1. oldal
A Cambridge-i Egyetem kutatói nemrégiben kísérletet végeztek az emberi memória „hibáinak” felkutatására. Kutatásuk során az adatgyűjtést nem éppen hagyományosnak tekinthető módszerrel végezték: a kísérletben résztvevő önkéntesek a Guardian című lap online felületén keresztül oldották meg a feladatokat. Az érdeklődés mértéke a kutatókat is meglepte: több tízezren vállalták a részvételt minden idők egyik legnagyobb memóriakísérletei közé emelve a projektet. Pár héttel az első fázis lezárása után megszülettek az első eredmények.
De miről is szólt ez a kísérlet? Az emlékezet egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy egyáltalán nem úgy működik, mintha leemelnénk az adott eseményre vonatkozó felvételt a polcról, és újra lejátszanánk azt. Az emlékezés folyamata leginkább egy újjáépítés munkálataihoz hasonlítható: egy-egy esemény válogatott jellegzetességeit raktározzuk el az agyunkban, és az emlékezés során ezeket az elemeket igyekszünk újra összeilleszteni, előbányászni agyunk különböző zugaiból.
A vizuális sajátosságok például az agy hátsó részében, a vizuális feldolgozásért felelős régióban raktározódnak, a hangok a fül közelében, a szagok emlékei pedig az orr mögött elhelyezkedő agyterületen őrződnek meg. Az éles, újra átélhető emlékeket mindezen elemek összeállításából kapjuk. Életünk során rengeteg dolog történik velünk, így az agy evolúciója során hatékony stratégiákat dolgozott ki az emlékezés optimalizálására. Ezért van az, hogy az egyes eseményeknek egy érzékszervhez köthető elemeit sem nem teljes egészükben, egy egységként raktározzuk el, hanem elemekre bontva. Ennek az a hátránya, hogy a hasonló események hasonló elemei időnként összekeverednek az emlék összerakásakor, mintha két hasonló puzzle elemei keverednének össze.
A Guardian oldalain levezényelt kísérlet ezt a jelenséget, az elemek keveredését kívánta mélyebben feltárni. Ennek érdekében úgynevezett memória-illúziókat használtak, melyek lényege, hogy ha egy adott szó elemeit tartalmazó más szavakat mutatnak az alanyoknak, akkor azok hajlamosak azt hinni, hogy az első szót is látták a felsoroltak között. Például a CUPCAKE és a CARDBOARD szavak elolvasása után utólag sokan úgy emlékeznek, hogy a CUPBOARD szót is látták.
A kísérlet kezdetén 60 szóról kellett megállapítani az alanyoknak azt, hogy első és utolsó betűjük ábécésorrendben van-e. A következő, memóriatesztelő fázisban ki kellett válogatniuk egy szócsoportból azokat a szavakat, amelyekkel az első fázisban találkoztak. A második fázisban szerepeltek szavak az eredeti 60-ból (pl. CUPCAKE, CARDBOARD), voltak teljesen új szavak (SAWDUST), és voltak olyanok is, amelyek az első hatvan szó egyes elemeiből tevődtek össze, de teljes egészként nem szerepeltek az eredeti felsorolásban (CUPBOARD).
A 27 ezer résztvevő eredményeinek átlaga a következő lett: a már látott szavak 71 százalékát helyesen felismerték és a korábban nem látott, új szavak 33 százalékát válogatták be tévesen az „ismert” kategóriába. A legérdekesebb a harmadik kategória: a látott szavak elemeinek „új” kombinációjából összeálló szavak 53 százalékát felismerni vélték az alanyok ‒ tévesen. 
2. oldal
A kísérlet résztvevői 147 országból „érkeztek”. A legtöbben az Egyesült Királyságból (több mint 15 ezren), 3500-an az Államokból, 1200-an Brazíliából, 700-an Kanadából és Romániából, valamint további pár százan Ausztráliából, Franciaországból, Németországból, Indiából. Új-Zélandról, Oroszországból, Spanyolországból és Ukrajnából oldották meg a feladatokat. (Ez egyben érdekes adat lehet a Guardian nemzetközi olvasótáborának földrajzi megoszlásáról is.)
Azon országok adatait nézve, ahonnan legalább ötvenen részt vettek a kísérletben, a kínai kitöltők szerepeltek a legjobban a memóriateszten: 77 százalékban helyesen ismerték fel a korábban látott szavakat. Őket követi Japán és az Egyesült Államok lakóinak 75 százalékos, Mexikó 74, Kanada, Németország és Új-Zéland 73, Ausztrália, Törökország és az Egyesült Királyság 72 százalékos eredménye.
Fontos megjegyezni, hogy az angol szavakra való emlékezés sikerességét befolyásolja, hogy az alany anyanyelvéről van-e szó. Könnyebb olyan szavakra emlékezni, amelyek nagyobb jelentőséggel bírnak a beszélő számára, illetve amelyeket többször hallott élete folyamán az alany. Így nem meglepő, hogy azon tesztalanyok, akik anyanyelvükként az angolt jelölték be a kísérletre való regisztrációkor, a már látott szavak 72 százalékát ismerték fel helyesen, szemben az angolt idegen nyelvként beszélők 68 százalékával. Az angol anyanyelvűek szintén kevesebb ismerős elemekből összerakott új szót azonosítottak tévesen már látottként (53%, az angolt idegen nyelvként beszélők esetében 56%).
A „kínaiak” kétharmada az angolt jelölte meg anyanyelveként, ez részben megmagyarázhatja magas eredményeiket. (Bár ha ezt fogadjuk el elsődleges okként, akkor bizony felmerül a kérdés, hogy a britek miért szerepeltek ehhez képest viszonylag rosszul.)
A korra lebontott eredmények alapján a legjobban a 20‒29 és a 30‒39 éves korosztály szerepelt, akik a már látott szavak átlagosan 73 százalékát helyesen felismerték. Megdöbbentő viszont, hogy a 400 hetven év feletti résztvevő eredménye is átlagosan 65 százalék, amely érték magasan a várt felett van. Itt azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy kísérlet jellegéből és helyéből adódóan a hetven év feletti korosztályra különösen jellemző, amit az egyébként az összes résztvevőről elmondhatunk: olyan alanyokról van szó, akik rendelkeznek internettel, tudják azt használni és olvassák a Guardian tudományos rovatát. A legidősebb korosztály esetében ez valószínűleg többnyire magasan képzett alanyokat jelent, akik aktív szellemi tevékenységet folytatnak, ez pedig mint tudjuk, jót tesz a memóriának.
A nemek megoszlása elég szerencsésen alakult a felmérés reprezentativitása szempontjából, mivel nagyjából 15 ezer nő és 12 ezer férfi oldotta meg a feladatokat. Az eredmények nem mutatnak nagy különbségeket a nemek emlékezetének működésében: a nők 72, a férfiak 71 százalékban azonosították helyesen a már látott szavakat, az ismerős tagokból összeállított új szavak esetében pedig a nők 54, a férfiak pedig 52 százalékban hibáztak. Szóval egy ide, egy oda.
Az Apple és a Microsoft „párharcát” hajszálnyival talán az Apple nyerte: a Macintosh felhasználók a már látott szavak 73, a Windows felhasználók azok 71 százalékát ismerték fel, a látott elemekből összeállított új szavak estében a Windows-osok 54, a Macintosht használók 53 százalékban tévedtek.
A fenti eredmények egyelőre csak az adatok felszínes feldolgozásából születtek. A hatalmas adathalmaz további, mélyebb analízist igényel, amelyből kiderül majd, hogy a számokban mutatkozó apróbb eltérések mögött milyen okok állhatnak. A további elemzések eredményeiről a tervek szerint egy részletesebb tanulmányt fognak közölni a kísérlet megalkotói valamelyik tudományos folyóiratban. Minden egybevetve nagyon érdekes projektről van szó, egy ilyen kérdésekben nem megszokott adatfelvételi módszerrel egybekötve. Biztató jel lehet ez a kutatás a jövő online kísérleteire nézve is, még akkor is, ha az ilyen felmérések esetében egy dolgot sosem szabad szem elől téveszteni: a válaszadók köre nem a teljes népességből kerül ki, csak annak „internetképes” halmazából.
 
