1. MSI CX620 - Specifikáció és hardver

Ígéretünkhöz híven folytatjuk két hete megkezdett cikksorozatunkat, amelyben az Intel új Core i3-mas processzoraival szerelt notebookokat vesszük sorra. Múltkor négy gép járt nálunk, amelyből kettő ki is érdemelte elismerésünket, a mai napon pedig újabb három versenyzővel ismerkedhetünk meg. Mindegyik hordoz magában valami pluszt, valami különlegességet, így ma is érdemes velünk tartani.

Szokásunkhoz híven ABC sorrendben fogunk haladni, így kezdjük rögtön az MSI Classic szériájába tartozó CX620-asával. Borzasztó régóta nem járt nálunk MSI notebook, öt hónapja már annak, hogy az X-Slim széria tiszteletét tette szerkesztőségünkben. Részben ennek köszönhető, hogy nagy várakozás előzte meg a gép érkezését, hiszen a cég termékei sokszor csúsztak már el apróbb dolgokon, elbukva így ajánlásunkat. Szerencsére a CX620 megszakítani látszik ezt a rossz sorozatot.

A Classic családba tartozó masina a drágább i3-mas notebookok közé tartozik, de ezen nincs is mit csodálkozni, 4 GB memóriával, eSATA-val és dedikált videokártyával nem lehet beférni a 150 ezer forintos tartományba. A táblázatban jól látható, hogy a Mobility Radeon HD5470-en felül végre használhatjuk a processzorban lévő Intel HD Graphics videokártyát is. Ez egy okos lépés volt a cég részéről, hiszen az akkumulátoros üzemidőt így jelentősen ki lehet tolni, ha nincs szükség komolyabb grafikus teljesítményre (márpedig az esetek 90%-ában nincs). A kapcsolgatható videokártyák némileg bonyolítják a gép belső felépítését, ez is rányomja egy picit a bélyegét az árcédulára. Operációs rendszert nem kapunk a CX620 mellé, így annak beszerzéséről magunknak kell gondoskodnunk.

A dobozban a gépen kívül a szokásos dolgokat találjuk: töltő (90W), akkumulátoron és rengeteg papír. Az egyetlen "különlegesség", az a driver CD, ez ugyanis mostanában nagyon kevés gép mellé jár, nem értjük, miért.

Első indításnál érdekes problémánk támadt a CX620-szal, olyan, amelyre egyáltalán nem számítottunk. A gyári BIOS-szal egyszerűen lekapcsolt a gép teljesen véletlenszerű módon, de a hibát reprodukálni tudtuk, úgyhogy sejtettük, hogy nem hardveres eredetű gondról van szó. A legújabb BIOS megoldani látszott a problémát, a leírásban az szerepelt, hogy a rosszul beállított hővédelemet javították benne. Ezt leszámítva más gondunk nem volt, a tanácsunk tehát az, hogy lehetőleg már a gép megvásárlása előtt töltsük le az MSI oldaláról a legújabb BIOS-t, készítsünk egy bootolható pendrive-ot, másoljuk rá a letöltött fájlt és a pendrive-ról bootolva egy egyszerű paranccsal frissítsük. Természetesen megoldható Windows-on belül is a művelet a cég Live Update Online szoftverével, de nekünk a tesztidőszak alatt nem működött ez a szolgáltatás.

Üresjáratban viszonylag halk volt a CX620, bár az élmezőnyhöz nem tudott felérni. Némileg javult a helyzet akkor, amikor akkumulátorról használtuk a gépet. Terhelésnél a zajszint, ha nem is drasztikus mértékben, de függött attól, hogy melyik videokártyát használtuk a kettő közül. Az integrált Intel HD Graphics-szal elfogadható szintet produkált a gép, míg a Mobility Radeon HD4570-nel érezhetően hangosabb volt. A hőmérsékletek ennek ellenére nem voltak alacsonyak, a processzor üresjárati 39 foka szép teljesítmény, a terhelés melletti 75 viszont már kevésbé.  A videokártya is hasonló értékeket produkált, böngészés közben 53, teljes terhelés mellett 76 fokos volt. A notebook alsó burkolata viszonylag sokat átvett a hőből, de a használatra nézve kritikus mértéket sosem érte el.

