I. oldal
Filmadaptációról írni sok szempontból egyszerű. Egyrészről azért, mert van egy alapanyag, aminek tükrében értékelhetjük a játékot, másrészről pedig mert már előre valószínűsíthetjük, hogy nem ér minket sok meglepetés. A legtöbb ilyen program megmarad egy szórakoztató, de felejtős darabnak, hisz tervezésükkor fontos szempont az óvatosság, lévén a célközönség olyan tág, hogy azzal egy műfaj sem képes versenyre kelni. Idős, fiatal, lányok, fiúk, mindenki szívesen eltölt pár órát legújabb kedvenceivel, ha tetszett a film a moziban. Mi van akkor azonban, ha a film egy híres regény alapján készült? Nos, ez esetben az átirat átiratához van szerencsénk, ami kicsit több szabadságot ad a tervezők kezébe. A filmen túl is van anyag, amiből meríteni lehet, így az eredménynek van esélye kitörni a középszerből. A Harry Potter-sorozat élt is ezzel a lehetőséggel, hisz több jó játékot láttunk már belőle, a hetedik, utolsó felvonás azonban ahelyett, hogy előremutatott volna, inkább visszalépett a kényelem árnyékába. Ez pedig végzetes hiba volt az EA-től.
Horcruxok
Persze nem eszik olyan forrón a kását. Ahogy a film, úgy a játék is két részletben kerül kiadásra, azaz még van egy esélye a kiadónak, hogy a jogokhoz méltó játékot készítsen. Ez viszont nem lehet vigasz a Deathly Hallows: Part I blőd és buta játékmenetére, ami messze alulmúlja az utóbbi évek Potter-játékait. Mielőtt azonban kitérnénk a negatívumok széles skálájára, vessünk egy pillantást a történetre. A Halál ereklyéi ott veszi fel a fonalat, ahol a Félvér herceg letette. A varázslóvilágot szép lassan hatalma alá gyűrő Voldemort le akar számolni Harryvel, s mivel legerősebb ellenfele, Dumbledore már nem tud segíteni, barátaink egyedüli reménye, hogy valahogy megtalálják és elpusztítják a horcruxokat, vagyis azokat a tárgyakat, melyek a Sötét Nagyúr lelkének darabjait őrzik, ezzel halhatatlanná téve őt. A baj csak az, hogy Harrynek és barátainak fogalma sincs, merre keressék őket, így a könyv első fele a kétségbeesett menekülés és keresgélés körül forog.
Bár a regény szinte mindenre választ ad az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvszériájának rejtélyeivel kapcsolatban, a játék valahogy képtelen összeállítani a forgatókönyvet olyanra, hogy az is megérthesse, aki nem olvasta, és a filmet sem látta. A történetvezetés hézagos, tele van lyukakkal, melyeket csupán a kellő háttérismeret tölthet ki. Ez valahol érthető, hisz a játék a filmhez készült, így épít arra, hogy már ellátogattunk a moziba a vásárlás előtt. Sajnos azonban ez nem elég jó kifogás, hisz nem csak a forgatókönyv válik élvezhetetlenné egy idő után, de a hangulat is csorbát szenved emiatt. Harry Potter történetei mindig is híresek voltak a nagy csavarokról és meglepetésekről, ezekből pedig a Halál ereklyéi sem szenved hiányt, a súlyuk azonban érezhetetlenné tompul a programban, ezzel gyakorlatilag spoilerveszélyes unalombombává duzzasztva a portékát. Akik nem olvasták a regényt és a filmet sem látták még, azok véletlenül se álljanak neki!
II. oldal
Alohomora
A játékmenet sokat egyszerűsödött az elmúlt évek alatt. Míg a korábbi Potter-részekben adva volt a Roxfort kastély hatalmas területe, addig a hetedik rész egy teljesen lineáris TPS-sé vált. Na jó, mégsem teljesen lineáris, mert vannak helyzetek, amikor mi dönthetjük el, hogy milyen sorrendben látogatjuk meg a helyszíneket, az ott eltöltött idő azonban nem ér fel a korábbi barangolásaink nyújtotta élménnyel, lévén az összes pályán az a cél, hogy épségben eljussunk A ponttól B-ig. Ez még nem lenne baj, hisz millió más játék próbálkozik meg néha könnyedebb stílussal, így viszont kidomborodnak a játékmenet hiányosságai, hisz nem nehéz összehasonlítani a Deatly Hallowst bármely más TPS-sel a piacon. Itt is van fedezékrendszer és itt is ellenfelek tucatja ugrálnak elő minden irányból, akik gondolkodás nélkül nekiesnek szegény Harrynek. Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy fele annyi gyűjthető extra és felfedeznivaló sincs, mint korábban, és ennek képében megbocsáthatatlan a millió hiba, amiket ellenkező esetben talán hajlandóak lettünk volna elnézni a játéknak.
