1. Bevezető és specifikáció
Nemrég járt nálunk a Hewlett-Packard felsőkategóriás, kifejezetten otthoni felhasználásra tervezett nagyképernyős notebookja, az Envy 17. A meggyőző sebességen kívül sajnos a gigászi méretű masina nem sok olyan pozitívumot tudhatott magáénak, amely a többséget vásárlásra csábítana. Talán ennek köszönhető, hogy pozitívan csalódtunk a 14”-os kistestvérben, amely egy teljesen más közönséget céloz meg.
A notebook alapjában véve egy hordozható eszköz, amelyet nem csak otthon, de bárhol képesek vagyunk előkapni és kedvünk szerint élvezni annak minden előnyét. A 14”-os Envy nem sokban tér el a nagyobb kijelzővel rendelkező változattól, ám a HP magyarországi képviseletétől egy speciális verziót kaptunk tesztelésre, amely több szempontból is érdekes alanynak bizonyult. Tekintettel arra, hogy közel áll hozzánk a zene, örömmel pillantottunk a korom fekete dobozra, amely büszkén hirdette, hogy amit belül találunk, azt bizony nem csak a szemünkkel, hanem a fülünkkel is le kell majd tesztelnünk.
Miről is van szó valójában? A gyártó elkészítette az Envy 14 Beats Edition névre keresztelt változatát, amely külsejét tekintve feketébe borult, itt-ott pedig vöröses beütések teszik vagánnyá a terméket. Azt, hogy a Beats Edition mitől lesz zenekedvelők számára vonzóbb a sima változatnál, rögtön eláruljuk.
Méretéhez képest egy igencsak erős masinával van dolgunk, a HP mérnökei nem sajnálták a kakaót a gépből. A négymagos Core i7-en felül kapunk egy középkategóriás videokártyát, sok memóriát, gyors merevlemezt és egy nyolccellás akkumulátort is. A Bluetooth-nak és az eSATA-nak örültünk (tavalyi modell lévén USB 3.0-t nem is kerestünk), a borsos árcédulának már kevésbé. A két éves jótállás átlagosnak mondható.
A készülék mellé viszonylag kevés dolgot kapunk, bár soknak tűnhet. Az utazó adapter 90W-os és az alján található egy USB csatlakozó, amelyen keresztül bármilyen eszközt tölthetünk közvetlenül az elektromos hálózatból. A rendszer visszaállítását merevlemezről tudjuk elvégezni, ha saját rendszerünket szeretnénk feltelepíteni a gépre, akkor a szükséges meghajtó programokról magunknak kell gondoskodnunk.
2. Hangzás
Külön oldalt szentelünk a zenei képességeknek, hiszen gyakorlatilag ez különbözteti meg a sima változatot a Beats Editiontől. Kezdjük talán a kevésbé szem előtt lévő hozzávalóval, a hangszórókkal.
Nos, a gyártó bármennyire bőszen hirdeti a termék weboldalán az erőteljes mélyhangokat, a valóság az, hogy egy mezei sztereó rendszerrel van dolgunk, így semmiképpen ne várjunk csodát. A tiszta hangzás viszont valóban nem kacsa, az Envy 14 Beats Edition hangszórói tényleg szépen szólaltatják meg gyakorlatilag az összes zenei stílusba tartozó muzsikát. Kollégiumban lakóknak külön örömhír lehet, hogy a hangerő tartalék is kellően nagy, így a szomszédban vizsgára tanulás helyett szintén zenét hallgató társak tudtára lehet adni, ki az úr a háznál. A hangszórók a gép elejében kaptak helyet, így némi megszokást igényel, hogy a hangok a szokásostól eltérő irányból érkeznek.
Sokkal érdekesebb ugyanakkor a hatalmas dobozon belül megbújó fekete csomag, amely egy prémium kategóriásnak feltűntetett fejhallgatót rejt.
A BeatsAudio Solo a híres rapper, Dr. Dre ajánlásával került bele a pakkba, amellyel a gyártó nyilván azt szerette volna érzékeltetni, hogy a gyorsaságon felül a minőségre is odafigyelt, hiszen a fiatalok körében a játék mellett a zenehallgatás az egyik legfontosabb időtöltés. Még mielőtt belekezdenénk az elemzésbe, elöljáróban egy rossz hír: az ősz folyamán költségcsökkentésre hivatkozva a HP kivette a csomagból a jelenleg tárgyalt fejhallgatót és annak ellenére, hogy a termék árát is lejjebb vitte valamivel, nem sok tulajdonsága maradt így a Beats Editionnek, amely egyértelműen megkülönböztetné a sima változattól.
A Solo egy abszolút igényes csomagban kapott helyet, még neoprén tokot is kapunk hozzá, ha esetleg nem viselni, hanem cipelni szeretnénk. Adódik a kérdés, hogy vajon minek kell egy ilyen termék mellé használati útmutató, ám a piros dosszié első sorban reklámanyagot rejt és csak másod sorban dokumentációt.
A füles mellé két kábelt is kapunk, melyek közös jellemzője a vastag piros vezeték és az aranyozott csatlakozók. Egy ponton azonban jelentősen eltér a két madzag egymástól, ez pedig a távirányító megléte, illetve hiánya. A fekete szabályzó segítségével az Apple iPod és iPhone készülékeit tudjuk kezelni, így könnyedén tudunk hangerőt állítani, illetve számokat léptetni.
A Solo a hangszórók körül plüss és szövet helyett bőr borítást kapott, amely nyomhatja egyesek fülét, annál is inkább, mert ennek átmérője nem túl nagy. A fejhallgató viselése hosszabb távon sajnos fárasztó és meglepő módon nem az ember feje, hanem a füle fárad el az idő előre haladtával.
Ami a hangzást illeti, hangerőből itt sincs hiány, a Solo borzasztó hangos tud lenni, ha akarjuk és bár nehéz torzításra kényszeríteni, érdemes megelégednünk a közepes, de még inkább az alacsony szinttel, ugyanis a bőr fülpárna a környezeti zajok túlnyomó többségét kizárja. Amennyire nincs mélyhang a notebookban található hangszórókban, annyira durván van jelen a fejhallgatóban. Mind az 50, mind a 80 Hz környéke túl van erőltetve, így érdemes ezekkel kezdeni a grafikus hangszínszabályzó beállítását. Alapértelmezés szerint a magas hangok is nagyon vérszegények, így a 8 kHz feletti tartomány jelszintjét erősen ajánlott megemelni (legalább 8-10 dB-lel). Nálunk az iTunes alternatív és rock zenére beállított EQ-ja így nézett ki némi állítgatás után:
Bár tény, hogy a fejhallgatók piacán nem nehéz a BeatsAudio Solo-nál jobb minőségű fülest találni, az kétségtelen, hogy a Hewlett-Packard egy igen hasznos és jól használható kiegészítőtől fosztotta meg vásárlóit.
3. Hardver
A 17”-os Envy után finoman fogalmazva is szkeptikusan álltunk neki a kisebb változat hűtésének teszteléséhez. Bár akkumulátorról üzemeltetve normál használat mellett viszonylag csendben volt a gép, amint elektromos árammal kezdjük el működtetni rögtön feljebb kapcsol egy fokozattal a benne lévő két ventilátor egyike. Sajnos ezen a tényen a BIOS-ban található „Fan always on while on AC” opció letiltása sem változtatott. Az viszont tény, hogy böngészés közben, ha nem is sokkal, de halkabb a 14”-os verzió, ilyenkor a processzor 51, a videokártya 50 fokon dolgozik. Maximális terhelés hatására már erőteljesen megnő a zajszint és az alkatrészek is kőkemény melegedésnek indulnak. A négymagos processzor hőmérsékletét jelző szenzor ilyenkor 85, a videokártyáét jelző pedig 81 fokot mutatott. A burkolat kivételesen kevesebb hőt vett át, mint a 17”-os verziónál, ami azt jelenti, hogy sehol nem mértünk olyan hőmérsékletet, amely drasztikusan zavarná a felhasználót a gép üzemeltetése során – bár tény, hogy a jobb oldalra került ventilátor miatt a többségben lévő jobbkezesek nem fognak örülni.
Furcsa volt látni, hogy a Windows 7 minimálisan értékelte csak rosszabbul a 14”-os Envy Beats Edition teljesítményét, mint a jelentősen gyorsabb 17”-os verzióét. A memória sávszélességre adott 1,1 ponttal alacsonyabb értéktől nem kell megijedni, ugyanis a HP-nál gondoltak a jövőre és a 4 GB RAM-ot egyetlen modulként helyezték a gépbe, megkönnyítve így a későbbi bővítést (emiatt ugye átmenetileg elesünk a kétcsatornás memóriavezérlés előnyeitől). A videokártyánál már erős fenntartásokkal kell kezelni a 7 helyett 6,7 pontokat, ugyanis a nagytestvérben lévő mobil Radeon HD5850 jóval erősebb a tesztben szereplő HD5650-nél. Sőt, a HD5650-ek között a 14”-os Envy-ben lévő a gyengébbik verziónak tekinthető, hiszen a grafikus mag (és ezzel együtt a shaderek) órajele 550 helyett mindössze 450 MHz. Valószínűleg az eltérés egy kis szoftveres tuninggal könnyedén orvosolható lenne, mi nem próbálkoztunk meg vele.
Merevlemez terén lassan hozzászokhattunk, hogy a Hewlett-Packardnál gyakorlatilag teljesen leszámoltak a percenként 5400-at pörgő egységekkel, ami a 7200-asok egyre kedvezőbb árazását figyelembe véve végül is érthető – más kérdés, hogy egy mobil gépnél mennyivel jelent nagyobb megbízhatósági kockázatot egy gyorsabb egység. Az 500 GB-os Hitachi pontosan ugyanaz a típus volt, amellyel már a nagyobbik Envy-nél is találkoztunk, így nem meglepő, hogy ezúttal is csak dicsérni tudjuk. Bár a hőmérsékletét továbbra se tudtuk megállapítani, minden más tényezője impozáns volt: minimális zajszint, remek sebesség jellemzi. Gyárilag két partíciót találunk rajta, az egyik egy 26 GB-os rész, ahonnan a rendszer visszaállítást tudjuk elvégezni, a másik a maradék, amely rendszer meghajtóként üzemel.
4. Ergonómia
Külsejét tekintve csak néhány helyen emlékeztet a kisebbik Envy a nagyobbikra és ez nem csak a színbeli eltérés miatt van így. A felső burkolatnál valóban csak a feketeség és a piros BeatsAudio logó tesz különbséget, ám alul már egészen más fajta kialakítással találkozunk. A 14”-os Envy hátlapja teljes egészében levehető, így szó szerint mindenhez hozzá tudunk férni, ráadásul a kép közepén egy jelentéktelennek tűnő csatlakozót is láthatunk, amely a hordozhatóság szempontjából igencsak fontos. Ez ugyanis a második, opcionális akkumulátor csatlakozója, amellyel a kezdeti max. 6 órás üzemidőből a gyártó szerint akár 14-et is varázsolhatunk, de nyilván nem ezzel a hardver kiépítéssel lehet ezt a remek értéket összehozni. Tudni kell ugyanis, hogy a Radeon HD5650 széria tartozék (nem is kérhető erősebb kártya a kis Envy-be), viszont ha nem négy-, hanem kétmagos processzorral vásároljuk meg a gépet, akkor a CPU-ban lévő Intel HD Graphics videokártyát is használhatjuk, amellyel viszont valóban reális esélyünk lehet elérni a 6 óra környékét, hiszen a processzor és a videokártya is kevesebbet fogyaszt normál használat mellett, mint tesztalanyunknál.
A billentyűzet első ránézésre pontosan ugyanolyan, mint a nagytesónál, legfeljebb a színben vélhetünk felfedezni némi különbséget, ám a valóságban ennél sokkal nagyobb az eltérés. Először is a vörös billentyűzet matricához vörös világítás tartozik, viszont – akárcsak a 17”-os verziónál – a fényereje nem szabályozható, ráadásul nem is automatikus, tehát ha nem érünk egy jó ideig a klaviatúrához, akkor sem alszik el a világítás. Ettől eltekintve remek mind az alátámasztás, mind a gépelési komfort, gyorsan és pontosan lehet gépelni a kis Envy-n. A nagyobb változatnál látott sima mintás műanyagot egy gumírozott változat váltotta fel, amely nem csak a minőségérzetnek, de a használhatóságnak is jót tett, ugyanis egyáltalán nem csúszik rajta az ember keze, és ha megkocogtatjuk a burkolatot, akkor a guminak köszönhetően egy kicsit tompább hangot hallunk, feledtetve ezzel azt, hogy valószínűleg pont ugyanannyira üreges a készülék belseje, mint a 17”-os verziónál. A zsanérok viszont elég gyengék, mert bár nem tudjuk a tesztkészülék életkorát, de az alsó régióban (50 fok alatti dőlésszögnél) már érezhetően keveset tart, ez a több éves használatot előre vetítve nem túl jó hír.
A touchpaddal kapcsolatban ugyanazok az aggályaink merültek fel, mint eddig majdnem minden új típusú HP tapipaddal, nevezetesen, hogy a bal és jobb egérgombok elég nyögvenyelősen használhatók. Magával a felülettel nincs gond, navigáláshoz jó partner a kis Envy ezen része.
Viszonylag sok és sok fajta csatlakozót találunk a gépen, hiszen az eSATA-n kívül találunk egy második fejhallgató kimenetet és egy Mini DisplayPortot is, amelyhez jelenleg az Apple Cinema Display kijelzőin kívül átalakító nélkül nem sok mindent csatlakoztathatunk. A kártyaolvasót elöl találjuk és bár a képeken nem látszik, de a nagyobb változatnál megfigyelt matt alumínium burkolatot egy csillogó ezüst színű műanyag váltotta fel, amely messziről valóban nem néz ki rosszul, de az amúgy jó minőségű burkolatot picit bazári hangulatúvá teszi.
A kijelző egy nagyon furcsa jószágnak tekinthető, ugyanis alapvetően matt bevonatot kapott, viszont elé tették a szokásos csillogó üveget, amely ráadásul nem közvetlenül a kijelző előtt van, hanem 2-3 mm hézagot hagyott a gyártó a panel és az üveg között, amely napsütésben gyakorlatilag használhatatlanná teszi a gépet, kivéve akkor, ha szinte maximumra csavarjuk a fényerőt – viszont ilyenkor az akkumulátoros üzemidőt is drasztikusan csökkentjük. Külön szerencse, hogy a fényerő tartomány nagyon tág és bár a színek rendben vannak, a látószög csupán átlagos, amelyen bizonyos szögből tovább ront a furcsa matt-üveg kombináció. A HD felbontású webkamera pontosan ugyanaz, mint ami a 17”-os Envy-ben volt, meglepően jól használható, de főleg természetes fényviszonyoknál.
5. Teszteredmények
A tesztek során főleg a videokártya és az akkumulátor teljesítményére voltunk kíváncsiak, hiszen járt már nálunk sokszor HD5650-es kártya, viszont az még sosem fordult elő, hogy a lassabb változat mellé az egyik leggyorsabb processzor került.
Nagy meglepetés nincs, a lassan korosodó négymagos, de nyolc szálon dolgozni képes központi egység még mindig zseniális teljesítményre képes a mai mezőnyben, a hárommagos Phenom II se nagyon tud vele mit kezdeni és nem szabad elfelejteni, hogy pár teszt esetében a memória sávszélesség döntő tényező lehet.
Ha a többmagos processzorokat előnyben részesítő DiRT2-t lehúzzuk a listáról, akkor jól látható, hogy a brutális sebességre képes Core i7 bizony nem sokat hozott a konyhára, ami a játékokat illeti, a Sony VAIO-ban pontosan ugyanazt a videokártyát találjuk, mint ami a 14”-os Envy szívében is dobog, a különbségek magukért beszélnek.
A Windows 7 optimista pontozása miatt nem mehettünk el szó nélkül a házon belüli csata mellett, így egymásnak eresztettük a két HP Envy-t, hogy megnézzük, mennyi alapja van a Microsoft pontozó rendszerének. A grafikonról pontosan leolvasható az eredmény: semmi. Azt viszont érdemes szem előtt tartanunk, hogy míg a 17”-os változatnál a kijelző natív felbontása 1920x1080, addig a 14”-os verziónál 1366x768, tehát elmondható, hogy maximális felbontás mellett a két gép hasonló sebességre képes.
Az akkumulátoros üzemidőket vizsgáló teszteknél nem vártunk csodát, hiszen bár a HD5650-nek egész jó az energiamenedzsmentje, a 45 nm-es gyártástechnológiával készülő Core i7-nek már nem annyira. Ennek megfelelően nem szégyen a közel 60 Wh-s telep mellett elért 3 és fél órás maximális üzemidő, főleg akkor, ha összehasonlítjuk a valamivel lassabb hardvert tartalmazó, de nagyobb képernyővel rendelkező Sony VAIO-val. Újgenerációs kétmagos Core i5-ös processzorral és az abba integrált videokártyával valóban elképzelhető, hogy meg lehet közelíteni a 6 órát, ahogy a HP oldalán olvasható.
6. Értékelés
Összességében megint csak azt kell, mondjuk, hogy egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a két HP Envy közül egyértelműen a kisebb változatot tudtuk inkább megkedvelni és bizony, ha nem ezzel a felépítéssel kaptuk volna meg tesztelésre, könnyen lehet, hogy a végszó jóval pozitívabb lenne. A négymagos Core i7-es processzor a 17”-os monstrumba helyén való volt, itt viszont minden szempontból rossz választásnak tűnik, hiszen nincs rá igazán szükség (főleg ilyen videokártya mellett), ráadásul sokat is fogyaszt, plusz jobban is melegszik, mint modernebb társai, így a hűtése is nehézkesebb. A billentyűzet remek darab, a touchpad viszont megszokást igényel, főleg, ha a gombokat is használni akarjuk, és nem próbáljuk őket kiváltani valamilyen multi-touch gesztusokkal. A hűtést kár kritizálni, egy ekkora házban nem lehet csodákat művelni, a kétmagos processzorral szerelt változatok vélhetően halkabbak. A BeatsAudio verzió vörös-fekete kombinációja nekünk bejött és szintén örültünk a zene köré épített imidzsnek, nagy kár ugyanakkor, hogy a hangszórókon ez már nem köszönt vissza és az amúgy használható fejhallgatót kivették a csomagból, megkérdőjelezve így a simától eltérő változat létjogosultságát. Bár kétmagos processzorral a vételár 300 ezer forint alá csökken, sajnos annyit nem tud hozzátenni a kinézet a belsőhöz, hogy egyértelműen ajánlani tudjuk a gépet a célközönségnek (főleg úgy nem, hogy a hűtést illetően csak találgatni tudunk).
A Hewlett-Packard Envy 14 Beats Edition típusú notebookot a gyártó magyarországi képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ jól használható világító billentyűzet
+ kellemes anyaghasználat
+ jó teljesítmény
+ más kiszerelésben jó akkumulátoros üzemidő
+ második akkumulátor lehetősége
Kontra:
- a fejhallgató ma már nem tartozék
- megkülönböztető nevével ellentétben a hangszórók nem sokkal jobbak, mint az átlag
- nehézkesen kezelhető touchpad gombok
- a kijelző bizonyos körülmények között nehézkesen használható
- már apróbb terhelésre is hangos hűtőrendszer
- kétséges a zsanérok élettartama
Hivatalos oldal és vásárlás: Hewlett-Packard
