1. CM Storm SONUZ - Áttekintés

A mai alkalommal Cooler Master perifériákkal foglalkozunk: gamer headsetekkel, egerekkel, egéralátétekkel, valamint billentyűzetekkel ismerkedünk meg. A cég játékosoknak szánt készülékeivel egy külön részleg foglalkozik, ezért ezeket a CM Storm égisze alatt találjuk meg (saját weblapja is van). A tesztet két headsettel kezdjük, egy sztereo és egy sokcsatornás példánnyal.

CM Storm SONUZ

A SONUZ beépített hangkártyával nem rendelkezik, de azért megspékelték némi extrával is. Erre még később kitérünk, előbb lássuk, mit tartunk a kezeink között!

Miután kibontottuk a dobozt, a headset mellett csak egy kézikönyvet találtunk, a készülék ugyanis mindent magán hord, amire csak szüksége lehet. Extraként esetleg egy cipzározható táskát tudtunk volna elképzelni, ami szállításkor védené meg a perifériát, ám erről le kell mondanunk.

A fejhallgató egy jól megtermett példány, a hangszórókat egy szép nagy műanyag házba tették, valószínűleg a jobb látvány érdekében. A formaterv szerintünk jól sikerült, a matt szürke festés jót tett a látványnak. A készüléknek ezen a téren egyébként sincs szégyenkeznivalója, mert jó minőségűek a felhasznált anyagok. Apró szépséghiba, hogy egy helyen kicsit elállt az egyik műanyag fedőlap, de a füles összességében masszív hatást keltett bennünk. Ahogy említettük, méreteit tekintve a headset a nagyobb készülékek közé sorolható, ami részben annak köszönhető, hogy a fejhallgató cirkumaurális (fület körbeölelő) fülpárnákkal rendelkezik. Talán ez az egyik legkényelmesebb megoldás, ami létezik, ami különösen fontos, ha egy gamer termékről van szó, ami naponta órákat lehet a fejünkön.

Az állítható fejpánt és a fülpárnák ráadásul plüssborítást kaptak, ami szintén a kényelemes viseletet segítik elő.

A készülék egy vezetékes távirányítóval is rendelkezik. Ezen található meg az analóg hangerőszabályzó és egy mikrofonnémító kapcsoló.

A SONUZ-nak nincs saját hangkártyája, ezért a fülest egy 3,5mm-es analóg dugasszal tudjuk a PC-hez csatlakoztatni, vagy bármihez, ami szabványos kimenettel rendelkezik. A fejhallgatóhoz egy kétágú, 2 méteres beforrasztott vezeték tartozik. Ez a hosszúság csak éppen elég ahhoz, hogy asztalnál ülve ne legyen gond a kényelmes elhelyezéssel, igaz, a szabványos csatlakozók miatt hosszabbítót is alkalmazhatunk. A vezeték egyik végét a hangkártya sztereo kimenetébe, a másikat a mikrofon bemenetébe kell dugni. A gyári megoldás elegáns, a kettős csatlakozással megkönnyítették a dolgunkat. A vezeték minősége egyébként nagyon jó, mert rugalmas anyagból készült, plusz kapott egy erős szövetborítást is, ami csavarodáskor tesz jó szolgálatot, mert megvédi a sérülésektől. Szintén fontos szempont, hogy a vezeték könnyű, ezért használat közben nem húzza le a fejünket.

2. CM Storm SONUZ - Próba

A mikrofon leválasztható a fejhallgató részről, és mindkét oldalon alakítottak ki neki csatlakozót, így mi dönthetjük el, hol kényelmesebb nekünk. A használaton kívüli csatlakozót egy gumisapkával tudjuk elfedni. A mikrofon alapvetően merev, csak a középen lévő részt lehet meghajlítani kicsit, ott, ahol egy kisebb gumiborítás található.

A headset impedanciája 45Ohm, ami számunkra azt jelenti, hogy nem lesz nehéz meghajtani, nem igényel erősítős hangkártyát.

Most pedig következzenek a tapasztalataink, amit pár nap alatt szereztünk a fülessel! Kezdjük a kényelemmel. Az állítható fejpánt méretezésével nem volt probléma, ezt kellően tágra és egészen szűkre is be tudtuk állítani. Az ehhez hasonló cirkumaurális headseteknél általában az utóbbi szokott gond lenni, ezért a fiatalabbak fején lötyögni szokott a periféria, de ezzel nem volt ilyen gond. Amikor kibontottuk a dobozt és feltettük a headsetet, a fejpánt ellentartása szerintünk nagyon erős volt, de néhány órányi használat után már engedett annyit, hogy kényelmesnek éreztük. A bejáratásból minden fejhallgató profitál, ez nem csupán a kényelemnek, hanem a hangminőségnek is jót tesz. A headset egészen kényelmesre sikerült, a fülpárnák ugyanis plüss szövetből készültek, ráadásul ez kevésbé izzasztó a bőrből készült társainál. A bejáratás ellenére a készülék hosszútávon, nagyjából egy óra használat után, enyhe fülfájdalmat okozott nekünk. Ez annak tudható be, hogy a fülpárnák egy nem túl széles tartományban mozognak, ezért nem tudnak tökéletesen illeszkedni füleinkre. Rövidtávon kényelmes a fejhallgató, a hosszabb meccseknél viszont érdemes óránként beiktatni egy-egy kisebb szünetet.

Ami a zajszigetelést illeti, abból nem sok van, a fejhallgató ugyanis nyitott kialakítással rendelkezik. Ez jót tesz a hangminőségnek, de cserébe minden kihallatszik, ez fontos lehet ha nem egyedül vagyunk a szobában. A periféria hangja enyhén középorientált, ami azt jelenti, hogy a beszédhangok jól érthetőek, ezek egy semleges hangú fejhallgatóhoz képest kicsit nagyobb erővel vannak jelen. A készülék mélyhang terén elfogadható volt, a zene már kellő energiával szólalt meg, és játékban is hallatszott némi morajlás. Velőtrázó basszust azonban ne várjunk tőle, mert ehhez már kevés, az igazi mélyhangokhoz equalizeres kiemelésre is szükség van. Úgy gondoljuk, hogy a fejhallgatót az azonnal meggyőző brummogás helyett inkább a hosszú távú hallgathatóságra tervezték. Ez érthető, hiszen egy headsetről van szó, aminél az elsődleges szempont a beszédhangok tiszta átvitele. Jó tudni azonban, hogy a készülék zenehallgatásra és játékra is alkalmas, legalábbis olyan szinten, amire az átlagos fejhallgatók képesek.

A vezetéken lévő távvezérlő minőségével csak nagyjából voltunk megelégedve. Az analóg hangerőszabályzó állítás közben, halkan bár, de sercegett. A kapcsolóval viszont nem volt gond, mert akkora ellentartása volt, hogy soha nem kapcsolt át magától. Apróság ugyan, de a hangerőszabályzó dobozkát nem lehet felcsíptetni a ruhánkra. A headset mikrofonjának lecsatolását ügyesen oldották meg. Ezt csak hátratolt állásban, egyetlen ponton lehet eltávolítani, ezért használat közben egyszer sem jött le magától. Az érintkezés remek, még állítgatás közben sem hallottunk recsegést, és bár a mikrofon nem a hajlékonyságáról híres, ez sem okozott gondot a használhatóságban. Ami a hangminőséget illeti, a mikrofonnal átlagon aluli felvételeket tudtunk készíteni. A mikrofon kicsit halk volt, nagy volt az alapzaja és a hangminőség is hagyott kívánnivalót maga után. A helyzet akkor sem javult, amikor ezt a másik (jobb oldali) aljzatba dugtuk át. A gond tehát nem a csatlakozással volt, a helyzet úgy fest, hogy a mikrofon csak egy elfogadható szintű beszédátvitelt tesz lehetővé.

3. CM Storm SIRUS - Áttekintés

CM Storm SIRUS

Tesztünk következő szereplője egy 5.1-es headset. Az ehhez hasonló megoldások azoknak készültek, akik térhangzást szeretnének, de nem adatott meg nekik, hogy egy házimozi termet vagy sarkot alakítsanak ki a lakásban. Sok játékosnak még külön hangkárytája sincsen az alaplapin felül. Erre kínál jó alternatívát a SIRUS, ez ugyanis egy komplett megoldás, mely beépített hangkártyával is rendelkezik, de ha akarjuk, hagykártyára is dugható.

A csomagban megtaláltuk a headsetet, egy súlyos vezérlődobozt, egy kábelköteget (mellyel közvetlenül külső hangkártyára csatlakoztathatjuk a készüléket), egy kézikönyvet, valamint egy telepítő CD-t, ami a szoftveres beállítások miatt kell. A mikrofon itt már eleve a fülesre van szerelve, nem eltávolítható. A készülékhez extraként egy pár bőr fülpárnát is kapunk, ez nagyon hasznos.

A periféria küllemét nagyon dögösre tervezték, egy igazi gamer headsetről van szó. A fülpárnák formája nagyon egyedi, és még a festéssel is szépen eljátszottak. A szürke-fekete színkombinációval nem nagyon lehet mellélőni, de a minőségi hatás érdekében a fényes felületeket is mellőzték. A vizuális élményt a bekapcsolt állapotban világító vörös színű ledek is fokozzák. A headset zárt, ami azt jelenti, hogy a hangok nagy részét benntartja, és nem zavarja a környezetünket. A fülpárnák pedig cirkumaurálisak, tehát körbezárják füleinket. A fejpánt és a fülpárnák alapból szövetborítást kaptak, előnyük, hogy több órás használat után is szellősek maradnak. Ahogy említettük, a headsethez bőr fülpárnák is járnak. Ezek puhábbak és jobban szigetelnek, éppen ezért kevésbé szellőznek, érdemes mindkettőt kipróbálni. A csere nem bonyolult, a párnákat egy-egy vékony műanyag keretre kell felhúzni, majd ezeket kell rápattintani a fejhallgatóra. Az extra pár már csak azért is jól jön, mert ha az évek alatt leamortizáljuk az egyiket, akkor nem kell azon aggódnunk, hogy honnan szerezzünk cserepárnát.

A fejpánt mérete természetesen módosítható, ezt nagyon tágra és kellően szűkre is be lehet állítani, nekünk a legszűkebb volt az ideális. A fejhallgató első blikkre kényelmesnek tűnik, és ez alól a készülék vezérlőegysége sem kivétel, melyben a hangkártya és a dekóder található meg.

A kör alakú dobozka nem csupán a hangerőszabályzás feladatát látja el, itt lehet beállítani a csatornák hangerejét, továbbá lenémíthatjuk vele a mikrofont és magát a fejhallgatót is. A dobozka közepén áll a súlyozott tekerőgomb, amit a funkciógombok vesznek körbe. A csatornánk egyenként állíthatóak, a hangerőszintről pedig a doboz tetején látható világító ledek tájékoztatnak minket.

A legegyszerűbb módja, hogy a készüléket üzembe helyezzük, ha az USB kábeleket használjuk. A vezérlőegység két USB kapuval rendelkezik, az egyikre a fejhallgatónak, a másikra a beépített hangkártyának van szüksége. A headset kizárólag PC-hez készült, USB-n (vagy jack kábelen) működik, optikai vagy koaxiális bemenete nincs. Ha a headsetet a vezérlődoboz nélkül, közvetlenül saját hangkártyánkba akarjuk csatlakoztatni (mondjuk azért, mert nagyon jó minőségű hangkártyánk van), akkor távolítsuk el a fülesről a vezérlőegységet, és dugjuk a helyére a mellékelt kábel köteget. Ekkor az 5.1-es jelet nem a periféria dekódolja, és a D/A konvertálás sem itt történik, hanem saját hangkártyánkban. Ezután egy USB csatlakozónk marad, ami a headsetet látja el árammal, valamint négy darab 3,5mm-es jack csatlakozó, ezeket a hangkártya megfelelő kimeneteire kell dugni.

Mivel a készüléket úgyis a számítógép közelében használjuk, kijelenthetjük, hogy a kábelek megfelelően hosszúak. A vezérlőegység egy 2 méteres kábellel csatlakozik a számítógéphez, melyre a headset 1 méteres vezetéke illeszthető, tehát legfeljebb 3 méterre lehetünk a PC-től. A közvetlen csatlakozásnál már nincs ilyen nagy szabadságunk, mert a headset 1 méteres vezetékét a mellékelt analóg kábel csak 90cm-rel hosszabbítja meg. A vezetékeket egyébként dicséret illeti, mert mind hajlékony, és tartós szövettel látták el ezeket.

A headset zajszűréssel ellátott mikrofonja a baloldalon foglal helyet. Leszerelni nem lehet, hajlítgatni viszont igen, ezért könnyen beállítható a kívánt pozíció.

A fejhallgatónak oldalanként 4-4 hangszórója van. A center és a mélynyomó membránjai duplán szerepelnek azért, hogy jobbról és balról is hallhatóak legyenek. A hangerővel nem lehet gondunk, mert a csipogóknak alacsony impedanciájuk van, 32, illetve 16Ohm-osak. A membránok a 10-20000Hz-es frekvenciatartományban szólalnak meg, a mikrofon frekvenciaskálája némileg szűkebb, ez a 100-10000Hz-es intervallumot fedi le.

4. CM Storm SIRUS - Próba

A Sirus működéséről a Xear drivere gondoskodik. Az összehasonlítás kedvéért választhatunk sztereo, négy hangszórós, vagy 5.1-es hangzást. Szerintünk érdemes minden esetben ez utóbbinál maradni, mert a szoftver a sztereo jelet felkonvertálja nekünk. Ezen kívül így még a füles mélyhangszórói is megszólalnak (sub csatorna), ami zenehallgatáskor sokat dob a hangzáson. A beépített equalizerrel a készülék hangját saját ízlésünkre hangolhatjuk, választhatunk a gyári profilok közül, vagy létrehozhatunk újakat. A szoftverben a már jól ismert hangzásképek is megtalálhatók, mint például aréna, sikátor, erdő, stb., és a szimulált szoba méretét is beállíthatjuk vele. Extra szolgáltatásként bekapcsolhatjuk a hangerő normalizálást (SVN), ami kiegyenlíti a halkabb és hangosabb jelenetek közti különbségeket, nekünk ezzel jobban tetszett a headset térhangzása. Van még 7.1 szimuláció is, de mi nagy különbséget nem hallottunk az 5.1-hez képest. A szoftver legérdekesebb része a FlexBassII részleg. Itt a szimulált hangszórók méretét lehet beállítani, vagyis azt, hogy a fejhallgatóban lévő normál méretű hangkeltőknek legyen-e mélyhangjuk. A tapasztalataink szerint nem érdemes ezt erőltetni, sokkal szebb eredményt kapunk, ha a mélyhangokkal csak az azoknak dedikált egységek foglalkoznak. A mélyhangokat ráadásul tovább javíthatjuk a finomhangolással, kiemelést alkalmazhatunk, továbbá van egy állítható keresztváltó, amivel a sub csatorna felső tartományát adhatjuk meg. Alapértelmezésben ez 120Hz-re van állítva, ami megfelel zenehallgatáshoz, de filmnézéshez érdemes ezt 60Hz-re állítani, mert így az igazi. A mikrofon beállításai közt találunk egy keverőpultot, amivel a bemeneti jel erősségét lehet szabályozni. Ezen kívül megkapjuk még a Xear SingFX Magic Voice szolgáltatását, mellyel a hangunkat lehet eltorzítani mélyebb vagy magasabb irányba, ezzel elszórakozhatunk néhány perc erejéig.

A füles viszonylag könnyű, a fejpánt sem szorított minket, és bár teljesen nem feledkeztünk meg arról, hogy volt valami a fejünkön, a headsetet egyáltalán nem volt fárasztó viselni. Nekünk legalábbis több órán keresztül sem nyomta füleinket. Ez részben annak köszönhető, hogy a fülpárnák két tengelyen mozognak, és ezt elég tág tartományban teszik ahhoz, hogy pontosan idomuljanak füleinkhez. A készülék hangja a szövet fülpárnákkal némileg kihallatszott, a bőr változatokkal viszont jól szigetelt, ennek köszönhetően az akciódúsabb történések sem zavarták meg a szobában tartózkodókat.

