1. Bevezető és specifikáció
A Hewlett-Packard ősszel jelentette be legújabb, Sleekbook névre keresztelt modellcsaládját, amely egyben új kategóriává is szeretné kinőni magát. A gyártó hivatalos nyilatkozatában az állt, hogy az Intel-féle Ultrabookok túlságosan megkötik a cégek kezét, gyakorlatilag minden, ebben a kategóriában helyet foglaló készülék ugyanabból a kis kupac alkatrészből építkezik, a hozzáadott tartalom főleg a külső és az árcédula terén keresendő. A HP ezzel szemben szeretne előállni a felhasználóknak egy olyan termékkel is, amely nem követi ennyire az Intel által megálmodott követelményeket, ráadásul jóval alacsonyabb áron, de hasonló vékonyság és tömeg mellett képes akár hasonló, akár az átlag Ultrabookoknál jobb teljesítményre.
A marketing a valóságban két új típus életre hívását jelentette, amelyek a Pavilion Sleekbook 14, illetve Pavilion Sleekbook 15 nevet kapták. Kezdetben az első egy AMD Trinity architektúrára építkező 14”-os masinát jelentett, míg a második egy alacsonyfogyasztású Ivy Bridge alapú Core processzorra támaszkodó 15”-os variánst, azonban a kisebbik modellből is hamar befutottak az Inteles változatok, bár hazánkban egyelőre nem kaphatók. A Sleekbook 15-nél lehetőség van az integrált mellett dedikált videokártya (kizárólag GeForce GT 630M) használatára is, a 8 GB memória és az akár 1 TB-os tárhely ugyanakkor mindkét családtagnál elérhető opció (ha SSD-re vágyunk, azt viszont magunknak kell beszerezni).
Végigszaladva a specifikáción jól látható, hogy a tömeget leszámítva egy átlagos géppel állunk szemben (kivéve a 100 Mbites hálózati kártyát, ami tényleg no comment 2013-ban), amely üzemidőben várhatóan nem nyújt majd kimagasló teljesítményt. Hiszen hiába az alacsony fogyasztású Core i3-as processzor, mellé egy mindössze négycellás, 37 Wh kapacitással rendelkező akkumulátor került, ennél nagyobbat ha szeretnénk, se tudunk venni a készülékhez. Az alacsony tömeget nem csak a vékonysággal, de az ezzel szorosan összefüggő karcsúsítási trükkel – az optikai meghajtó elhagyásával – érték el. A gép valóban könnyűnek is érződik, kézben tartani csak az első pár percben tűnik furcsának, aztán megszokjuk nem túl hétköznapi kiterjedését. Az USB 3.0 és a Bluetooh 4.0 szabványok támogatása manapság talán már ebben a kategóriában sem nevezhető kuriózumnak, ahogy a 750 GB-os merevlemez sem tűnik kiemelkedőnek, miután konstatáljuk, hogy az operációs rendszerről magunknak kell gondoskodnunk. Ha nincs szükségünk a dedikált videokártyára, akkor 15 ezret spórolhatunk, ugyanakkor, ha nem tudunk meglenni 8 GB RAM és 1 TB-os merevlemez nélkül, akkor további 20 ezer forintot kell elővennünk a bukszából – a gyári Windows 8 operációs rendszer felára még 15 ezer forint. A gyártó kiszereléstől függetlenül 2 év garanciát biztosít a Sleekbookokra.
Amennyiben operációs rendszer nélküli változatot vásárolunk – mint például a tesztre érkezett példány – úgy a meghajtó programok beszerzéséről magunknak kell gondoskodni, a gyártó nem mellékel külön lemezt vagy egyebet. Nehezítés lehet, hogy ha felmegyünk a HP oldalára, akkor a Sleekbookokhoz csak és kizárólag 64 bites Windows 8-hoz találunk drivereket, de megnyugtatásul eláruljuk, hogy ezek döntő többsége hibátlanul működik 64 bites Windows 7 alatt is – beleértve a szoftvereket is. A Windows-os változatoknál már előtelepítve érkeznek, esetünkben külön kellett letölteni a gyártó weboldaláról a Cyberlink különböző multimédiás alkalmazásait, melyekkel a beépített webkamera használatán keresztül a különböző lejátszó, archiváló, filmnéző szoftvereken át mindent megtalálunk. Általában a vásárlók többségének megvan mindegyikre a jól bejáratott és saját maga által preferált megoldása, így két gyári HP alkalmazásra hívnánk csak fel a figyelmet.
