1. Bevezető
Mai alkalommal prémium paneles kijelzőknek szenteljük a figyelmet, az Asus PA246Q ProArt monitorával és a Fujitsu P27T-6 IPS típusú kijelzőjével foglalkozunk. A fontosabb adatokat szokásunkhoz híven a következő táblázatba gyűjtöttük:
Egy megjegyzés még a tesztelés előtt: a monitorok prémium paneleket használnak, ezért a tesztelés során a szokásos TN paneles tesztjeinkhez képest hol szigorúbb szemmel, hol engedékenyebben fogjuk vizsgálni őket. Ez csak a látószögek és válaszidő elemzését érinti, a többi szempont változatlan. A prémium paneles monitorok látószögei ugyanis sokkal jobbak, mint TN-es társaiké, viszont a sebességük meg valamivel lassabb. Minden esetben a többi prémiumhoz megy majd a viszonyítás.
 
2. Asus PA246Q - Áttekintés
Asus PA246Q
A tesztet az Asus 24 inches újdonságával kezdjük, mely az előzetes hírek alapján egy igen ígéretes monitornak tűnt, így kíváncsian vártuk milyen lesz. A cég eddig még nem sok prémium monitort rakott le az asztalra, ezért nem csoda, hogy felfokozott várakozással álltunk a teszthez.
A monitor a könnyen megjegyezhető ProArt fantázianevet kapta, nem véletlenül, hiszen a kijelzőt fotósoknak és grafikus szakembereknek szánták. Erre utal a 16:10 arányú felbontás (1920*1200) és a monitor káváján látható barázdáltság is, amit vonalzónak is használhatunk. A grafikai munkát a dedikált gombbal előhívható rácsok is segítik, a funkció pedig a QuickFit Virtual Scale nevet kapta. A lehetőségei közt különböző fényképméretek, A4-es méret és teljes képernyős rácsozás van, centiben és inchben. Ezek mind a valós méretezést segítik nyomtatás előtt. A monitorhoz az új fejlesztésű P-IPS panelt az LG szállítja, róla pedig tudjuk, hogy az elmúlt évek alatt már nagy tapasztalatot szerzett az IPS panelek gyártásában. Ennyit az újdonságokról nagyvonalakban, foglalkozzunk végre a monitorral!
A kijelzőt nem divatcikknek szánták, már első pillantásra is látjuk rajta, hogy egy komoly eszközzel van dolgunk. Formaterve szögletes, fényezése matt, a fekete káva alján mindössze egy vörös csík fut végig, hogy változatosabb legyen az összkép. A látvány nem sikerült rosszul, ha valaki belép a szobánkba és meglátja a monitort, biztosan nem a tucat kijelzők jutnak róla az eszébe. A kijelző a tapogatás, nyomkodás és döntögetés próbáját is kiállta, a monitort csendben, nyekkenés nélkül lehet állítgatni, a káva ugyanis elég vastag ehhez, a szerkezete masszív.
A menüvezérlő nyomógombok a káva elején vannak és csodásán működnek. Minőségük jó, nem kattognak, nyomáspontjuk pedig határozott. Bár nem kaptak nagy felületet, mi mégis minden esetben megtaláltuk a megfelelőt, a könnyebb kezelést pedig gyorsgombok segítik. Egy az említett QuickFit nézetekért, egy a képprofilok előhívásáért felel (hosszan tartva automatikus kalibráció a VGA bemenetnél), továbbá van dedikált fényerő és külön kontrasztállítási lehetőség is. Az állapotjelző led fénye nagyon diszkért, működés közben (fehér) és készenlétnél (narancs) sem vonja el a figyelmet, de ha mégis zavar minket, akkor letilthatjuk a fényeket a menüben.
A monitor állványa nagyon robosztus, és minden trükkre képes, amit egy ilyen kaliberű eszköztől elvárhatunk. A talp mérete és súlya miatt nem kell tartanunk a billegéstől, a kijelző nagyon stabilan áll az asztalon, a gumi tappancsoknak köszönhetően eltolni sem lehet.
Ha szeretnénk elforgatni a panelt, akkor azt +/- 60 fokban tehetjük meg, és lehetőségünk van magasságállításra is. Ezt rögzíteni nem lehet, de cserébe széles határok közt lehet állítgatni, mégpedig 10 centiméteres tartományban. Az állvány további extráinak köszönhetően nagyon jó az ergonómia: a dönthetőségi tartomány kellően széles, kb. -5 és 20 fok között állíthatjuk be a panelt, és a monitor a porté módot is támogatja. Ez utóbbit határozott ellentartással lehet beállítani, ami nagy pozitívum, hiszen így a panelnél nincs akaratlan inogás, ami kellemetlen lenne.
Az állvány tehát remek, de aki ezt mégsem szeretné használni, örülhet, hogy VESA 100 szabványú fali állványokra is felszerelhetjük a monitort. A készülék csatlakozói közt az alapvető DVI és VGA bemeneteken kívül egy DisplayPort-nak és egy HDMI-nek is sikerült helyet szorítani. Utóbbihoz egy fejhallgató kimenetet is kapunk, hogy az audio sáv is hallható legyen, a monitornak ugyanis nincsenek beépített hangszórói.
A kijelző USB elosztóként is működik, a két USB csatlakozó pedig kényelmes helyre, oldalra került, közvetlenül a kártyaolvasó alá. Ez utóbbi hét fajta kártyát képes olvasni, megtalálható köztük a legnépszerűbb SDHC is.
A kellékek közt minden fontosabb vezeték megvan (DVI, VGA, USB, DisplayPort, tápkábel), a telepítő lemezen pedig a kézikönyvet és a drivert találtuk meg. Egy kis figyelmesség, hogy a vezetékek rendben tartásához egy kábelkötegelőt is kapunk.
 
3. Asus PA246Q – OSD és Képprofilok
OSD
A monitorban már az újabb típusú Asus menü található meg. Szerencsére a jól bevált logikus elrendezés megmaradt, a változás csak a grafikai megjelenítést érinti. Annak ellenére, hogy prémium kijelzőről van szó, a monitorban színekkel játszó profilok is vannak, amiket továbbra is egyenként felülírhatunk vagy visszaállíthatunk eredeti állapotba. A monitor két legérdekesebb profilja az sRGB és AdobeRGB, amik az adott színteret szimulálják. A lehetőségeink között szerepel még a Standard, Scenery és Theater, ezek a monitor által megjeleníthető összes színt használják. Míg előbbi munkára és általános felhasználásra van, addig utóbbiakat teltebb színük miatt fotók nézegetésére, illetve filmek megtekintésére szánták. A gyárilag kikapcsolt automatikus kontrasztszabályzást (ASCR) csak a Scenery és Theater profilokban lehet aktiválni, ami lassan és fokozatosan állítja magát, pedig ennek a lehető leggyorsabb kontrasztállítás lenne a lényege (mi most is egy jól beállított statikus érték mellé tesszük a voksunkat). Az élességállítás (Sharpness) inkább a VGA bementen bír nagyobb jelentőséggel, de a digitális bemenetekre is alkalmazhatjuk, ha markánsabb éleket szeretnénk. Örültünk annak, hogy a színtelítettség (Saturation) opció is megmaradt a lehetőségek közt, így nem kell egyenként bíbelődnünk a színcsatornákkal, ha teltebb színeket szeretnénk. Grafikus monitorról lévén szó a színbeállítások garmadája fogad minket a menüben. A 6 sávos Hue és Saturation opciók a nagyobb igényeket is kielégítik, a három fő színcsatornát pedig Offset és Gain módban is beállíthatjuk (a tesztpéldány beállításait Gain-ben adtuk meg). A képernyőmenü tehát szépen kicsinosodott, a régi bevált funkciók megmaradtak, ezen felül pedig az átlagnál jóval pontosabb színbeállításra is lehetőségünk van.
A mellékletben egy mérési grafikont is találtunk, arról, hogy a kijelző a gyári sRGB és AdobeRGB színprofiljai jóval az elfogadhatónak mondott szint (deltaE < 5) alatt vannak, vagyis pontosak. Természetesen mi is elvégeztük saját méréseinket.
Képprofilok
A kijelző gyári képprofiljai közül szemre nekünk mindegyik tetszett, ami szép eredmény. Csupán a fényerőt tartottuk kicsi magasnak mindegyik profilban, de ahogy említettük, ezeket külön-külön felülírhatjuk, tehát van lehetőség korrigálni.
A Standard egy általánosan jól használható képprofil, ahol számos képbeállításra nyílik lehetőségünk. Színhőmérséklete alaphelyzetben 6500K, amit meg is változtathatunk (további lehetőségeink: 5000K és 9300K). Mi ezt próbaképpen meghagytuk, hogy kiderüljön, a monitor valóban tartja-e az ígért színhőmérsékletet. És tartja, csupán a menüben beállított 2.2 gammát nem. Továbbá a gyárilag magas fényerő és kontraszt miatt a fekete szintje is elég magas lett, ami még nem a kijelző képességeit mutatja. Egyéni beállításainkat ugyanis a User profil tárolja, ahol mindent kipréselhetünk a monitorból.
Az sRGB profil megfelelő választás dokumentumok olvasgatására és mindennapos használatra, hiszen a legtöbb webes tartalom ebben a színtérben készült. Az AbobeRGB színprofilt értelemszerűen akkor kell használnunk, ha ebben a színspektrumban készült fotókkal dolgozunk, vagy csak egyszerűen szeretnénk ezeket visszanézni (ezt egyébként 98%-ban fedi le a monitor). A gyárilag beállított sRGB és AdobeRGB képprofiloknál csak a fényerőt tudjuk módosítani, és ez így van jól, hiszen ha ezeket rendesen bekalibrálták, akkor nincs szükség korrekcióra. Jelen esetben sincs szükség rá, ezt a grafikonok is jól mutatják. Mindkét profil esetében a nekik megfelelő színtérhez ment a viszonyítás, és amint látható, a profilok nagyon pontosak. Ezért ha szükség van rájuk, csak oda kell kapcsolnunk és bízhatunk a pontos megjelenítésben.
Szerencsére még az extra színhatású profilokat is nagyon kulturált módon állították be nekünk, a Scenery és Theater sem használ zavaró élesítést vagy más kirívó effektet. Ha pedig mégis szeretnénk felturbózni ezeket, akkor testre szabhatjuk a külön bekapcsolható dinamikus kontrasztvezérléssel (ASCR), az extra élesítéssel, és még a szaturációt is feltolhatjuk rajtuk. A profilok tehát megnyerőek, de mégsem okoznak nagy kárt a megjelenítésben, a gyári beállításokkal a Scenery és Theater esetében is csak minimális romlást láttunk a színátmeneti gradienseken.
A kalibráció során célunk ezúttal is a 120cd/m^2 fényerő, 2.2-es gamma és 6500K színhőmérséklet elérése volt. Itt annyit emelnénk ki, hogy a legmélyebb fekete, amit a monitorral sikerült elérni 0,22 cd/m^2 volt, ami az IPS paneles kijelzők közt egy normál érték és a valóságban szemből már egészen sötétnek látszik.
