1. oldal

A Get Even a Farm 51 lengyel csapat munkája, akik a Necrovision széria, a Painkiller: Hell and Damnation, és a Deadfall Adventures alkotói, és mellesleg külsősként beszálltak a The Witcher és a Two Worlds II munkálataiba is. A játékot 2013-ban jelentették be, és a tervek szerint két évvel később már meg is jelent volna, de a kiadását technikai okokból többször is elhalasztották. A legutóbbi, egy hónapos csúszás a manchesteri terrortámadás áldozatai előtti tiszteletből történt.

A Get Even egy napjainkban játszódó belső nézetes pszichológiai thriller, amelynek érdekessége, hogy valódi 3D-s helyszíneket szkenneltek be hozzá (a csapat ugyanezt a Thorskan nevű technológiát használta a Chernobyl VR Project elkészítéséhez is). A játékot PS4-en teszteltem, és be kell valljam, a látvány, bár nem mutat rosszul, elsőre nem nyűgözött le, nem így képzeltem a beígért fotórealisztikus, részletgazdag új generációs grafikát. A menüben a mozgó 3D-s háttérkép még teljes pompájában tündökölt, de a játékban már valamennyit visszavettek ebből a részletességből, valószínűleg azért, hogy a motor egyenletes teljesítményt produkálhasson. Ez egyébként rendben is volt, nem tapasztaltam döcögést, vagy belassulásokat, bár a töltési idők így is kissé hosszúak voltak.

Volt egy másik ok, ami miatt nem rajongtam a látványért, és az a helyszínválasztás volt. Viszonylag kevés pályán mozoghatunk, és közülük a legtöbbre újra és újra vissza kellett térni: elhagyatott raktárépületek, gazzal benőtt udvarok, csupasz, vagy graffitikkel elcsúfított szürke betonfalak, törmelék és szemét fogadott mindenütt, tompa szürke és barna színekben. Mindezt elég nyomasztó volt hosszú órákon keresztül bámulni, viszont tökéletesen illett a játék amúgy sem nem túl vidám témáihoz és hangulatához.

A Get Even mindezek ellenére, vagy mindezzel együtt egy igen különleges játék: a lehangoló látványért bőven kárpótolnak a művészien megoldott átvezető részek, a fantasztikus hangok, a rendkívül hatásos kísérőzene, és nem utolsósorban a különleges módon előadott történet.

2. oldal

A darab műfaját tekintve pszichológiai thriller, méghozzá a kőkemény fajtából. Helyenként horror elemekkel is találkozhatunk benne, de alapvetően nem az olcsó ijesztgetésre, hanem az érzelmekre épít, a pokol bugyrai helyett az emberi lélek mélységeibe enged betekintést (bár a kettő néha ugyanaz). Bár lövöldözős részekkel is találkozhatunk benne, alapvetően nem egy klasszikus FPS-ről van szó, ezek nem is a legerősebb elemei. Nehéz besorolni, de a Get Even alapvetően sétaszimulátor, kaland és FPS elemekkel, és akad benne néhány egyszerűbb fejtörő is.

Egy amnéziás és meglehetősen összezavarodott főhőssel, Cole Blackkel kezdünk, akinek egyetlen emléke, hogy megpróbált megmenteni egy lányt, aki egy székhez kötözve ült, egy

bombával a mellkasán. A bomba felrobbant, és a jelenet képe örökre beégette magát Black emlékezetébe, hogy a történet során újra és újra felbukkanjon és kísértse.

Black a semmi közepén találja magát egy elhagyatott épület közelében, fogalma sincs, hol, hogyan került oda, és miért. Mindössze egy lőfegyvere és egy mobilja van, amelynek segítségével egy titokzatos férfi utasításait követi, aki Rednek nevezi magát.

Főhősünk különleges mobilja mutatja a térképet, rajta az ellenfelek pontos elhelyezkedését. Képes a tárgyak beszkennelésére és beazonosítására, hőképet tud mutatni, DNS-mintákat elemez, és UV-fénnyel is tud világítani, amelynek segítségével láthatóvá válnak a vér- illetve a lábnyomok. Kávét nem főz, de azért így is elfogadnám.

Black bemegy az épületbe, ahol ijesztgetős klisékkel találja magát szemben: játékmajom cintányérral, leselejtezett tolószékek, elhagyatott, üres helyek, tárgyak, melyek már nem tartoznak senkihez. Ezek eleinte egyáltalán nem félelmetesek, de később már valóban ijesztővé kezdenek válni, amikor már hozzá tudjuk kapcsolni őket a történet elemeihez, és kezdjük látni az összefüggéseket is. Kell hozzá egy kis türelem, mert a történet csak lassan indul be, és főleg az elején nagyon apró részletekben adagolják nekünk a háttérinformációt, de megéri kivárni.

Újságcikkeket, szórólapokat, orvosi és rendőrségi jelentéseket, titkos dossziékat olvasgatva kell Blackkel együtt megtaláljuk a részleteket, és összerakni a kirakós sok kis elemét. Hogy jön a képbe a bezárt, de furcsa mód mégis működő elmegyógyintézet? Vagy a raktárépület, amely egy rejtélyes gyilkosság helyszíne? A gépfegyver, amellyel ki lehet lőni a sarkok mögül? A Pandora nevű kísérleti VR sisak, amely emlékek megjelenítésére képes? Az elmebeteg elmeorvos és érdekes ápoltjai? Hogyan illik a történetbe két rivális fegyvergyártó és kutató cég? Egyáltalán ki az elrabolt lány a bombával?

3. oldal

Az atmoszféra megteremtésében nagyon nagy szerepe jut a hangoknak, és meg kell adni, ezen a téren az alkotók remek munkát végeztek. A zenét, melyet a Brüsszeli Filharmonikusok előadásában hallhatunk, Olivier Deriviere (Alone in the Dark, Remember Me, Assassin's Creed IV: Black Flag - Freedom Cry) szerezte.

Az alaphangulatot a háttérben megbúvó, neurotikusan ismétlődő, minimalista ambient dallamok adják. Ehhez jön még a fő téma, melyet néha magányos zongorán, vagy hegedűn előadva hallhatunk, és ami komoly érzelmi töltetet kap, ahogy felfedezzük a történet konkrétan hozzá kapcsolódó részeit. Az érzelmek kibontakoztatásában a drámai részeknél a klasszikus zenekar segít. Néha teljesen meglepő, de az adott kontextusban igen hatásos popzenét, vagy őrült kis dalocskákat is hallhatunk (a Party című végtelenített nótát, amelynek a teljes szövege megegyezik a címével egy darabig nehéz lesz kiverni a fejemből). Időnként ismétlődő mondattöredékekből lesz zene, máskor egy elhangolt zongora játszik az idegeinken.

A muzsika ügyesen irányítja a játék ritmusát, begyorsít, ha azt akarja, hogy gyorsabban haladjunk, visszavonul a háttérbe, amikor arra van szükség. A főhős légzésének hangja pedig akár külön szereplő is lehetne.

A darab eleje kissé vontatott, és úgy éreztem, bizonyos részeket vehettek volna rövidebbre is. Az FPS elemek, ahogy már említettem nem a legnagyobb erősségei a játéknak. Az irányítás nem a legprecízebb, és az ellenfelek sem túl intelligensek, de legalább lopakodással időnként elkerülhető a harc. A játék többi részével viszont elégedett voltam. A fejtörők szórakoztatóak, a történet, ha lassan is indul be, de a zenével és hanghatásokkal megtámogatva képes mindvégig fenntartani a feszültséget, ami nem kis teljesítmény egy kissé hosszúra nyúlt, kb. 10 órás játék esetében. Ha a grafika a helyszínek megválasztása miatt nem is volt a kedvencem, el kell ismerjem, kitűnő munkát végzett a nyomasztó, klausztrofóbikus hangulat megteremtése terén.

A sztori nem éppen habkönnyű, aki csak laza lövöldözésre vágyik egy jó FPS-sel, annak a Get Even nem a legjobb választás, de aki szereti a jó horrort, thrillert, és nem riad vissza a lélekbúvárkodástól sem, az viszont értékelni fogja ezt a különleges játékot, amely szerintem az év egyik legérdekesebb játéka.