I. Bevezető és specifikáció
A Dell ősszel indította újtára legújabb Latitude szériáját, az E osztályt. Az E5400 már megjárta szerkesztőségünket, véleményünk igencsak pozitív volt vele kapcsolatban, ám az ára miatt nem tudtuk nyugodt szívvel ajánlani, ráadásul akkor még az előző generációs D830-at is kapni lehetett. Mostani cikkünk alanya egy olyan kategóriában indul a trófeáért, amelyben túl sok a köztudottan impozáns kihívó.
Processzor: Intel Core 2 Duo SU9400 1,40 GHz 3 MB cache 800 MHz FSB
Memória: 2 GB Samsung+Elpida DDR3-1066 CL7-7-7-20 (@800 MHz, CL6-6-6-18)
Chipset: Intel GS45
Videokártya: Intel GMA X4500MHD
Hangkártya: IDT 92HD71B7 HD Audio
Kijelző: 12,1” (1280x800, AntiGlare-Type, LED háttérvilágítás)
Merevlemez: Samsung Thin uSATA SSD (64 GB, MLC, SATA-II)
Optikai meghajtó: PLDS DU-8A2S DVD-RW (külön Media Bay-ben)
Hálózati kártya (LAN):  Intel 82567LM Gigabit Ethernet Controller
Hálózati kártya (WLAN): Intel WiFi Link 5100 AGN 802.11n
Mobil internet: nincs
Modem: nincs
TV tuner: nincs
Távirányító: nincs
Webkamera: nincs
FireWire: van
Bluetooth: van
Infravörös port: nincs
Kártyaolvasó: van
Ujjlenyomat olvasó: van
Akkumulátor: 4 cellás 28Wh
Operációs rendszer: Windows XP Professional SP3 (Windows Vista Business SP1 upgrade lehetőséggel)
Tömeg: 1.0 kg (4 cellás akkumulátorral)
Ár (a cikk publikálásakor): 564 ezer forint
 
Első ránézésre egy szokásos Intel Atom alapú netbooknál nem sokkal erősebb konfigurációt pillanthatunk meg, ha végigpásztázzuk a specifikációs listát. A lényeg a következő pár oldalon bújik meg, a négy cellás akkumulátorral elért 1 kg-os tömeg nem semmi. Először találkozunk továbbá az Intel GS45-ös mobil chipsettel, amely már DDR3 szabványra épülő memóriamodulokat fogad.
 
Az apró készülék mellé se táskát, se egeret nem kapunk, mondhatni a szokásos kiegészítők fogadnak minket. Külön kiemelendő (bár ez a Dellnél természetes), hogy mind Windows XP, mint Windows Vista alá megkapjuk a helyreállító DVD-ket, továbbá a meghajtóprogramokat és a szoftvereket is. Az egyetlen szokatlan dolog (bár ebben a kategóriában szintén megszokott) a média dokkoló megbújása a dobozban (amely egyébként indokolatlanul nagy a tartalomhoz képest).
II. Hardver és teljesítménytesztek
Nagyot csalódtunk volna, ha a kis gép nem passzívan kelt volna életre. Zajnak nyoma sem volt, a BIOS helyén pedig a modernebb EFI fogadott minket a nagyobb felbontású grafikus menürendszerével. A Delltől megszoktuk már a végletekig konfigurálható BIOS-t, amelyet az EFI-be is sikeresen átörökítettek. Olyan remek funkciókkal bővült a repertoár, mint az időzített bekapcsolás (minden nap vagy minden munkanap azonos időpontban), a gyors akkumulátortöltés engedélyezése vagy az akkumulátor töltés viselkedése (pl. csak akkor töltsön, ha a gép ki van kapcsolva) Vissza tudjuk nézni továbbá a BIOS-ban és a rendszerben történt változásokat (pl. hőmérséklet változások).
A gépben található processzor egy ultra alacsony fogyasztású (TDP: 10W) Core 2 Duo, maximális órajele 1400 MHz, amelyhez 1 V-os feszültségre van szüksége. Üresjáratban képes 800 MHz-re visszalassulni, ekkor beéri 0.85V-tal is. Melegedés szempontjából teljesen rendben van az E4200, üresjáratban valamivel 40 fok felett mocorog, teljes terhelésre képes elérni a 70 fokot, de ott nagyjából megálljt parancsol neki a kis méretű ventilátor, amely a magas fordulatszám miatt hangosabb egy kicsit a kelleténél, de bőven az elviselhető kategóriába tartozik, ráadásul egy ilyen gépet amúgy sem szoktak csúcsra járatva használni. Érdemes hálózatról is maximális telep beállítással használnunk a gépet, hiszen ilyenkor többnyire passzívan képes működni.
 
A videokártya a GS45-ben is a jól megszokott X4500MHD, amely a legtöbb formátum gyorsítására hardveresen képes, ha videónézésről van szó. A chipset magával hozta a memória interfész változását is, így a GS45 immáron kizárólag DDR3 modulokkal operál, abból viszont egészen 8 GB-ig. Ezt az E4200-ban nem fogjuk tudni elérni, mivel egyetlen bővítőhely áll a rendelkezésünkre, az alaplapra integrálva találjuk meg a gyári 2 GB-ból a második gigabájtot.
Ennyi pénzért az ember manapság elvárja a flash alapú SSD meghajtó beépítését, kapunk is egy 64 GB-os Samsung háttértárat, amely a modernebb soros adatátviteli csatornát használja. Üröm az örömben, hogy hiába a horror vételár, sajnos be kell érnünk a kevésbé tartós MLC felépítéssel. A vezérlő szerencsére nem a JMicrontól érkezett, hanem a Samsung sajátja, így a futótűzként elterjedt laggolástól nem kell tartanunk. Mint látható olvasásban és írásban ettől függetlenül nem vall szégyent a vékony kivitelű flash tároló. Természetesen nincs több partícióra bontva és mi sem tanácsoljuk az 59,4 GB-os formázott terület megbontását.
 
