1. oldal

Ha szemügyre vesszük az aktuális konzolgeneráció alatt a videójátékiparban bekövetkezett változásokat, bizony láthatjuk, hogy a pozitív hozadékok mellett számos olyan esemény is történt, melyek nem voltak a játékosok kedvére valók. Ez utóbbi közé tartozik véleményem szerint a túlélőhorror műfajának átalakulása is, melynek következtében egyrészt igencsak háttérbe szorult ez a stílus az elmúlt években, másrészt a kevés megjelenő játék is inkább tekinthető horrorelemekkel fűszerezett akciójátéknak, mint klasszikus túlélőhorrornak. Kiváló példa erre a Dead Space első és második része, vagy épp a legújabb Resident Evil. Különösen utóbbi okozhat sokak számára fájdalmat, hiszen sokáig ez a széria volt a túlélőhorror zsánerének zászlóshajója. Persze azért ne legyünk ennyire borúlátóak, hiszen időről időre felbukkan egy-egy igencsak szép próbálkozás, gondoljunk csak a remek Amnesia: The Dark Descentre, ami lassúfolyású játékmenete ellenére nem egy játékosra hozta rá a frászt. Hasonló jókat vártunk az Xbox 360-ra és PS3-ra érkező Amy nevű játéktól is, melyet kicsivel kevesebb, mint 3000 forintért lehet beszerezni a két konzol digitális boltjából.

Az előzetes információk, videóanyagok alapján minden esély megvolt arra, hogy egy igazán jó „Resident Evil pótló” játékot kapjunk kézhez, nyomasztó hangulattal és ötletes játékelemekkel megspékelve. Utóbbiak nem is hiányoznak az Amy-ből, ennek ellenére már most le kell szögeznünk, hogy mérhetetlenül csalódottak vagyunk, ugyanis egyáltalán nem sült el jól a fejlesztő VectorCell próbálkozása. Pedig igencsak hangulatosan kezdődött kalandunk a játékkal. A nyitójelenetből kiderül, hogy hősünk, Lana megszöktetett egy Amy nevű, néma kislányt egy intézetből, és most egy kórházba tartanak, ahol talán segíthetnek az álmatlanságban szenvedő, szörnyű víziókat látó gyermeken. Ám mielőtt elérhetnék céljukat, a távolban egy hatalmas robbanás rázza meg a környéket, pár pillanattal később pedig a vonat is kisiklik, és minden elsötétül. Innentől kezdve vehetjük kezünkbe Lana irányítását, akivel első dolgunk az lesz, hogy megtaláljuk időközben eltűnt társunkat, Amy-t. A hat fejezetre oszló kaland első helyszíne egy földalatti vasútállomás, ami első ránézésre teljesen elhagyatottnak tűnik, ám hamar rájövünk, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Valamilyen oknál fogva az emberek zombikká, szörnyekké változtak, amik természetesen azonnal ránk vetik magukat, ha észrevesznek.

2. oldal

A játék kevés erényeinek egyike, hogy tényleg hajszálon függ hősnőnk élete. A fejlesztők tudták, hogy egy túlélőhorror akkor lehet igazán nyomasztó hangulatú és félelmetes, ha a játékos érzi, a karaktere nagy veszélyben van, és egy rossz döntés miatt azonnal a fűbe haraphat. Ennek megfelelően nincs gépfegyverünk, rakétavetőnk, lézervágónk, amivel pillanatok alatt elintézhetjük az ellenfeleket. A legtöbb esetben csak egy botra, vagy vascsőre támaszkodhatunk, amivel legfeljebb a könnyebb ellenfeleket tudjuk elintézni. Jobb, ha inkább kerüljük a konfrontációt a szörnyekkel. Már csak azért is érdemes körültekintően játszani, és lopakodva elkerülni a harcokat, mert a fegyvereink folyamatosan sérülnek, egy fa bot például alig pár ütést bír ki, mielőtt széttörik. Márpedig ebben a játékban nem találni fegyvert minden szekrényben. A harcrendszer meglehetősen fapados, egy gomb szolgál az ütésre, egy másikat használva pedig elugorhatunk a támadások elől. Mivel nem akciójátékról van szó, nem éreztük hiányát a további lehetőségeknek, viszont annak viszont örültünk volna, ha a fejlesztők több energiát fektetnek karakterünk mozgásának kidolgozásába. Lana irányítása túlságosan merevnek tűnik, a hirtelen irányváltoztatások nehézkesek, ráadásul a karakter néha még bele is akad a tereptárgyakba. Ez különösen akkor válik frusztrálóvá, amikor el szeretnénk menekülni valami elől, de amire ezt megtehetnénk, már zombieledel lesz belőlünk. No persze nem csak menekülésből és harcból áll a játék. Rengeteg időt fogunk különféle kulcsok, biztonsági kártyák és (az ajtókat nyitó) DNS minták keresgélésével tölteni. Mintha csak a régi Resident Evil programokkal játszanánk.

A történet előrehaladásával hamar rátalálunk kis társunkra, Amy-re, akivel együtt számos új játékelem is megjelenik a programban. A kislány egyik legfontosabb szerepe, hogy segítségével megőrizhetjük emberi mivoltunkat. Ugyanis bármi is az, ami a többi embert szörnnyé változtatta, még mindig a levegőben van, és ránk is kifejti hatását. Emiatt hősünk is fertőzött lett, a tünetek pedig percek alatt kiütköznek rajta, ha távol van a lánytól. Amy ugyanis immunis a betegségre, és már csak a közelségével képes visszaszorítani bennünk a kórt. Ha viszont nincs mellettünk, akkor Lana egyre rosszabbul lesz, a kép eltorzul, különféle hangokat hallunk, majd rövid idő alatt holtan esünk össze. A másik érdekes játékelem, hogy amikor együtt vagyunk, össze kell dolgoznunk bizonyos feladatok megoldása érdekében. Számos olyan szituáció adódik, amikor egy kis résen keresztül be kell küldenünk Amy-t egy szobába, hogy kinyisson nekünk egy ajtót, megnyomjon egy gombot, vagy megszerezzen egy tárgyat. Együtt tudunk működni a liftek működtetésében, az ő segítségével tudunk világítani a sötétben, sőt, a kezét fogva a szívveréséből még azt is érezhetjük, hogy van-e szörny a közelben. Sajnos Amy esetében is van pár dolog, ami belerondít az összképbe. Egyrészt a sokadik próbálkozás után elég frusztráló tud lenni, hogy a kislány AI-ja nem törődik azzal, hogy mi lopakodni szeretnénk, ő időnként gond nélkül befut az ellenség látómezejébe, és nyakunkra hozza a bajt. Ezért ha veszélyt érzünk a közelben, ajánlott mindig kézen fogva vezetni a lányt, nehogy bajt keverjen. Már ha ez sikerül, mert néha még az is nehézséget okoz neki, hogy a hívó szóra odajöjjön hozzánk és megfogja a kezünk. Ráfért volna még egy kis polírozás a játékmenet e részére.

3. oldal

Az eddig elmondottak alapján egy közepes játék képe lebeghet előttetek, jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért csalódtunk benne akkorát. Sajnos technikailag számos problémával küzd a játék, ami aláássa a játékélményt. A legzavaróbb dologgal rögtön az első percekben szembesülünk, ez nem más, mint a folyamatosan ingadozó framerate. Az Amy egyáltalán nem tartozik a legjobban kinéző programok közé, ennek ellenére szinte állandóan tapasztalni fogunk belassulásokat. Elég egy tükröződő felület, vagy egy fényeffekt, és a játékmotor rögtön „megadja magát”. Még ennél is zavaróbb probléma a szörnyű mentési rendszer, amivel a játékost sújtják a fejlesztők. Az egyes pályákon lévő mentési pontok meglehetősen távol vannak egymástól, így az amúgy meglehetősen gyakori elhalálozásunk esetén hosszú szakaszokat kell újrajátszanunk. Ami még rosszabb, hogy ha kilépünk a játékból, akkor legközelebb mindig az adott fejezet elejétől kell folytatnunk a kalandot, és nem a legutóbbi mentési ponttól. Ami az audiovizuális csomagot illeti, közepes értékelésnél az sem érdemel jobbat, igaz azt szem előtt kell tartani, hogy egy pár ezer forintos letölthető programról van szó, és nem egy AAA kategóriás címről. Így talán már nem annyira meglepő, hogy a karakterek és a környezet kidolgozottsága is csak a pár évvel ezelőtti szintet idézi. Az animációk sajnos nem az igaziak, ráadásul bugosak is, így néha látni fogunk földön csúszó karaktereket. A szinkron legjobb esetben is csak átlagosnak mondható, de ez még a játék kisebb hibái közé sorolható. Dicséret illeti viszont a hangeffekteket és a sejtelmes, gyakran nyomasztó hangulatú zenét, ami tökéletes atmoszférát teremt egy ilyen stílusú programhoz.

A fejlesztőknek megvolt a lehetőségük, hogy egy igazán jó túlélőhorrort rakjanak össze, ám a rengeteg technikai probléma miatt csak egy átlag alatti, gyakran frusztrálóvá váló programot vehettünk kézbe. Vannak érdekes játékelemek az Amy-ben, de tiszta szívvel senkinek nem tudjuk ajánlani a programot. A stílus rajongói adhatnak neki egy esélyt, hiszen nagyon kevés alkotás készül ebben a műfajban, a többiek vagy várják meg a programhoz (remélhetőleg) érkező javításokat, vagy próbálkozzanak meg egy régebbi klasszikussal. Jobban fognak szórakozni vele.

Platformok: Xbox 360, PlayStation 3

Tesztelt platform: PlayStation 3