GTX465

Befutott az nVidia új DX11-es kártyája, ami némi huzavona után a GTX465-ös nevet kapta, és a HD5830-as receptjét követi. Mindkét kártya kényszermegoldás, de mindkettő másért jött létre. A Radeon főleg azért készült, mert a HD5770 és a HD5850 túl messze voltak egymástól mind árban, mind teljesítményben. Ezzel szemben a GTX465-nek nem egy ilyen lyukat kell befoltoznia, hiszen inkább egy szakadék tátong alatta, viszont a GF100-as óriáschip kihozatali aránya még mindig messze van az ideálistól, így kapóra jön, hogy el lehet adni a hibásabb példányokat. Hiszen már a GTX480 sem egy teljes értékű GF100 chip, 1 blokknyi CUDA mag le van tiltva benne, a GTX470-ben pedig már kettő. A GTX465 tovább halad ezen az utón csak éppen jóval nagyobbat ugrik.

Az eredmény öt shader multiprocesszor, két 64 bites memóriavezérlő, és 16 ROP (bár ez a képen nem látszik) letiltva. Körülbelül a chip egyharmadát kukázták tehát az nVidiánál, így aktív tranzisztorszámban egy teljes értékű Cypress körül járunk (HD5870), ebbe érdemes egy kicsit belegondolni. Órajelek tekintetében a GTX465 majdnem ugyanazt nyújtja, mint a GTX470, mindössze a memória ketyeg minimálisan lassabban, a sávszélesség veszteség tehát nem ennek köszönhető, hanem a megnyirbált memória vezérlőnek. Így fest a kártya a mai mezőnyben:

A régi kártyák közül a GTX275 és a HD4890 azért hiányzik, mert már szinte lehetetlen beszerezni őket, de szerencsére anno már foglalkoztunk velük rengeteget, és mint pár teszttel ezelőtt kiderült, körülbelül a HD5830 szintjét képviselik. A GTX260-at viszont már nagyon régóta nem láttuk vendégül, így most bevettük a tesztbe egy búcsú körre. Azért búcsúra, mert utoljára szerepelnek nálunk GTX200-as kártyák, ahogy HD4800-asokkal se valószínű, hogy foglalkozunk majd a jövőben, hiszen mindnek megvan a DX11-es megfelelője.

A GTX465 az nVidia szerint valahol a HD5830 és a HD5850 között helyezkedik el teljesítményben, és a specifikációt látva ez teljesen hihető is, pár oldallal arrébb pedig majd kiderül, hogy a tesztek is így gondolják e. Mielőtt rátérnénk magára a kártyára, érdemes megfigyelni, hogy bár az új VGA papíron jóval gyengébb, mint a GTX470, a fogyasztása mégsem sokkal kevesebb. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az órajel megtartásának érdekében a feszültséget sem csökkentették. A Radeonok esetében ennél rosszabb a helyzet, hiszen a HD5830 a saját tesztjében bebizonyította, hogy sajnos tényleg képes többet enni, mint a HD5850.

Asus GeForce GTX465

A rövid ideig nálunk vendégeskedő kártya az Asustól érkezett. Ránézésre teljesen referencia megoldáshoz van szerencsénk, ami le sem tagadhatná, hogy a GTX470 képezte az alapjait. A hasonló fogyasztás miatt a két hattűs tápcsatlakozó is maradt, és a kimenetek is változatlanok, két DVI és egy mini-HDMI található a kártyán. 2D-ben ez is halk, ami az órajelet látva nem csoda, 3D-ben olyan hangja van, ami még egész elviselhető. Inkább melegszik ez is, hogy minél halkabb maradjon, de a kevesebb fogyasztás miatt ezt sikerrel is teszi. Ettől függetlenül ha valaki halk gépet akar építeni az kerülje el, egy HD5850-essel jobban jár, vagy egy kisebb teljesítményű kártyával.

Tesztkonfiguráció

Alaplap: Gigabyte X58A-UD3R

Processzor: Intel Core i7-930@4GHz

Memória: 3x1GB Kingmax DDR3-1333

Grafikus kártyák: Sapphire HD5770, Sapphire HD5830, Sapphire HD5850, Zotac GTX260, Asus GTX285, Asus GTX465, Asus GTX470

Tápegység: Corsair TX650

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium 64bit

Driverek: Catalyst 10.5, GeForce 257.15 béta

Megjegyzés: Bár nem szokásunk béta drivert használni, most az egyszer kivételt tettünk, mert ez volt az egyetlen meghajtó, ami képes volt kezelni az összes nVidia kártyát. A teszt alatt az utolsó GTX200-as sorozathoz használható driver már elég öreg volt és nem akartuk, hogy esetlegesen ez miatt hátrányban legyenek a régebbi kártyák.

Hőmérséklet és fogyasztás

Üresjáratban annyira nem esik szét a mezőny, mindenki hozza a kategóriájára jellemző szintet. Terhelésre viszont már erősen megváltozik a kép, és van is két kártyánk, ami eléggé kilóg a sorból. Nem a GTX470-től és 285-ről van szó, ezekről mindenki tudja, hogy sokat esznek, viszont ezt a magas fogyasztást „vártuk el” a GTX465-től és a HD5830-től is. Főleg, hogy utóbbi mikor nálunk járt többet is evett, mint a nagytestvére, most meg körülbelül annyit, amennyit illene neki. Bár nem referenciahűtős változat volt a Sapphire kártyája, ezen kívül más eltérést nem nagyon fedeztünk fel rajta külsőleg. Viszont nem volt erősen túlfeszelve, mint a múltkori példány. Úgy látszik valamennyire lutri lesz ez az 5830 esetében, de nem lehet máshogy a GTX465-tel sem. A 60W szép különbség a GTX470-hez képest, még akkor is, ha volt miből lefaragni. Erős a gyanúnk, hogy az adott példánytól függ majd, hogy mennyit eszik, de ez majd csak akkor derül ki, ha már egynél több járt nálunk. Az Asus kártyája mindenesetre jól vizsgázott. Körülnézve más oldalakon elég vegyes eredményeket lehet látni ha fogyasztásról van szó: van ahol ugyanannyit eszik mint a GTX470, míg máshol kijön a nálunk elért különbség, vagy ha nem is ekkora, de számottevő. Különös.

Üresjáratban az összes kártya elég halk, még a GTX470-es is, de ahogy beizzítjuk FurMarkot megváltozik a helyzet. Nem kell megijedni a fenti képtől, valós felhasználásnál nincsenek ilyen egyenletesen magas terhelésnek kitéve a GPU-k, a diagram a legrosszabb esetet mutatja. A Sapphire saját hűtői jól teszik a dolgukat, hiába az izzasztás, nem érte el egyik kártya sem a 80 fokot (referencia hűtővel túllépik, de a HD5850 esetében az halkabb is). Ezzel szemben a GeForce-ok képesek átlépni a kritikus 90 fokot, amikor a ventilátor maximális fordulatra kapcsol, hogy ne sérüljön a GPU és úgy bizony elég hangos az összes. Szerencsére valós felhasználás alatt inkább a hetvenesek tetején vagy a nyolcvanasok alján mozognak, a szoba hőmérsékletétől függően.

Tesztek

Megjegyzés: Mivel lassan alig kapni 1920*1200-as felbontású monitort, és már a 21,5 colos példányok is 1920*1080-as natív felbontással rendelkeznek, ezért áttértük ennek a használatára, minden teszt 1080p-ben futott le. Ezt figyelembe kell venni, ha régebbi eredményekhez hasonlítjuk a mostaniakat.

3DMark Vantage alatt három jól elkülönített teljesítményszint figyelhető meg, szinte minden kártyának megvan a párja. De haladjunk tovább, lássuk mi a helyzet ha nem szintetikus teszteket nézünk.

A Quake Wars még mindig a Radeonok játszótere, általában a náluk erősebb GeForce-okkal vannak párban, vagy azok felett végeznek. A GTX285 nagy sávszélességének és sok textúrázójának hála közel van a GTX470-hez.

World in Conflict alatt pont fordított a helyzet, ez a játék mindig is az nVidia kártyáit szerette jobban, és ez meg is látszik a diagramon.

A Cryis máig az egyik legjobban tesztelhető játék, érdemes megfigyelni, hogy amit ebben a játékban elérnek a kártyák az legtöbbször igen közel van a végeredményhez. Mindenki hozza, amit kell neki, csak az 5830 gyengélkedik.

A DX11-es GTX-ek szárnyra kapnak a DX10.1 használatával. A HawX sokáig AMD favorit játék volt, de az új nVidia kártyák nagyon erősek benne.

A Resident Evil alatt is jól teljesítenek a GeForce-ok, de igazából bármelyik erősebb VGA elég a 60fps eléréséhez.

Az intróban nem véletlenül világít az nVidia logó, a Borderlands a GeForce-ok kedvence, sokkal erősebbek benne, mint a Radeonok. Azon kevés játékok közé tartozik, amikben a GTX285 komolyan le tudja hagyni a HD5850-et.

Call of Juarez alatt még egy ilyen erős processzor mellett is azon kellett gondolkoznunk, hogy vajon CPU limitbe futottunk e, de az eredmények körülbelül rendben vannak. A játék nem tartozik a túlságosan leterhelő darabok közé, szinte bármin elfut.

Fallout 3-ban még a legújabb Catalysttel se kapcsolható ki a V-sync, ami miatt a Radeonok valamivel rosszabbul teljesítenek annál, mint amire képesek lennének. Ettől függetlenül akárcsak a HawX-nál, itt is egy erős fordulat figyelhető meg a GeForce-oknál. A GTX200-asok korában a Radeonok nagyon csúnyán elverték az összes GTX-et (ez most is látszik), de a GF100 alapú VGA-k brutálisan gyorsak a Gamebryo motort használó játék alatt.

Tesztek folyt.

A Call of Dutyk motorja se éppen a gyors fejlődéséről híres, mai szemmel nézve nem is igazán kell sok kakaó neki, még a legjobb beállításokat használva sem. Az első Modern Warfare-nél már kimértük, hogy eléggé helyfüggő, hogy melyik kártya a gyorsabb. Itt még ezzel nem szórakoztunk el, de az biztos, hogy a második pálya eleje egyértelműen a GeForce-oknak kedvez. Kevesebb textúrázó ide vagy oda, a GF100-ak nagyon erősek.

Semmi extra.

A Just Cause 2-ben ha nVidia kártyákat használunk akkor megjelenik pár extra beállítás, azokat természetesen nem kapcsoltuk be, hogy az eredmények megfelelőek legyenek. Az fps értékek a legterhelőbb, Concrete Jungle benchmark végeredményei.

Bad Company 2 alatt minden kártyán az elérhető maximális beállításokat használtuk, és így körülbelül beállt az a sorrend, amit azoknál a játékoknál láthatunk, amik nem kedveznek egyik félnek sem.

Mint például a Far Cry 2, aminek nagyon tetszenek az új GTX-ek, mindegy melyik benchet futtatjuk.

Nemrég megjelent egy Alien versus Predator DX11 benchmark is, úgyhogy kaptunk az alkalmon és kipróbáltuk. Az alapbeállítások elég magasak, csak az élsimítás van kikapcsolva, és a textúrák minősége nincs maximálisra tolva. Így a Radeonok nagyon jól teljesítenek, miközben mindent maximumra tekerve már beáll a szokásos sorrend.

Stalker alatt beállításoktól függetlenül hasonlóak az erőviszonyok.

Az ítélet

Az összesített eredményekre pillantva két dolgot azonnal leszögezhetünk. Először is, a GTX465 olyan gyors, mint az előző generáció csúcskártyája a GTX285. Játéktól függ, hogy éppen melyik teljesít jobban, de átlagban körülbelül ugyanott vannak, csak éppen az új GeForce értelemszerűen többet tud. A második dolog, hogy az nVidia helyesen ítélte meg kártyája sebességét, az tényleg az 5830 és az 5850 között helyezkedik el.

Ezen kívül bár néhány régebbi játék kedvez a GF100-ra épülő GTX-eknek, azért kijelenthetjük, hogy mindegyik bő 10%-kal gyorsabb, mint az alatta lévő Radeon. Ez így hirtelenjében persze nagyon jól hangzik, de ilyenkor jön be a képbe az egyik (ha nem a) legfontosabb tényező: az ár. Az új GTX-ek ugyanis nem az alattuk lévő Radeonokhoz idomulnak árban, hanem a felettük lévőhöz, és így máris kénytelenek vagyunk helyesbíteni a kijelentésen és inkább azt mondani: pár százalékkal lassabbak, mint az árban nekik megfelelő Radeon. Mert hiába gyorsabb a GTX470 mint a HD5850, ha közben annyiba kerül, mint a HD5870, akkor ahhoz kell hasonlítanunk, hiába szeretné az nVidia másképpen. Ugyanez a helyzet a GTX465-tel és a HD5850-nel is. A GTX480-nál ha nehezen is, de még megérti az ember a borsos árat, a csúcskártyák mindig ésszerűtlen áron mozognak, de az alatta lévő GeForce-oknál már nincs magyarázat arra, hogy miért nincs meg a beígért racionális árazásuk. Első GF100-as cikkünk elején még arra gondoltunk, hogy biztos a chiphiány miatt alakult ki ez a helyzet, de azóta eltelt már némi idő és sajnos semmi változás, de bízunk benne, hogy ez nem lesz örökre így.

Visszatérve a GTX465-re, ha eltekintünk attól, hogy ugyanannyiba kerül, mint a HD5850, akkor azért vannak előnyei is, amikről nem szabad elfelejtkeznünk. Az egyik, hogy már az első napon rengeteg gyártó bejelentett saját tervezésű példányokat, amik között láthattunk néhány ötletes megoldást is, csak még az árakat nem tudjuk. A másik, hogy a sebességkülönbözetet el lehet nézni a különböző extrákért. Valószínűleg a PhysX több embert érint például, mint az Eyefinity. Persze nincs sok játék, ami az nVidia technológiáját használja, de az a kevés azért jól néz ki PhysX-szel. A lényeg, hogy azért a cég elkötelezett híveinek sem kell álmatlanul forgolódnia, nem borzasztó vétel a GTX465 és a 470, csak ennyi idő után azért többet vártunk.

A cikk elején említettük, hogy utoljára szerepeltek előző generációs kártyák tesztjeinkben, ezért most kapnánk az alkalmon, hogy összefoglaljuk tömören azt, ami már nagyon sokszor bebizonyosodott. Legtöbbünknek még nem DX11-es vas van a gépében, így nem árt ha tudjuk a kártyánk melyik újgenerációssal egyezik sebességben, elvégre így láthatjuk, hogy egy esetleges váltás az egyértelmű technológiai fölényen kívül milyen teljesítménytöbblettel járna.

A körülbelül egy szinten lévő kártyák tehát (+/- pár százalék eltéréssel, a GTS250 esetében talán kicsit többel):

HD4850 és GTS250 = HD5750

HD4870 és GTX260 = HD5770

HD4890 és GTX275 = HD5830

GTX285 = GTX465

Ezek felett a jelenlegi teljesítmény sorrend: HD5850 -> GTX470 -> HD5870 -> GTX480 -> HD5970

Végül csak egy apró észrevétel. Az új GeForce neve végül GTX465 lett, pedig sokáig, mint GTX460-at vártuk. Már most rengeteg pletyka van arról, hogy bizony lesz GTX460 és milyen is lesz az. Remélhetőleg nem azok válnak majd valóra, amik azt mondják, hogy tovább lesz butítva a GF100-as, mert szívesen megnéznénk már végre egy GF104-est.

Az Asus kártyákat az Asus magyarországi képviseletétől, a HD5770-et és HD5830-at az Expert Computertől, a HD5850-et a CHS Hungary-tól, míg a GTX260-at a Ramiris-tól kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!