I. oldal

A Machinarium alkotóitól már megszokhattuk, hogy szeretik a kedves, szerethető, ámde mégis gondolkodóba ejtő történeteket, melyetek ráadásul úgy mesélnek el, hogy egy szó nem sok, annyi sem hagyja el a szereplők száját. Ez a megoldás egyedi és hatásos, ugyanakkor akadályozza a bonyolult cselekmény előadását, vagy legalábbis megnehezíti, ami egy animációs film esetében nem akkora baj, de egy kalandjátéknál már vannak hátrányai. Ezek csapdájába esik a minden egyéb téren brillírozó Botanicula is: mint élmény, mint mese, mint kaland, csodálatos. De mint játék, valahogy nem áll össze eléggé, hogy instant klasszikussá váljon.

"Növényes játék"

Bár az alcím egy gamer körökben sokáig terjedő történetet idéz fel, ezúttal nem a Medal of Honor félreértelmezett rövidítése áll a középpontban, hanem egy csöppnyi kis csapat, akik az égből pottyant fát pusztító gonosz teremtmények ellen veszik fel a harcot: egy szárnyas rovar, egy mákgubó, egy gomba, egy ág, és egy lámpásra emlékeztető valami – azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen tündéri, ahogy a botcsinálta kis bagázs a kalandjátékok megszokott eszköztárával próbálkozik, hogy mentse, ami menthető. Bővebb történet nincs, és nem is kell, a Botanicula inkább egyszerűsége révén rabol szíveket, különösen azon játékosoktól, akik hozzánk hasonlóan észnél voltak a '80-as évek második felében és emlékeznek a cseh rajzfilmgyártás nagyágyúira.

Ahogy azonban egy Kisvakond epizód sem tart tovább pár percnél, a Botanicula is megmarad egynyári kalandnak. A derék csehek játéka a Machinariumhoz hasonlóan alig pár óra alatt végigjátszható, egyedül a kissé nehézkes feladványok tudják elnyújtani az élményt. De még ha nagyon lassan játszunk is, biztos, hogy maximum 5-6 óra alatt befejezzük a Botaniculát, és bár a hangulat mindenért kárpótol, valószínű, hogy többet nem vesszük elő, maximum akkor, ha meg akarjuk mutatni valamelyik barátunknak, hogy mi is volt az új szerelmünk a későtavaszi napokon.

II. oldal

A látszat csal

Bár a Botanicula ránézésre gyerekeknek való, sőt, ha megmutatjuk egy ötévesnek, minden bizonnyal imádni fogja, de ettől függetlenül tény, hogy egy kifejezetten nehéz kalandjátékot kaptunk, amit nem is konkrétan a feladványok tesznek frusztrálóvá, sokkal inkább a minimálisnál is kisebb léptékű információadagolás. A legtöbb kalandjátékban a főhős odabök pár szót az előtte heverő tárgyról, hogy legalább halványlila gőzünk legyen, mit is akar a játék. Mivel viszont a Botanicula főszereplői nem beszélnek, a fa ágai pedig alig-alig szabnak korlátokat, könnyű elveszni a lehetőségek között. Előfordult a teszt alatt, hogy azt sem tudtam, mit csinálok, csak kattintgattam össze-vissza, hogy történjen végre valami. Az ilyesfajta átgondolatlanságok nem tesznek jót egy játéknak sem, és a Botanicula is kizárólag a főhősei miatt menekül meg.

Ugyanis az öt kis lény mindegyike rendelkezik valamilyen képességgel, melyet az adott akadályra kattintva el is süthetünk. Sajnos az egész rendszer próba-szerencse mechanikára épül, azaz vagy jót választunk és örülünk, vagy rosszat, és nézzük, ahogy a kis lámpás hanyatt esik. S bár zavaró, hogy csak véletlenszerű próbálkozással juthatunk túl a feladványokon, a humor miatt simán elnézzük, ahogy apró barátaink bénáznak, sőt, boldoggá tesz, ha valami nem sikerül elsőre, mert annál mókásabb nézni az eseményeket. A Botanicula kedvesen vicces, ilyet sajnos kevés játéktól látunk, s bár a puzzle-jei nem kimondottan jók, könnyen szemet tudunk hunyni a hiányosságaik felett. Főleg, hogy a játék rövid, ha hosszabb lenne, előbb-utóbb kifejezetten idegesítővé válna.

III. oldal

Fából vaskarika

Technikai értelemben vett grafikáról a Botanicula esetében nem érdemes beszélni. Egy 2D-s, leginkább flashjátékokra hajazó dizájnnal van dolgunk, amit a hihetetlenül aranyos rajzok és animációk tesznek imádnivalóvá. Még a feketével felskiccelt rosszaságokra sem tudunk haragudni, barátságos és szeretetreméltó az egész miliő. A játék látványvilága jelesre vizsgázik, ahogy a hangok és a zene is – ez az a két pont, ahol a fejlesztők szimplán verhetetlenek.

A Botanicula nem lett hibátlan játék, és bár ilyet ritkán mondunk, tény, hogy egy Machinarium 2-nek jobban örültünk volna. Az viszont biztos, hogy a kedves humort szerető játékosoknak érdemes beruházni a programba, és talán az indie-rajongók sem tesznek rossz lóra vele, de az a helyzet, hogy kalandjátékból vannak jobbak a piacon. És hogy akkor mire a magas pontszám? Nos, a hangulat egyszerűen pazar, és ez az a pont, amit képtelenség elvitatni a Botaniculától.

[bold]Értékelés: 8/10

Platformok: [/bold]PC[bold]

[/bold]