A fejhallgatóban lévő csipogók hangerejét egyformára állították be, ezért a hangcsatornák szintjét nem kellett korrigálnunk. Mi a mozi atmoszféra érdekében egyedül a mélyhangok csatornáját hangosítottuk fel. A már fent említett szoftveres lehetőségeken kívül hardveres kiemelést is alkalmazhatunk, a két dolog független egymástól. A szoftverben mi csak a keresztváltót állítottuk be, a mélycsatorna kiemelését a vezérlőegységen tekertük fel, ezzel szebb hangzást lehet elérni. A kiemelés már 70%-nál komoly dörmögést okozott, ezért további hangosításra nem volt szükség. A mélyhangok nem úgy szóltak, mintha egy hangdobozból vagy mélynyomóból jöttek volna, de ahhoz képest, hogy „csak” egy headsetből jöttek, nagyon hatásosak voltak. Ezért zenében egész kellemes élményt nyújtott a készülék, a cikázó effektek elmaradtak, de az említett basszus megvolt, amit a jól szigetelő fülpárnák segítettek benntartani. A semleges hangszínt is jónak találtuk, de az equalizerrel módosíthatunk rajta, ha nem tetszene. Az SVN-en kívül mi nem is használtunk mást, az összes beállításunk a már említett keresztváltó leszabályozásában merült ki (zenére 120Hz, mozira 60Hz).

A valódi, 5.1-es hangrendszerek térhangzását sajnos eddig még egyetlen fejhallgató sem tudta tökéletesen szimulálni, és úgy tűnik, hogy ez a SIRUS számára is kemény dió. A kellemes térérzet megvolt, bár játékban csak alig tapasztaltunk némi javulást egy jobb fajta sztereo füleshez képest (igaz, ezekhez még megfelelő elektronika is kell, és az már úgy egy másik kategória). Filmek alatt sem hallottunk meghökkentő térhangzást, a csatornák viszont megkülönböztethetőek voltak egymástól, ami már eleve nagy előny az átlagos sztereo fülesekkel szemben. A hangzásképek érdekességnek jók, mert a térérzeten nem sokat segítenek, de bekapcsolva a megfelelő környezetben érezhetjük magunkat velük. A fejhallgatót kipróbáltuk egy Creative X-Fi XtremeMusic hangkártyával is, hogy kiderüljön, szebben szól-e, ha kikerüljük a beépített hangkártyát. Hangminőségben mi semmi különbséget nem hallottunk, nem volt se jobb, se rosszabb, elkönyvelhetjük hát, hogy egy egész jó hangkártyát adnak a SIRUS mellé.

Ami a vezérlődobozt illeti, a csapágyazott tekerőgombot jó érzés volt tekergetni, csak kár, hogy billegett, ami némileg levont az egyébként nagyon jó minőségérzetből. A kábellel szintén elégedettek voltunk, nem kunkorodott, és mivel könnyű, nem húzta le a fejünket. A mikrofon érzékenységére nem lehet panaszunk, felvételeink még halk beszédnél is érthetőek voltak. Hangminősége is jó, mert a legfontosabb középhangok mellett némi mély és kellően sok magas hang is átjött, de a zajcsökkentés lehetett volna hatásosabb. A mikrofon hajlítható karja sem rosszalkodott, és stabilan megtartotta a beállított pozíciót.

 

 

 

5. CM Storm Xornet - Áttekintés

A továbbiakban a Cooler Master három vezetékes egerével ismerkedünk meg. Név szerint a Xornet, a Xentinel Z3RO-G és a Xentinel Advance II típusokkal, melyek fejlesztéséért szintén a CM Storm részleg felel. Mivel a cég egéralátéteket is gyárt, az egerek teszteléshez ezeket használtuk fel, melyekről az egerek tesztje után egy bemutató is olvasható.

CM Storm Xornet

A cég legolcsóbb egere egy igen kedvező árkategóriában indul, ezért némi bátorság kellett, ahhoz, hogy a perifériára ráaggassák a gamer jelzőt. Hogy ez mennyire jogos, az a tesztből kiderül, előbb lássuk, mit találunk a szép dobozban!

Az egérhez nincs különösebb körítés, melléklete csupán egy kezelési könyvből áll. Telepítő lemezt nem találtunk a dobozban, az üzembe helyezéshez elég rádugni az egeret a számítógép egy szabad USB portjára.

A jobbkezes egér a kisebb testű rágcsálók táborát gyarapítja, ezért azok fogják kényelmesnek találni, akik legfeljebb közepes méretű tenyérrel rendelkeznek. Az egér matt fekete színezést kapott, csak a típusjelzés maradt fehér. A készüléknek már első ránézésre is tekintélyt parancsoló a megjelenése, de a formatervezés nem csak a látvány miatt jó, a periférián minden ujjunknak megvan a maga helye. Az egér oldaláról természetesen a gumiborítás sem maradhatott le, ez a biztosabb fogást segíti. Az anyagminőségen nem találtunk kifogásolnivalót, a készülék erős műanyagból van.

Az egéren 7 gomb található, ebből a harmadik görgő lenyomása. A bal oldalon vannak a navigációs gombok (2db), valamint kapunk egy DPI váltó gomb párost, amik fent, a görgő alatt foglalnak helyet. A görgőnek fokozatai vannak, ezeket kis ellentartással lehet léptetni, az oldalra scrollozást viszont nem támogatja.

Alapszintű gamer egérről lévén szó, súlybetétek, cserélhető talapzat, és egyéb extrák nincsenek.

De ha alulra is benézünk, akkor megláthatjuk, hogy a gyári tappancsok a szokásosnál nagyobbak, ezért valószínűleg csak nagyon soká kopnak el.

6. CM Storm Xornet - Próba

A Xornet fogását annak ellenére jónak találtuk, hogy mindenki aki próbálta, nagy tenyérrel rendelkezik. Igazán tökéletesen csak közepes vagy kisebb tenyérbe illeszkedik, de mivel az ujjak helyzetét ennyire jól eltalálták, a kis méret sem okoz gondot. Éppen ezért azonnal megtaláltuk rajta a tökéletes fogást, és az egér hosszútávon sem vált kényelmetlenné. A gombok minőségével is elégedettek voltunk, kiválóan működtek, a kattanás és a felengedett állapot közt rövid utat tettek meg, ami a gyors kattogtatásnak tett jót. Ráadásul az egér működése is nagyon halk, a gombok diszkréten kattogtak, ezért nem csaptunk vele nagy lármát. A görgető kerék fokozatait még éppen lehetett érezni, szerintünk épp ideális ellentartásuk volt, ami a gyors funkcióváltást könnyítette meg. A Xornet nagyméretű tappancsai kiválóan csúsztak.

Eddig csak jó tapasztalatokat szereztünk az egérrel, de ez volt a könnyebbik része, ezért itt az ideje megnézni az optikát. A készülék egy 2000 DPI-s, játékra is megfelelően érzékeny, hagyományos vörös optikával rendelkezik. A jól bevált technika még a precízebb mozdulatokra is nagyon jól reagált, ezért célzáskor nem volt nehéz dolgunk. Problémája csak a nagyobb kézmozdulatoknál akadt, az optika ezeket nem tudta lekövetni, ilyenkor megállt a kurzor. És sajnos ehhez nem is kellettek igazán gyors mozdulatok, a megakadások nem csak játékban, hanem internetezéskor is jelentkeztek. Ebbe nem nyugodhattunk bele, ezért az egeret többféle felületen is kipróbáltuk. Érdekes módon ez a jelenség nem minden alátéten jelentkezett, kipróbáltunk még pár szövet egérpadot, nagyjából minden másodikon volt probléma. Ellenben a mozgáskövetés még egy fényes könyvborítón is jó volt, a gyorsulás nem okozott problémát neki. Az optika tehát alapvetően jó, de kicsit válogatós, ezért érdemes több fajta egérpaddal kísérletezni.

A periféria második komoly gyengesége az, hogy a hozzáadott vezeték nagyon öntörvényű, mert arra kunkorodik, amerre ő akar. Ezen kívül nem egy könnyű darab, használat közben hajlamos eltéríteni a kezünkből a pehelysúlyú egeret. Erre jó megoldás, ha a kábelt valamilyen nehezékkel leszorítjuk, ez viszont körülményes és kényelmetlen. Kár, mert egy hajlékonyabb, könnyebb vezetékkel ez egy kiváló egér lehetne, de úgy tűnik, a költségcsökkentés érdekében a tervezőknek meg kellett hozniuk ezt a döntést.