A megszokott pontszámokat láthatjuk, legalábbis, ami az integrált VGA-val mért eredményeket illeti. A Windows 7 jóval erősebbnek titulálta a HD5470-et, amely jó hír, hiszen így van értelme a használatának. Ismerkedjünk is meg vele közelebbről.

Az Intel legújabb, processzorokba integrált videovezérlőjével már számos ízben találkozhattunk, az AMD 40 nm-es gyártástechnológiájával készült Radeon Mobility HD5470-nel viszont ez az első randevúnk. A VGA 80 shader egységet és a képpel ellentétben csak 4 raszter blokkot tartalmaz, órajele viszonylag magas, 750 MHz. Az 1 GB GDDR3-mas memóriához 64 bites buszon keresztül kapcsolódik, sávszélessége 12,8 GB/s. Támogatja a DirectX 11-et és minden olyan, videogyorsítással kapcsolatos újítást, amely az asztali HD5000-esek hoztak. HDMI-n keresztül már nyolccsatornás hangsávokat is kiküldhetünk az eddig hat helyett.

A Western Digital 500 GB-os Scorpio Blue-jától kivételesen nem voltunk elájulva, képességeihez mérten igencsak lassan tette a dolgát, átlagosan bő 8-10 MB/s-os lassulást produkálva önmagához képest. A jelenség okát nem értjük, szerencsére az operációs rendszer működésében nem hagyott maradandó sebességvesztést. A 40-41 fokos hőmérséklet átlagosnak mondható, nyáron nem kell félnünk majd attól, hogy esetleg a kritikus 50 fok fölé emelkedik.

A sztereó hangszórópár hangzásvilága lelombozott minket, igaz nem is vártunk tőle semmi extrát. A hétszereplős mezőny eddigi talán leggyengébb megoldása az MSI-hez tartozik, viszont mentségére legyen szólva, hogy hangereje viszonylag magas és torzításra sem könnyű bírni.

2. MSI CX620 - Ergonómia

Ergonómiailag mindig bajban voltunk az MSI gépekkel, jellemzően a billentyűzetük és az olcsónak látszó burkolatok miatt. A CX620 sem győzött meg minket arról, hogy a cégnél elkapta volna a dizájnereket a változás szele, ám rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a gép jóval összeszedettebbnek tűnik, mint a Classic széria többi, hasonló méretű tagja. A felső burkolat csillogó bevonatot kapott és meglehetősen nagy hatásfokkal gyűjti az ujjlenyomatokat, így egy ideig érdemes rajta hagyni a kemény fóliát. Alul semmi extrát nem láthatunk, kivéve a leggonoszabb helyre pakolt matricát, amelynek elszakítása a garancia elvesztését vonja maga után. Memóriát és merevlemezt tehát nem cserélhetünk otthon, igaz, erre nincs is szükség, hiszen mindkettőből kapunk gazdagon. Ettől függetlenül a cég lépését nem értjük, de ezzel már az évekkel ezelőtt megjelent Windnél is így voltunk. A fedőlap mechanikus zárat ugyan nem kapott, de a sarkokban elhelyezett mágnesek kiküszöbölik ezt a problémát.

A touchpad nem rendelkezik multitouch támogatással, ettől függetlenül egész jól használható. Felülete viszonylag nagy, a hozzá tartozó bal és jobb egérgomb pedig halkan teszi a dolgát. Nyomáspontjuk viszonylag magasan van és kisebb erőt is ki kell fejteni a kezelésükhöz, de abszolút megszokhatók a mindennapos használatban.

Az MSI elég furcsán helyezte el a csatlakozókat a CX620-on. Mindössze egyetlen USB-t kapunk a gép oldalán, a másik hátul foglal helyet az áram továbbítására is képes eSATA/USB port mellett. A video kimenetek is ide kerültek, aminek örülünk, bal oldalt foglal helyet a memóriakártya-olvasó és a 34 mm-es ExpressCard foglalat is. Jobb oldalra a már említett USB-n kívül a DVD-író került, amely kaphatott volna jobban kitüremkedő tálcanyitó gombot is.

A kijelző szép, éles képet biztosít mind olvasáshoz, mind filmnézéshez, mindössze két probléma van vele. Az egyik, hogy látószöge jó esetben is csak átlagos, a másik, hogy a minimális fényerő lehetne kisebb is. A színek rendben voltak, talán csak minimálisan éreztük hidegnek az árnyalatokat. A kávába telepített 1,3 Mpixeles webkamera elég lassan követte a mozdulatainkat, viszont jól bánt a fényekkel és a hozzá tartozó mikrofon is tisztán vette az adást.

3. Toshiba Satellite L500 - Specifikáció és hardver

Az eddig felállított sorrendet betartva következzen az a gép, amely sokadszorra járt nálunk, de mindig más kiszerelésben sikerült rátenni a kezünket. A Toshiba Satellite L500-zal utoljára szűk két hónapja találkozhattunk, amikor a 100 ezer forint körüli notebookokból mazsoláztunk, de járt már nálunk ősszel is, amikor a 140 ezer forint körüli Core 2 Duo-s noteszeket vettük sorra. Tekintettel arra, hogy mindkét esetben elégedetten adtuk vissza a tesztkészüléket, nagy elvárásokkal fogtunk neki a Core i3-mas változat próbálgatásának.

Déja vú érzés fogott el minket, amikot a specifikációs listára pillantottunk, ugyanis ez a gép már járt nálunk, csak több memóriával, nagyobb merevlemezzel és Windows 7-tel. Természetesen azt a gépet L505-nek hívták és bár kinézetben nagyon hasonló a jelenleg tárgyalt L500-hoz, a talpig csillogó bevonat miatt akkor nem kaphatott ajánlott minősítést. Felépítését tekintve az L500 hozza a kategóriára jellemző hardvereket, viszont 3 GB memóriát és dedikált videokártyát tartalmaz, amely megkeverheti a kártyákat. Továbbra sem értjük, hogy miért kell erőltetni a 100 Mbites hálózati kártyákat, főleg, ha a vezeték nélküli változat támogatja a 802.11n-es szabványt. Szerencsére az eSATA és a HDMI itt is széria tartozék, ellentétben a Bluetooth-szal, amely fájó hiányosság lehet.

A gép mellé semmi különlegeset nem kapunk, még driver CD-t sem, amely nem kis zűrt okozhat a leendő felhasználók életében. A Windows 7 ugyanis nem kezeli alapértelmezés szerint a WiFi-t, így kizárólag vezetékes internet segítségével tudjuk magunkat a világhálóra varázsolni, amíg be nem szerezzük a szükséges meghajtó programokat.

A zajszinttel kezdetben semmi gond nem volt, de a BIOS frissítés némileg változtatott ezen. Üresjáratban továbbra is halkan dolgozott az L500, viszont terhelésre már nagyobb mértékben emelkedett a fordulatszám, mint a BIOS frissítés előtt. Ha csak a processzort terheltük 100%-osan, akkor egy, még mindig viszonylag csendes gép tulajdonosainak érezhettük magunkat, viszont abban a pillanatban, amikor a videokártyát is rabszolga munkára fogtuk már beindult a ventilátor. Az MSI CX620 hangerejét nem érte el, viszont a hőmérsékletek is magasabbak voltak. A processzor a kezdeti 41 fokról 64-re melegedett, amellyel 4 fokot vert az eddigi csúcstartó Asus K52F-re. A videokártya ugyanúgy 52 fokos volt internetezés alatt, mint a CX620-ban található Radeon, ám kőkemény izzasztásra már 84-ig melegedett, ami egy ilyen szintű VGA-nál meglepően gyenge eredmény. Jó hír viszont, hogy az alsó burkolat alig vesz át valamit ezekből az eltávozó hőmennyiségkből.

A Radeon HD5145-öt ugyanolyan gyorsnak gondolta a Windows 7, mint az előbb látott HD5470-et, amely érdekes kérdéseket vet fel, lássuk, hogy miért.

A HD5145 nevével ellentétben csak DirectX 10.1-es támogatással rendelkezik és a régebbi 55 nm-es gyártástechnológiával készül. Bár ugyanúgy 80 shaderrel és 4 ROP-pal büszkélkedhet, mint a HD5470, ezek némileg alacsonyabb órajelen (720 MHz) dolgoznak, mint a nagyobbik modellnél. A memóriák típusa, órajele és a rendelkezésre álló sávszélesség megegyezik. Az újgenerációs Radeon HD5000-eseket bemutató cikkünkben már kitértünk rá, hogy azonos felépítés mellett a leköszönő generáció kicsivel nagyobb tempóra képes, mint a friss család, így ezt észben tartva láttunk neki később a játékok tesztelésének is.

A 320 GB-os merevlemez természetesen a Toshibától származik és nincs is vele különösebb gond. Zajszintjét még a halk hűtés ellenére se lehet megállapítani, sebessége hozza a kategória átlagát és hőtermelésben sem produkál kirívó eredményt.

Sima Satellite L modellről lévén szó, csupán egy átlagos sztereó hangszórópárt kapunk az A szériánál megszokott Harman/kardon helyett, de ettől függetlenül nincs vele gond, sőt. A Packard Bell után talán az L500-nak volt a legkellemesebb hangja, igaz hangerő tartománya nem túl tág.

4. Toshiba Satellite L500 - Ergonómia

Harmadik nekifutásra nehéz lesz újdonságokat kiemelni az L500-1XR-nél, de azért fussunk végig a kötelező körökön. A felső burkolat most is fényes, ráadásul a Core 2 Duo-s változathoz hasonlóan sötétszürke színben pompázik. Az ujjlenyomatokat meglepő módon nem annyira gyűjti, mint gondolnánk, viszont a karcoktól nagyon óvni kell. Alul sem találunk változást, mindenhez külön rekesz leküzdésével férhetünk hozzá. Nem csak oldalra, hanem alulra is jutott egy nyílás, amelyen keresztül távozhat a felmelegedett levegő.

A billentyűzet az olcsóbb L500-éval egyezik meg, ami annyit tesz, hogy nem fekete, hanem ezüst, akárcsak a gép többi része. Alátámasztása kellően jó, a gombok annak ellenére, hogy matt bevonatot kaptak, minimális mértékben fényesnek hatnak, de ez nem fog minket zavarni a gépelésben. A numerikus rész elkülönített, akárcsak az iránygombok, így az asztali billentyűzethez szokott kezek ehhez a kialakításhoz sokkal hamarabb hozzá tudnak majd szokni. A funkciógombok egy – nem túl szép – fehér csíkkal el lettek különítve a többi négy sortól, amelyet nevezhetnénk dizájnbeli csorbának is, ám ennek komoly jelentősége van, hiszen így elkerülhetjük a véletlenül mellényomásokat. Nekünk ma már nem szempont, ám sokan örülni fognak, hogy a bal alsó sarokba az Fn helyett a Ctrl gomb került. Természetesen a multimédiás gyorsgombok akárcsak a Core 2 Duo-s változatnál, itt is megtalálhatóak.

A touchpad elég kis felületet kapott, ez az ára a nagy gomboknak. Multitouch támogatás van, méghozzá zónákkal, így a négy sarokra tehetünk egy-egy műveletet. A bal és jobb egérgomb könnyen nyomható és halk is lenne, ha nem zörögne néha lenyomás közben/után. Ez az egyetlen probléma, amit fel lehet róni az eszköznek.

Ugyanazokat a csatlakozókat kapjuk, mint az MSI CX620-nál, csak jobb és bal oldalon elosztva. A két USB mellett találunk egy árammal ellátott eSATA/USB kombót, video kimenetként pedig D-Sub és HDMI áll a rendelkezésünkre. A kártyaolvasó elöl kapott helyet a hangerőszabályzó társaságában.

A kijelző hasonlóan szép képet biztosított, mint az MSI-é, viszont a látószöge egy árnyalatnyival jobb volt. A színvilággal nem volt problémánk, kivételesen itt sem állítgattunk semmit. A fényerő tartomány megfelelően tág volt, de este a minimális értéket lehet, hogy itt is picit magasnak fogjuk érezni. A kijelző felett lévő webkamera sokkal folyamatosabb képet produkált, mint az átlag és a mellette található mikrofonnal sem volt gondunk.