Az egyik az AC Power Control, melynek segítségével az akkumulátor üzemidejét hosszabbíthatjuk meg az által, hogy az előre beállított időszakban a gép kizárólag akkumulátorról fog működni, a csatlakoztatott tápegység pedig egyáltalán nem is fogja tölteni. Ha a telep eléri az aktuális energia sémában meghatározott alacsony töltöttségi szintet, úgy a tápegység újra működésbe lép. Ez egy hasznos alkalmazás azok számára, akik leginkább otthon, illetve egy konkrét helyen tervezik használni a készüléket és nem akarnak állandóan az akkumulátor kiszedésével gondoskodni élettartamának meghosszabbításáról.
A másik hasznos alkalmazás a CoolSense, amely a hűtési rendszer menedzseléséért lenne felelős. Azért a feltételes mód, mert a program telepítése után a funkció automatikusan bekapcsolt állapotba került, viszont kikapcsolni már nem lehetett.
2. Hardver és hangzás
CoolSense ide vagy oda, a Sleekbook 15 hűtése teljesen átlagos, minden pozitív és negatív értelmében. A hőmérsékleti értékek üresjáratban, illetve alacsony terhelésnél 50 fok körül mozognak, maximális nyúzás mellett viszont könnyedén elérik a 80 fok feletti régiót, így nyáron akár 9-essel kezdődő számokra is fel kell készülnünk, ha mindent ki akarunk csavarni a gépből. Ami a zajszintet illeti, amíg nem bántjuk a masinát, ha nem is némán, de csendben teszi a dolgát, ugyanakkor, ha kihasználjuk a benne lévő erőt, akkor érezhetően hangosabb lesz, de a hosszútávon is zavaró szinten azért még nem lép túl. A melegedés egyébként a készülék burkolatára nincs nagy hatással, langyosnál érezhetően melegebbet sehol nem éreztünk, nyilvánvalóan a videokártya környéke volt a legmelegebb, a billenytűzet felőli része ugyanakkor éppen, hogy csak langyos volt.
A Windows 7 nagyon szép számokat produkált, nagyon úgy fest, hogy a processzor és a videokártya remekül kiegészítik majd egymást. A tesztpéldány egy darab 4 GB-os memóriával érkezett, melyet elméletben kiegészíthetünk még egy hasonlóval, ám erre otthon aligha van esélye egy átlagos felhasználónak, így hacsak nincs kedvünk egy nagyobb szerelésbe belefogni.
A dedikált GeForce GT 630M érdekes változat. A GDDR5-ös példányok 800MHz-es órajelét, és 64 bites memória adatbuszát kapta meg, de sajna nem GDDR5-ös, hanem 3-as ramokkal, így vélhetően a memória-sávszélesség lesz a legnagyobb problémája. Teljesítmény tesztünkben további két, szintén GT 630M-et tartalmazó notebookkal, illetve két, Radeon HD7670M-mel szerelt laptoppal is összehasonlítjuk majd, hogy kiderüljön, melyik videokártyával kapunk többet a pénzünkért, ha játékra kerül a sor.
Percenként 5400-as fordulatszáma ellenére a Hitachi 750 GB-os merevlemeze igencsak tempósan teszi a dolgát, sebességére – HDD-s viszonylatban – nem igazán lehet panaszunk. Nem úgy, mint a zajszintet illetően, ami érezhetően átlag feletti volt.
Az Altec Lansing nevével fémjelzett hangszórópáros főleg hangerejével tudott kitűnni, hiszen hangminősége minimálisan volt csak jobb, mint a kategória átlaga. Inkább sorozatok és filmek megtekintésénél lehet jó partner, zenehallgatásra főleg háttérzajként ajánlható mondjuk egy kiadós hétvégi portörléshez.