7. CM Storm Sentinel Z3RO-G - Áttekintés

CM Storm Sentinel Z3RO-G

Következő tesztalanyunk a megszállott játékosoknak készült. Egy nagyméretű, dupla lézeroptikás profi játékos egérről van szó, mely a kijelzőnek és a LED-eknek köszönhetően némi vizuális élményben is részesít minket.

A dobozban megtalálható az egér, egy telepítő CD, egy csomag tartalék tappancs, és magában az egérben egy súlytároló betét, ami 5 darab, egyenként 4,5 grammos súlyt képes tárolni.

Ha körbejárjuk az egeret, láthatjuk, hogy szép nagyra nőtt, méreteit tekintve túltesz minden rágcsálón, ami nálunk járt eddig. A periféria az igazán nagy tenyérrel megáldott játékosoknak kedvez, bár a formai kialakításból eredően még közepes tenyérrel is meg leget fogni. Az egér bal oldalán a hüvelykujj ugyanis nagy támasztékot kapott, ezért bőven van mozgástere, és a többi ujjnak sincs határozott kialakítása, ez tehát egy laza fogású egér. Felülről látszik igazán, hogy a készülék aszimmetrikus, jobbkezes. Az egér kétszínű festést kapott, a matt szürke-fekete színkombináció úgy tűnik, még mindig megunhatatlan. A küllem alapjában véve nem hivalkodó, de az egér elejéből kitörő fénycsóvák, és a készülék tetején látható LED lámpák fényei igencsak feldobják a hangulatot (ráadásul a fények színét is módosíthatjuk a mellékelt szoftverrel). Érdekesség, hogy a készülék tetején egy OLED kijelző látható, amin az aktuális DPI értékek olvashatók le. Ezek után már joggal éreztük azt, hogy egy vérbeli gamer egérrel van dolgunk, hiszen még az ilyen apróságnak tűnő, kényelmi dolgokra is odafigyeltek. A tapogatás során a minőségérzet is megvolt, a Sentinelen ugyanis nem találtunk zavaróan vékony műanyagokat, ezért erősebb szorításra sem recsegett.

Az egérnek összesen 8 gombja van, ebből az első kettő egyértelmű, a harmadik gomb a görgő lenyomása. A bal oldalon 2 navigációs gombot találunk, a maradék három gomb pedig az egér tetején, a görgető kerék társaságában foglal helyet. Ez utóbbi nem támogatja az oldalra scrollozást, de legalább határozott fokozatai vannak, ami visszajelzésnek is jó. A periféria tetején lévő gombok gyárilag profilváltásra és DPI váltásra vannak beállítva, ezeket megváltoztathatjuk, ha úgy tartja kedvünk.

Az egér alján látható a dupla lézeres optika, mindenféle felirat nélkül. Körülötte a pótolható tappancsok foglalnak helyet, amik megfelelően nagy felületet kaptak. Ahogy említettük, az egérhez cseredarabokat is kapunk, ezért, ha elkopnak, ezzel már nem lesz plusz költség. A rágcsáló cserélhető súlybetétekkel is rendelkezik, melyből 5 darab található meg a készülék aljában. Ha könnyíteni szeretnénk rajta, akkor érdemes ezeket egyenként eltávolítani, és kipróbálni, hogy megfelelő-e számunkra (a súlyok darabja 4,5g). A készülék egyébként a közepesen nehéz példányok közé sorolható, a gyári specifikáció szerint 161,5 grammot nyom a mérlegen (üresen 139 gramm).

8. CM Storm Sentinel Z3RO-G - Próba

Ahogy említettük, a Sentinelnek saját szoftvere is van, tekintsük át a lehetőségeit:

A program alapvető feladata az, hogy átprogramozzuk vele az egér gombjait. Ezen kívül profilokat, makrókat és szkripteket, azaz parancskötegeket hozhatunk vele létre, továbbá módosíthatjuk az egér fényeit. Az alaphelyzeti beállításokon kívül négy egyedi profilt tárolhatunk a készülék memóriájában, melyek csak akkor vesznek el, ha felülírjuk ezeket. A szoftverrel nagyon részletesen lehet megadni az egyedi billentyűkombinációkat és makrókat, és ha kihagytunk valamit a parancsból, azt később módosíthatjuk. A Library fülön menedzselhetjük ezeket, beállításainkat külső fájlba tudjuk kimenteni, illetve onnan tudjuk visszatölteni azokat. Az egér profiljai a jelfrissítés gyakoriságát és az érzékenységgel kapcsolatos beállításainkat is eltárolják. Az érzékenységet négy lépcsőben tudjuk megadni 100 és 5600 DPI között, ez nekünk minden helyzetben elegendő volt. A program indításakor rögtön egy kérdés fogad minket: FPS-re vagy RTS-re akarjuk használni az egeret? A két beállítás a DPI kiosztásban különbözik egymástól, utóbbinál érzékenyebb értékeket találtunk. Az egérnek egy jelentésmódosító gombot is megadhatunk (Storm Tactic), amivel újabb parancsokat állíthatunk be a gombokra (ez 9 extra gombot jelent az egérnek). Ezt a funkciót érdemes a ritkán használt szkriptekre tartogatni. A szoftver egyébként szép és átlátható. Extraként az egér kijelzőjén lévő képet is módosíthatjuk vele, ehhez BMP vagy ikon fájlt használhatunk forrásként. Személyre szabhatjuk továbbá az egér elején és tetején lévő ledeket, 7 szín közül választhatunk, és ha úgy tetszik, ezek gombnyomásra villognak (Rapid Fire), vagy „lélegeznek” (Breathing).

Most lássuk az egérrel szerzett tapasztalatainkat. Az ergonómia nem rossz, sőt, mi egészen kényelmesnek találtuk a rágcsálót, de tény, hogy csak egy igazán nagy tenyérbe illeszkedik csak rendesen. A görgőt ugyanis nehéz elérni, de ha valakinek hosszú ujjai vannak, akkor ezt épp jó helyen találja meg. A periféria nemcsak hosszában és széltében ennyire kiterjedt, a magassága is megvan, ezért kitölti tenyerünket. A Sentinel nem azoknak készült, akik három ujjal szeretik megfogni, mert ezt teljes tenyérrel kell tartani. A gombok precízek, de ami a legjobban tetszett bennük, hogy feszesen nyomódnak. Ez a gyors kattogtatásnak kedvez, és még a minőségérzetnek is jót tesz. Elhelyezésükkel sincs semmi gond, a navigációs gombok könnyen elérhetők, de akkor sincsenek útban, ha épp nem kellenek, mert megfelelően elkülönítették ezeket. A DPI váltó gombok helyzetét szintén ügyesen oldották meg, és mivel az egyik érdesített felületet kapott, így vakon is elkerülhető, hogy rosszat nyomjunk le. A profilváltóért nyújtózkodni kellett, de ez pont jó, mert így nem nyomjuk be véletlenül. A görgető kerék pontos volt, fokozatait betartotta, és ideális ellentartással tudtuk görgetni. Az viszont nem tetszett benne, hogy oldalirányba kicsit kotyogott, ezt stabilabban is rögzíthették volna. A készülék működése egyébként egészen halk, még vad kattogtatással sem tudtunk lármát csapni vele. Ami a súlyt illeti, a rágcsáló nekünk még a súlybetétekkel együtt sem tűnt nehéznek, ezek nélkül pedig kimondottan könnyűnek éreztük. Ez részben a jó fogásnak köszönhető, mert stabilan meg tudtuk fogni, ezért aki szereti pakolgatni az egeret, ezzel könnyedén megteheti.

A készülék két darab lézeres optikával rendelkezik, melyek együttes érzékenysége 5600 DPI. A mozgáskövetés bizonyos szempontból jó volt, nem tapasztaltunk gyorsulási problémákat vagy zavarodott kurzormozgást. Alkalmanként viszont egy-egy tizedmásodperces kihagyás is előfordult, ami még internetezés közben is észrevehető voltak. Többféle egérpaddal is próbálkoztunk, de a helyzet nem javult. A egeret egyébként sem éreztük túl pontosnak. Alapszintű feladatokhoz megfelelt, de játékban és pixelpontos képszerkesztéshez már kevésnek bizonyult, az optika az egészen lassú mozdulatokra ugyanis nem reagált (a legtöbbször a jól bevált, régi vörös optikák ebben még mindig jobbak). A felületek közt nem válogatott, az egér durva szőnyegen és a fényesebb könyvborítókon is működött. Pozitívumként annyit még elkönyvelhetünk, hogy a készülék műanyag tappancsai egész jól csúsztak, és ahogy említettük, ezekből cseredarabokat is kapunk.

Végül lássuk a vezetéket, hiszen ez is sokat számít, ha az egér mozgathatóságáról van szó. Jó hír, hogy a rágcsálót egy nagyon könnyű kábellel szerelték. Örömünk sajnos nem volt felhőtlen, mert a hajlékonyságot már nem tartották ennyire fontosnak. Az egér vezetéke ugyanis nagyon merev, gyakorlatilag arra fordult, amerre akart, kiegyenesíteni sem tudtuk. A makacs kábel ezért összességében közepesre vizsgázott, de ha leszorítjuk valamivel, a felesleget pedig összekötözzük, akkor nincs vele baj.  A kábel élettartama miatt pedig biztosan nem kell aggódnunk, a rajta lévő szövetborítás nekünk nagyon strapabírónak tűnt.

9. CM Storm Sentinel Advance II - Áttekintés

CM Storm Sentinel Advance II

Az Advance II megtervezésekor a Sentinel Z3RO-G típust vették alapul, és épp ott erősítettek rajta, ahol szükség volt, ugyanis az Advance II modellbe már egy érzékenyebb optika került.

Lássuk, mi van a dobozban. Az egér mellett két füzetecske lapul, egy csomag tartalék tappancs, amit kopás esetén a periféria aljára ragaszthatunk, valamint egy súlytároló betét, amely 5 darab súlyt képes befogadni. Ez utóbbit az egérben kell keresni, ezért ne essünk kétségbe, ha kibontás után nem találjuk meg egyből. Telepítő CD-t nem találtunk, ezért a drivert a gyártó weblapjáról kell letöltenünk, amit érdemes megtenni, mert csak ezzel programozhatjuk át az egér gombjait.

Ahogy említettük, az egér megtervezésekor egy már létező modellt vettek alapul, ezért a küllemet érintő különbség csak minimális a Z3RO-G-hez képest. Méreteit tekintve a készülék óriási. Ez a lapáttenyerű felhasználóknak öröm, de az ügyes formai kialakításnak köszönhetően a többiek is viszonylag könnyen találnak rajta fogást. Csak a kisebb tenyérrel megáldott játékosoknak okozhat problémát az egér pakolgatása, ezért ők másfelé keresgéljenek. A készülék egyébként jobbkezes, ezért a hüvelykujj támaszték és a navigációs gombok is a bal oldalon vannak. Ez az egyetlen irányadó fogáspont, amit a periférián találtunk, az egérnek egyébként nincs határozott kialakítása, ezért lazán lehet megfogni. Ami a festést illeti, a szürke-fekete színkombináció egy viszonylag szolid külsővel ruházza fel a készüléket, amit a LED lámpák viszont bőven ellensúlyoznak. A látványos megvilágításból az egér tetejére és annak elejére is jutott, így szemből úgy néz ki a periféria, mintha egy tuningolt autó lenne. Az Advance II tetején egy OLED kijelző tájékoztat minket a DPI beállításról, ami hasznos, és nem utolsó sorban nagyon látványos. A rágcsáló anyagminőségén sem spóroltak, a műanyagok elég vastagok ahhoz, hogy még erősebb szorításra se recsegjenek.

A periféria 8 gombbal rendelkezik, melyből a harmadik a görgő lenyomása, oldalt vannak a navigációs gombok (2db), a többit az egér tetején találjuk meg (3db). Ez utóbbiak alaphelyzetben profilváltásra és DPI váltásra szolgálnak, de a letöltött szoftverrel módosíthatunk rajtuk. A rágcsálón egy olyan görgető kerék található, aminek fokozatai vannak, ez nagy pozitívum, egyeseknek viszont hiányozhat, hogy nem támogatja az oldalra scrollozást.

Eddig tehát nem sok különbség van az eredeti egérhez képest, csupán a navigációs gombok festése más, a változás főként az optikát érinti. Az Advance II-ben egy 8200 DPI-s lézeres optika található meg, ami reményeink szerint már nagyobb sikerrel veszi az akadályokat. Addig is, nézzük meg, mit találunk még a készülék alján. Itt vannak a nagyméretű plasztik tappancsok, amiket kopás esetén helyettesíthetünk a mellékelt cseredarabokkal. A súlybetétet az „elemtartó” mögül kell kivennünk, ebben 5 darab, egyenként 4,5 grammos súly található. Ha csökkenteni szeretnénk az egér súlyán, akkor érdemes néhányat eltávolítani közülük, de szerintünk a rágcsáló megpakolva sem túl nehéz, telerakva 161,5 grammot, üresen 139 grammot nyom a mérlegen.

10. CM Storm Sentinel Advance II - Próba

Bár az egér driver és egyéb szoftver nélkül is tökéletesen működött, ahhoz, hogy a gyári profilbeállításokat megváltoztassuk, a Sentinel Advance II szoftvert is le kell töltenünk hozzá. Most ennek lehetőségeit tekintjük át:

A gombok átprogramozásán kívül profilokat szerkeszthetünk, makrókat és szkripteket hozhatunk létre, ezen kívül az egér fényeit módosíthatjuk a szoftverrel. A beállítások az egér memóriájába kerülnek, ezért akkor sem vesznek el, ha gépünket újratelepítjük. A fix gyári profilon kívül (CM Storm) négy egyedi profilt tárolhatunk el egyszerre. Az exportálás/importálás funkciónak köszönhetően ezek fájlba is kimenthetők, így alkalomadtán könnyen lecserélhetjük ezeket. Ahogy említettük, a szoftverrel egyedi billentyűkombinációkat és makrókat hozhatunk létre, melyek később is módosíthatók, még azt is megadhatjuk, hogy két billentyű lenyomása között mennyi idő teljen el. A profilok a gombokon kívül az érzékenységgel kapcsolatos beállításainkat és a jelfrissítés gyakoriságát is eltárolják. Az érzékenységet négy lépcsőben tudjuk megadni 200 és 8200 DPI között, a skála tehát igen széles. A szoftverben egy jelentésmódosító gombot is megadhatunk (Storm TX), ezzel további 9 parancsot állíthatunk be. Mivel az egéren ehhez 2 vagy 3 gombot kell egyszerre benyomni, érdemes ezt a ritkán használt makrókra, szkriptekre meghagyni. A Sentinel Advance II szoftvere szép és átlátható, ugyanazok a lehetőségek fogadnak minket, mint a Z3RO-G esetében, csak a funkciók ezúttal kék helyett vörös címkék mögött láthatók. Az egér OLED kijelzőjére egy képernyővédőt is beállíthatunk, amihez BMP vagy ikon fájlt használhatunk forrásként. Az extra színhatások eléréséhez az egér tetején és elején lévő LED-eket külön-külön állíthatjuk be, 7 szín közül választhatunk, vagy kikapcsolhatjuk ezeket. Effekteket is tudnak: gombnyomásra villognak (Rapid Fire), vagy „lélegeznek” (Breathing).

Ami a tapasztalatokat illeti, ergonómia szempontjából ugyanazt mondhatjuk, amint a Z3RO-G esetében. Ha nagy tenyerünk van, a periféria kényelmes, de a görgető kereket kicsit nehéz volt elérni, ez kerülhetett volna közelebb az egér közepéhez. A készüléknek megvan a magassága ahhoz, hogy teljes tenyérrel tudjuk megfogni, aki ezt a stílusú fogást szereti, az kedvelni fogja az egeret. A gombok rövid úton jártak és feszesen nyomódtak, ami kedvez a gyors kattogtatásnak. A felül lévő DPI és profilváltó gombok jó helyre kerültek, sötétben sem volt nehéz kitapogatni, mert megfelelően elkülönítették ezeket. A görgővel sem volt különösebb probléma, mert betartotta fokozatait, és ellentartása is megfelelő volt. Az viszont nem tetszett nekünk, hogy oldalirányba nagyon kotyogott (ezt még annál is lazábban rögzítették, mint amit a Z3RO-G típusnál láttunk), de a használatot ez nem befolyásolta. A periféria a halkabb egerek táborát erősíti, a gombok kattogtatása viszonylag csendben történt. A készülék a mellékelt súlyokkal megrakva nekünk közepesen nehéz volt, ezért alacsony érzékenységnél még ezzel együtt sem volt nehéz pakolgatni az egeret, súlyok nélkül pedig kimondottan könnyűnek éreztük.

Az első igazi különbség, amit az Advance II típusnál tapasztaltunk, az optikánál jelentkezett. A készülék immáron egy 8200 DPI érzékenységű lézeres optikával rendelkezik, ami határozottan jobb lett a korábban látott 5600 DPI-s megoldáshoz képest. A mozgáskövetés javult, az apró mozdulatoknál érezhetően pontosabb volt az egér, bár még mindig lenne hova fejlődni (az optikai egerek ebben általában jobbak). Gyorsulási problémákat és kihagyásokat viszont egyik egérpadon sem tapasztaltunk, ez már önmagában is nagy javulás. Bár pixelpontos képszerkesztésre nem ezt az egeret választanánk, játékhoz már tökéletesen elég. A kurzor mozgása minden felületen folyamatos volt, az optika nem válogatott, még fényesebb könyvborítón is egyenletesen működött.

A periféria nagy műanyag tappancsokat kapott, ez sokat segített abban, hogy az egeret egyenletesen tudjuk mozgatni. A könnyed irányításban nagy szerepet vállal még a készülék vezetéke, ezért erre is érdemes odafigyelni. Ami azt illeti, a rágcsálót egy nagyon könnyű kábellel szerelték, csak kár, hogy merev volt, kunkorodott, ezért akadályozott minket a mozgatásban. Ezen úgy segítettünk, hogy leszorítottuk valamivel, és a felesleget összekötöztük. Pozitívum, hogy a kábelen lévő szövetborítás nagyon strapabíró, ezért az élettartama miatt biztosan nem kell aggódnunk.

 

 

 

11. CM Storm Speed-RX (S, M, L)

CMStorm Speed-RX

A Cooler Master kínálatában egéralátéteket is találunk, melyek szintén a CM Storm márkanév alatt találhatók meg. Az egérpadok anyaga és vastagsága megegyezik, csak méretben különböznek egymástól.

Az alátétek tetején selymes szövetborítás található, ez megszokott dolog azoknak, akik már ismerik például a steelseries QcK szövetből készült egérpadjait. Tapintásra és felépítésre is nagyon hasonlóak, de a CMStorm Speed-RX-en csúszósabb szövet felület van (bár lehet, hogy ezt saját egérpadunk kopása miatt éreztük így), továbbá az alátét testét képező gumiszerű anyag is jóval vastagabb. A csúszósabb felület pontosabb célzást tett lehetővé, de szerencsére nem estek vele túlzásba, mert még kontrollálható volt az egér.

Az alátét vastag gumitestén olyan volt használni az egeret, mintha egy nagyon enyhén szivacsos, de alapvetően kemény tárgyon mozgattuk volna, határozottan kellemes és minőségi érzés volt. A jobb fajta alátétek közt (tesztalanyaink is ilyenek) megszokott dolog, hogy a gumi alsórészen keresztirányú redőzés található, ami a tapadást segíti elő. Üveg asztalon ezzel nem szokott gond lenni, de többségünk lakkozott vagy valamilyen laminált fa asztallal rendelkezik otthon. Az elcsúszást nagyon nehéz volt előidézni, így ebben is jól vizsgáztak az alátétek. Azonban később, poros környezetben ez a hatás romlik, ezért az asztal felületét és magát az egérpadokat is érdemes tisztán tartani (a felső részt elég lesöpörni, az alsó gumifelületre pedig vizes szivacs ajánlott).

A túl nagy alátét éppoly gondot okozhat, mint egy kicsire szabott példány, ezért érdemes a rendelkezésünkre álló asztalterületnek megfelelőt választani. Ízlés dolga, hogy ki mekkorát szeret, de mi az arany középutat járva a Speed-RX M változatot ajánljuk, nekünk a nagyobb mozdulatokhoz is tökéletesen elég volt.

12. CM Storm gamer billentyűzetek

CM Storm gamer billentyűzetek

Végül következzen egy áttekintés a CMStorm mechanikus billentyűzeteiről, illetve egy gyors próba, hogy kiderüljön, ezek mennyire használhatóak a gyakorlatban. Mielőtt megismerkednénk velük, meg kell jegyeznünk, hogy ezek angol kiosztású billentyűzetek, ami megszokást igényel azoktól, akik eddig csak magyar billentyűzeteket használtak (sajnos nagy ritkaság, hogy a különleges gamer klaviatúrákat más lokalizációval is kiadják).

Három billentyűzet érkezett hozzánk, egy kisméretű numerikus blokk nélküli példány, a QuickFire Rapid, ennek teljes méretű változata, a QuickFire Pro, és egy különösen jó minőségű mikrokapcsolókkal ellátott példány, ami a Trigger nevet kapta.

CM Storm QuickFire Rapid

Kezdjük a legkisebb billentyűzettel. A periféria mechanikus CHERRY mikrokapcsolókkal van ellátva, ami a jobbak közé tartozik, azon belül pedig MX Black típusú kapcsolókkal, ezt erős ellentartás és lineáris visszacsatolás jellemez. A készülékből nem spórolták ki az anyagot, a közel egy kilós (940g) billentyűzet egy igazi monstrumként trónolt az asztalon. Az elrendezés a hagyományos iskolát követi, egyetlen kivétel ez alól a numerikus blokk, ez ugyanis lemaradt róla a helytakarékosság érdekében. A gépelési érzés a régebbi, nem slim típusú klaviatúrákra emlékeztetett minket, ahol még magasak voltak a billentyűk. A gépelési sebességgel ennek ellenére nem volt probléma, a mikrokapcsolóknak ugyanis nem volt túlzottan nagy ellenállásuk, ezért viszonylag könnyen nyomódtak. A billentyűk vékony gumibevonatot kaptak, ettől lágyabb lett a tapintásuk, ami határozottan jót tett a minőségérzetnek. A billentyűk nagyon keményen és hangosan koppantak, a szomszéd szobában lévők úgy hallották a szövegszerkesztést, mintha géppuskaropogás lett volna. Bár mi alaphelyzetben is kényelmesnek találtuk, a készüléket néhány fokban meg lehet dönteni, ami számottevően javít a gépelési komforton. Sokak számára hasznos lehet, hogy játék közben (Game mode) letilthatjuk a Windows gombot, elkerülve ezzel a nem kívánt kilépkedést. A letiltás hardveresen történik, ehhez csupán az Fn+F9 billentyűkombináció lenyomására van szükség, ami egy visszajelző lámpát is kapott. A periférián néhány multimédiás gombot is elhelyeztek, amik a médialejátszást és a hangerőszabályzást könnyítik meg. A készülékhez mellékeltek egy USB/PS2 átalakítót, ami a régebbi számítógépek miatt lehet fontos. USB módban egyébként az 1000Hz/1ms válaszidő is elérhető, amivel gyakorlatilag késés nélkül érkezik meg az információ a PC-hez. A mellékletben egy billentyűfogó és néhány cserebillentyű is megtalálható (W, A, S, D, és 2db nagyobb méretű billentyű Cooler Master felirattal), melyekkel szebbé varázsolhatjuk a klaviatúrát. A készüléknek van még egy különlegessége, mégpedig a lecsatolható USB - mini USB kábel (a periféria dobozában természetesen ez a kellék is megtalálható). A vezeték sajnos elég merev, arra hajlik, amerre akar, de legalább három irányban is kivezethetjük a billentyűzet alatt, ezért a használat során nem okozott gondot.

CM Storm QuickFire Pro

A QuickFire Pro egy hagyományos elrendezésű, numerikus blokkal ellátott billentyűzet. A megnövekedett méret természetesen nagyobb súlyt is eredményezett, a periféria 1,3kg-ot nyom a mérlegen, ami már nagy tekintélyt jelent a mai pehelysúlyú billentyűzetek közt. A korábbival ellentétben ezt a készüléket CHERRY MX Red mikrokapcsolókkal szerelték fel. Ez a kapcsoló a Black változathoz képest annyiban más, hogy kisebb ellenállással nyomódik, ami gyorsabb gépelést eredményezhet (ízlés kérdése ki melyiket szereti). A készülék egyébként 4 különböző változatban kapható: MX Red, MX Brown, MX Blue vagy MX Black kapcsolókkal, ezek ellenállásban különböznek egymástól. Nekünk eleinte csak elenyészőnek tűnt a különbség, mert már a nehezebb változatot sem volt nehéz nyomkodni, és ezen is ugyanolyan gördülékenyen ment a szövegszerkesztés. Néhány perc után feltűnt, hogy a billentyűk ellenállása valóban kisebb, amire a megnőtt gépelési zaj volt a bizonyíték, mert még a korábbinál is nagyobb kopogást okoztunk vele. Felépítésben viszont nincs változás, a billentyűk jó tapintású gumibevonatot kaptak, és egy részüket megvilágítással is ellátták. A vörös háttérvilágításban csak a gamerek számára legfontosabb billentyűk részesültek (Esc, F1-F4, 1-5, Q, W, E, R, A, S, D, F, Z, X, C, Space, Fn), fényerejüket szabályozni lehet, illetve „lélegző” effektet is beállíthatunk rájuk. Továbbra is hasznosnak tartjuk, hogy játék közben le lehet tiltani a Windows gombot az Fn+F12 billentyűkombinációval. A funkcióbillentyűk másodlagos jelentései a médialejátszást és a hangerőszabályzást segítik, továbbá hardveresen módosíthatjuk velük az USB 2.0 átviteli sebességét (8ms-1ms). A mellékletben egy billentyűfogó is megtalálható, de cserebillentyűket már nem találtunk, ezek opcionálisan beszerezhető kellékek. Alul kihajtható támasztékok is vannak, ezekkel a billentyűzetet néhány fokban meg lehet dönteni, ami még kényelmesebb gépelést tesz lehetővé. A készülékhez egy lecsatolható USB - mini USB kábel is jár, amit háromfelé vezethetünk ki a billentyűzet alatt, ez továbbra is tetszett nekünk. Ez már egy jó minőségű példány, vastag, de nagyon könnyen hajlítható, ezért olyan mintha ott sem lenne.

CM Storm Trigger

Végül lássuk a nagyágyút, ami már mindent tud, amire egy gamernek szüksége lehet. A Trigger szintén egy hagyományos elrendezésű, numerikus blokkal ellátott billentyűzet, mely 4 különböző súlyozású CHERRY MX mikrokapcsolóval rendelhető. A mi példányunkban a legnagyobb ellenállású MX Black volt, és most, hogy visszatértünk a súlyosabb gombokhoz, rájöttünk, hogy nekünk ez tetszik jobban. Más a billenésérzet, erősebb a visszajelzés, ezért jobban érezzük a gombokat (bár ahogy említettük, érdemes ezt kipróbálni valahol, mert egyénfüggő, hogy kinek mi esik kézre). Ahogy korábban említettük, a billentyűk kopognak valamennyire, de nem olyan vészesen, mint a kisebb ellenállású kapcsolók esetében. A gombok jó tapintású gumibevonata megmaradt, sőt, ebből a nyílgombok környékére is jutott, ami az irányításnak tett jót, mert nem csúsztak el az ujjaink. A billentyűzet 5 makrót képes eltárolni a belső 64KB-os memóriájában, ezekre a bal oldalon található M1-M5 gombokkal hivatkozhatunk. A készüléken lévő összes billentyűnek van háttérvilágítása, ami szürkületnél nagyon hasznos tud lenni. A periférián továbbá megtalálhatók a már korábban megismert kiegészítő funkciók is: Windows gomb letiltás, médialejátszás, hangerőszabályzás. A mellékletben egy csuklótámaszt találtunk, ezzel és a kihajtható támasztékokkal az eddiginél is könnyebb volt a gépelés. A perifériához egy közepesen merev USB - mini USB kábel jár. Minőség szempontjából ugyanolyan jó, mint a másik két példány, hajlékonyságát tekintve a kettő között tudnánk elhelyezni. A csatlakoztatás elől történik, és ha már itt tartunk, a billentyűzet USB 2.0 elosztóként is használható, az ehhez szükséges többletáramot pedig egy opcionális külső tápegység biztosítja. Az USB átviteli sebessége akár 1000Hz/1ms lehet, ami játék közben nagyon gyors reakciót tett lehetővé. Végezetül még egy információ: a billentyűzet 1260 grammot nyom a mérlegen, ami alapján a készüléket bizony nem a pehelysúlyú beviteli eszközökhöz soroljuk.

13. Értékelés

CM Storm SONUZ

A SONUZ viszonylag jó minőségű sztereo hangzást kínál, melyhez egészen jó kényelem társult. A plüss szövettel párnázott fejpántot és a fülpárnákat eleinte nagyon jónak éreztük, de a merev kialakítás miatt a fejhallgató csak nagyjából egy órán keresztül maradt kényelmes. Ezen a fejpánt méretezése sem segített, az igazi megoldást a fülpárnának nagyobb kilengése jelentette volna. A vezetéken lévő hangerőszabályzó dobozka hasznos kellék. Ruhára csíptetni nem lehet, de a könnyű vezetéknek köszönhetően észre sem vettük, hogy ott volt. A kétes minőségű tekerőgomb sercegését viszont észrevettük, ami azért aggasztó, mert később ez csak hangosabb lesz. Azt sem értjük, hogy a headset vezetékét miért szabták ennyire rövidre, a 2 méteres kábel sajnos nem hagy nekünk nagy mozgásteret. A mikrofon ráadásul csak átlagon aluli minőségben képes közvetíteni a hangunkat, ami nem vet jó fényt a headsetre, mert egy ilyen készüléket elsősorban beszélhetésekhez szeretnénk használni. A perifériának viszont van egy egyedülálló extrája: a lecsatolható mikrofont a másik oldalra is áttehetjük.

A készülékhez jelenleg 20 ezer forintos áron juthatunk hozzá, ami a fentiek tükrében sok, szépen ez alá kell mennie, hogy megérje.

CM Storm SIRUS

Már a kibontás előtt egyértelmű volt számunkra, hogy a CM Storm mindenes készülékét a játékosok kemény magjának szánták, erről meg is győződtünk a tesztelés során. A szépséges headset ugyanis az összes olyan funkciót felvonultatja, ami a hardcore gamereknek kell: dögös kinézet, jó hang, állítható mikrofon, ráadásul a headset mellé egy 5.1-es hangkártyát és egy szép vezérlőegységet is kapunk. A hangkártyát ugyan nem lehet külön használni, de a fejhallgatót igen. Ezt akár saját 5.1-es hangkártyánkra is rádughatjuk, de szerintünk felesleges, mert a beépített elektronika is nagyon jól szólt. A vezérlőegység egyszerű és látványos, feladata a csatornák hangerőszabályzása, valamint a némítás. Ezeket kiválóan teljesítette, nekünk különösen a súlyozott tekerőgomb tetszett, csak kár, hogy ez kicsit billegett rajta.

Ezt leszámítva nagyon jó volt a minőségérzet, amit a headsetről is ugyanúgy elmondhatunk. A felhasznált műanyagok tartósnak ígérkeznek, ezért a készülék jó eséllyel bírni fogja a strapát, és még a kábellel is elégedettek voltunk, ami tartós szövetborítást kapott. A fejhallgató hosszútávon is kényelmesnek bizonyult. A búrák jól idomultak füleinkhez, a fejpánt méretezése is jó volt, ráadásul a szövet fülpárnákat lecserélhetjük a mellékelt bőr példányokra, amik kényelmesebbek és jobban szigetelnek. Ami a periféria hangját illeti, a térérzet megvolt, a hangok minden irányból jöttek, de az 5.1-es hangszórókészletek élményét ne várjuk tőle (ehhez a Dobly Headphone hangzása áll talán a legközelebb). A csatornák megkülönböztethetők voltak egymástól, ezért az átlagos sztereo fülesekhez képest játékoknál és filmeknél is közelibb volt a jelenlét, de a meghökkentő élmény elmaradt. A 40mm-es mélysugárzók viszont megtették a kívánt hatást, ezek jól szimulálták egy házimozikban megtalálható mélyláda erejét. Ebből a készülék zenehallgatásnál is profitált, amit döngő basszussal hálált meg. Mivel egy headsetről van szó, a készülék egy lehajtható mikrofonnal is rendelkezik. Ez szépen tette a dolgát, mert a beállított helyzetet stabilan megtartotta, és hangminőségben is jól szerepelt, mert felvételeinket tisztán és érthetően rögzítette.

A periféria jelenleg 33 ezer forintért vihető haza, ami nagyjából azonos a Logitech G35 vételárával. Ha a CM Storm készüléke mellett döntünk, akkor a kényelmesebb fejhallgató, a cserélhető fülpárna borítás (tapasztalataink szerint ez fontos) és a látványosabb vezérlés miatt járunk jobban, ha viszont a Logitech termékét választjuk, akkor egy kicsit jobb térhangzásban lesz részünk.

CM Storm Xornet

A játékosoknak szánt, kisméretű egér egy kellemes meglepetés volt. Akadtak ugyan aprók hibái, összességében mégis elismerést érdemel, mert vannak figyelemreméltó erényei. Kezdjük rögtön az ergonómiával. Az egér FPS-hez illik a legjobban, ami nem csoda, hiszen a perifériát saját bevallása szerint is erre tervezte a gyártó. Aki a stabil fogást keresi, ezen az egéren megtalálhatja, mert minden ujjnak megvan a maga helye. A készülék nekünk nagyon kényelmes volt, bár igazán jól egy kisebb vagy közepes méretű tenyérbe illik. Az egér görgője és a gombok remekül működtek, ez utóbbiak nagyon érzékenyek, ráadásul halkan is működnek. A periférián DPI állítás és navigációs gombok is vannak. Egy gamer egértől ez elvárható, ritkaság viszont, hogy ezek ennyire jó helyre kerülnek. A zavartalan játékhoz trükközésre is szükség volt, mint például a vezeték leszorítása, az egérre ugyanis egy nagyon merev és súlyos példányt szereltek. Az optika kicsit váltogatós, a gyorsabb mozdulatokat csak nagyjából minden második egérpadon tudta lekezelni, a problémás helyzetekben pedig megállt vagy megzavarodott a kurzor. Ha megfelelő alátétet használunk, akkor boldogok lehetünk az egérrel, mert az optika egyébként nagyon precíz, a legfinomabb mozdulatainkat is pontosan követi. A csúszós egértalpak pedig biztosan nem kopnak el egy jó ideig, mert vastagok és viszonylag nagy felületet kaptak.

A hibák miatt a kedvező vételár (jelenleg 5000 forint) ellenére sem avathatunk ár/érték bajnokot, de annyi biztos, hogy a Xornet nagyon kellemes napokat szerzett nekünk, csak az erős konkurenciának köszönhető, hogy nem tudjuk plecsnivel jutalmazni, mert egyébként nem rossz vétel.

CM Storm Sentinel Z3RO-G

Az egér felvonultatott néhány jó ötletet, csak kár, hogy a gyermekbetegségekből is jutott neki néhány, ezért azt kell mondanunk, hogy összességében egy átlagos példánnyal volt dolgunk. A perifériát egész stabilan tudtuk megfogni, ez egyértelműen azoknak készült, akiknek óriási tenyerük van és jobbkezesek. Nagy pozitívum, hogy a gombok halkan, rövid úton és pontosan működtek, még az egér görgőjével is majdnem elégedettek voltunk. Ezt kicsit lazán rögzítették, ezért használat közben lötyögősnek éreztük, és nekünk az sem tetszett, hogy távolra került, ezért nyújtózkodni kellett érte. A periférián DPI állítás, profilváltó gomb és navigációs gombok is vannak, valamennyi jó helyre került, ezért kényelmesen tudtuk használni ezeket. A kényelmes használathoz le kellett szorítanunk a merev vezetéket, de mivel könnyű anyagból készült, több gondot nem okozott. A mozgathatósággal nem volt probléma, amiben a cserélhető súlybetétek is segítettek, ezekkel kedvünk szerint állíthattuk be az egér súlyát. Az egér tappancsai jól csúsztak, ezekből tartalékot is kapunk, ezért kopás esetén pótolni tudjuk ezeket. A szoftverkörítés kiváló, profilokat, makrókat, parancskötegeket konfigurálhatunk vele, mindezt ráadásul egy átlátható, szép felületen, ebben semmi hibát nem találtunk. Az egérnek egyetlen igazi problémája volt, az optikája. Használat közben észrevettük, hogy néhány tizedmásodpercre kihagyások fordultak elő, a finomabb mozdulatokra pedig nem reagált a kurzor. Ezek a hibák többféle alátétnél is jelentkeztek, így biztos, hogy az optika volt a hibás.

Mindent összevetve, az egér egy közepes próbálkozásnak nem rossz, de a gamer ligában ennél már több kell. Különösen, ha a magas induló árat is figyelembe vesszük, a készülék jelenleg 13000 forintért vihető haza, és ennél már szép számmal akadnak jobb ajánlatok.

CM Storm Sentinel Advance II

Mivel az Advance II típus a Z3RO-G modell felturbózott változata, az értékelésnél a fentiek az irányadók. Apróbb változást a navigációs gombok átfestésénél és a készülék szoftverénél láttunk. Markáns különbséget pedig csak az optikánál tapasztaltunk, ott viszont érezhetően nagy volt a javulás. A 8200 DPI-s, lézeres optika mozgáskövetése már kellően pontos volt, ezért játékokban jól tudtunk célozni az egérrel. Használat közben kihagyások sem fordultak elő, és a készülék az egérpadok közt sem válogatott, a mozgáskövetés folyamatos volt. Ezzel tehát kiküszöbölték a Z3RO-G legnagyobb hibáit, úgy is mondhatnánk, hogy az Advance II a korábbi egér javított kiadása.

Bár a javulás nagy, képszerkesztésre mi ennél profibb egeret választanánk, mert optikája még így is elmarad némileg az igazán precíz példányoktól. Tudása alapján mi a közép gamer kategóriában tudnánk elhelyezni, de az ára (és egyébként extra tudása) alapján a felső régiót célozták meg, ahol erős a verseny. A már bevált Logitech G500-at például néhány ezressel olcsóbban megkaphatjuk nála.

Speed-RX S, M, L

Egy profi alátétet a gamerek kötelező kelléke. Ha másért nem is, legalább az egér talpainak megóvásáért érdemes valamilyen alátétet beszerezni, de sokat javíthatnak a célzáson, hiszen nagyban képesek javítani az egér optikájának mozgáskövetését. Szinte minden egér profiltál egy ilyen kellékből, a CMStorm egérpadjait pedig különösen jó volt használni. Az alátétek egész jó ár/érték arányt képviselnek, az XL (450*350mm) 4500 forintba, az M változat (320*270mm) 2900 forintba, az S változat (250*210mm) 2100 forintba kerül. Bár a Steelseries vastagabb padjai 6mm-esek, szemben a CMStorm 5mm-es alátéteivel, utóbbiak jóval olcsóbbak azonos minőség mellett. Elsősorban az M változatot emelnénk ki közülük, neki különösen jó ár/érték aránya van, de a többi is megéri a pénzét, ezért az ajánlott minősítést is kiérdemelték tőlünk.

CMStorm QuickFire Rapid, QuickFire Pro, Trigger

Ha komolyan vesszük a játékot, akkor érdemes egy próbát tenni a CMStorm billentyűzeteivel is, mi kellemes tapasztalatokat szereztünk velük. Bár kétségtelen, hogy a különleges perifériáknak egyelőre nagyon borsos áruk van: a QuickFire Rapid 24 ezer, a QuickFire Pro 27 ezer, a Trigger 35 ezer forintért vihető haza.

 

A perifériákat az Expert Zrt.-től és a Cooler Master hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönjük!