I. oldal

Hatalmas Doom-rajongóként türelmetlenül számoltam a napokat a Doom 3 BFG Edition megjelenéséig. Bár tudtam, hogy az újrakiadásnak a lehúzáson kívül nem sok értelme van (na jó, a mostani konzolgeneráción még nem fordult meg a Doom 3), bíztam benne, hogy az id Software minden korábbi hibájából tanulva olyan csomagot tesz az asztalra, melynek láttán az összes gamer elégedetten csettinthet. Javított grafikai színvonal, átszabott pályák, vadiúj helyszínek, és persze egy sosem látott küldetés... papírra vetve jól hangzik. Sajnos a valóság azonban ennél sokkal-sokkal keserűbb, hisz a BFG Edition egyike azon speciális kiadásoknak, melyeket senkinek sem merünk tiszta szívvel ajánlani.

Végzetes múlt...

Mielőtt azonban belekezdenénk a pakk hibáinak felsorolásába, nem árt tisztázni, mi is az a Doom 3 BFG Edition, sőt, már magát a Doom 3-at sem biztos, hogy minden olvasó ismeri. 2004 már nyolc esztendeje volt, ennyi idő alatt egy egész gamer generáció nőtt fel, szóval ismertessük az alapokat. A Doom 3 egy tűlélőhorror FPS köntösbe burkolva, melynek története szerint a jövőben egy őrült tudós, Dr. Betruger a Marson rájön, hogy nyithat átjárót abba az alternatív létsíkba, amit a földi vallások pokolként aposztrofálnak. Még szerencse, hogy főhősünk, egy néma, de roppant marcona tengerészgyalogos az utolsó pillanatban érkezik meg a marsi bázisra, és amellett, hogy az életéért harcol, megpróbál pontot tenni az ambiciózus doki karrierjére is.

Hiába, a Doom 3 egy olyan kor leszármazottja, melyben a videojátékok története csak annyira számított, mint egy pornófilmé - legalábbis az id társalapítója, John Carmack anno így vélekedett. A Doom 3-ban van sztori, de a fenti vázból képtelen kitörni, így sem nagy fordulatok, sem pedig elmés dialógusok nem várhatók benne. Döntéshelyzet egy darab akad ugyan, és a felszedhető PDA-k hanganyagai, elolvasható emailjei is megalapozzák a program világát, de ezek inkább csak a hangulaton emelnek, és az összkép sehol sincs egy Deus Exhez vagy BioShockhoz képest. Ez azonban nem baj, sőt, 2004-ben szinte üdítően hatott a sok újítani próbáló shooter közepette. Főleg úgy, hogy a Doomban a félelemkeltésen volt a legnagyobb hangsúly: a labirintusszerű pályák sötét árnyai közt keringő játékosnak fogalma sem volt róla, mikor ugrik rá egy szörny az egyik sötét sarokból, és bár idővel meg lehetett szokni a program felépítését, azért bőven volt alkalmunk a szívünkhöz kapni.

A játékmenetet a Doom 3 forradalmi grafikus motorja határozta meg oly módon, hogy a fények és árnyékok játéka teljesen valós időben került kiszámításra, így tényleg lehetetlen volt megmondani, hogy a vaksötét teremben éppen mi vár ránk. Mivel egyszerre nem lehetett lőni és világítani, ezért folyton döntéshelyzet elé kényszerült az ember: vagy a zseblámpát szorongatva bizakodik, hogy ha észrevesz valamit, időben a pisztolyához kap, vagy a flintába kapaszkodva dörrent be minden zegzugba, elővigyázatosan, ugyanakkor értékes lőszert pazarolva. A Doom 3-ban nem volt sok muníció, igaz, ellenfél sem. Sokkal inkább a klausztrofób, idegen környezet tette riasztóvá a Union Aerospace Corporation épületét (így hívják a Doom aktuális megavállalatát).

A Doom 3 annak ellenére is sikeres játék lett, hogy premierjének idején örvendeni kellett, ha találtunk olyan PC-t, amin normál beállításokkal eldöcögött. A PC-s megjelenést egy évvel később xboxos port, és egy Resurrection of Evil című kiegészítő követte – a Doom 3 BFG Editionben mindkét játék megtalálható, sőt, az első két Doom is a lemezre került.

II. oldal

... végzetes hibákkal

Gondolom, sokakban felmerült a kérdés, hogy miért írtam mindezt múlt időben, hisz a játék még mindig létezik. Nos, a válasz a Bethesda üzletpolitikájában keresendő. A kiadó Steamről leszedette az eredeti Doom 3-at és Resurrection of Evilt, így immár csak és kizárólag használtan lehet hozzájutni az elsőverziós kódokhoz. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 80 dolláros / eurós id Software Super Pack megvásárlásakor még megkapjuk a két régi játékot, de az üzenet így is nyilvánvaló: a Bethesda azt akarja, hogy a BFG Editiont vegyük meg, melynek ára PC-re és konzolra is nagyon-nagyon magas.

A baj viszont mégsem ez, hanem azon tény, mely szerint a Doom 3 játékok kiherélve, meggyalázva kerültek a lemezre. Sokkal több lőszert találunk a pályákon, sőt, ellenfélből is többet pakol ki elénk a program. Ennek köszönhetően az eddig lassú lefolyású, megfontolt shooterből modern rágógumilölvölde lett. A megszokott feszültségnek nyoma sincs, hisz majdnem mindig maximum mennyiségű munícióval a hónunk alatt indulunk harcba, a sok egymás hegyére-hátára zsúfolt ellenfél pedig kifejezetten komikusnak tűnik a szűk, láthatóan nem erre tervezett folyosókon. S ha mindez még nem lenne elég, az id pályatervezői teleszórták extra fényforrásokkal a helyszíneket, melyeknek köszönhetően mindig mindent látunk. Amennyiben viszont akad egy picit is sötét rész, nos, abban az esetben bekapcsolhatjuk a fejlámpánkat (!), mellyel együtt már nyugodtan lövöldözhetünk is. A BFG Edition ezen módosításai teljesen aláássák a Doom 3 szeretett hangulatát, miközben kihangsúlyozzák a játék tervezési hibáit. Most, hogy már nem félünk, hajlamosak vagyunk a függöny mögé kukucskálni, és észrevenni, hogy milyen bizarr pályákon bolyongunk. Teljesen hihetetlen, hogy a valóságban létezhet ilyen komplexum, és a szörnyek, zombik elhelyezése is nevetséges. Ez régen sem volt másként, de akkor lekötött bennünket a Doom 3-ból áradó rettegés. Ennek immár nyoma sincs, és ezzel az egész atmoszféra dugába dől.

Fontos megjegyezni egyébként, hogy a Doom 3-at a maga idején nagyon sok kritika érte a zseblámpa használata és a sokszor vaksötét pályák miatt. Kismillió mod jelent meg ezen "problémák" orvoslására, de van különbség a között, hogy valaki saját maga dönt a játék átalakítása mellett, vagy egész egyszerűen ráerőszakolják.

Az elveszett pályatervezők

Ha eddig abban reménykedtetek, hogy majd a Lost Mission nevű, új kampány megmenti a játékot, ki kell hogy ábrándítsunk benneteket. A főmenüből indítható, teljesen elszeparált, 8 pályát számláló küldetés már felütésével is keserű fintorra késztet, hisz a Bravo Team egyetlen túlélőjét irányítjuk benne - bizony, azét a Bravo Teamét, melyet a szemünk láttára marcangolnak szét az impek a Doom 3-ban. Noha Kelly őrmester is elismeri, hogy senki sem élte túl a támadást, az id egyszerre csak előhúz egy bátor hőst a kalapból, aki útnak indul, hogy... hogy... hogy mindenféle ajtókat meg kapcsolókat aktiváljon egy rakás, irtó bután felépített pályán. Nem vicc, a Lost Mission olyan, mint egy kellemetlen időutazás, mely során a finom nosztalgia helyett kizárólag a múlt árnyai jutnak osztályrészül. Cselekvéseink alatt nincs semmilyen összekötő szál, vagy motiváló tényező, csak egy halom halálosan unalmas és fárasztó feladat, melyeket vagy végigszenvedünk egy achievement megszerzéséért, vagy nem. Bizony, más egyszerűen nem motiválhat, s ez oly mértékben meríti ki a kihagyott ziccer unalomig használt szóvirágát, hogy nem is látjuk értelmét több szót vesztegetni rá.

III. oldal

Nyolc éve még tetszettél

A Doom 3 a maga idejében egy egészen hihetetlen grafikával megáldott FPS volt, és fontos kiemelni, hogy még ma sem néz ki rosszul. Sőt, bizonyos tekintetben máig egyedülálló, a fények és árnyékok borongós játéka például nem sok shooterben ilyen intenzív. A textúrák sem rosszak, és a speciális effektek (füst, tűz) minőségére sem igazán lehet panaszunk. Ami alapján meg tudjuk mondani, hogy egy nyolcéves játékkal állunk szemben, az egyedül a karaktermodellek szögletessége. Az átvezető animációk során látható szereplők egyszerűen csúnyák, nincs ezen mit szépíteni. Ugyanakkor tény, hogy maguk a szörnyek remekül festenek, a pinky demon máig az egyik legzseniálisabbra rajzolt horrorjáték-ellenfélnek számít.

Kérdés persze, hogy mindez mennyit javult vagy romlott a 2004-ben kiadott változathoz képest. Nos, valójában csak apróságokat módosítottak. Konzolokon újdonságnak hat a 720p-s felbontás és a stabil 60 fps-es sebesség, de ezen felül csak a fények élénkebb kirajzolódása tűnik újnak. Minden más maradt a régi, ami csalódás, különösen egy-egy durva PC-s mod megtekintése után. Már annak gondolata is alkalmas az alacsony vérnyomás kezelésére, hogy az id Software grafikusai még a modderek munkájából sem merítettek ihletet. Szóval aki csak a látványvilág javulása miatt akar beruházni a BFG-be, jobban teszi, ha lemond róla – már ha eddig nem tett így.

Ami a zenét és a hangokat illeti, az égvilágon semmit sem változtak, szóval részletesebben kitérni rájuk felesleges. Mindenesetre furcsa, hogy ami 8 éve még ijesztőnek tűnt, az most már csak elcsépelt és olcsó: az állandó csörömpölés és a nagyon gonosznak hangzani akaró, ámde erőltetett kacaj inkább szemforgatást eredményez, mintsem körömrágást. Hiába, a játék hangulatának tönkretétele az egész program minőségét megpecsételte.

Végzetes értékelés

Most, hogy a cikk végére értünk, talán nem érti a kedves olvasó, hogy ha ennyire nem sikerült jól a BFG Edition, akkor miért olyan magas a százalékszám a teszt végén. Nos, ezt csak egyetlen dologgal magyarázhatjuk meg: a csomagban ott lapul a Doom és a Doom II, mindenféle csorbítástól mentesen! Na jó, ez talán még mindig nem elég jó indok. A 60%-os értékelés azért jár a Doom 3 BFG Editionnek, mert annak ellenére, hogy a játékok hangulatát földbe döngölték, az id shooterei még mindig szórakoztatnak valahogy. Lehet, hogy csak a nosztalgia miatt, de nem éreztem úgy, hogy kellemetlen lenne játszanom a programmal. Persze, folyton feltöltött bennem, hogy "ezt meg mi a jó fenéért alakították át", de ugyanakkor élveztem a fogócskázást az impekkel, és imádtam újra elsütni a BFG-t. Látszik, hogy a Doom 3-nak akkor is lelke van, ha kitépik a szívét. Ettől eltekintve azonban tény, hogy a BFG Editiont senkinek sem ajánljuk, mert a korabeli kritikákra hallgatva, engedve a nyomásnak csak elrontani sikerült, és nem teljesebbé varázsolni. Kár érte.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360