I. Bevezető és specifikáció

Több, mint fél éve már, hogy nálunk járt a Hewlet-Packard első netbookja, amely annak idején igazi különlegességnek számított a szokásosnál nagyobb felbontású kijelzővel és a Via platformmal. Most itt az utód, amely külsőleg semmit nem változott, egyedül a kijelző hízott egy picit (legalábbis ami a méretét tekinti), viszont a belső teljes átalakításon esett át.

Processzor: Intel Atom N270 1,60 GHz 512 kB cache 533 MHz FSB

Memória: 2 GB Samsung M4 DDR2-800 @ 533 MHz CL4-4-4-12

Chipset: Intel i945GSE

Videokártya: Intel GMA950

Hangkártya: Analog Devices AD1984A HD Audio

Kijelző: 10” (1024x576, Glare-Type)

Merevlemez: Hitachi HTS543216L9A300 (160 GB, 5400 RPM, SATA-II)

Optikai meghajtó: nincs

Hálózati kártya (LAN): Marvell Yukon 88E8072 PCI-E Gigabit Ethernet Controller

Hálózati kártya (WLAN): Broadcom 4322AG 802.11n Wireless Network Adapter

e-SATA: nincs

HDMI: nincs

Mobil internet: nincs

Modem: nincs

TV tuner: nincs

Távirányító: nincs

Webkamera: van

FireWire: nincs

Bluetooth: van

Infravörös port: nincs

Kártyaolvasó: van

Ujjlenyomat olvasó: nincs

Akkumulátor: 3 cellás 28Wh

Operációs rendszer: Windows Vista Business SP1

Tömeg: 1,2 kg

Ár (a cikk megjelenésekor): 135 ezer forint

 

Az elődtől jelentősen eltérő, de a netbookoknál már megszokott Intel Atom platformot kapjuk egy draft-N-es vezeték nélküli hálózattal, 2 GB memóriával és a HP 2133-hoz hasonlóan Windows Vista-val.

A kellékek annyiban változtak, hogy a táp és tápkábel mellé most már kapunk három lemezt is, amelyek a rendszer újratelepítésénél illetve Windows XP-re való átállásnál jelenthetnek segítséget.

II. Hardver és teljesítménytesztek

A kis gépezet elődjéhez hasonló felépítéséből adódóan ezúttal is nagyon csendesen kelt életre, de amint egy kis terhelést kapott rögtön beindult a ventilátor és meglehetősen zajos miningépet varázsolt a 2140-ből. Sajnos ennek ellenére nem éreztük azt, hogy Alaszkában járnánk, ugyanis az üresjárati hőmérséklet 55, az izzasztás alatti pedig 75 fok körül alakult, ami egy alig pár W-os fogyasztással bíró processzornál nem túl ütős eredmény. Sajnos a légkavarót néha komolyabb terhelés nélkül is sikerült gyorsabb tempóra bírnunk.

A Vista ezúttal jóval szebb pontszámokat tárt elénk, mint az előd modellnél. Ez nem csoda, hiszen mind a processzor, mind a videokártya erősebb, mint a Via platformja. Ez érezhető is volt a mindennapos használatnál, lényegesen kevesebbet gondolkodott a rendszer, mint az 1200 MHz-es C7-M-mel, ráadásul a 2 GB memória is jótékony hatással volt a sebességre (ez az Atom platform jelenlegi maximuma).

SSD-t ezúttal sem kaptunk, van viszont egy 160 GB-ra hízott merevlemezünk, amely ezúttal is a Hitachitól érkezett, így nem volt meglepő, hogy ugyanolyan halk és gyors volt, mint az elődben szolgálatot teljesítő 120 GB-os változat. Egyetlen furcsaság a hőmérséklet volt (36 vs. 41 fok), nyáron könnyen elérheti majd az 50 fokot, hiszen a processzor már alapból megközelíti a 60-at ebben a késő tavaszi időben.

 

Energiamenedzsmentből csak a szokásos beépített profilok állnak rendelkezésre, ezért érdemes egy olyat létrehozni, amikor a CPU konstansan 800 MHz-en jár (Asus-nál ez a Super Battery Saving funkció).

 

HP 2140 teszteredmények (zárójelben az előd modell által elért eredmények):

 

Memória olvasás: 3287 MB/s (1145 MB/s)

Memória írás: 2700 MB/s (4068 MB/s)

Memória másolás: 2080 MB/s (1344 MB/s)

Memória késleltetés: 113,8 ns (131,7 ns)

CPU Queen: 3762 (1232)

CPU PhotoWorxx: 2257 (1154)

CPU Zlib: 8100 kB/s (3265 kB/s)

CPU AES: 1818 (23862)

FPU Julia: 773 (211)

FPU Mandel: 139 (114)

FPU SinJulia: 280 (48)

PCMark05 (CPU): 1084

PCMark05 (HDD): 3079

III. Ergonómia

Ergonómiai szempontból gyakorlatilag ismételni fogjuk önmagunkat, hiszen a HP 2140 teljesen megegyezik a 2133-mal. Ugyanolyan szép, letisztult dizájn jellemzi és a kellemes anyaghasználat sem változott. Nyitómechanikát segítő zár ezúttal sincs.

Ezúttal sem találunk egyetlen csavart sem a hátlapon, amely egyfelől szép látványt eredményez, másfelől pedig megakadályozza az otthoni bővítést/tisztítást, úgyhogy merevlemez (és az olcsóbbik modellnél a memória) cseréért meg kell látogatnunk a szervízt.

A billentyűzet továbbra is jó, netbookhoz mérten óriási gombokból áll, nagyon kényelmes használni.

A touchpad pont emiatt apró, a helytakarékosság miatt a gombok a két oldalra kerültek. Habár a felület a görgetősáv miatt nagyon pici, ennek ellenére a legnagyobb problémát nem ez okozta a használatnál, hanem a függőleges és vízszintes érzékenység eltérése, amelyet szoftveresen sem tudtunk finomhangolni (nincs ilyen opció).

A bekapcsoláshoz a bal alsó sarokban lévő gombot kell elhúznunk, a maradék egy darab kapcsolóval a vezeték nélküli hálózatot engedélyezhetjük/tilthatjuk. A LED-ek színvilágát  most is ügyesen választotta meg a HP (azaz maradt olyan, amilyen volt), mindhárom visszajelző kéken világít, a WLAN az egyedüli kivétel, amely adatátvitel esetén narancssárgára vált.

Az oldalsó csatlakozók is maradtak a régeik, USB-ból kettőt kapunk, de cserébe kárpótol minket az ExpressCard foglalat, ami alatt a kizárólag SD/SDHC kártyákat kezelni képes memóriakártya-olvasó helyezkedik el.

 

Mint már a bevezetőben is említettük, az egyedüli külső változást a kijelző jelenti, amely a korábbi 8,9-ről 10”-ra hízott, viszont a felbontás csökkent, így bár egy lényegesen jobban olvasható panelt kapunk, az 1024x576 már nagyon feszegeti a használhatóság határait (utoljára a Lenovo IdeaPad S10e-nél láttunk ilyet). Külön probléma, hogy a HP márkajelzés ezúttal nem a kijelző alá, hanem fölé került, így a panel túlságosan alul van, mondhatni a billentyűzettel egy szintben kezdődik, így a szemnek nagyon nem kellemes, hogy ennyire lefelé kell néznie. Ezt könnyedén el lehetett volna kerülni, ha a logó a TFT alá kerül, nem is igazán értjük miért változtatták meg ennek elhelyezkedését a mérnökök. Szintén fekete pont, hogy nem lehet most sem túlságosan hátra dönteni a kijelzőt, így lényegében vagy felülről nézzük a panelt vagy még hátrébb ülünk, viszont így már nehéz lesz elolvasni a betűket.

A webkamera maradt a régi VGA felbontású változat, ám ezúttal már segédprogrammal is használatra lehet bírni, nem kötelező semmilyen IM szolgáltató szoftver (MSN, Skype, stb.) hozzá.

IV. Akkumulátor és értékelés

Ezúttal sokkal tovább húzta a 28 Wh-s telep, mint a 2133-nál, igaz ez annak is volt köszönhető, hogy a kétszer annyi memória miatt a rendszer sokkal kevesebbszer nyúlt a merevlemezhez és azt is lényegesen alacsonyabb processzor használattal tette. 2,5-3 óránál többet viszont így sem tudtunk kihozni a kis gépből, akárhova állítottuk a fényerőt és akárhogy kíméltük a processzort. Ezúttal is érdemes odafigyelni a telep gépbe helyezésekor a körültekintő eljárásra, hiszen a kijelző fényes felületét semmi nem védi az akkumulátortól, így egy hirtelen mozdulattal maradandó kárt tehetünk a kávában.

Sok helyen fejlődött, egy lényeges helyen pedig visszafejlődött a HP netbookja, amely még mindig a legcsinosabb gép az Asus S101 mellett a piacon. Fejlődött a gép belseje, az Intel Atom platformja lényegesen erősebb és a Via Chrome-mal egybegyúrt “őskövületénél”, a 2 GB memória is dícséretes, ugyanakkor a kijelző megint nehezen használható, mert hiába méretes, még kevésbbé lehet elférni rajta, mint a többi 10”-os gépen, hála a hiányzó 24 sornak (opcionálisan választható egyébként 1366x768-as panel, de itthon még nem találkoztunk ilyen modellel). További negatívum, hogy az előd modell alacsony zajszintjének itt nyoma sincs, folyamatos böngészés mellett néha igencsak rákezd a beépített ventilátor. Ennyi pénzért egy lényegesen rondább, de háromszor ennyi ideig használható Asus eeePC 1000HE-t kapunk, így semmiképpen nem tudjuk nyugodt szívvel ajánlani a HP ráncfelvarrott netbookját.

 

Pro:

 

[list type="unordered"]

[/list]

 

Kontra:

 

[list type="unordered"]

[/list]

 

 

[bold]A HP Mini 2140-et a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönet érte!

[/bold]

 

Hivatalos honlap: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház