1. Bevezető és specifikáció

A Hewlett-Packard meglehetősen nehéz időszakot él át mostanában, a két évvel ezelőtt érkezett új vezérigazgató sem tudott akkora csodát tenni, amelyet elvártak tőle. Ettől függetlenül a vállalat égisze alá tartozó üzleti szériás EliteBookok nem voltak rosszak, más kérdés, hogy a megbízhatóságukkal nem írtak történelmet. Bár a tavalyi modellévből csak az Ultrabooknak tekinthető 9470m járt nálunk, a csapnivaló kijelzőt leszámítva többnyire elégedettek voltunk vele. A tavaly előtti modellévbe tartozó 8560p, illetve 2560p szintén korrekt masinák voltak és vélhetően az utódjuk se volt rosszabb, hiszen lényegében csak a hardvert cserélte ki bennük a HP, a kasztnihoz nem igazán nyúlt.

Idén viszont drasztikusan hozzányúltak mind a külsőhöz, mind a belsőhöz, és ennek megfelelően az évek alatt megszokott modellszámozást is kidobták a kukába. Mostantól a négy számjegy helyett már csak három áll rendelkezésre ahhoz, hogy megkülönböztessük egymástól a különböző ProBookokat, illetve EliteBookokat. Az első számjegy ugyanakkor továbbra is a családot jelöli, tehát a korábbi 4000-es sorozat mostantól 400-zal kezdődik és így tovább. EliteBookokból a vállalat meghagyta a tavalyi Folio 9470m-et, a széria többi tagját viszont nyugdíjazta. Mai tesztalanyunk az új család legnagyobb kijelzővel szerelt változata, abból is majdnem a belépő modell, ami árcéduláján kevésbé, specifikációján viszont annál inkább látszik.

Megtévesztő lehet ugyanis az 1920x1080 pixeles panel, amely érthetetlen módon TN technológiára épül, de ennek elemzésére majd visszatérünk pár oldallal arrébb. Természetesen matt bevonatot kapott, ez már a ProBookoknál is alap felszereltség. Ami viszont nagyon furcsa, az a tömeg és az architektúra. Nyilvánvaló volt, hogy a frissítés során a gyártó is az Intel új Haswell processzorai mellett teszi le a voksát, viszont azt valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy az új EliteBookok csak és kizárólag alacsony fogyasztású verziókkal lesznek rendelhetők, ami egyben azt is jelenti, hogy négymagos központi egységgel nem vásárolhatjuk meg ezeket a készülékeket. A tömeget is drasztikusan visszafogta a gyártó, hiszen kivette az optikai meghajtót, amely első ránézésre logikus lépésnek tűnik, hiszen még céges szinten is viszonylag kevesen használják ma már, viszont ezzel együtt megfosztotta a felhasználókat attól, hogy ennek helyére kiegészítő akkumulátort, esetleg második adattárolót tegyenek. Bár mindkét problémára igyekeztek megoldást kínálni, azok nem feltétlenül elégítik majd ki a felhasználók igényeit. Vásárolhatunk ugyanis kiegészítő akkumulátort, viszont azt ebben az esetben a készülék aljához kell csatlakoztatni. Szintén lehetőség van második adattároló igénybe vételére, viszont azt már nem hagyományos SATA interfészen keresztül tudjuk megoldani, hanem az Intel új M.2 (NGFF) szabványú csatlakozójával ellátott SSD-kkel vagy használhatjuk az alapvetően a mobil szélessávú modemeknek fenntartott Mini Card aljzatot is. Minden 850-es modellben van egy, alapértelmezés szerint 32 GB-os NGFF interfésszel ellátott SSD, amely az Intel Smart Response Technology-nak köszönhetően gyorsítótárként üzemel. Hamarosan elérhető lesz olyan változat hazánkban is, amely egy 120 GB-os példányt tartalmaz majd a 32-es helyett, ezt már természetesen teljes értékű meghajtóként használhatjuk.

Videokártya terén az alap kiépítés most is integrált vezérlőt tartalmaz, amely gyorsult ugyan valamelyest a generációváltásnak köszönhetően, de tekintettel arra, hogy csak alacsony fogyasztású processzort tudunk kérni a burkolat alá, minden esetben a HD Graphics 4400-zal kell beérnünk. Szerencsére kérhető dedikált VGA is, a mérnökök választása ennél a generációnál az AMD Radeon HD 8750M-re esett (minden esetben 1 GB GDDR5-ös memóriával a fedélzetén). Újdonságnak tekinthető ugyanakkor, hogy az összes USB csatlakozó támogatja a v3.0 szabványt, illetve felárért kérhető már nem csak 3G, de LTE támogatással is rendelkező mobil szélessávú modem, valamint 802.11ac szabványnak megfelelő ultragyors WiFi adapter is. Jó pont lehet bizonyos cégeknél, hogy Windows 7 és Windows 8 licenc is jár a készülékhez, így szabadon dönthetünk arról, melyiket kívánjuk használni (szimpátia vagy kompatibilitás miatt, de egy időben csak az egyiket). Bár hivatalosan a Windows 7 downgrade formájában érhető el, a mi készülékünkön ez volt előtelepítve, melyen kivételesen nem is változtattunk, a tesztek során végig ezt a rendszert használtuk. A 3 éves garancia régóta megszokott velejárója az üzleti gépeknek, az EliteBookok esetében pedig ezt akár 5 évre is kiterjeszthetjük. Az akkumulátorokra 3 éves jótállás vonatkozik, melyeknél nincs lehetőség plusz évek vásárlására. A mi készülékünkben az erősebbik telep dolgozott, melynek kapacitása 50 Wh (a gyengébbiké 24 Wh), ennél nagyobbat sajnos nem lehet kérni, ha plusz üzemidő kell, marad a kiegészítő akksi, amelyet úgy vettük észre, még nem nagyon lehet megvásárolni és kapacitásáról sincsenek hivatalos információink. A konkurens Dell Latitude-ok nem ilyen vékonyak és könnyűek (és nincs bennük alacsony fogyasztású CPU sem), viszont alapból 60 Wh-s akkumulátorral érkeznek, de rendelhetők 87, illetve 97 Wh-s verziókkal is, az optikai meghajtó helyére tehető második példány pedig 30 Wh-s, így vélhetően hasonló vagy jobb üzemidőre képesek, mint jelen tesztpéldányunk.

A kiegészítők a szokásosak, a tápegységen és némi dokumentáción felül a Windows 7, illetve Windows 8 rendszerek újratelepítéséhez szükséges DVD-k találhatók meg (optikai meghajtót nem mellékeltek hozzájuk), illetve a gyári alkalmazások is helyet kaptak egy külön korongon. Természetesen a helyreállítást és újratelepítést végezhetjük rejtett partícióról is. A mi készülékünknél a HP által biztosított Software Update alkalmazás használatával kellett telepíteni a Ricoh kártyaolvasót, azt ugyanis nem ismerte fel alapból a rendszer és nem is talált hozzá illesztőprogramot az interneten, erre érdemes odafigyelni.

2. Hardver és hangzás

A korábbi EliteBookok közül szinte egyáltalán nem volt olyan modell, amelyik terhelés alatt ne lett volna igazán hangos, főleg a kisebb modelleknél volt ez probléma, de a nagyobb kijelzős társak se voltak igazán csendesek. Ezzel szemben az új EliteBook 850 lényegében egy más dimenziót képvisel, hiszen nem csak nevetségesen alacsony hőmérsékleti értékeivel (maximális terhelés alatt 62 fok), hanem hasonlóan parádés zajszintjével is kényezteti leendő gazdáját. Természetesen ehhez hozzájárult az is, hogy a gyártó alacsony fogyasztású processzorokat választott, de ettől még a tény az tény marad: az EliteBook 850 rendszerint halkan dolgozik. Mondanunk se kell ezek után, hogy a burkolat sehol nem melegszik át, akármit csinálunk.

Az Intel Core i5-4200U-t már valószínűleg azok is ismerik, akik nem követik nyomon velünk hétről hétre a notebookok világát. Ez a 2013-es modellév sztenderd alacsony fogyasztású processzora, nagyon sok noteszgépbe teszik, függetlenül attól, hogy vékony vagy normál vastagságú kivitelről van szó. 1.6 GHz-es alapórajelét legfeljebb 2.6 GHz-ig tudja megemelni a Turbo Boost technológiának köszönhetően (a BIOS-ban alapból engedélyezve van, hogy akkumulátoros használat esetén a Turbo Boostot ne használja a rendszer, ezt érdemes kikapcsolni), a Hyper Threading miatt pedig két magja összesen négy szálon képes dolgozni egy időben. A jó hír az, hogy ennél kérhető erősebb CPU is, a rossz ugyanakkor az, hogy ez nem sokkal tempósabb, hiszen a Core i7-4600U mindössze 5-600 MHz-cel gyorsabb és a 3 helyett 4 MB-os másodlagos gyorsítótár se váltja meg a világot. Ettől függetlenül van helye a kínálatban, hiszen kimutathatóan gyorsabb a Core i5-nél, de nagy kár, hogy nem lehet hasonló teljesítménnyel rendelkező, sokkal olcsóbb, igaz, némileg többet fogyasztó változatokat rendelni, ahogy négymagos fenevadakat sem és talán utóbbiakért kár igazán. Akiknek mindenképpen szükséges egy teljes értékű Core i7 a motorháztető alá, az ezúttal a Dellnél kell, hogy körülnézzen, ugyanis a Lenovo is a HP által választott utat járja az idei modellévtől kezdve.

Az Intel HD Graphics 4400 teljesítmény szempontjából lényegében egyenrangúnak tekinthető a leköszönő HD 4000-rel, de kevesebbet fogyaszt annál. A nagy felbontás kezelésére maximálisan alkalmas, még a második kijelzővel sem lehetett zavarba hozni, ez egy üzleti gépnél talán sokkal fontosabb, mint bármilyen más notebook esetében. Az erősebb modellekben lévő Radeon HD 8750M nagyjából dupla akkora sebességre képes játékok alatt, mint az integrált VGA, de több, mint valószínű, hogy professzionális szoftvereknél is komoly előnyt élvez. Nehéz megmondani, pontosan mekkora felárat jelent a különálló videokártya az új EliteBooknál, ami viszont biztos, hogy a Core i7-es processzorért, a Radeonért és a +4 GB memóriáért nagyjából 100 ezer forintot kér a gyártó.

A percenként 7200-at pörgő merevlemez érzésre alig volt gyorsabb, mint 5400-as társai, de ezt betudjuk annak, hogy mostanában túl sok SSD-vel szerelt készülék került a kezünk közé és azokhoz képest minden mágneses elven működő adattároló egyformán lassúnak tűnik – kiegészítő 32 GB-os gyorsítótár ide vagy oda. Bár hőmérsékleti adatokat az Istennek se tudtunk kiolvasni a vinyóból, a gép többi részéből kiindulva aligha lehetett meleg, a hátlapot levéve kézrátétellel is erre az álláspontra jutottunk. Zajszintje elhanyagolhatónak tekinthető, a mindennapos használat során gyakorlatilag észrevehetetlen.

A sztereó hangszórók nem ígérnek sokat és sajnos ennek megfelelően is teljesítenek. Pont volt a közelünkben egy lassan két éves EliteBook 8460p és bizony az érezhetően jobban szólt, más kérdés, hogy egyik gép sem szólt igazán jól. Ami meglepő, hogy a két hangszóró nagyon közel került egymáshoz, így néha olyan érzése van az embernek, mintha csupán egy lenne belőle.

3. Ergonómia és kinézet

Azt már tudjuk, hogy a belső drámai átalakuláson ment keresztül, azt viszont még nem, hogy a mérnökök igyekeztek a termék külsejét is legalább ennyire átszabni. Gyakorlatilag rá sem lehet ismerni a Hewlett-Packard legendás családjára, egy-két dolgot leszámítva szinte semmi nem emlékeztet az előd modellekre. Ez nem feltétlenül lenne baj, ha nem éreznénk az első kézbevétel után, hogy a minőség bizony egy picit rosszabb, mint azt megszoktuk, de legalábbis mindenképpen más. Bár a MIL-STD 810G szabvány szerinti tesztet is sikeresen teljesíti a gép, valahogy nincs már meg benne az a robusztus érzés, mint bármelyik elődje esetén. Azt is nehezen hisszük el, hogy az amúgy fantasztikus gumírozott felső burkolat, amely ugyan visszafogottan áll csak ellen a legtöbb ujjlenyomatnak, van olyan masszív, mint korábban, hiszen a közepét a vártnál könnyebben sikerült megnyomkodni. A zsanér lehetne erősebb is, sajnos ezen a téren nem történt változás az előd modellhez képest, csupán a kialakítás tér el. Véleményünk szerint idő előtt fog elgyengülni és lötyögni. Az alsó burkolat kialakítása során a cég megmaradt az egyszerűen levehető nagyméretű panelnél, az egyedüli újdonság, hogy az akkumulátort is ez alá tették, így akadályozva meg – vélhetően – az idők során meglazuló műanyag pöckök okozta véletlen kiesésüket (lásd pl. EliteBook 8440p). Ez a kialakítás hozta részben magával azt is, hogy nagyobb méretű akkumulátort nem lehet kérni a géphez, hiszen míg korábban a készülék hátuljából könnyedén kilóghatott a nagy kapacitásra képes telep, itt nincs hova terjeszkedni. Szerelés szempontjából a helyzet viszont nem változott, mind a memória modulokhoz, mind az adattárolókhoz, mind a vezeték nélküli eszközökhöz könnyedén hozzáférünk. A HDD felett találjuk a 32 GB-os LiteOn SSD-t, amely esetünkben gyorsítótárként működik, viszont a BIOS-ban égre-földre emlegetett mSATA csatlakozónak hűlt helyét találtuk, helyette egy üresen álló Mini Cardot találunk, amely elsődlegesen az opcionális 3G/LTE modemnek van fenntartva, de nyilván tehetünk bele SSD-t is, amelyet mindenképpen külön kell megvásárolnunk, a HP nem biztosít számunka ilyesmit. A dokkoló csatlakozót kivételesen oldalt kell keresnünk, alul csak a másodlagos akkumulátor kiegészítő portja található, fura mód az is a panel alá rejtve.

A billentyűzet első ránézésre maradt ugyanaz, ami volt, de a gyakorlatban hamar rájövünk majd, hogy a vékonyabb kasztni kialakítás magasabb nyomáspontot is eredményezett, így egy fokkal kevésbé kényelmes már gépelni az új EliteBook klaviatúráján, mint volt korábban mondjuk a 8560p-nél. A háttérvilágítás (melynek automatikus elalvási idejét a BIOS-ból lehet állítani) továbbra is megmaradt opcionálisan kérhető extrának, de szerencsére a legtöbb kiszerelés már itthon is tartalmazza. Intenzitása négy lépcsőben állítható, a kávába rejtett LED-es lámpa ideje pedig ezzel végérvényesen lejárt, így azt hiába is keressük (nem kár érte, hiszen lényegében az összes korábbi példánynál vagy eltört, vagy becsukott állapotban is világított egy idő után). A billentyűzetet körülvevő burkolat viszont kicsit lehangoló, hiába érezzük, hogy fém (konkrétan magnézium) hozzáadásával készült, valahogy a formák és a tapintása nem az igazi egy üzleti géphez képest. Nyilván lesznek, akik nem értenek majd ezzel egyet, de a korábbi modellekből sokkal inkább sugárzott az a fajta minőség érzet, amit egy üzleti szériás notebooktól vár az ember, míg az új EliteBook egyszerűen csak egy alumínium és magnézium keverékéből készült divatosnak látszani akaró vékony hordozható gép.

A touchpad viszont megmaradt ugyanaz, ami volt, ami egy kifejezetten jó döntés annak fényében, hogy mind a felülete, mind az érzékenysége remek, a mindennapi navigáció során valószínűleg ez lesz az a része a készüléknek, amelybe utolsóként fogunk belekötni. Továbbra is gond viszont, hogy nagyon hamar meglátszik rajta a használat, így pár hét után képes csúnyán kifényesedni, ami nem túl bizalomgerjesztő látvány, még akkor sem, ha a használatot nem igazán befolyásolja. A gombok átlagos zajjal működnek, a kattintási érzet ugyanolyan jó, mint az elődöknél.

Csatlakozókból egész jó a felhozatal, a négy USB mindegyike támogatja a 3.0-s szabványt, közülük az egyik kikapcsolt és alvó állapotban is képes tölteni a rádugott eszközöket. A DisplayPort már az 1.2-es szabványt is támogatja, HDMI csatlakozót viszont továbbra is hiába keresünk, a 4K korszak közeledtével valószínűleg egyre kevesebb üzleti szériás modellen láthatjuk viszont. A kártyaolvasó elég szerencsétlen helyre került, ugyanis a jobb oldali USB-k alatt található és annyira észrevehetetlen a nyílása, hogy az ember hajlamos azt hinni, amíg meg nem fordítja a gépet, hogy valójában nincs is.

A 15,6”-os full HD felbontású kijelző amolyan keserű szájízzel, de használható darab. Ugyan matt felülete van, de ezt minden üzleti géptől elvárjuk, így nem igazán tekinthető erénynek. Nem érheti szó a ház elejét amiatt sem, hogy a gyártók nem képesek túllépni a HD felbontáson, ugyanis az 1920x1080 pixel mindenre elég kell, hogy legyen, retina mánia ide vagy oda. Sajnos a technológia továbbra is TN+Film, amelynek nem igazán örültünk, főleg úgy, hogy más Ultrabookoknál már nem egy esetben találkoztunk IPS/PLS panellel, akár ennél csábítóbb árcédulával is. A borzasztóan hideg színvilágon gyorsan lehet segíteni egy kis korrigálással, viszont a vertikális látószög szűkebb, mint vártuk. Ez annak tudatában különösen fájó, hogy a gyártónál ez a panel széles látószögűként (VWA = Wide Viewing Angle) szerepel a kínálatban, ami végül is igaz, hiszen a horizontális tartomány teljesen rendben van, csak az ugye a mindennapok során sokkal kevésbé számít. Ennek fényében kicsit szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, milyen lehet a mezei 1366x768-as panel, de úgy látszik, hogy a 9470m-nél általunk és több külföldi kolléga által is megfogalmazott kritika nem bizonyult hatásosnak. Prémium panel rendelésére ráadásul nincs lehetőség, ahogy azok is hoppon maradnak, akik érintés-érzékeny változatot szeretnének, az ugyanis a 14”-os modellnél (840) érhető csak el.

4. Teszteredmények

Zsinórban már a sokadik gépben találjuk ugyanazt a Core i5-4200U processzort (múlt heti tesztalanyunkban is ez volt), így nem elemeznénk ismét a grafikonon látottakat, mindössze annyit tennénk hozzá, hogy érdemes mérlegelni, mielőtt csupán a számozása alapján a Core i7-4600U-val szerelt modellt rendeljük, nyújt-e annyival jobb teljesítményt, mint amennyivel megdobja a számlát.

Szintén fejből megy az Intel HD Graphics 4400-as videokártya teljesítménye, akit érdekel és még nem futott vele össze, az a múlt heti cikkben pontos képet kaphat képességeiről, továbbá a Radeon HD 8750M hozzávetőleges sebességéről is, amelyet a drágább változatok tartalmaznak, hiszen a Samsung jóvoltából már járt nálunk olyan készülék, amiben ilyen videokártya dolgozott.

Az összes teszt közül a leglényegesebb az üzemidőre vonatkozik, hiszen bizonyos vállalatoknál ez még a teljesítménynél is fontosabb mérce. Nos, az új EliteBook természetesen nem áll rosszul, hiszen az alacsony fogyasztású processzornak köszönhetően minden adott a sikerhez. Bár az akkumulátor kapacitása az üzleti gépek esetében inkább átlagosnak tekinthető, így is sikerült elérni, hogy nagyon visszafogott használat és minimális fényerő mellett a készülék elmenjen 9 órát egyetlen töltéssel. A filmnézés során mért bő 3 óra már inkább átlagosnak számít, bár nem tudjuk, hogy szerepe volt-e ebben a VLC alkalmazásnak (amelynél külön be kellett kapcsolnunk a DXVA támogatást a hardveres video gyorsításhoz), ugyanis kivételesen azt használtuk a megszokott Media Player Classic Home Cinema helyett, utóbbi ugyanis 20 másodperc után befagyasztotta a képet és a hangot is, így mérésre alkalmatlan volt. Maximális terhelés mellett sajnos nem sikerült elérni a két órát, 1 óra 44 perc után feladta a küzdelmet a telep.

5. Értékelés

Az új EliteBook egyértelműen egy más korszakot képvisel majd a Hewlett-Packard életében, ugyanis mind a külső formavilág, mind a belső hardver komponensek szakítottak azokkal a konvenciókkal, amelyek a korábbi nemzedékeket jellemezték. Sajnos az elvékonyodási kényszer utolérte az üzleti szériát is, a HP pedig annyira biztos benne, hogy ez a jövő, hogy egyetlen olyan készüléket sem dob piacra ebben a szegmensben, amelyben optikai meghajtó van. Ez önmagában nem lenne probléma, viszont a megújult külső láttán az a benyomásunk, hogy a tervezők sem tudták igazán eldönteni, hogy melyik szériához (konzumer vs. üzleti) álljon közelebb az új család. Véleményünk szerint üzleti gépnek nem kifejezetten elegáns, konzumernek viszont túlságosan puritán. A kifutó széria egyértelműen kellemesebb látvány a szemnek, kár lenne tagadni. Nehéz szavakba önteni ugyanakkor, miért érezzük úgy, hogy a HP nem ezzel a szériával fogja fennállásának legnagyobb üzleteit nyélbe ütni, ahhoz látni és használni kell, hogy valójában megértsük, miért kezd teljesen kiveszni a régi minőségérzet az új EliteBookból. Nem örülünk ennek, hiszen a hűtéssel végre valahára se hatékonyság, se zajszint szempontjából nincsenek gondok, a billentyűzet és a touchpad maradt gyakorlatilag olyan jó, mint volt, nem változott továbbá a szerelhetőség egyszerűsége sem. Bár merevlemezből már csak egyet használhatunk, SSD-t is társíthatunk mellé, és ha szükséges, a legújabb WiFi és LTE hálózatok sebességeit is kihasználhatjuk. A kizárólag alacsony fogyasztású processzorok mellett való elkötelezettség viszont némileg érthetetlen, ahogy az is, hogy képes egy gyártó 2013-ban olyan LCD paneleket tenni egy üzleti szériás gépbe, amilyet már tavaly is kifogásoltak, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy lehetőséget sem ad prémium változat rendelésére. Hamarosan igyekszünk szemügyre venni a másik két nagy gyártó 2013-as üzleti újdonságait is, de nagyon úgy fest, hogy ebben a modellévben ismét nem a HP-nak áll majd a zászló.

A tesztben szereplő Hewlett-Packard EliteBook 850 típusú notebookot a Ramiris Europe Kft.-től kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ a korábbiaknál egyértelműen jobb és halkabb hűtőrendszer

+ jól használható beviteli eszközök (billentyűzet, touchpad)

+ 4 darab USB 3.0 csatlakozó

+ két Windows licenc (Windows 7, illetve Windows 8)

+ dokkolási lehetőség, kiegészítő akkumulátorral kifejezetten hosszú üzemidő ígérete

+ több adattároló használatának lehetősége

+ 3 év garancia (az akkumulátorra is), amely akár 5 évre is kibővíthető (ez persze már nem él az akkumulátorra)

Kontra:

- kizárólag alacsony fogyasztású processzorok szerepelnek a kínálatban

- második és harmadik teljes értékű adattároló csak SSD lehet

- itt-ott már kevésbé mutatja magát üzleti szériás notebooknak, sajnos ez olykor az anyaghasználatnál is tetten érhető

- prémium panel opció hiánya, átlagosnál nem sokkal jobb minőségű nagyfelbontású TN kijelző

- gyárilag átlagos kapacitású akkumulátor, az üzemidő növelésére kizárólag kiegészítő telep vásárlásával van lehetőség

Hivatalos honlap: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház