1. Bevezető és specifikáció
A múlt heti Hewlett-Packard gép után most egy Dell masina járt nálunk, hogy szélesítse a modern üzleti notebookokról alkotott látókörünket. A szintén 13,3”-os Vostro 3350 egy tavaly piacra dobott család (3x00) folytatása, így bár akkoriban nem teszteltük az elődöt, a változások jellemzően a burkolat alatt történtek, így nem maradtunk le semmiről.
Külsejét tekintve elkap minket a Déja vú érzés, hiszen egy laikus számára a 3350 könnyen összetéveszthető a V130-cal, amely nem véletlen. A Dell tudta, hogy a V13/V130 kialakítása tetszik a felhasználóknak, így igyekezett a belépő üzleti megoldásainak megjelenését is hasonlóra faragni. Két fontosabb különbség van, amelyben mindenképpen eltér a két család, az egyik a jóval erősebb processzor jelenléte (Core i3 ULV vs. Core i5), a másik pedig az optikai meghajtó, amely a V13-ból és a V130-ból egyaránt hiányzik. Lássuk ezek után, mi lakozik a burkolat alatt és milyen a mindennapok során egy 3350, mondjuk egy V130-hoz és egy HP Probook 6360b-hez képest (utóbbi már egy kategóriával feljebb van, ezt semmiképpen se felejtsük el).
Felszereltségét tekintve aligha lehet panaszunk a 3350-re, hiszen minden olyan dolog megvan benne, amelyre nem csak egy üzletembernek, hanem akár egy átlag felhasználónak is szüksége lehet. Egyedül a SmartCard olvasó hiányzik a repertoárból, sajnos ez opciós tételként sem rendelhető a géphez. Örültünk, hogy nem kell választanunk a nagysebességű adatátviteli csatlakozók közül, ugyanis eSATA és USB 3.0 port egyaránt van a notebook két oldalán. A harmadik generációs Bluetooth és az ujjlenyomat-olvasó szintén a felszereltség része, ahogy a Vostro-knál már megszokott 3 év garancia is. A kijelző természetesen matt bevonatot kapott, ez szintén a széria védjegye. A gyors merevlemez helyett opcionálisan választhatunk SSD-t, de látva a külföldi árakat, jobban járunk, ha a csere elvégzését inkább mi magunk végezzük el – utólag. A 64 bites rendszernek örültünk, a mindössze 40 Wh kapacitású akkumulátornak már kevésbé – igaz, még így is 33%-kal erősebb, mint a V130-ban látott telep, de a gép fogyasztása is jelentősebbnek mondható.
A készülék mellé gyakorlatilag két dolgot kapunk az akkumulátoron felül, az egyik a 65W-os tápegység, amellyel az amúgy nem túl fickós telepet kevesebb, mint két óra alatt tölthetjük maximumra, a másik pedig egy helyreállító lemez, ha véletlenül megsérülne a merevlemez ide vonatkozó partíciója.
2. Hardver
A V130 zajszintjével összességében meg voltunk elégedve, így hasonlóra számítottunk a 3350 esetében is, hiszen hiába lett a processzor erősebb, a hűtőrendszernek is több hely áll a rendelkezésére a vastagabb készülékház miatt. Nos, az elvárásaink teljesen helytállónak bizonyultak, ugyanis normál használat mellett az új Vostro nagyon visszafogott zajszinttel rendelkezik, bár ez a fülek számára kedves gesztus a processzor hőmérsékletének rovására történik, ugyanis 55 fok alatt nem fogjuk látni a második generációs Core i3-mat. Maximális terhelés mellett már hallhatóan feljebb kapcsol a ventilátor, de a zaj még az elviselhetőség határán belül mozog. A processzor ilyenkor 78 fokon dolgozik, de szerencsére a megcélzott réteg viszonylag ritkán fogja folyamatosan 100%-on használni ezt a laptopot. A burkolat felül sehol nem melegszik át, alul is csak az optikai meghajtóval átellenes sarokban jegyeztünk fel az átlagnál melegebb részt (folyamatos maximális terhelés mellett ugyanakkor nem javasoljuk az ölben való használatot).
A Windows 7 természetesen jóval magasabb pontszámokat osztogat, mint a V130 esetében, de ez egyedül a processzor erejének köszönhető. A gép legkevésbé erős része továbbra is az integrált videokártya, amely kétszer gyorsabb lett az előző generációs HD Graphics-hoz képest, ezt soha nem szabad elfelejtenünk. A 2 GB memória értelemszerűen egyetlen modulként foglal helyet a gépben és további egy üres hely áll rendelkezésünkre ennek bővítéséhez. A memória sávszélességet és a 3D-s teszteket majd ennek megfelelően kell kezelnünk.
A merevlemez bár 7200-at pörög percenként, mégsem tartozik a leggyorsabb mobil HDD-k közé és ezt nem csak a grafikon alakulása mutatja meg, hanem a számok is mellette. A HP Probook 6360b-ben látott Hitachi 320 GB-os egysége lineáris olvasásban bő 7 MB/s-mal gyorsabb volt, ráadásul véletlenszerű elérése is jobb, nem beszélve a Burst rate értékről. A fájlkezelés is jól láthatóan inkább a 5400-as fordulatszámú egységekhez hozza közelebb a Seagate 500 GB-os merevlemezét, persze náluk még így is jobb és a mindennapos használatban a 3350 gyorsnak érződik, grafikonok ide vagy oda. A zajszint is egy érdekes kérdés, hiszen normál használat mellett picit hallható a merevlemez, amely zavarónak semmiképpen sem mondható, csak egész egyszerűen elszoktunk már tőle, hogy egy HDD munkáját akusztikailag is követni tudjuk. A melegedésre ugyanakkor nem lehet panaszunk, hiszen a 27 fokos teszthelyiségben a 42-45 fokos HDD hőmérséklet bőven elfogadható.
A hangszóróknál inkább nem nyilatkoznánk, egyrészt ez nem az a kategória, ahol ezeknek az egységeknek jelentősége van, másrészt, ha nem számoljuk az összképbe tisztaságukat, akkor bátra kijelenthetjük, hogy nem túl jók.
3. Ergonómia
Ergonómiáját tekintve a 3350 sok ponton emlékeztet az általunk nagyon kedvelt V130-ra. Ennek egyik ékes példája az alumínium hozzáadásával készült fedőlap, amely hiába nem teljes egészében műanyag, vékonysága miatt nem nagyon áll ellen nagyobb ütéseknek. Ettől függetlenül elegáns és szép, csak tudjuk helyén kezelni a dolgokat és ne álljunk úgy a géphez, hogy a szálcsiszolt alumínium mindent kibír. A legfontosabb eltérést viszont akkor vesszük észre, ha megfordítjuk a gépet, ugyanis amíg a V130-cat gyakorlatilag alig lehetett megpiszkálni és az akkumulátor is be volt építve a burkolat alá, addig a 3350-nél a klasszikus kép fogad minket, azaz mindent magunk menedzselhetünk. Az üzleti gép belépő mivolta itt látszik leginkább, ugyanis az optikai meghajtó nem cserélhető (más típusú egységre), illetve dokkoló csatlakozót se kapunk. Opcionálisan rendelhető hat- és kilenccellás akkumulátorokkal is a gép, utóbbinál már számolnunk kell azzal, hogy a telep vége nem lesz egy síkban a notebook hátuljával. A merevlemezt – ahogy már megszokhattunk – mindenféle ütéstől és eséstől védik, így hacsak át nem hajtunk rajta egy autóval vagy nem tesszük be a mikróba az egész gépet, nemigen eshet baja. Láthatóan nincs mechanikus zár, amelyet a gyártó mágnessel helyettesített, rossz hír viszont, hogy ez nem elég erős, ugyanis a gépet fejjel lefelé tartva már az alsó és felső burkolat eltávolodik egymástól annak ellenére, hogy a kijelzőt tartalmazó rész pillekönnyű.
A gépet kinyitva is viszonylag hasonló látvány fogad minket, mint a V130-nál, a látszat ugyanakkor csal és sajnos a klasszikus értelemben. Nagy durranásnak ugyan nem tekinthető, de mindenképpen figyelemreméltó, hogy a billentyűzet két lépcsőben szabályozható háttérvilágítást kapott, amely a mindennapok során sok ember életét könnyítheti meg. A pozitívum mellé viszont egy negatívum is társult, hiszen a klaviatúra maga nem túl komfortos. Míg a V130-nál egy remek billentyűzetet prezentált a felhasználóknak a Dell, addig a 3350-re valahogy elfelejtkeztek ennek az egységnek a létezéséről és egy teljesen másikat terveztek. A túlságosan lekerekített dizájnnal még nem lenne gond, viszont a burkolat síkjától alig került csak magasabbra a gombok teteje és a megszokottnál kisebb úton járó billentyűk olykor megnehezítik a gyors gépelést. A gombok stabilitása se tartozik az élmezőnybe, egy üzleti gépnél a strapabírás mellett pedig kétségtelenül ez az a terület, ahol minél nagyobbat kell(ene) alkotni.
A touchpad ezzel szemben jó, hiszen felülete egész nagy, az anyaghasználat is rendben van – persze a 6360b-jét kényelmesebb volt használni múlt héten, de ne keverjük az almát a körtével. Ami viszont megint hátrány a V130-hoz képest, az a bal és jobb egérgombok nehéz kezelése és rendkívül rövid útja. Az átlagnál nagyobb erőkifejtés szükséges a lenyomásukhoz és így is alig mozdulnak meg lefelé.
Csatlakozókból, mint már említettük szinte teljes a kínálat, egyedül a DisplayPort és az ExpressCard maradt le a gép két oldaláról, illetve, ha valaki még használná, akkor az első generációs FireWire-t hiányolhatja pluszban. Egy 13”-os géptől mindenképpen remek ez a fajta tárház, a kategóriában biztos, hogy az élen végezne az új Vostro, ha ilyen dolgok alapján is értékelnék a laptopokat. A kártyaolvasó elöl található, hátul pedig az akkumulátor és a töltő csatlakozó mellett csak a szellőzőnyílást találjuk, amely jobb oldalra került a V130-cal ellentétben, ahol ez középen volt (az eltérő akkumulátor kialakításnak köszönhetően).
A kijelzővel nagyon elégedettek voltunk, hiszen matt felülete mellé éles szövegmegjelenítés és kalibrálás nélkül is elfogadható színvilág társult. Fényerő tartománya nagyon tág keretek között állítható, így nincs olyan körülmény, amikor ne tudnánk használni a gépet. A látószögek alulról és felülről is átlagosak, oldalról valamivel jobbak. A kávában lévő HD webkamera remek képet biztosított a próba során és meglepő módon végre elfogadható processzor terhelést produkált maximális felbontás esetén is.
4. Teszteredmények
A tesztek lefuttatása során elsősorban az akkumulátor teljesítményére voltunk kíváncsiak, nem csak azért, mert üzleti gépeknél ez egy sarkalatos pont, hanem azért is, mert mind a processzorral, mind a benne található videokártyával találkoztunk már korábban is.
A PCMark eredményeknél látható módon korábban valami gond lehetett az éppen aktuális tesztgéppel, így utólag már értjük a nem túl fényes video kódolás eredményét.
A videokártya se produkált semmi különöset, bár a hardvert tekintve elvileg teljes egészében megegyező ThinkPad L520-nál láthatóan gyorsabb volt a Dell kisgépbe, viszont a kétcsatornás memóriamódot használó HP Probookot értelemszerűen nem tudta megverni.
A 40 Wh-s akkumulátor az egyik, ha nem a legsoványabb a mezőnyben, viszont a Dellt ezúttal az Intel Sandy Bridge architektúrája mentette meg a szégyentől. A korábbi generációkhoz képest alacsonyabb fogyasztásnak köszönhetően még ezzel a kis teleppel is képes volt hat óráig talpon maradni a készülék, valamint a Full HD filmnézés is kitartott közel a feléig teljes képernyőn. Természetesen a maximális terhelés esetében kiütközött, hogy mennyivel kisebb a 40 Wh a 48-60-hoz képest.
5. Értékelés
Összességében felemás érzésekkel adtuk vissza a tesztkészüléket, ugyanis ha egy átlagos notebookként nézzük, akkor a billentyűzetet és a gyenge mágneses zárat meg tudnánk bocsátani, viszont ha üzleti megoldásként állítjuk be a Vostro 3350-et, akkor kicsit más a leányzó fekvése. Nyilván nem hasonlíthatjuk a közel 60 ezer forinttal drágább (igaz, erősebb) Hewlett-Packard Probook 6360b-hez, viszont házon belül a hasonló kasztnival rendelkező V130 ergonómiáját tekintve bizony a 3350 felett áll. Mindettől függetlenül az üzemidő bőven elfogadható, a billentyűzet világít, USB 3-mat, eSATA-t, gyors merevlemezt, alumínium burkolatot, matt kijelzőt és 3 év garanciát is kapunk a termék mellé, amelyre azért nem sütjük csak rá az „Ajánlott” plecsnit, mert titkon úgy gondoljuk, hogy egy hamarosan bemutatkozó notebook jobb partinak bizonyul majd.
A Dell Vostro 3350-et a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ remek matt kijelző
+ normál felhasználás mellett kifejezetten halk
+ minőségi fém váz
+ háttérvilágított billentyűzet
+ 3 év garancia
Kontra:
- a vártnál lassabb merevlemez
- csupán átlagos üzemidő
- kategóriájához képest gyenge minőségű klaviatúra
- nehezen kezelhető touchpad gombok
Hivatalos honlap: Dell
Vásárlás: iPon webáruház