3. Ergonómia és kinézet
A Sleekbookról messziről ordít, melyik gyártó gyermeke is valójában. A tipikus Hewlett-Packard formatervet jelentő apróságok közül szinte minden megtalálható rajta, amely a legtöbb Pavilion esetében. A tesztkészülék ún. bíborvörös színben pompázott, akinek ez túlságosan nőies vagy harsány lenne, annak ott van a lehangoló, de remekül hangzó szikrázó fekete változat is. Fontos tudni, hogy itthon egyelőre csak a tesztben szereplő kiszerelés kapott feketétől eltérő burkolatot, a többi példány mind egyszínű.
Bár a készülék hátlapja rengeteg csavarozás után leszedhető, aligha fogunk nekiesni otthon egy bővítés során, annál is inkább, mert a merevlemezhez például csak a billentyűzet felől tudunk hozzáférni. Akinek van kedve és bevállalja a garancia elvesztésének kockázatát, az természetesen nekiláthat a legózáshoz, a többségnek inkább egy hivatalos márkaszervizt ajánlunk.
Sajnos a műanyag zsanérokon nagyon érződik, hogy nem feltétlenül fogják kibírni a garanciaidő végét sem. Tartásuk nem tűnik túl erősnek és – bár megtartja a kívánt helyzetben a felső burkolatot – nagyon könnyű akár egy ujjal is ide-odamozgatni a kijelzőt, ami nem jó előjel. Sajnos ha valahol, akkor itt aztán tényleg látszik, hogy mitől Sleek ez a book és nem Ultra.
A klaviatúrával nem sok gond van, tisztességes iparosmunka, de nem ezzel fog a gyártó példálozni az egyszer biztos. A középszerű alátámasztást a készülék alján található meglehetősen nagy gumitalpak egész jól ellensúlyozzák, így főleg az átlagnál rövidebb úton járó gombokat kell csak megszoknunk. Természetesen az olyan extrákról, mint billentyűzet világítás (amely az Ultrabookok esetében nem olyan ritka szolgáltatás) ezúttal le kell mondanunk.
A touchpaddal kapcsolatban is hasonló érzéseink voltak, hiszen működése pofon egyszerű és kényelmes is használni, ugyanakkor a fényes felület jelentősen ront a komfort érzeten, nem beszélve a hangosan és rövid úton járó gombokról.
Vékonysága ellenére viszonylag gazdag ellátmánnyal büszkélkedhet a 15”-os Sleekbook, hiszen három USB csatlakozója közül mindegyik támogatja a legújabb, harmadik generációs szabványt, továbbá a LAN csatlakozót sem spórolták le róla, valamint a kártyaolvasó és a HDMI csatlakozó is jó helyre került. A régebbi projektor tulajdonosok ugyan nem fognak örülni az analóg D-Sub mellőzésének, de a dizájn oltárán valamit fel kellett áldozni.
A kijelző meglepően szép színvilággal büszkélkedhet, igaz, ez egyben egyetlen ütőkártyája is, hiszen a látószögei már csak átlagosak és a tükröződő bevonatról sem sajnálta a gyártó a csillogást. Sajnos se nagyobb felbontással, se matt bevonattal rendelkező LCD nem kérhető a Sleekbookokhoz, szintén egy olyan pont az anyagminőség után, ahol kompromisszumot kell kötni. A panel felett megbúvó webkamera ugyanakkor kellemes minőségű fotókat csinál, a megcélzott rétegnek ez nem feltétlenül huszadrangú szempont.
4. Teszteredmények
Az alacsony fogyasztású, így mindössze 1.8 GHz-es órajellel rendelkező Core i3-3217U-hoz volt már szerencsénk, így nem ért minket meglepetés, hogy alig lassabb, mint normál testvérmodellje, a 3210M. Bár még csak egyetlen AMD Trinity-s notebook járt nálunk, amelyben ráadásul a legkisebb új CPU lapult, összehasonlításnak nem feltétlenül rossz kiindulási alap az A4-4300M. Tekintettel arra, hogy az AMD-s Sleekbookokból eddig csak E1-1200-zal, illetve E2-1800-zal szerelt példányokat találtunk (amelyek a Trinity-nél jóval gyengébb Brazos platformhoz tartoznak), valószínűsíthető, hogyha tényleg befutnak a tesztpéldányhoz hasonló sebességre képes típusok, akkor azokban a fentebb említett A4-4300M-et találjuk majd.
Akik játszani is szeretnének a Sleekbookkal, azok számára van egy jó hírünk: a GT 630M még az alacsony órajelű Core i3-mal is elég jól muzsikált. Látható, hogy a magasabb órajelű Core i3, illetve Core i5 mellett nagyobb tempóra is képes, de ha már ilyen apró akkumulátort tervezett a HP a Sleekbookba, valahol kompromisszumot kellett kötni a hardver terén. Arra is fény derült mostani tesztünk során, hogy a Radeon HD 7670M kontra GeForce GT 630M csatát útobbi nyerte, igaz, csak egy vastagabb hajszállal, így kijelenthető, hogy lényeges felárat nem érdemes fizetni egy GeForce-szal szerelt modellért, ha a másik kiszemeltünk ezen kívül nem rendelkezik semmilyen hátránnyal.
Ha már ilyen sokszor kerülgettük a forró kását, eláruljuk: a Sleekbook nem bírja sokáig szuflával. Hiába az alacsony fogyasztású processzor, még a benne lévő integrált videokártyával se tudtuk elérni a négy és fél órát, ami – kiindulva abból az állításból, hogy a gyártó az ultrabookok olcsóbb alternatíváját szeretné megteremteni ezzel a géppel – mindenképpen csalódás, nem is kicsi. Átlagos használat mellett nagyjából két-két és fél órás üzemidőre lehet számítani.
5. Értékelés
A Hewlett-Packard helyesen ismerte fel azt a piaci igényt, amely olcsóbb, ultrabook-szerű hordozható gépeket szeretne, viszont rosszul mérte fel, a vásárlók mit is várnának valójában egy ilyen masinától. A Sleekbook fantázianévvel ráadásul igyekezett a központba kerülni az újdonságokkal, amelyek közül az Inteles változat egész egyszerűen nem képes valódi olcsóbb alternatívája lenni az ultrabookoknak. Az Intel nem véletlenül állított fel szabályokat a kategória kitalálásakor, ebben többek között az is szerepelt, hogy a készüléknek legalább 5 órás üzemidővel kell rendelkeznie. Nos, az egyéb paraméterek mellett a HP Sleekbook 15 ezt sem tudta teljesíteni és hiába rendelkezik egy normális diszkrét videokártyával, ha alig két óra után lemerül átlagos használat mellett, nem sokat számít majd a vékony kialakítás. Szomorú, mert a termék akár piacképes is lehetne, de az idő a megmondója csak, hogy a potenciális vásárlók hajlandók lesznek-e az attraktív külsőért cserébe lemondani nemcsak a hosszú, hanem az átlagos üzemidőről is – pontosan annyi pénzért, amennyiért egy hasonló paraméterekkel, de jóval hosszabb üzemidővel rendelkező noteszgépet is vehetnének. Ott van ugyanis a Samsung 5-ös szériája, de említhetnénk a Sleekbooknál jóval gyengébb – cserébe még annál is olcsóbb – Asus X401/X501 párost is. Hamarosan ráadásul kezünkbe kapjuk az új S szériát is, amely vélhetően pontosan azt fogja tudni, ami a HP eredeti terve volt a Sleekbookkal – igaz, némileg magasabb áron.
A HP Pavilion Sleekbook 15-öt a Ramiris Europe Zrt.-től kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönjük!
Pro:
+ tetszetős dizájn
+ kategóriaátlagnál alacsonyabb tömeg
+ HP AC Power Control alkalmazás
+ jó összteljesítmény
Kontra:
- az átlagnál nehezebben szerelhető
- gyenge üzemidő
- gyenge zsanérok
 
Hivatalos oldal: Hewlett-Packard
Vásárlás: iPon webáruház