5. Toshiba Satellite U500 - Specifikáció és hardver

Mai tesztünk utolsó szereplője is egy Toshiba modell, ám több szempontból is különleges alanynak minősül. Egyrészt 13,3”-os kijelzője van, másrészt kapott egy plusz bevonatot, melynek segítségével multitouch érintésekre is érzékeny. Lássuk a Satellite U500-at!

Első nekifutásra elég borsos árat kér a gyártó a termékért, amelynek belseje egy nála 70 ezer forinttal olcsóbb Toshiba L500-éval egyezik meg (hogy házon belül maradjunk). Szinte hihetetlen, hogy a 100 Mbites hálózati kártyától itt sem sikerült megszabadulni, bezzeg 802.11n-es WLAN-ra futotta. A LED-es háttérvilágításról ezúttal le kell mondanunk, kapunk viszont cserébe egy érintés-érzékeny felületet. A kategóriájában súlyosnak számító U500 mindössze 40 Wh-s akkumulátort kapott, a 240 ezres árba talán beleférhetett volna valami combosabb darab is.

A driver CD hiánya ezúttal nem gond, viszont rendszer-visszaállítást csak akkor tudunk kezdeményezni, ha létrehozunk rendszer-visszaállító DVD-ket. A tápegység 65W-os, ennek ellenére 2 óra alatt simán feltölti a gépet.

Zajszintjét tekintve abszolút meg voltunk elégedve a kicsi, de vastag géppel, hiszen üresjáratban és terhelés alatt is halkan üzemelt. Ezen felül a hőmérsékletek is remekül alakultak – dacára a kisebb méretnek –, hiszen internetezés alatt 40, teljes terhelés alatt pedig 65 fokot mértünk a processzoron. A gép alja használattól függetlenül langyos volt mindvégig, így nyáron is bátran kiülhetünk majd vele a tűző napra.

A Windows 7 a szokásos pontszámokat osztotta ki, gyakorlatilag minden alap Core i3-mas gép így teljesít. Egyedül a merevlemezt saccolta lassabbnak az átlagnál, rögtön utána is jártunk, hogy miért.

Valóban, az L500-ban remekül dolgozó 320 GB-os Toshiba HDD itt valamiért gyengébben muzsikált – na nem szó szerint, ugyanis zajszintje itt is elhanyagolható volt. Az előtelepített rendszernek köszönhetően két egyenlő részre lett felosztva, így két darab 149 GB-os partíciót kapunk, amely talán nem a legszerencsésebb.

A sztereó hangszórók a 13”-os gépek mezőnyében jónak számítanak, hangerejük átlagos, a felső tartományban már torzításra is hajlamosak, viszont normál használat mellett szépen szólnak, más kérdés, hogy mélyhangokat még annyira se hallottunk bennük, mint egy átlagos 15”-os notebooknál.

6. Toshiba Satellite U500 - Ergonómia

Külsejét tekintve abszolút egy elegáns, befogadható kinézettel bíró noteszgép látványát kelti az U500. Más kérdés, hogy nagyon régóta nem láttunk ennyire vastag gépet, ez nyilvánvalóan a plusz plexi keretnek is köszönhető, amelyen az ujjal való vezérléshez szükséges érzékelők találhatók. Szerencsére búcsút mondhatunk a fényes felületeknek, legalábbis, ami a borítást illeti. A barna szín nagyon jól áll a gépnek, a bővítés pedig egyszerű.

A billentyűzetet közel sem kedveltük annyira, mint az L500-ért, ebben nem csak a kisebb gombok játszottak főszerepet, hanem a fényesebb anyaghasználat és a süppedősebb, kevésbé stabil alátámasztás is. Az érintés-érzékeny gyorsgomboknak örültünk, mint ahogy annak is, hogy a funkció billentyűk itt is elkerítésre kerültek.

A touchpadot nem igazán szerettük, ennek több oka is van. Egyrészt feleslegesen nagyok a gombjai, másrészt ebből következik, hogy a rendelkezésre álló felület nagyon pici. Annak ellenére, hogy multitouch támogatással is rendelkezik, nem túl jó érzés használni, néha az ember szívesebben nyúl az érintőkijelző után. Ez a modell is támogatja a zónás megoldásokat, ám működés közben elég gyatra hatásfokkal sikerült előhoznunk a sarkokba beállított műveleteket.

Fura, hogy semmivel nem kapunk kevesebb csatlakozót, mint az L500-nál, viszont rendelkezésre áll egy 54 mm-es ExpressCard foglalat az esetleges mobil internetes bővítésre. Elöl ezúttal a kártyaolvasó mellett a WLAN kapcsolót találjuk, a hangerőszabályzást kizárólag az érintőgombokkal tudjuk kivitelezni.

A kijelzővel kapcsolatban rengeteg tapasztalatot szereztünk. Először is a plusz réteg miatt a képe kicsit kásás lett, amely kezdetben elég zavaró tud lenni, de hozzá lehet szokni. A látószög jóval nagyobb, mint amit megszokhattunk, de továbbra is TN panellel van dolgunk. A túlerőltetett kontrasztot és a picit melegebb színeket sikerült korrigálnunk szoftveresen, bár a sárgás árnyalattól így sem tudtunk maradéktalanul megszabadulni. A maximális fényerőt kevésnek éreztük, a napos időben való használatnál adódhatnak miatta kellemetlenségek, ráadásul a plexi bevonat hiába matt, keményen vissza tudja verni a ráeső fényt, kitakarva így a megjelenített kép nagy részét. Kivételesen nem 16:9-es, hanem 16:10-es felbontású panelt kapunk, amely azt eredményezte, hogy a kijelző alja már túlságosan lent van. Ez csak akkor gond, ha ott szeretnénk bökdösni az ujjunkkal, ugyanis nem lesz egyszerű dolog – de nem is lehetetlen. A multitouch panel egyébként meglepően jól végzi a dolgát, bizonyos helyzetekben kifejezetten jó volt használni. Egyszerre négy ujjat tud kezelni, kettővel a függőleges és vízszintes görgetést is el tudjuk játszani, egy jobb klikkért pedig csak annyi a dolgunk, hogy egy másodpercig ott tartsuk az ujjunkat a képernyőn (a művelet folyamatát és sikerességét egy látványos, de nem zavaró animáció is segíti). Bár a Microsoft Surface 7 felülethez tartozó alkalmazások telepítve vannak a gépre, sajnos ezen kívül egyéb jópofa programokat nem kapunk. Bár nem hiszünk benne, hogy az érintőkijelzők át fogják formálni a notebookos világot, mindenképpen hozzáadnak valami pluszt az élményhez, amelyet néha jó kiaknázni.

A plexi felett lévő webkamera pontosan ugyanúgy viselkedett, mint az L500-nál, nem lennénk meglepve, ha azonos optika lenne bennük.

7. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)

Jöjjenek a tesztek, melyeket kicsit megkavartunk, hogy olvasóinknak pontosabb rálátást biztosítsunk a grafikus kártyák teljesítményét illetően, de előbb lássuk a processzorokat.

A kép önmagáért beszél, a különbségek hibahatáron belül mozognak, a fotófeldolgozást szimuláló Photoworxx tesztben a memória sávszélesség is szerepet játszik, így a kétcsatornás üzemmódban működő gépek itt előnyt élveznek.

A VGA-kat továbbra is ugyanazokkal a játékokkal teszteltük, ám két mérést végeztünk. Az egyiknél olyan beállításokat használtunk, amelyeket az integrált videokártyáknál szoktunk, így pontosan láthatjuk, mennyivel gyorsabbak bizonyos dedikált megoldások. A másik esetben a kategória többi tagjához hasonlítottuk a versenyzőket és természetesen a beállításokat is ennek megfelelően változtattuk meg.

Mint látható, a két Radeon legalább dupla akkora sebességre képes, mint az Intel legújabb integrált videokártyája, amely nem számít rossznak a saját területén. Az a gyanú is beigazolódni látszik, miszerint a Radeonok régi architektúrája tényleg gyorsabb azonos órajel mellett, mint az új. Ennek több apró oka is van, amivel a VGA-knál már foglalkoztunk (például ha nem is sok munka, de az 5000-es szériánál már a shaderek végzik az interpolációkat is, nincs rájuk célhardver),

És valóban, minden tesztben gyorsabb volt a HD5145, mint a HD5470, ezt érdemes fejben tartani, hiszen vásárlásnál az emberek hajlamosak azt a modellt preferálni, amelyben nagyobb számokat látnak. A két HD5145-ös Satellite között néha elég nagy különbséget sikerült mérnünk, amelyet nem igazán értünk.

Az akkumulátoros tesztek elemzése előtt át kell futnunk a beállításokon, legalábbis, ami az MSI CX620-at jelenti, ugyanis ez a notebook két VGA-t tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a dokumentum olvasáshoz nem kell túl sok erő, így a minimális terhelésnél az Intel HD Graphics videokártyáját használtuk. Szintén így tettünk filmnézésnél is, hiszen a HD Graphics is képes gyorsítani mindent, amit kell. A maximális terhelésnél viszont már bevetettük a HD5470-et, hiszen játékoknál biztos, hogy a felhasználók is azt fogják majd használni, plusz kíváncsiak voltunk, a két Radeon közül (HD5145 vs. HD5470) melyik fogyaszt kevesebbet.

Az eredmények több mint meglepőek voltak. A HD5145 gyakorlatilag azonos fogyasztást produkál terhelés alatt, mint az integrált Intel VGA, amely annak fényében, hogy legalább kétszer gyorsabb, döbbenetes. A HD5470 ezzel szemben sokkal többet fogyaszt, hiszen a nagyobb akkumulátor ellenére 20%-kal kevesebb ideig húzta, mint az L500, ha mindent munkára fogtunk. Az U500-nak volt a legkisebb akksija, viszont ő rendelkezett a legkisebb kijelzővel is. Némileg hátráltató tényező volt, hogy háttérvilágítása nem LED-es, viszont maximális fényereje kisebb is volt, mint a többieknek, így végül is össze lehetett hasonlítani velük.

8. Értékelés

Újabb három gépen vagyunk túl és bár különböznek a múltkori négyes fogattól, természetesen az értékelésük nem maradhat el.

Az MSI a CX620-szal végre egy használható középkategóriás gépet tett le az asztalra, amely ára és kinézete miatt valószínűleg nem fogy majd olyan jól, mint az Acer gépei. A billentyűzet bár fejlődött, a kiosztása még mindig nem jó. A touchpad viszont jól használható, a kijelző szép képet biztosít és két videokártyát is kapunk a pénzünkért. A pár napos használat során mégsem éreztünk elegendő potenciált benne ahhoz, hogy ajánlani tudjuk, már csak azért sem, mert a Toshiba L500 szerintünk jobb vétel.

Hogy miért is? Nos, lássuk. A billentyűzet jobb, a gép halkabb, a HD5145-ös Radeon Mobility videokártya pedig valamivel gyorsabb és kevesebbet is fogyaszt. Azonos kiépítés mellett (4 GB RAM, 500 GB HDD) az L500 biztos, hogy legalább olyan drága lenne, mint a CX620, viszont a mindennapos használat során jobb társnak fogjuk érezni az ergonómiával kapcsolatos pluszok miatt (zajszint, billentyűzet).

Az U500 egy több szempontból is érdekes gép. Kétségkívül igazi különlegességét a multitouch-os érintőkijelző adja, amelyet helyzettől függően nagyon jól lehetett használni, hiszen egész pontosan és jól érzékelte mozdulatainkat. Viszont ha ezt félretesszük, akkor nem marad más, mint egy kategóriájában nehéz, átlagos üzemidővel rendelkező gép, amely vastagsága miatt nem éppen a leghordozhatóbb masina a világon. A billentyűzet gyengébb, mint az L500-nál és a touchpad is elég kicsi. Hiába a halk működés és a Windows 7 operációs rendszer, ennyi pénzt egyszerűen nem ér meg. Fontos még kiemelnünk, hogy ugyanezért az összegért megvásárolható egy olyan változat is, amely érintés-érzékeny bevonatot nem kapott, viszont i5-430M processzorral, 4 GB memóriával, 500 GB-os merevlemezzel és GeForce 310M videokártyával rendelkezik.

A tesztben szereplő notebookokat az Expert Computer Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

MSI CX620

Pro:

+ váltogatható videokártyák

+ mágneses zár

+ szép képpel bíró kijelző

+ használható touchpad

+ Intel videokártyával hosszú üzemidő

+ powered eSATA

Kontra:

- a billentyűzet jobb, mint korábban, de még mindig nem az igazi

- nincs multitouch

- BIOS bug (frissítéssel orvosolható)

- gyenge látószög

- a minimális fényerő túl magas lehet bizonyos helyzetekben

- lehetne halkabb is

- a dedikált videokártya sokat fogyaszt

Toshiba Satellite L500

Pro:

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ jó kijelző

+ többnyire halk működés

+ teljesítményéhez képest remek üzemidő

+ powered eSATA

Kontra:

- terhelésre meleg videokártya

- Bluetooth hiánya

- csak 100 MBites vezetékes hálózat

Toshiba Satellite U500

Pro:

+ multitouch érintőkijelző

+ halk működés

+ powered eSATA

+ elegáns külső

Kontra:

- alacsony maximális fényerő

- kásás kép

- túl kicsi touchpad

- billentyűzet alátámasztása és anyaghasználata nem az igazi

- csak 100 MBites vezetékes hálózat

- magas ár

- kategóriájában túl nagy tömeg

MSI CX620: Hivatalos honlap | Vásárlás

Toshiba Satellite L500-1XR: Hivatalos honlap | Vásárlás

Toshiba Satellite U500-1EX: Hivatalos honlap | Vásárlás

9. Specifikációk

MSI CX620   

Processzor    Intel Core i3-330M (2.13 GHz, HT, 3 MB L3 cache)

Memória    4 GB Hynix DDR3-1066 CL7-7-7-20

Chipset    Intel HM55

Videokártya    Intel HD Graphics + ATI Mobility Radeon HD5470 1 GB

Hangkártya    Realtek ALC662 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, LED)

Merevlemez    Western Digital Scorpio Blue 500 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    TSSTcorp TS-L633C DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Realtek PCI-E Gigabit Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Atheros AR9285 Wireless Network Adapter 802.11n

eSATA    van (powered)

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    van

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 49 Wh

Operációs rendszer    nincs

Tömeg    2,48 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    174 ezer Ft

Toshiba Satellite L500

   

Processzor    Intel Core i3-330M (2.13 GHz, HT, 3 MB L3 cache)

Memória    3 GB Samsung+Hynix DDR3-1066 CL-7-7-20

Chipset    Intel HM55

Videokártya    ATI Mobility Radeon HD5145 512 MB

Hangkártya    Realtek ALC272 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, LED)

Merevlemez    Toshiba MK3263GSXN 320 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    TSSTcorp TS-L633C DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Realtek RTL8102E/RTL8103E PCI-E Fast Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Realtek RTL8191SE Wireless LAN 802.11n PCI-E

eSATA    van (powered)

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    nincs

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 44 Wh

Operációs rendszer    nincs

Tömeg    2,94 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    165 ezer Ft

Toshiba Satellite U500   

Processzor    Intel Core i3-330M (2.13 GHz, HT, 3 MB L3 cache)

Memória    2 GB DDR3-1066 CL7-7-7-20

Chipset    Intel HM55

Videokártya    Intel HD Graphics

Hangkártya    Realtek ALC269 HD Audio

Kijelző    13,3" (1280x800, matt, CCFL, multitouch)

Merevlemez    Toshiba MK3263GSX 320 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    HL-DT-ST GU10N DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Realtek PCI-E Fast Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Realtek RTL8191SE Wireless LAN 802.11n PCI-E

eSATA    van (powered)

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    van

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 40 Wh

Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium 64 bit

Tömeg    2,22 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    240 ezer Ft