett sokáig memorizálnunk, ugyanis a tápegységen kívül kizárólag dokumentációt kapunk, a meghajtó programokról magunknak kell gondoskodnunk, ha úgy döntenénk, hogy Windows-t telepítünk a gépre.

2. Hardver és hangzás

Korábbi tapasztalataink alapján igencsak tartottunk a kis ProBook hűtőrendszerértől, hiszen az első generáció nagyon zajos volt, de a második se a csendes működéséről vált híressé. Az idő múlása jót tett a sorozatnak, hiszen a 4340s az esetek többségében egész halkan dolgozik, igaz, közepes terhelésnél már jól hallhatóan magasabb fordulatszámra kapcsol a kisméretű ventilátor benne. Talán a dedikált videokártya teszi, mindenesetre maximális terhelés mellett 84 fokig sikerült felmelegítenünk a processzort, ami – bár nagyon meleg van már most is – nem túl jó előjel a legdurvább nyári napokra. Átmelegedni a hátsó burkolat és a billentyűzet bal oldala tudott, de semmi komolyra nem kell gondolni. Átlagos használat mellett ugyanez a központi egység 45-50 fokon is lazán eldolgozgat, így vélhetően kánikulában sem lesz gondunk vele, de lehetőleg ne a tűző napon kezdjünk el filmet konvertálni vele.

 

Jellemzően nem a pontszám alapján vásárolunk gépet, de érdemes egy pillantást vetni a 7,0-ás központi egységre és a 6,4-es játékok alatt mutatott teljesítményre. Milyen jó lenne, ha egy átlagnál jobb minőségű(nek tűnő) noteszgéppel apróbb kompromisszumokkal ugyan, de lehetne játszani, sőt, egyéb videokártya intenzív dolgokat is csinálni!

 

Erre minden esélyünk megvan, ugyanis az alap órajelen is 2,6 GHz-es Core i5 processzor akár 3,2-ig is képes feltornászni magát, ha egy vagy két szálon futó alkalmazással van dolga. A Radeon HD7570M-ről már mindent tudunk, hiszen nemrég találkoztunk vele a Dell ultrabookjában (Inspiron 5423), igaz, ott nem nagyon tudott villantani az alacsony fogyasztású (és órajelű) processzor miatt. A Radeon kistestvérével (HD7550M) is találkoztunk már, viszont ott is alacsony fogyasztású központi egység volt mellette, így a reális képet a 4340s-sel fogjuk megkapni. Mondanunk se kell, hogy a dedikált és integrált videokártyák között újraindítás nélkül tudunk váltogatni, 2D-re a gép mindig az Intel HD Graphics 4000-et használja, 3D-ben tudjuk csak szabályozni, melyiket óhajtjuk igénybe venni. Érdemes tudni, hogy ellentétben más, teljesen AMD alapú készülékekkel, itt nincs központi beállítás a videokártyára vonatkozólag, ami azt jelenti, hogy minden alkalmazáshoz nekünk kell megszabni, melyik VGA-t szeretnénk használni (az esetek többségében a meghajtó program a Radeont részesíti előnyben, ha nem piszkáljuk).

 

A merevlemez fordulatszáma ellenére rendesen iparkodott, bár nem értjük, hogy a gyártó miért szakított a gyorsabb HDD-kkel, hiszen az előző generációknál azért inkább a 7200 rpm-es vinyók voltak a jellemzők. Ez esetben kiegyeznénk simán egy másikkal is, ugyanis használat közben ez a Hitachi modell bizony túl sokszor parkolja le a fejet, amely egy jól ismert kattanáshoz hasonlító hangként hallható és ez bizony nem kicsit idegesítő, főleg úgy, ha mellette normálisan használjuk a gépet és a hűtőrendszer is csendben van. Nem tudjuk, hogy mi fogtunk ki egy olyan példányt, amelyre ez volt a jellemző vagy minden 500 GB-os merevlemezzel szerelt 4340s ilyen, mindenesetre érdemes tudni a problémáról. A merevlemez védelmére szolgáló DriveGuard is ludas lehetne, de ezt az alkalmazást a tesztelés során nem használtuk.

 

A sztereó hangszórók meglepően jól szólnak és tekintettel arra, hogy nem ürességtől kongó műanyag lemezek veszik körül őket, hangerőben is jól bírják. Főleg tisztaságukkal hívják fel magukra a figyelmet, mert mély tartományuk gyakorlatilag nincs.

3. Ergonómia és kinézet

Kétségkívül a külseje az ugyanakkor, amely eladja a HP új, alacsonyabb árfekvésű ProBookját. Természetesen a költségcsökkentés jegyében felfedezünk néhány eltérést mondjuk a 6000-es szériával összehasonlítva, de ezek nem annyira jelentősek, hogy rögtön lemondjuk a gondolatról, hogy ezt a gépet nekünk találták ki. Nélkülöznünk kell például a mechanikus zárat, tehát a felső és alsó burkolatot kizárólag a zsanér tartja össze, amely egyébként igencsak fickós, jó eséllyel kibírja majd a többéves nyúzást is. Itt érjük tetten a következő eltérést, ugyanis bármennyire bivaly a zsanér, érezhetően gyengébb, mint nagyobbik testvéréjé, amely nem csoda, hiszen műanyagból készült. Szintén le kell mondanunk a dokkolhatóságról, a készülék alja gyakorlatilag maga a merő unalom (az optikai meghajtó pedig a nagytesónál sem volt már cserélhető, így természetesen itt sem az). A főbb alkatrészekhez pofon egyszerűen hozzá tudunk férni és a hátsó műanyaglap valahogy kevésbé zörög, mint mondjuk egy EliteBooknál, ami furcsa, hiszen ránézésre ugyanazt a megoldást alkalmazta a legkisebb ProBooknál is a gyártó a takaróelem rögzítésére. A felső burkolatba jutott egy kis alumínium is, így jóval ellenállóbb a nyomásokkal szemben, mint a vele egy árban lévő konzumer gépek legtöbbje, ami jó hír.

 

A billentyűzet egyszerűen megfogalmazva: nagyon jó. Az alátámasztása kellően erős, a gombok sehol nincsenek annyira összenyomorítva, mint akár a nagyobbik testvérén, akár az EliteBookokon. Egyedül az iránygombok fura kialakítása maradt meg, azt továbbra sem díjazzuk, de legalább a fel és le nyilak egy-egy sarkát bevágták, így egy fokkal kényelmesebb őket nyomkodni. Akárcsak a drágább HP modelleknél, itt se rendelhető háttérvilágított billentyűzet, amely a Dell Latitude E5x20-as szériával szemben egy komolyabb hátrány lehet bizonyos esetekben.

A touchpadről is csak elismerően tudunk nyilatkozni, hiszen mind a felület anyaga, mind a gombok nyomáspontja kiváló. Nagyon hasonló a drágább HP modellekéhez, de mégsem ugyanaz, hiszen itt egy picit érdesebb a felület, ez által kevésbé csúszik rajta az ujjunk, ami ízlés kérdése, kinek mennyire jön be. A gombok is minimálisan ugyan, de rövidebb úton járnak, mint a 6000-es ProBooknál és az EliteBookoknál, viszont nyomkodás közben ugyanúgy nulla zajt bocsátanak ki magukból, ami abszolút pozitív.

 

Csatlakozókból el vagyunk eresztve rendesen, négy USB-vel aligha lehetünk gondban útjaink során, ezek közül ráadásul három már a 3.0-s szabványt is támogatja. Már említettük korábban, hogy a DisplayPort helyett végre ismét HDMI került a készülék oldalára, így jóval több eszközzel tudjuk összehozni a kis ProBookot. A kártyaolvasó és a hangki-, illetve bemenet helyszűke miatt elöl foglal helyet, amely bizonyos esetekben kényelmetlen lehet, szerencsére a kártyákat nem kell se mélyre dugnunk, se körömmel vacakolnunk a cseréjük során. Az akkumulátor töltöttség visszajelző – akárcsak az újabb EliteBookoknál – oldalra került, amely abból a szempontból nem praktikus, hogy csak akkor fogjuk látni, amikor amúgy is bedugjuk a töltőt.

 

A matt felülettel rendelkező 13,3”-os kijelző kétségkívül egyik erőssége a készüléknek, bár ezt nem feltétlenül látószögeivel éri el, igaz, azok is szélesebbek a nagy átlagnál. A színek azok, amelyek meggyőzhetik az átlag felhasználót, a fehér nagyjából tényleg fehérnek mondható és első ránézésre is világossá válik, hogy eszünk ágában sem lesz hozzányúlni a Windows 7, illetve 8 színkorrigálásra lehetőséget adó alkalmazásához. Ami talán sokaknak nem tetszik majd az az alig 150 fokos nyílásszög. Ez a műanyag zsanérok – egészen pontosan azok kialakításának – hozadéka. A webkamera teljesen átlagos darab, egyetlen plusz funkciója az arcfelismerés, amelyhez biztonsági szoftver is társul, azaz lehetőségünk van jelszó helyett/mellett vizuális mivoltunkkal is bejelentkezni.

4. Teszteredmények

Furcsa módon a PCMark 7 legfrissebb verziója sokadik nekifutásra se volt képes értékelhető eredményeket adni, így nem tudjuk, a valóságban mennyivel gyorsabb az i5-3230M a már jól ismert 3210M-nél, a +200 MHz miatt valószínűleg nagyjából 6-8%-kal.

Sokkal érdekesebb volt a videokártya, pontosabban annak reális teljesítménye, ugyanis eddig csak és kizárólag alacsony fogyasztású központi egységek mellett találkoztunk vele és kistestvérével. Jól látható, hogy az erős processzor szárnyakat adott az alsó-középkategóriás Radeonnak, amely így meglehetősen szép teljesítményre volt képes, így a játékról se kell lemondanunk csak azért, mert üzleti szériából választunk magunknak gépet.

A HP szerint a 4340s akár 8 óra 15 percet is képes kibírni egyetlen feltöltéssel, de ezt nekünk még csak megközelíteni sem sikerült. A maximum valamivel 6 óra felett volt, de ilyenkor csak olvasgattunk minimálisra csökkentett fényerőn. Átlagos használat mellett nagyjából 3-4 órára lehet számítani, ami teljesen átlagos. Fontos tudnunk, hogy a dedikált videokártyát kizárólag a maximális terhelésnél kapcsoltuk be.

5. Értékelés

Bár az elmékeink már megfakultak a réges régi 4000-es ProBookokat illetően, szerencsére az új generáció véglegesen feledtetni tudta velünk a 2009-es és 2010-es modelléveket. A 4340s egy abszolút szerethető, elégedettséggel használható eszköz, amely egyik paraméterét tekintve sem hoz forradalmi változásokat a piacon, viszont ügyesen gyúrták össze minden elemét, hogy az összkép kellően pozitív legyen. Pont annyival merevebb a váza az átlagos konzumer gépeknél, hogy megbocsássuk neki a valamivel zajosabb hűtőrendszert és magasabb hőmérsékleteket. Pont annyira jó mind a billentyűzet, mind a touchpad, hogy a gyártó által ígért 8 órás üzemidő elérhetetlensége ne zavarjon minket. Lehetne még sorolni a remek párosításokat, de már ezekből is látszik, ami a 4340s egyértelmű mondanivalója: nem csak üzleti gépnek akar látszani, de nyomokban már tényleg az is. Nem tudnánk egyértelműen megmondani, hogy a Dell Latitude 5000-es szériája vagy a HP 4000-es ProBookja a jobb választás, egy valami ugyanakkor biztos: tekintettel arra, hogy csak egyetlen kijelzőméret van (15,6”), amely mindkét szériában megtalálható, aki 13”-os gépet keres, az a HP-nál, aki 14”-osat, az a Dellnél fog kikötni. Akinek számít a grafikus teljesítmény, rá se néz a Latitude-okra, aki viszont nem tud élni billentyűzet világítás nélkül, utána se fordul a ProBookoknak. Végre eljött az a korszak, amikor elfogadható áron lehet egyértelműen jó minőségű noteszgépeket venni és ennek mindenképpen örülnünk kell. Hibái ellenére a legkisebb ProBook egyértelműen ajánlott vételnek tekinthető.

A Hewlett-Packard ProBook 4340s típusú notebookot a CHS Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre, amelyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ matt kijelző

+ erős processzor

+ 4 darab USB csatlakozó (ebből 3 USB3-as)

+ jól használható billentyűzet és touchpad

+ jó minőségű anyagok használata a burkolat esetében is

+ könnyen szerelhető

+ üzleti géphez képest meglehetősen erős videokártyák minden modellben

+ 3 év garancia

 

Kontra:

- a Windows-os modellek felára indokolatlanul magas

- terhelésre az átlagnál zajosabb hűtőrendszer

- a hőmérsékleti értékek lehetnének alacsonyabbak, főleg terhelésnél

- az akkumulátoros üzemidő inkább átlagos, mint jó

- az 500 GB-os merevlemez aggasztóan sokat kattog

 

Hivatalos oldal: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház