1. Gigabyte Fly
A Gigabyte újfent elkezdte szélesíteni a termékskáláját, és ezúttal az audio termékek kerültek napirendre. Kezdetnek egy fej- és egy füllhallgatóval nyitottak, most megnézzük mindkettőt, plusz extraként bemutatjuk a cég Force M7 névre keresztelt egerét is. Kezdjük a két audio termék közül a komolyabbal, a FLY fejhallgatóval.
[bold]Gigabyte Fly fejhallgató
[/bold]
Kellékek özönére ne számítsunk, mert a csomagolás mindössze egy fejhallgatót tartalmaz. Mi szívesen láttunk volna például egy védőtasakot is a csomagban, de ez még nem kisebbíti a periféria többi erényét.
A fejhallgató kinézetére egy rossz szavunk sem lehet, mert a küllem megtervezésénél az összes ma divatos trükköt bevetették. A jól megválasztott mintázattal nemcsak oldalt, hanem a fejpánt környékén is szépen eljátszottak, ami nagyban javítja a fejhallgató megítélését. Kicsit ellentmondásos, hogy a készülék nagyrészt műanyagból van, de felületei szálcsiszolt alumíniumra hasonlítanak. Így lehet kihozni a legtöbbet az olcsó anyagokból, ami dicséretes, hiszen a látvány jól sikerült. A perifériának anyagminőség szempontjából tehát nincs miért szégyenkeznie, ezek a felületek kopogósak, de korántsem keltenek gagyi hatást. A készülék színválasztása alapján jól illeszkedik a gyártó gamer vonulatába, de bármelyik profi játékos kellék mellett is megállná a helyét. A tervezők a kényelemre is gondoltak, mert a fülpárnák finom tapintású műbőrbőrből készültek, amitől nagyon kényelmes volt viselni a fejhallgatót. Ezek a fejen támaszkodnak, de szépen felveszik füleink formáját és hozzájuk idomulnak. A bőr párnák a külső zajokat is képesek némileg izolálni. Csodát nem kell várni tőlük, de a próba után kijelenthetjük, hogy a beszédhangokat és ventilátorzajokat már hatékonyan megszűrték.
Maga a készülék mindössze 79g-os súllyal van megáldva. Ennek hála a füles képes volt több órán keresztül a fejünkön maradni anélkül, hogy észrevettük volna, ami ritka adottság egy fejhallgatónál. Szintén a kényelemhez tartozik, hogy a fejpántot széles keretek közt lehet állítani. Ezzel csupán annyi kifogásunk volt, hogy a legkisebb méret lehetne kicsivel szűkebb, ugyanis egy gyereknek még ez is túl nagy lenne.
A FLY felépítése egyébként nagyon egyszerű, mert nincs beépített hangkártyája és saját hangerőszabályzóval sem rendelkezik, csak a szabványos 3,5mm-es jack lóg a kábel túlsó felén.
A 1,2 méteres kábel nekünk elég hajlékonynak tűnt, érzésünk szerint ezt nagyon erős strapának kellene kitenni, hogy megtörjön. A periféria mp3 lejátszók mellett is jó szolgálatot tehet, mert a kábelt saját tépőzárjával rövidebbre is összehajtogathatjuk, ezért zavartalanul utazgathatunk vele.
A készülékben egy-egy 40 mm-es neodímium mágnest tartalmazó meghajtó található, amik a 15 Hz-20 kHz-es frekvenciatartományban működnek. A fejhallgató impedanciája 16 Ohm, érzékenysége 122 dB/mW. Ezek az adatok nagyon könnyű meghajtást ígérnek, ami a kisebb teljesítményű mp3 lejátszók és alaplapi integrált hangkártyák szempontjából jó hír.
Hang
Most beszéljünk kicsit a hangról. A készüléket természetesen járattuk kicsit mielőtt meghallgattuk volna, mert a hangszórók hangja az első néhány órában sokat tud finomodni. Az első konkrét tapasztalatunk az volt, hogy a fülesnek nagyon pezsgő hangja van, ami jó hír a rock és elektronikus zene kedvelőinek, de a közvetlen megszólalás igazából minden területen jól jön. A fejhallgató egyik legfőbb erőssége, hogy basszusból nincs hiány, sőt, az öblös hang nekünk idővel már fárasztóvá vált. Ez a kiemelés annak köszönhető, hogy a fejhallgató igazán mélyre nem tud lemenni, ezért hangoláskor a basszus felső tartományával trükköztek azért, hogy a perifériának testesebb hangja legyen. Ezt azonban nem tudnánk hibaként felróni neki, mert ez a kategória sajátja. A további hallgatózás eredményeként elmondható, hogy a magas hangok jelenléte visszafogott, ebből elviseltünk volna kicsivel többet, de mindent összevetve a hangzást még ezzel együtt is élvezetesnek találtuk. A készülék szerencsére nem a halkabb fajtából való, ahogy említettük a nagy érzékenységnek hála jó nagy hangerőre képes, ezzel már simán lehet dobhártyát szakítani. A sztereo tér lehetne kicsivel szélesebb, de a zene részleteiből már kellően sok átjött, ezért összességében nekünk tetszett, amit hallottunk. Játék közben és filmnézéskor kicsit hiányoltuk a velőt záró mélyhangokat, ugyanakkor más hiányosságot nem tapasztaltunk. Végeredményben elmondhatjuk, hogy egy hosszan hallgatható fejhallgatóval sikerült megismerkedni, ami csak korlátaiból fakadó hiányosságokkal küzd (az igazán mély hangokat nem tudja lesugározni), de minden más tekintetben elégedettek voltunk vele.
2. Gigabyte H11
[bold]Gigabyte H11 fülhallgató
Áttekintés[/bold]
A bemutatót a hordozható zenelejátszókhoz tervezett H11-gyel folytatjuk, mely egy in-ear típusú, azaz hallójáratba dugható fülhallgató.
A készülék a minimalizmus jegyében született meg, mert nincs rajta mikrofon és hangerőszabályzó, egy egyszerű fülhallgatóról van szó csupán. A melléklettel már nem bántak ennyire szűkmarkúan, mert a készülékhez egy pár cserélhető gumiharang is jár, amivel füleinkhez szabhatjuk a perifériát.
Az apró fülbe illeszthető kellékek nem feltűnőek, szerencsés módon nincsenek kiálló dudorok. A készülékház ezüst, a gumiharangok fehér festést kaptak, ezzel a színkombinációval már akarva sem lehetett volna mellélőni.
Ahogy említettük a füleshez jár egy pár más méretű gumiharang is. Ezek akár tartalék példányoknak is betudhatók, de céljuk ennél praktikusabb. Feladatuk ugyanis az, hogy kitöltsék a fejhallgató hangszórói és hallójárataink közti területet, azért hogy egy zárt akusztikai teret hozzanak létre. Érdemes tehát azt választani, amelyik számunkra megfelelő, így a hangzásban meglesz a megfelelő mennyiségű basszus (ha kevesebbet szeretnénk, akkor a kisebb gumiharangot kell feltenni).
A kényelem jó, a vastag és a vékonyabb gumiharangok is jól illeszkedtek füleinkbe, de nekünk speciel a nagyobb változatok jöttek be. Ezek jól rögzítették a fülest hallójáratainkban, ezért utazás közben sem akartak kiesni füleinkből. Sok idegeskedéstől menekülhetünk meg, ha a megfelelőt választjuk - már csak a hangszigetelés miatt is érdemes így tenni. A jól illeszkedő gumiharangok ugyanis nemcsak a stabilitásban és kényelemben segítenek, hanem a hangminőségre is jótékony hatással vannak.
Az 1,2 méteres kábel hosszúsága éppen ideális ahhoz, hogy a fülest hordozható zenelejátszóhoz csatlakoztassuk. A vezeték egyébként könnyű, ahogy maga a fülhallgató is az, ami utazáskor fontos szempont, így a készülék nem akar kiesni füleinkből. A kábel egy 3,5mm-es analóg jack dugaszban végződik, ezt szabványos hangkimenetre lehet csatlakoztatni (pl. mp3 lejátszóra, telefonra vagy hangkártyára).
A fülhallgatóban megtalálható membránok 9 mm-es átmérővel rendelkeznek, impedanciájuk 16 Ohm, tehát könnyen hajthatóak. Az adatok alapján a 150 Hz-20 kHz-es frekvenciatartományt fedik le, így igazán velőtrázó mélyhangokra sajnos nem számíthatunk tőlük.
Hang
A hallgatózást némi bejáratás után kezdtük, hogy a hangban tapasztalható kezdeti nyersesség ne befolyásolja a véleményünket. Ami a hangkaraktert illeti, sokkal rosszabbra számítottunk. A specifikációban olvasható frekvenciatartomány 150 Hz-es alsó határa elsőre kicsit ijesztőnek hatott, de amint elkezdtük használni a fülest, erről meg is feledkeztünk. A már jól ismert zenéink alatt kicsit ugyan hiányzott a dobok ereje, de a megszólalás nagyon kiegyenlített és kellemes volt, ezért gyorsan hozzászoktunk a fülhallgató hangjához. Legalábbis a kisebb gumiharangokkal, a nagyobbakkal már más volt a helyzet. Mivel ez lezárta a hallójáratainkat, a mélyhangok is bent maradtak, de a dúsabb mélytartomány nem minden esetben volt kellemes. Elektronikus számoknál ez kifejezetten előnyös volt, de a hangszeres daraboknál már zavaró volt a barlangszerű hangzás. Szerencsére nem kötelező ezt használni, a gumiharangokat ízlés szerint váltogathatjuk. A tiszta énekhangokra és a kellemesen agresszív magas hangokra pedig különösen büszke a gyártó, ami részben a fülhallgató alumínium készülékházának köszönhető. Ez nekünk is bejött, a füles még éppen azon a határon volt, hogy ne legyen bántó a hangja, de zajos környezetben is jól hallható legyen, például egy buszon. A fülesnek hangerő tekintetében sem kell szégyenkeznie, mert könnyen hajtható, és még a kisebb teljesítményű mp3 lejátszók is megbirkóznak vele. A sztereo tér meglepően szélesnek bizonyult ebben a kategóriában, az énekest határozottan középről, a hangszereket pedig oldalról hallottuk, ahogy kell. A fejhallgató nem erre született, de filmnézéssel és játékkal is kipróbáltuk. A vékonyka hangzás egyáltalán nem állt jól kedvenc lövöldözős játékunknak, és a robbanások is erőtlenül szólaltak meg rajta. A fülest ezért leginkább zenehallgatáshoz ajánljuk, közülük pedig elsősorban az akusztikus felvételekhez, ahol nem a mélyhangok kerülnek előtérbe. Az igazán természetes hangzáshoz pedig mi a kisebb gumiharangot javasoljuk felszerelni, de csak akkor, ha azok jól illeszkednek hallójáratainkba.
3. Gigabyte Force M7
Gigabyte Force M7
Bár a Gigabyte is rendelkezik számos profi játékos egérrel (például az általunk is tesztelt Krypton-nal), ezúttal egy belépőszintű rágcsálót vizsgáltunk meg közelebbről. A kedvező vételár persze korántsem jelenti azt, hogy a periféria ne lenne alkalmas játékra, egy jó formatervvel és egy pontos optikával az alapszintű egerek is okozhatnak meglepetést. Lássuk, ez a Force M7-re mennyire igaz.
Az egér életre keltéséhez nincs szükség szoftvertelepítésre, de ha letöltjük a drivert a gyártó weblapjáról, akkor átprogramozhatjuk vele az egér gombjait.
Az egér szimmetrikus formatervvel van megáldva, ez alól csak a baloldalon megtalálható navigációs gombok képeznek kivételt (ebből ugyanis csak az egyik oldalra jutott két darab). A gamer vonulat stílusjegyei már ezen az egéren is felfedezhetők. A matt fekete festés és a kék visszajelző lámpa kombinációja pofás megjelenést kölcsönöz a rágcsálónak, az ízléses márkajelzés pedig felteszi az i-re a pontot – szerintünk ettől igazán egyedi az egér. A készülék méretei alapján a nagyobb egerek táborát gyarapítja, ezért elsősorban a nagyobb tenyerű játékosok fogják szeretni. A hüvelykujjnak szokatlanul nagy bemélyedést hagytak, ami fura fogást eredményezett, ez eleinte kicsit szokatlan volt. Formáját tekintve az egér lapos, ezt van aki kedveli, van aki nem, nekünk speciel tetszett. Bár gumírozás nincs, a stabilabb fogás érdekében az egér jól tapadó festést kapott, ami a nedvességet is hatékonyan elvezette. Hogy a felhasznált anyagokból is szót ejtsünk, ezen sem spóroltak a tervezők. A kellemesen puha műanyagok erősebb szorításra sem reccsentek meg, ami határozottan jót tett a minőségérzetnek.
A készülék a fő gombjain kívül, a már említett két navigációs gombbal, és egy görgető kerékkel rendelkezik. Utóbbi az oldalra scrollozást ugyan nem támogatja, de természetesen harmadik gombként is használható. Extraként kapunk egy DPI állító gombot, ami tulajdonképpen egy kétállású kapcsoló. Ezt előrefelé és hátrafelé lehet elmozdítani, annak megfelelően, hogy növelni vagy csökkenteni szeretnénk az egér érzékenységét. A fő gombok lenyomási útja ebben a kategóriában szokatlanul rövidnek bizonyult, ami dicséretes. Gyors kattintgatás közben ugyanis nem éreztük, hogy az egér a játékteljesítményünket nagymértékben visszafogná, sőt, még a zajszint is elfogadható volt, ezért a szomszéd szobából nem jöttek át a hangzavar miatt. A görgető keréknek jól érezhető fokozatai voltak, ugyanakkor a gördülési ellenállást sem éreztük túl nagynak, ami egy ideális egyensúlynak tekinthető.
Az egér különlegességei az említett DPI váltó gombban kimerülnek, cserélhető súlybetétei vagy tappancsai ugyanis nincsenek, de ez ebben az árkategóriában nem meglepő (4000 ezer forint).
A periféria alján lévő plasztik tappancsok tették a dolgukat. Igaz, csak annyira, amennyire szükséges volt, mert ezek nem a legcsúszósabb fajtából valók. Ha azonban szeretnénk gördülékenyebbé tenni a mozgatást, akkor mindenképpen szükség lesz egy csúszósabb egérpadra is.
Ami a szoftvert illeti, átprogramozhatjuk vele az egér gombjait és görgőjét, bár a legördülő listában mindössze néhány rendszerparancsot választhatunk ki. Kicsit sajnáltuk, hogy billentyűkombinációkat vagy makrókat már nem lehet beállítani vele (ha pl. a navigációs gombokat erre használnánk). Az érzékenység 800 és 3200 DPI között változtatható meg, és 3 beállítást tudunk elmenteni a szoftverben. Erről a kék színű visszajelző lámpák tájékoztatnak minket. Az érzékenység nagyságának megfelelően 1,2 vagy 3 darab villan fel belőlük, ezért játék közben elég csak az egér tetejére pillantani, ha tudni akarjuk, melyik profilban vagyunk.
És most lássuk az optikát! Véleményünk szerint az olcsóbb szegmensben mindig szerencsésebb hagyományos optikát alkalmazni, mert az a tapasztalatunk, hogy azonos áron jobb teljesítményt nyújtanak lézeres társainál. Ez a pontosságra és a használhatóságra is igaz, ezt pedig mai tesztalanyunk sem cáfolta meg. A pontos célzási feladatoknál ugyanis kellően érzékenyen reagált az egér. Képszerkesztési munkánál már előjöttek a korlátai, az egészen finom mozdulatoknál már nem reagált olyan precízen, de még bőven lehetett vele dolgozni. A felületekkel nem volt válogatós, a szövet alátéteket zokszó nélkül fogadta, és még a fényes könyvborítón is használható volt az egér.
A könnyű mozgathatóságban az egér vezetéke is fontos szerepet játszik. Ha ugyanis a kábel túlságosan merev, az egér önálló életet élhet. A készüléknek ilyen tekintetben sincs szégyenkeznivalója, mert a kábel elég hajlékony volt ahhoz, hogy ne okozzon nekünk gondot. Így tehát minden adott, hogy az egér képes legyen kiszolgálni az alapvető gamer igényeket.
4. Értékelés
Gigabyte Fly fejhallgató
A Fly egy nagyon kényelmes, könnyű, és nem utolsó sorban jó hangú fejhallgató azoknak, akik szeretik a pezsgő és basszusorientált hangzást. A hangminőséggel elégedettek voltunk, de jó tudni, hogy a készülék a hangerővel sem fukarkodik. Karaktere alapján a fülest mi rock zenéhez tudnánk elképzelni, egyedül azok nézelődjenek másfelé, akik nem szeretik az erős mélyhang kiemelést. A készülék pillekönnyű anyagokból készült, de ez nem érződik rajta, minősége és kinézete bármilyen környezetben vállalható. A fejhallgatónak sok extrája nincsen - csupán a tépőzárt tekinthetjük annak, amivel a kábel hosszán lehet csökkenteni -, de amit tud, azt jó teszi, és a legtöbb helyzetben nem is kell ennél több. A mellékelt kábel már kellően hajlékony ahhoz, hogy ne zavarjon minket a használatban, és az eddigi tapasztalataink alapján még tartósnak is ígérkezik. Egyetlen hibaként a fejpánt méretezését említhetjük, amit egy gyerek esetében nem lehet eléggé összenyomni, de nekünk épp tökéletes volt. Mivel új termékről van szó, kategórián belül a vételár még kissé borsos, de ha idővel ez mérséklődik, akkor a Fly jó vétel lehet.
Gigabyte H11 fülhallgató
A kisméretű periféria jó szolgálatot tehet, ha egy elfogadható minőségű fülhallgatóhoz szeretnénk jutni úgy, hogy az zsebeinket se terhelje meg feleslegesen. A kedvező árú készülék kényelmesnek bizonyult, és utazás közben sem akart kiesni füleinkből. Ráadásul a mellékelt gumiharangoknak köszönhetően még némi mozgásterünk is van, ezekkel testre szabhatjuk a kényelmet, valamint a készülék hangját. A közepes méretű kellék némi mélyhang kiemelést eredményezett, ami jót tett az elektronikus zenéknek. A hangszeres zenekedvelőknek érdemes inkább a kisebb gumiharangot felszerelni, mert sokkal kiegyenlítettebb hangzás érhető el velük. Az alumíniumháznak köszönhetően az énekhangok tisztaságával és a csilingelő magas hangok jelenlétével sem volt hiány, a hangzás nekünk úgy tetszett, ahogy volt. A fülhallgató korlátait azonban nem tudta átlépni, velőtrázó mélyhangokat nem tudott megszólaltatni. Akik enélkül nem tudnak meglenni, jobb, ha másfelé keresgélnek, de akiknél a tiszta énekhang az elsődleges szempont, azok örömüket fogják lelni a Gigabyte kis fülhallgatójában.
Gigabyte Force M7
A Gigabyte egerével nagyon kellemes tapasztalatokat szereztünk. Alapszintű gamer egér létére már komolyabb csatákhoz is könnyűszívvel ajánlható, mert optikája még a precízebb célzási feladatoknál is állta a sarat. Korlátai csak a képszerkesztési feladatoknál ütköztek ki, de az extraként felszerelt DPI állító kapcsolóval ez a probléma is áthidalható. Figyelmes apróság még a visszajelző lámpa, ami az érzékenység állapotáról tájékoztat minket. A gombok minőségével, a görgető kerékkel, és magának az egérnek az anyagminőségével sem volt gond. A tappancsok még megfelelően csúsztak, az egér felülete jól tapadt, és nem akart kicsúszni kezeinkből. A letölthető szoftverrel átprogramozhatjuk az egér gombjait, csak kár, hogy a perifériának erre a célra csupán 2 navigációs gombja van, plusz a görgő. Nagy mozgásterünk pedig egyébként sincs, mert ez csak az alapvető rendszerparancsokra terjed ki, makrókat már nem lehet beállítani vele. A rágcsáló viszont még ezzel együtt is nagyszerű alternatíva azoknak, akik kedvező áron szeretnének játszani. A készülék árához képest egy kellemes csalódás volt számunkra, ezért az ajánlott minősítést is kiérdemelte tőlünk.
 
A perifériákat a Gigabyte-tól kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!
 
 
 