 
 
4. Asus PA246Q - Képminőség
Képminőség
A kijelzőn természetesen kalibrált állapotban végeztük tesztjeinket, a monitor pedig szépen vette az akadályokat. A színátmenetek szép egyenletesek voltak, csupán a korábban említett Scenery és Theter módokban láttunk egészen pici sávosodást, a többi profilban ennek nyoma sem volt. A monitor színvilága egyébként már az sRGB profilban is nagyon szép, de natív színspektrumában tudja megmutatni, hogy mit tud igazán (a színspektrumban látható háromszög mutatja a monitor által megjelenített színek skáláját, a kijelző lefedettsége a vörös tartományban pedig az AdobeRGB-nél is nagyobb). Az Eizo tesztprogram kontrasztskáláján is majdnem minden elem látható volt: a világosak tökéletesen megkülönböztethetők, a sötét szürkeárnyalatok közül egyedül a legsötétebb 1,2%-os szürke olvadt bele a 0%-os fényerejű háttérbe. A monitor fényerőtartaléka is elég nagy, ami jól jön napsütéses időben, továbbá az is, hogy a panel szerencsés módon matt bevonatot kapott. A tesztpéldány beállításaival legfeljebb 279 cd/m^2 fényerőt sikerült elérnünk egy fehér képernyőn. Ez jóval kisebb a specifikációban meghatározottnál (igaz, a gyári profilok valóban sokkal fényesebbek a kalibrált állapotnál), de még ez is egy nagyon magas érték, erős napsütésnél tehát biztosan nem lesz gond az olvashatósággal. Ha szemkímélő módon szeretnénk használni a monitort, akkor jön jól a legalacsonyabb 105 cd/m^2 fényerőérték. Ez lehetne még kisebb, de ehhez már a kontrasztértéken is csökkenteni kellene, amit szeretnénk elkerülni.
A monitor DVI és HDMI bemenete szép éles, és a tökéletes szövegmegjelenítés miatt jobb is, ha ezeknél maradunk (vagy a DisplayPortnál), a VGA bemenet képe ugyanis csúnyább náluk és némi szellemkép is látható rajta. A video bemenetek egyforma képbeállításokat használnak, ezért nincs lehetőségünk eltérő képet beállítani rajtuk. A bemenetek közt nincs automatikus jelváltás. Amikor valamelyiken megszűnik a video jel, kézzel kell átkapcsolni, szerintünk ez a szerencsésebb megoldás. Ha már a bemeneteknél tartunk, a monitornak egy különlegessége is van, ez pedig a PIP (kép a képben) funkció. A kis ablak helyét (melyik sarokba kerüljön) és méretét (kicsi, közepes, nagy) is megadhatjuk, a jelforrás pedig DVI bemenet esetén származhat a VGA vagy DisplayPort bemenetről (HDMI-vel nem kombinálható). A PIP módnak van egy nagyon hasznos képessége is, a Switch opció, mellyel a fő ablak és a kis ablak képét megcserélhetjük.
Most lássuk a monitor interpolációs képességét. Az 1680*1050, 1440*900, 1280*1024 1152*864 és 1024*768-as képméretek annyira szépek, hogy szövegolvasásra is alkalmasak. Az 1280*800 és 1152*864-es felbontások kicsit homályosabbak, de még mindig van olyan jó a képminőségük, hogy játszani tudjunk bennük. Szerencsére csúnya felbontásokat nem találtunk, a monitor az összes felbontást szépen interpolálja. A képarány kezelés a Full, 4:3 és 1:1 módokra terjed ki, a HDMI bemeneten pedig az OverScan is a rendelkezésünkre áll. A Full egy képaránytól független, teljes képernyős megjelenítés. A 4:3 arányt értelemszerűen a 4:3 arányú felbontásoknál kell alkalmazni, az OverScan kicsit belenagyít a képbe. Az 1:1 esetében a kép a képernyő közepén látható pixel pontos megfeleltetéssel, ami egy ritkaság (ilyenkor mindig tökéletesen éles a kép, csak a méret csökken). Erre egy jó példa, amikor a HDMI bemenetre 1920*1080 felbontás érkezik, ekkor a hibátlan megjelenítés érdekében 1:1 képarányt kell választanunk. Az összképen csak az ront, hogy az 1280*720 felbontásra nincs rendes megoldás, mert 4:3 módban és 1:1 módban is kicsi a kép, ilyenkor hiányzik egy „Aspect” képarány. Továbbá az 1280*1024-es felbontásra sincs igazi megoldás, mert a monitor ezt is 4:3-nak veszi, és oldalról kicsit széthúzza. A helyes képarányt minden felbontás váltáskor be kell állítanunk, ugyanis a monitor ezt nem teszi meg helyettünk.
A panel látószögei igen szélesek, de ahogy a teszt elején említettük, ezt szigorú szemmel kell vizsgálnunk, mert ilyen tekintetben erős a mezőny. Némi kontrasztcsökkenéssel a prémium paneleknél is számolnunk kell, de jelen esetben ez nagyon minimális, a kép szinte változatlan marad. A kijelző színei fejünk mozgatásával alig változnak meg: fehér képernyőn oldalról csak enyhe kékesedés, felülről és alulról leheletnyi sárgulás látható. Ezek egyáltalán nem drasztikus hibák, és csak extrém szögekből láthatóak, vagy ha kifejezetten ezeket keressük. Használat közben a képernyő alja és teteje is egyforma színben pompázik.
Most pedig lássuk a háttérvilágítást. A méréseink alapján van némi eltérés a képernyő különböző pontjain. Ezt egy fehér képernyőn néztük meg, az 5%-os eltérést jónak, a 10%-osnál nagyobbat gyengének vettük. A CCFL háttérvilágítás pedig szemre csodálatosan homogén, igaz, csak szemből. Ha a fejünket bármilyen irányban elmozgatjuk, akkor az IPS panelekre jellemző bársonyos fénylést is megláthatjuk, a jelenség nem jobb, de nem is rosszabb az átlagnál. A sötét képernyőnél kékesszürke kivilágosodás látható, ami a normál képi tartalomnál kis színtorzulást okoz (ettől láttuk oldalról kicsit kékesnek a képet). Hangsúlyozzuk, hogy csak extrém szögekből áll fent a jelenség, nagyjából 120 fokos tartományban változatlanok a kijelző színei. Az értékelésnél a fekete képernyőnél látható fénylést mégis figyelembe kellett vennünk, mégpedig a látószögeknél, ugyanis maga a háttérvilágítás szép homogén, a szürke és barnateszt is erről tanúskodik.
A monitor válaszideje a prémium mezőnyben nagyon jónak számít, joggal gondoltuk azt, hogy a 6ms-os specifikációt gyorsítással sikerült elérni. A menüben viszont nem találtunk erre vonatkozó beállítást és a leírás szerint sincs ilyen a monitorban, valamint minimális túlvezérlési hibát sem láttunk a teszteken, így bizonyos, hogy a kijelző nem használ gyorsítást. Ehhez képest ez a sebesség nagyon szép eredmény, a 6ms szemre tényleg megvan. Néhány óra játék után azt mondhatjuk, hogy a monitor utánhúzása nem csak a teszteken kicsi, hanem játékok alatt is, gyors mozgásoknál is alig láttunk elmosódást. A készülék viszont van némi bemeneti késése, amit egy TN paneles monitor után szokni kell, de ezzel szinte minden prémium paneles kijelző küzd (eddig a prémium mezőnyben egy monitorról tudunk, ahol ez nem probléma, ez pedig a HP ZR24w típusa).
 
5. Fujitsu P27T-6 IPS – Áttekintés
Fujitsu P27T-6 IPS
A Fujitsu 27 colos óriáskijelzője 180 ezer forint körül kapható, ami megegyezik a konkurencia árképzésével. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy a P27T-6 IPS modellt is az igényes otthoni felhasználóknak szánták. Azon belül pedig a filmrajongóknak, hiszen a monitor 16:9 képaránnyal rendelkezik, ami egyeseknek öröm, másoknak bánat. A kijelzőnek természetesen nagy színtér lefedettsége van, nemcsak az sRGB, hanem az AdobeRGB szabványt is képes szimulálni, a monitorban pedig az LG LM270WQ2 típusú H-IPS panelje található meg (az információ a TFTCentral oldaláról származik). Ám mielőtt előreszaladnánk, előbb tekintsük át a monitort.
A gyártó szokásához híven a készülékre a végtelenül egyszerű formák, fehér színű káva és a minőségi anyaghasználat a jellemző. Az anyagminőség valóban nem rossz, mert a káva igen vastag, azonban a nagy méret miatt a monitor nem döntögethető tökéletesen hangtalanul, már előfordulhat itt-ott némi nyekkenés is. A matt fényezés miatt az ujjlenyomatok egyáltalán nem látszanak meg a káván, ez egy ízig-vérig munkára termett monitor, annak minden előnyével és hátrányával együtt (a formaterv nem csicsás).
A menü vezérlése jókora nyomógombokkal történik, a fehér alapon nyomtatott fekete feliratok pedig jól láthatók rajta. Az OSD kicsit lustán reagál a gombnyomásra, de ez még nem tragédia. A gombok jelentése néha megváltozik, az éppen aktuális funkcióról az OSD alján látható piktogramok is tájékoztatnak minket. Szoftveres menüvezérlés nincs a monitorhoz, ezért mindig a képernyő alján található gombokra kell hagyatkoznunk. A gyorsgomboknak hála ez nem probléma, ugyanis a legfontosabb funkciók így gyorsabban előjönnek, mintha a menüben tallózgatnánk. Ezek a következők: Eco mód (bekapcsolva ez fix 35%-os fényerőt jelent), bemenet választás, képmód változtatás (D-Mode, Office, Photo, Video). Az automatikus kalibráció funkció is megtalálható a monitoron, ami természetesen csak VGA bemenetnél működik. Az állapotjelző led kidolgozása szerintünk kicsit méltatlan a monitorhoz (egy csúnyácska Led lámpáról van szó), de legalább narancs, zöld és kék fénye sem zavaró, ami örvendetes, mert letiltani nem lehet.
A kijelző állványára nem lehet panasz, mert igazán robosztus, és a talp is elég nagy a panel méreteihez. Az állvány alján lévő gumi tappancsoknak hála pedig a monitor nagyon stabilan áll az asztalon. Összeszerelni nem kell, a talpat már eleve a nyakon találjuk meg a dobozban. Ráadásul hátul sem foglal vészesen sok helyet, ezért viszonylag közel tolhatjuk a falhoz. Az óriási panel viszont hajlamos a billegésre, ez döntögetésnél és forgatás közben is kissé lelombozó tud lenni. A kijelzőt 340 fokban lehet elfordítani, ami egy hasznos lehetőség. A panel függőleges dönthetősége is kiváló, ezt -3 és +35 fokos tartományban lehet állítani, ami nem csak egy ekkora kijelzőnél ritkaság.
A monitornak a magasságát is meg tudjuk változtatni, így 12 centis tartományban lehet fel-le mozgatni. Az óriási monitoroknál szintén nem gyakori, hogy a porté módot is tudják. Ez tesztalanyunk repertoárjában is szerepel, ami a grafikusoknak lehet megváltás. Itt egyetlen dolgot említenénk meg negatívumként: a porté módot nagyon könnyen lehet beállítani, ezért a panel elmozdulhat a beállított vízszintes illetve függőleges helyzetéből. Apróság ugyan, de a kábelek elvezetésére nincs beépített lyuk vagy mellékelt kábelkötegelő, ezt tehát nekünk kell megoldani.
A készülék hátlapján nem sok érdekesség figyelhető meg, a monitornak fogantyúja sincs, itt csupán a szellőzőrácsok és a márkajelzés látható. A kijelző egyébként támogatja a VESA 100 szabványt is, de a falra szereléshez előbb el kell távolítani az állványt, majd ezután férhetünk hozzá a lyukakhoz. A panel alján találjuk a csatlakozók garmadáját. A monitor repertoárjában egy Dual-Link DVI, két HDMI, egy DisplayPort és egy VGA video csatlakozó található. A kijelző USB hubként is üzemel, az ehhez való csatlakozó szintén a monitor hátulján van.
Kivezetésekből négyet kapunk, kettőt diszkréten hátulra, kettő pedig oldalt van, kényelmes helyen. A monitoron fejhallgató kimenetet és kártyaolvasót sem találtunk, de a kijelzőn vannak beépített hangszórók (2*2 W), ezekhez pedig egy audio bemenetet is találunk hátul. A csipogók szokatlanul jól szólnak, némi equalizeres feljavítással csodákra lehetünk képesek velük (az 500 Hz környékét kell leszorítani), normál hangerős zenehallgatáshoz abszolút ideálisak. A hangszórók még teljes hangerőn sem zúgnak, ennek ellenére a menüben a némítás lehetősége is megvan. A készüléken találunk még egy tápkapcsolót is, amivel a 0 W-os készenléti fogyasztás elérhető el.
A dobozban két video kábel (Dual-Link DVI, DispalyPort) és egy USB kábel, valamint egy tápegység vezeték található. Szerencsére ezen sem spóroltak, mindent megkapunk, amire csak szükség lehet. Egy CD is van a csomagban, amin mindössze a driver és a kézikönyv fedezhető fel, digitális formában.
 
6. Fujitsu P27T-6 IPS – OSD és Képprofilok
OSD
Az OSD letisztult, mondhatni puritán. A szöveges felsorolást hiába egészítették ki egy-egy színes piktogrammal, a faék egyszerűségű menü már a komoly monitorok közt sem divat (bár ez egy cseppet sem von le a kijelző értékéből, és van, aki kifejezetten ezt keresi). A funkciók elrendezésére egy szavunk sem lehet, mindent egyből megtaláltunk benne. A háromszintű menü előnye, hogy az almenüket kibontja, ezért ha csak szeretnénk megnézni a beállításainkat, akkor megkímélnek minket a hosszadalmas gombnyomogatástól. Az OSD helye fix, ezt nem tudjuk arrébb tenni. A menü extrái közt csak a kikapcsolás időzítő található meg, továbbá lehetőségünk van a hangerő beállítására és némítására.
Képprofilok
A színhőmérsékletre vonatkozóan a megszokott sémák állnak a rendelkezésünkre: 6500K, 7500K, 9300K, sRGB, AdobeRGB, Native, Custom colour. Az sRGB és 6500K sémák esetében a monitor az sRGB színteret szimulálja, tehát szűkebb színtartományban működik annál, mint amire képes. Az AdobeRGB mód értelemszerűen az AdobeRGB színtér szimulációjára hivatott, a többi séma esetén nincs szimuláció, a monitor annyi színt jelenít meg, amennyire csak képes.
Ezek voltak a profi sémák, de említést érdemelnek még a kép módok is, amik nagyjából a Dell monitorok Video módjainak felelnek meg. Ezek közül alaphelyzetben az Office-ban találjuk magunkat, ilyenkor nincs semmilyen változtatás. A D-Mode extra színesítéssel ér el látványos hatást, a kép pedig ilyenkor valóban szép, de mi ezt egy kicsit túlszaturáltnak találtuk. A Photo és Video módok kevésbé durván, de szintén a színtelítettség megnövelésével variálnak. Előbbi élesítést, utóbbi homályosítást és dinamikus kontrasztvezérlést is alkalmaz (ebben a táblázatban összefoglalták nekünk, hogy mit lehet rajtuk beállítani). Az imént felsorolt képprofiloknak hála a kiadványszerkesztők és a házimozi rajongók is megtalálják a maguknak megfelelő képmanipulációt. Legyen ez pontos színtér szimuláció vagy csupán a színekkel való játék, amivel lenyűgözhetjük ismerőseinket.
A monitor egy további különlegessége, hogy a fekete jelszintjét (sötétségét) is eltolhatjuk. Ez a látottak alapján olyan volt, mintha a kontrasztot állítgattuk volna. Alacsonyabb szintre tolva elsötétedtek a sötét szürkeárnyalatok. Magasabb szintre tolva ezek jobban láthatóvá váltak, a fehérek viszont elkékültek (ami egy tipikus kontraszt túlvezérlési hiba), így a funkciónak gyakorlati haszna nincs.
Szokásunkhoz híven most is elvégeztük méréseinket. Amit érdemes figyelni a grafikonokon, az adott színek referenciától való eltérései, amit a program egy deltaE értékkel fejezi ki.
Itt derült ki, hogy a monitor az sRGB és 6500K módban az sRGB színteret szimulálja, ezért ezeket a profilokat az sRGB színtérhez viszonyítottuk. Ezt pedig a kijelző mindkét profilban nagyon pontosan teszi, ami remek hír azoknak, akik házilagos kalibrálás nélkül szeretnénk használni a monitort. Nekik tehát egyszerűen csak sRGB vagy 6500K módba kell kapcsolni a kijelzőt, egyéb dolguk nincs vele.
Az AdobeRGB profil az AdobeRGB színteret tárja elénk, és jelentjük nem kis sikerrel, ezt a gyári profil szépen megközelíti, ezért finomhangolásra sincs szükség.
A 7500K, 9300K, és Natív képprofilokat szintén az AdobeRGB színtérhez viszonyítottuk, a színeltérések pedig abból fakadnak, hogy a monitor ennél több szín megjelenítésére képes. Ha a színspektrumokat is megnézzük, akkor láthatjuk, hogy főleg a pirosaknál van többlet a monitor javára.
Mivel a gyári profilok nagyon pontosak, házilagos kalibrációra már nem lett volna szükség, de mi erre is tettünk egy próbát. A célértékek a 120 cd/m^2 fényerő, 2.2 gamma, 6500K színhőmérséklet volt. Kíváncsiak voltunk, hogy a szemkímélő nappali beállítások mellett milyen fekete fényerőt és kontrasztértéket sikerül elérni a monitorral.