Kár érte, mert azért igyekszik változatos lenni. Van itt lopakodás láthatatlanná tevő köpenyben, sárkányharc, logikai feladványok és fejlődésrendszer is. Mindez viszont felesleges, ha nem forrhatnak ki, márpedig itt erre esély sincs. A lopakodás például roppant idegesítő, lévén nem elég, hogy folyton meg kell állnunk, mert a folyamatos mozgás növeli a lebukás veszélyét, de nem is illik bele a játékmenetbe, hisz Harry eszeveszett terminátorként darálja a halálfalókat, ergo csak és kizárólag a háttérsztori megkötései adják rá az alibit. A főellenfelek nem nyújtanak elég kihívást, a logikai feladványok pedig, bár alig van belőlük, nevetségesen egyszerűek, meg se közelítik az előző részek elgondolkodtató feladatait. A platformelemek teljesen eltűntek, maradt a folyamatos harc, ami egyébként mélypontja az egész játéknak. Elvileg Harry végtelen mennyiségű "munícióval" rendelkezik, hisz fegyvere a pálca, ami saját varázserejét használja, az viszont, hogy úgy lő vele, mint a ruszkik a PPSH-val, kissé túlzás. Nem vicc, Potter úrfi és barátai egyedül gyűrik le a játék végtelen mennyiségben özönlő halálfalóját, ami nem csak hogy unalmas, de abszolút idegen a franchisetól. A regényben és a filmben már egy-egy ellenfél is komoly kihívás, sőt, az eddigi játékokban sem volt könnyű dolgunk a halálfalókkal. Itt viszont olyan buták, mint a tök, Harry pedig a legegyszerűbb lefegyverzőbűbájjal is simán elintézi őket.
Kevés nevetségesebb kép van, mint mikor guggolunk egy hordó mögött, és a Gears of Warhoz hasonlóan, előkukucskálva eregetjük a sorozatokat a rosszfiúk felé. Mindezt igyekeztek feldobni egy kis RPG-fűszerrel, ami talán a legjobb (és egyedüli) ötlet az egész játékban, ám ennek butasága és egyszerűsége is vérlázító, abszolút feleslegessé teszi már magát a kivitelezést is. Bár itt is lépünk szinteket, mint egy szerepjátékban, és megnyílnak újabb skillek, azaz varázsigék, ha egyszer nem lépek ki a menübe és pillantom meg, hogy "Level 8", sose jövök rá, hogy Harry ilyet is tud. A játék szinte semmiről sem tájékoztat bennünket, csak óvodás szinten fogja a kezünket és vezet egyik helyről a másikra. HUD nincs, Harry életerejét egy szürkülő képernyő reprezentálja, mint ahogy manát vagy egyéb megszokott tulajdonságot sem találunk. Ráadásul a célzás is teljesen automatikus, elég lenyomnunk a jobb egérgombot, s varázslótanoncunk már ki is választja a számára legoptimálisabb ellenfelet.
III. oldal
A pályatervezés és az ellenfelek mesterséges intelligenciájának teljes hiánya csak tovább rontja az amúgy sem valami fényes játékot. A helyszínek nagyok, szinte érthetetlen, miért maradnak teljesen kihasználatlanul, hisz csak végigszaladunk rajtunk, ehhez pedig elég lett volna pár szűkebb szakasz is. Főleg, hogy a méretük miatt nem egyértelmű sokszor, merre kell menni. Bár a program teljesen lineáris szinteket kapott (azaz visszafelé menni általában semmi értelme), nem árt néha az F-re tenyerelve megnézni, patrónusunk merre indul el, mert a fényes jelenés megmutatja az ideális irányt. Mivel viszont a kamerakezelés is tragédia, van, hogy egyszerűen nem látjuk, merre megy, ezáltal még a Dead Space olyan jól kivitelezett útvonaljelző megoldásait is meggyalázza a Halál ereklyéi. Az ellenfelek pedig csak jönnek, jönnek, jönnek... mi pedig lövünk, lövünk és lövünk, amíg el nem tűnnek egy fekete füstfelhő kíséretében.
Többjátékos mód persze nincs, csupán egy Challenge opció, ami gyakorlatilag a játék arcade megfelelője. Különböző feladatokat kell teljesítenünk a lehető legrövidebb idő alatt, úgy, mint elérni valahová láthatatlanul, vagy kibírni a hullámokban támadó ellenség özönét. Nem rossz, de sajnos kevés, főleg, hogy a gyenge játékelemek maradnak ugyanazok, amiket a sztori alatt már meguntunk. Érdekesség egyébként, hogy a Halál ereklyéi Xbox 360 verziója támogatja a Kinectet, ám az alapján, amit más helyeken olvastam erről a lehetőségről, azt kell mondjam, a fejlesztők itt is kudarcot vallottak. Kipróbálni nem volt lehetőségem, de elvileg egy afféle rail-shooter módról van szó, melyben a kezünkkel imitálva Harry pálcapöccintéseit kell... na vajon mit is? Áh, mindegy, aki eddig eljutott a cikkben, úgyis kitalálja magától...
IV. oldal
A villámsebhelyes-arcú
A tálalás méltó az egész játékhoz. A grafika egyszerűen ocsmány, képtelen vagyok finomabban fogalmazni, hisz az egész olyan 5-6 évvel ezelőtti színvonalon mozog. A karaktermodellek katasztrofálisak, a mimika felér egy komédiával, a speciális effekteket nézve pedig elgondolkodtam, hogy egyáltalán minek tették bele őket a programba. Kár, mert maguk a helyszínek egész tűrhetőek, süt belőlük a hangulat, vagyis nem kellett volna több egy kis odafigyelésnél. A gépigény is érdekes, lévén ezt a fertelmet elnézve azt hinnénk, hogy mindenen elfut, amit aláteszünk, az igazság azonban az, hogy nagyon is megkéri a hardvert a motor. A tesztgépen (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 GB RAM) 1920x1080-ban sokszor 20 fps alá csúszott a képfrissítés, ami megbocsáthatatlan, s persze nevetséges is. Az utolsó szög a koporsóba a sok bug, amikről minden fórumon panaszkodnak. Fagyások, eltűnő NPC-k, és még sorolhatnám. A személyes kedvencem persze az animációk voltak, különösképp Harry mindig tettre kész beállására.
A hangokról még nem beszéltem, és gondolom sokan azt várják, hogy itt azért rendben lesz a játék. Pedig nincs. A szinkront a filmekben is játszó színészek mondják fel, de sokszor abszolút unott és üres hangon, mintha tudták volna, miféle játékhoz kéri az EA a segítségüket. A zene elmegy, a filmből van az is, viszont mellőz minden összhangot a játékmenettel, azaz akkor is a roppant izgalmas, akciódús dallamok szólnak, amikor Harry áll a semmi közepén és túrja az orrát a pálcájával.
Összegzés
A Harry Potter and the Deathly Hallows: Part I nem jó játék, sőt, még terméknek is abszolút bukta. Játékélménye nem áll meg a lábán, végig tévúton jár a Harry Potter-sorozat prezentálása terén, hangulata pedig egyszerűen nincs. Érthetetlen egyébként, mert az EA csinált már kifejezetten jó HP játékokat is (Titkok kamrája, Főnix rendje), de még az annyira nem kiemelkedő részek is rendre vállalhatóak voltak. A Halál ereklyéi viszont nem az, senkinek sem merem ajánlani, akár rajongó, akár nem. Elvileg a kiadó még elkészít egy Part II-t a második mozifilm premierjére - reméljük, gyorsan kitalálnak valamit és nem ezt az irányvonalat erőltetik tovább, nagyon nem volna méltó lezárása a sorozatnak.
Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360, Wii, DS, mobil
Tesztelt platform: PC