Dell Latitude E4200 teszteredmények:
 
PCMark05 (CPU): 3769
PCMark05 (Graphics): 1178
PCMark05 (HDD): 14174
Cinebench10: 2912 (5 perc 3 másodperc)
Memória olvasás: 5389 MB/s
Memória írás: 4134 MB/s
Memória másolás: 4259 MB/s
Memória késleltetés: 87,9 ns
CPU Queen: 5873
CPU PhotoWorxx: 6067
CPU Zlib: 18037 kB/s
CPU AES: 5161
FPU Julia: 2573
FPU Mandel: 1319
FPU SinJulia: 688
III. Ergonómia
A apró szubnoti már kinyitás előtt is megér egy misét. Felső burkolata elvileg szálcsiszolt alumíniumból készült, bár megkocogtatva üreges műanyagra inkább hasonlít.
Akkumulátorral együtt is mindösze egy kilogrammot nyom a kis E4200, így aki ezen tulajdonsága miatt kedveli a netbookokat, az most megtalálta vélhetően leendő szerelmét (bár a konkurencia termékei sem sokkal nehezebbek).
A billentyűzet legnagyobb meglepetésünkre óriási, gyakorlatilag a hasznos terület nagy részét az foglalja el, aminek egyenes következménye, hogy a gombok nagyok, nincs semmi összenyomorgatva, egy szóval nagyon-nagyon kellemes gépelni rajta. Gyorsgombokból csak a hangerőszabályzókat találjuk a klaviatúra felett, ezek érintésérzékenyek és a HP megoldásával ellentétben remekül használhatók.
Sajnos a hatalmas billentyűzet kárát a touchpad látta, amely nagyon pici lett, ráadásul két görgetősávval is büszkélkedhet, így tovább zsugorodik a hasznos terület. Szerencsére a görgetősávok szélessége állítható, de ki nem kapcsolhatók. A bal és jobb egér gomb ezzel szemben pontosan megegyezik az E5400-nál látottakkal, azaz puha nyomáspont és halk működés jellemzi őket.
Mindenből egy, nagyjából így lehetne jellemezni a gép két oldalát. Sajnos USB-ből csak egyet kapunk, talán az eSATA csatlakozót érdemes lett volna beáldozni egy második USB-ért cserébe. Díjazandó a FireWire és a Secure Card csatlakozó, az Express Card/34 pedig már csak hab a tortán. Bár a noti egy elég gyors WLAN-nal is büszkélkedhet, a vékonyságba még pont belefért egy veztékes csatlakozó is, de a modemet már a Dellnél is nyugdíjazták. Bár a specifikációs lista szerint a készülék képes HDMI Audio-ra, HDMI kimenetet keresve sem találtunk rajta, így be kell érnünk a jó öreg D-Subbal.
A termék mellé kapunk egy Media Bay nevű dokkolót, amely valójában egy DVD-írót és két plusz USB-t takar. Otthonra a billentyűzethez és az egérhez pont elég (a képet pedig ki lehet küldeni a monitorra).
 
Webkamera nincs. Bármilyen meglepő, nincs. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy a konferencia beszélgetéseknek is búcst kellene inteni, hiszen mikrofon viszont van. A beszédhang minősége kielégítő.
Az Ultrasharp 12”-os kijelző LED-es háttérvilágítást kapott, ami meg is látszik rajta, hiszen homogenitása egyenesen remek. Kár, hogy a bevilágítás belekavar a dologba, de bőven a legjobb TN kijelzők közé tartozik így is a Dell vékony panelje. Minimális fényereje picit magas, ráadásul enyhén sárgás tónust mutat, ezzel szemben a maximális már nagyon szép, cserébe kisüti az ember szemét. Világos helyen érdemes lehet 60% körül használni, sötét szobában pedig minimumon.
IV. Üzemidő és értékelés
A hátlap alatt megbújó vékony telep mindössze 28 Wh-s, ennek ellenére közel 4 óráig képes életben tartani a gépet, ha a nem használt dolgokat kikapcsoljuk a Dell Extended Battery Life szolgáltatás segítségével, továbbá a fényerőt sem mozdítjuk el a minimumról. A külső DVD-író áram alatt tartása közel negyed órát vesz el ebből.
Összességében véve meg voltunk elégedve a Dell ultrakönnyű szubnotebookjával, a Latitude E4200-zal. Az egyetlen problémája az ára, hiszen alap kiszerelésben hiába az SSD meghajtó és a méreg drága ULV processzor, a 3 és fél óra nem számít kiemelkedőnek fél millió forint felett, akárhogyan is nézzük. Ráadásul olcsóbban kellettik magukat olyan versenyzők is, mint az Apple MacBook Air-je, vagy a Toshiba Portége R500, esetleg a Lenovo Thinkpad X300/X301. Arról már nem is beszélve, hogy a szintén könnyű és vékony Thinkpad X200 merevlemezes kiszerelésben konkrétan fele annyiba kerül, mint jelen cikkünk alanya. Ha az első számjegy négyesre változik az árcédulán, ki fogjuk utalni neki az ajánlott plecsnit.
 
A Dell Latitude E4200-at a HRP-től kaptuk tesztelésre.
 
Hivatalos honlap: Dell
Vásárlás: iPon webáruház