A 0,16 cd/m^2 nagyon jó eredmény a feketére (szép sötét), a megadott beállítások mellett pedig 752:1 kontrasztértéket sikerült elérnie a kijelzőnek. A gyári beállításokon egyébként nagyon korrekt módon a fényerőn kívül semmit sem kellett átállítanunk, a monitor tehát igazi felhasználóbarát készülék, és megkapjuk azt a pontosságot, amit a gyártó ígért. Az alant felsorolt beállítások nem kőbevésett ajánlások, mert a monitorok közt lehet némi szórás, kiindulás alapnak mindenesetre jók.
 
 
7. Fujitsu P27T-6 IPS – Képminőség
Képminőség
A monitor a kontrasztskálán jól teljesít, a világosakkal semmi baja, és a szürkéket is jól kezeli, de a legsötétebb árnyalatot már nem tudja megkülönböztetni a teljesen feketétől, mert ez is annak látszik. Ahogy említettük, a kijelző a fekete színt szép sötéten jeleníti meg, bár ezt egy IPS paneltől már eleve elvárjuk. A fehér képernyőn mért legnagyobb fényerő 330 cd/m^2 volt, ami bőven elég ahhoz, hogy a képernyőn napsütéses időben is látható legyen minden. Különösen úgy, hogy a monitort tükröződést gátló bevonattal is ellátták, tehát a képernyő felülete matt. A készüléknek az alacsony fényerővel sincs gondja: az adott beállításokkal a fényerőt 79 cd/m^2-re tudtuk lecsökkenteni, ami egy sötét szobában is szemkímélő használatot jelent (ez egy ekkora kijelzőnél különösen fontos szempont). A monitor színátmenetei is nagyon szépek a DVI bemeneten, a HDMI csatlakozón viszont minimális sávosodás is feltűnt, ezt pont nem ettől a bemenettől vártuk. Összefoglalva, a kijelző színvilága magával ragadó, már csak azért is, mert nagyon széles a színtér lefedettsége, annak pedig külön örültünk, hogy a különleges Photo és Video képprofilok sem okoztak túlságosan durva színátmeneteket, a D-mode esetében pedig ezek kifejezetten megszépültek.
A monitor egyik különlegessége az automatikus fényerőállítás (ABC), ami csak az alaphelyzeti Office és Photo módokban működik. A kijelző a káva tetején lévő szenzorral képes a környezeti fényhez alkalmazkodni és megválasztani azt a fényerőt, ami még kellemes a szemnek. Az alkalmazkodás nagyon gyorsan végbemegy, a fényerőállítás pedig finom fokozatokban történik. A monitor eme képessége tehát egyáltalán nem zavaró, ezt a funkciót még egyik monitorban sem láttuk ilyen jól működni. A dinamikus kontrasztvezérlés (ACR) csak a Video módban érhető el, ezt szintén dicséret illeti. Aki szereti, elégedett lesz vele, mert a fényerőváltások nagyon gyorsan végbemennek, ami a funkció lényege, így virtuálisan megvan a nagy kontraszt.
A kijelző natív felbontásán (2560*1440) kiválóan éles a DVI bemenetén (a HDMI kimenetünkkel nem ment ez a felbontás). A jó öreg VGA bemenetnek szintén szép képe van, de már enyhe szellemkép is látható, ezért jobb, ha a digitális bemeneteknél maradunk. Az automatikus kalibráció egyébként pontos és gyors. Kis kellemetlenség, hogy ha megszűnik a video jel, akkor a monitor kicsit lassan kapcsol készenléti módba, és csak ezután lehet bemenetet váltani (mivel ezt nem teszi meg magától). A video bemenetek viszont szerencsés módon függetlenek egymástól, tehát eltérő képbeállításokat (fényerő, kontraszt, színhőmérséklet) alkalmazhatunk rajtuk. Ez a lehetőség nagyon jól jön olyankor, amikor két különböző PC-t kötünk a monitorra és a videokártyák képe eltér egymástól. A kijelző magas natív felbontása egyébként gondot okozhat a gyengébben látóknak, a kis képpont távolság nagyon szép látványt nyújt, de a szövegolvasáshoz túl közelre kell hajolnunk miatta.
Éppen ezért jó, hogy a kijelzőnek kitűnő a skálázási képessége. Ez nem csak egy-két képméretre vonatkozik, a készülék minden felbontást egyformán remek minőségben tár elénk. Legyen az 1920*1200, 1920*1080, 1680*1050, 1440*900, 1280*1024, 1280*800, 1152*864 vagy 1024*768-as képméret, a szöveg mindegyikben kitűnően olvasható. Az 1280*960 csak leheletnyivel homályosabb a többinél, de ez már inkább csak szőrszálhasogatás, mert még ez is a szép kategóriában van. A monitor interpolációja mindegyik bemenetén parádés, amin kipróbáltuk (HDMI, DVI, VGA) és a képarány kezelést is egyformán jónak tartjuk. A kijelző három megjelenítési formát ismer, ezeket a menüben Expansion név alatt találjuk meg. Full screen (kitölti a képernyőt), Keep aspect (helyes képarány, alul-felül vagy kétoldalt láthatóak fekete csíkok), 1:1 (a kép a képernyő közepén látható pixel pontos megfeleltetéssel). A monitor pedig minden esetben felismeri, hogy 4:3, 5:4, 16:9 vagy 16:10 arányú képet kap, és ennek megfelelően jeleníti meg.
Azzal nem sok újat mondunk, hogy a kijelző látószögei nagyon szélesek, de aki már látott néhány IPS paneles monitort, tudja, hogy ezek sem hibátlanok. Oldalról és függőlegesen is látható némi kontrasztcsökkenés és rézsútos irányban számolnunk kell kismértékű bársonyos fényléssel is. A kérdés csupán annyi, hogy az ismert hibák mennyire szembetűnőek. A panel mindkét oldalról, valamint felülről és alulról is egyformán veszít a kontrasztjából, de nem annyira, hogy ez drasztikusan rontsa a képminőséget. A jelenség csak extrém szögekből látható, ez pedig a prémium mezőnyben is jónak számít. A bársonyos fénylés csak a fekete képernyőnél látszik, normál használatnál ebből semmit sem veszünk észre. A fekete képernyőnél viszont valódi problémával állunk szemben, mert az említett kivilágosodás rontja a fekete szín sötétségét, így ezt csak szemből, egy kis foltban látjuk igazán sötétnek. Ezt a kompromisszumot viszont megköthetjük a monitorral, mert az IPS paneleknél megszokott kékes-lilás fénylés most csak halványszürke színben jelentkezik, ami az előzőekkel szemben sokkal kevésbé zavaró.
A hagyományos CCFL háttérvilágítás egyenletessége kiváló. Szemből foltosodást és bevilágításokat sem látunk rajta, a fényt tökéletesen szépen, homogén módon sikerült eloszlatni a panelen. Szemeink kicsit csalnak, a fényképezőgép viszont nem, ezért megnéztük mi a helyzet egy homogén szürke és barna képernyőn.
Sejthető volt, hogy a tesztképeken a képernyő már korántsem annyira homogén, mint ahogy azt szabad szemmel látni lehet. Ez az említett szürkésedésből fakad, ami a valóságban nem vészes, ebből csak annyit látunk, hogy a fekete szín fejünk mozgatásával szürkévé változik. Egy fehér képernyőn megnéztük a fényerőkülönbségeket is a panel néhány pontján, amit egy táblázatba foglaltunk össze. Az 5%-os eltérést jónak, a 10%-osnál nagyobbat gyengébbnek vettük.
Ezen is van némi egyenetlenség, de szerencsére ezt sem lehet látni szabad szemmel, a háttérvilágítás szép egyenletes, a kis eltéréseket csak a kalibráló eszközzel lehet ilyen pontosan megállapítani. Mindent összevetve a Fujitsu egy nagyon jó háttérvilágítást rakott le az asztalra, amit még sok monitorban szeretnénk viszontlátni, mert a mezőnyhöz viszonyítva itt kell a legkevesebb kompromisszumot megkötnünk.
A készülékben válaszidő-gyorsítás is van, amit szabályozni vagy kikapcsolni nem lehet. Szerencsére erre okunk sem lenne, ugyanis a kijelzőn nem látható zavaró utánhúzás. Akik az átlagnál érzékenyebbek erre, azoknak gyors mozgásnál feltűnhet némi elmosódás, de ez még a leheletnyi túlvezérlési hibával együtt sem számottevő. Ez egy alig látható fehér szellemkép formájában figyelhető meg, de csak a teszteken, ezért csak alaposságból említjük meg. A monitor ránézése olyan, mintha egy 5ms-os TN paneles kijelző lenne, annyi különbséggel, hogy annál egy hajszállal mégis lassabb (talán mégsem véletlen, hogy a monitor specifikációjában 6ms szerepel). A szóban forgó készüléknek mégis van egy hátránya az ilyen kijelzőkkel szemben, ez pedig a bemeneti késés, ami a prémium kategórián belül átlagos, de egy TN paneles kijelző után már szokni kell.
 
8. Értékelés
[bold]Asus PA246Q
[/bold]
Az Asus ezzel a monitorral jó belépőt szerzett a prémium kijelzők világába, hiszen képminőségét illetően van mit felmutatnia, és még a leggyengébb tulajdonsága sem rosszabb az átlagnál. A monitor színei pompásak, olyanok amilyennek lenniük kell, a gyári sRGB és AdobeRGB szabványokat pedig nagyon pontosan tudja a kijelző, ezért külön finomhangolásra sincs szükség. A monitor a sötét árnyalatokat is szépen megkülönbözteti, igaz, a kijelző feketéje szemből is csak átlagos sötétségű, ráadásul a helyzeten némileg ront az IPS panelekre jellemző kifényesedés, ami főként a sötét részletekre van hatással. Szerencsére a normál képi tartalom minősége oldalról sem romlik jelentősen, ami a széles látószögeknek is köszönhető. A háttérvilágítással nagyon elégedettek voltunk, ez szemre szép egyenletes. A monitor egyik érdekessége az, hogy a 6ms-os válaszidőt gyorsítás nélkül sikerült elérni, ami a gyakorlatban is jónak tűnt, ennek hála utánhúzámentesen tudunk játszani a kijelzőn. Kis bemeneti késéssel azért számolnunk kell, de a prémium mezőnyben ez megszokott dolog. A készülék skálázási képességét is dicséret illeti, mert a próba során nem találkoztunk csúnya felbontással. Egyedül a képarány kezelésen lehetne még csiszolni, de ha játékról van szó, a monitor már így is bőven az ajánlott kategóriában van. A kijelző második érdekessége a PIP mód, amivel a PA246Q modell előnyt szerezhet a konkurenciával szemben, hiszen ezt egyre több prémium kijelzőből kihagyják.
Ergonómiai szempontból is jó választás a monitor, hiszen repertoárjában a ma létező összes döntögetési és magasságállítási módszer szerepel, sőt, elforgatni még a megszokottnál is nagyobb tartományban lehet. A robosztus állvánnyal tehát biztosan nem lesz gondunk, az pedig külön tetszett nekünk, hogy a porté mód ellenére sem billeg a panel. A menükezelés csodás, a gyorsgombokkal minden fontosabb funkciót elérhetünk, így az sem baj, hogy a kijelzőhöz nincs szoftveres menüvezérlés. Bementekből négy is van, ebből három digitális, extraként pedig fejhallgató kimenetet, USB hubot és kártyaolvasót is kapunk a monitorra. A kellékekkel is nagyvonalúan bántak, a video kábelek közül minden fontosabb megtalálható a dobozban.
A PA246Q modell ára várhatóan nem haladja majd meg a 150 ezer forintot (ami jó eséllyel később mérséklődik), ezért a pénzért pedig egy sokrétűen használható 1920*1200-as felbontású monitort kapunk, ami sajnos egyre ritkább. A Dell U2410 típussal összehasonlítva az Asus előnye főleg a kisebb bementi késésben mutatkozik meg, ami PIP módban sem romlik, ezt leszámítva a Dell mindenben egy kicsit jobbnak bizonyult. Ha a HP ZR24w modelljét is bedobjuk a kalapba, akkor az Asus hozzá képest szélesebb színspektrummal és több video bemenettel rendelkezik, továbbá ott a PIP mód és a kártyaolvasó is. Az viszont tény, hogy sebesség szempontjából a HP monitora még mindig verhetetlen. A választás tehát a miénk, a számunkra fontos tulajdonságok alapján kell mérlegelnünk, egy biztos, a felsorolt típusok közül egyikkel sem járunk rosszul (tömören a HP a sebessége miatt pl. játékra ajánlott, a Dell színhűsége és extrái miatt munkára, az Asus pedig a középút, érdemes visszanézni előző tesztünket).
Webshop: Asus PA246Q (még nem jelent meg)
Fujitsu P27T-6 IPS
A teszt végére nagyon megkedveltük a Fujitsu kijelzőjét, hiszen képminősége a prémium mezőnyben is elismerést érdemel. A monitor színtér lefedettsége nagyon széles, az sRGB és AdobeRGB szabványokat pedig pontosan jeleníti meg. A kijelző a fekete színt kivételesen sötéten tudja visszaadni, és ennek köszönhetően a monitor kontrasztértékével sem vall szégyent. Az IPS panelekre jellemző kifényesedés csak alig látható a panelen, elszíneződés helyett csak némi szürkésedés van, és ez is csak akkor tűnik fel, ha kimondottan ezt keressük. A háttérvilágítás szép egyenletes, a látószögek pedig mesések. Kétségtelenül ezek a kijelző erősségei, hiszen a monitor eme tulajdonságai még a prémium mezőnyhöz viszonyítva is nagyon jók. A válaszidő-gyorsítás csak elhanyagolható hibát produkál működés közben, ezért mindenképpen érdemes bekapcsolva tartani, és ennek köszönhetően szinte nem is kell számolnunk utánhúzással. A monitor számára a bemeneti késés még egy megoldandó probléma, amit főleg játékoknál érezhetünk meg, de hozzá lehet szokni. A kijelző interpolációja és képarány kezelése is remek, így az alacsony felbontások is nagyon jól mutatnak a kijelzőn. Ez fontos, hiszen a panel 2560*1440-es natív felbontása nagy, és ezt csak egy megfelelő videokártyával lehet kihajtani, továbbá az olvashatóság is gondot okozhat. A monitor extrája az automatikus fényerő szabályozás, amiben egyszer sem kellett csalódnunk, valóban akkor és olyan fényerőre állítja a háttérvilágítást, hogy a kijelző kellemes legyen a szemnek.
A monitor ergonómiai képességei is említést érdemelnek, mert 27 colon ritkaság, hogy magasságot is állíthatunk, de ott van még a rendkívül nagy tartományban dönthető panel és a széles elforgatás is. Egyetlen problémánk a könnyen elbillenő panellel volt, a porté mód visszaállítása után ügyeskedni kellett, hogy megtaláljuk a vízszintes helyzetet. A menükezelés is jó a nagy gombok miatt, a gyorsgombokkal minden fontosabb funkciót elérhetünk, de ehhez a kijelzőhöz sincs szoftveres menüvezérlés. A készülék öt video bemenettel is büszkélkedhet, ebből négy digitális, a választék tehát bőséges. A monitoron van egy USB elosztó, kártyaolvasót viszont hiába is keresnénk rajta, ez sajnos lemaradt róla. Extraként beépített hangszórói vannak, amik meglepően jól szólnak, ideálisak például háttérzenéhez. A kellékeknél nincs hiány, a video kábelek közül minden fontosabbat megtaláltunk a dobozban.
A 27 colos prémiumok közül eddig csak a Dell U2711 típusa járt nálunk, ezért a Fujitsu monitorát csak vele tudjuk összehasonlítani. Ha a Dell-t választjuk, akkor szinte ugyanezt a képminőséget kapjuk, ami nem csoda, hiszen közös bennük a panel. A Dell esetében a régebbi eszközökhöz való komponens és kompozit video bemeneteket is megkapjuk, a digitálisak közül pedig nem a HDMI-t, hanem a DVI bemenetet duplázták meg. A Dell monitorában van kártyaolvasó és PBP mód, utóbbi azt jelenti, hogy két bemenetet nézhetünk egyszerre. Az érem másik oldala az, hogy a Fujitsu szélesebb magasságállítással, dönthetőséggel és elforgatással rendelkezik, illetve képes a porté módra is (viszont ennek köszönheti, hogy inog a panel). Beépített hangszórók csak a Fujitsu kijelzőjében vannak, és a remekül működő automatikus fényerőállítás is csak a japán cég monitorát gazdagítja. Mindent összevetve, a csatát mégis a Dell U2711 nyeri (igaz, csak pontozással), mert kicsivel olcsóbb és némileg több extrát képes felvonultatni, de hogy ezekből melyik fontos, azt már a felhasználónak kell eldöntenie. A P27T-6 IPS típussal mindenesetre sikerült alaposan megszorongatnia a bajnokot a Fujitsunak, aki néhány hete dobta piacra új fejlesztésű prémium monitorait, mi pedig a bíztató kezdés után bizakodva várjuk a kisebb méretű kijelzőit is.
A monitorokat az Asus és a Fujitsu magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön a teszthez, köszönjük!
 
