1. Bevezető és specifikáció
Nagyon úgy fest, hogy a játékosoknak szánt notebook biznisz megint kezd felfutni, ugyanis az Acer új kategóriát hozott létre legújabb sorozatának, amely a Nitro névre hallgat és amellyel egyértelműen azokat a felhasználókat célozzák meg, akik hajlandók kicsit több pénzt áldozni az átlagnál arra, hogy nem mindennapi teljesítménnyel és külsővel rendelkező készüléket vásárolhassanak maguknak.
Az új család tagjai két méretben érhetőek el, vélhetően a kisebb 15,6”-os modellek lesznek kapósabbak, de a gyártó gondolt azokra is, akik a nagy kijelzőket szeretik, nekik ott a 17,3”-os variáns is. A Black Edition utótaggal ellátott modellek kifejezetten játékosoknak készülnek, amely főleg az okosabb hűtőrendszerben, az erősebb grafikus kártyában és a “teljes értékű” (nem alacsony fogyasztási mutatóval rendelkező) processzorokban érhető tetten. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, minden modell 1920x1080 pixeles, IPS alapú matt megjelenítőt kap, ez már önmagában kuriózum a kategóriában, el tudjuk képzelni, hogy lesznek olyan felhasználók, akik csak emiatt döntenek majd a V15 vagy a V17 mellett.
Nálunk gyakorlatilag a kínálat csúcsát képező változat járt, amelyben négymagos Core i7-es processzor, 16 (ti-zen-hat) GB memória és egy GeForce GTX 860M videokártya teljesített szolgálatot. Az egyetlen dolog, ami kimaradt belőle az SSD, de lehetőség van ennek utólagos pótlására is, igaz, a készülék megbontása nem a legegyszerűbb dolog és figyelembe véve, hogy az Acer nem kér vaskos felárat az SSD+HDD-s modellekért, érdemes ezt a kérdést inkább vásárlás előtt átgondolni.
A gyors hálózati kommunikáció természetesen egy ilyen modellnél elengedhetetlen, így a gigabites vezetékes LAN mellett meglepő, hogy csupán egy 802.11n szabványt támogató, igaz, dupla antennás Atheros WiFi-t találunk a gépben. Az optikai meghajtó megléte opcionális, anélkül 2.4 kg-os tömeggel kell számolnunk, amely egész barátinak mondható, főleg a meglévő hardverek ismeretében. Nem jelenthetjük ki ugyanezt a közel 400 ezer forintos árcéduláról, amely elsőre a 16 GB memória és a Windows 8.1-es operációs rendszer mellett is némileg túlzásnak tűnhet, de az az igazság, hogy ugyanezzel a felszereltséggel a TN kijelzős Lenovo Y50 is mindössze 20 ezer forinttal olcsóbb. A szintén ugyanilyen erős, de tömege miatt riválisnak nem mondható Asus G551JM nagyjából 40 ezer forintal kerül kevesebbe, mint az Acer új Nitro sorozata, ez a különbség szintén a TN kijelzőben, valamint az egy évvel rövidebb garanciális időben érhető tetten. Az MSI a hasonlóan vékony és szintén ugyanilyen erős GS60 Ghostot még az Acernél is borsosabb áron méri, így közvetlen konkurenciának aligha tekinthető, igaz, a sokszínű háttérvilágítás lehet, hogy valakinek megéri a több tízezer forintos felárat.
Akinek a dizájn és a matt IPS panel tetszik, viszont nincs szüksége ekkora teljesítményre, az a sima Nitro-kban találhatja meg a számítását. Ezek a modellek alacsony fogyasztású kétmagos Core i5-ös, illetve Core i7-es processzorokkal, valamint GeForce 840M, illetve GTX 850M videokártyákkal kerülnek forgalomba (és 260 ezer forinttól érhetők el). Szintén alternatíva lehet a cikkben is szereplő Black Edition kétmagos Core i5-ös változata, amely 8 GB memóriával több, mint 60 ezer forinttal olcsóbb a tesztkészüléknél. Az 52 Wh-s akkumulátor átlagosnak számít ebben a kategóriában, az első számú rivális Lenovo Y50-ben is csak éppen, hogy erősebb (54 Wh) van.
Akármennyire is exkluzívnak tűnik az Acer új sorozata, a doboz tartalma szinte megegyezik egy átlagos Aspire-ével, leszámítva a picit több dokumentációt és a jóval erősebb (135W-os) tápegységet.
2. Hardver és hangzás
A hűtőrendszerre igencsak kíváncsiak voltunk, hiszen a készülék meglehetősen vékony, amit le kell hűtenie az pedig meglehetősen gyors. A jó hír az, hogy ezt a feladatot ha nem is maradéktalanul, de viszonylag jól el tudja látni, ráadásul mindezt visszafogott zajtermelés mellett teszi, ami semmiképpen nem elhanyagolható tény, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a játékosok többsége amúgy is fülhallgatóval ücsörög a gép előtt. A “nem is maradéktalanul” hozzáfűzés a gyakorlatban a nem túl alacsony hőmérsékletekre utal - legalábbis nálunk a maximális terhelés mellett mért 97 fokos processzor nem számít langyosnak. A videokártya nem volt ennyire meleg helyzetben, de alulról közelítette a 90 fokot az is. Nyáron adódhatnak kellemetlen meglepetések (főleg órajelingadozások tekintetében) ebből, attól viszont nem nagyon kell tartanunk, hogy megégetjük magunkat, ugyanis mind a felső, mind az alsó burkolat egész jól vizsgázott ezen a téren.
Nem mehetünk el szó nélkül a hűtőrendszer felépítése és kialakítása mellett sem. A Dust Defender rendszerrel viszonylag ritkán találkozhatunk, ugyanis a gyártó csak nagyon kevés modelljében alkalmazza. Ennek lényege, hogy a ventilátor forgási iránya átmenetileg megfordítható, így a felgyülemlett port képes kifújni a lamellák közül. A szellőzőnyílások kialakítása is eltér a megszokottól, hiszen csak és kizárólag hátul találjuk meg őket, amely több szempontból is hasznos. Egyrészt a meleg levegő se a jobb, se a bal kezünkre nem jön játék közben, melytől még jobban izzadna a tenyerünk, másrészt a zajszintre is pozitív hatással van, ugyanis a felnyitott kijelző útjában áll a nyílások felől érkező hangoknak.
A processzor kínálat nagyon könnyen áttekinthető, ugyanis a “sima” Nitro modellek esetében Core i5-4200U/4210U, illetve Core i7-4510U modellek közül választhatunk, melyek mindegyike kétmagos és az átlagnál alacsonyabb fogyasztási mutatóval (és alap órajellel) rendelkezik. Ezzel szemben a Black Editionökben úgymond “teljes értékű” CPU-k dolgoznak, amely egy kétmagos Core i5-4200H-t és egy négymagos Core i7-4710HQ-t jelent. A különböző V15-ös modellek árainak ingadozása miatt nem jelenthető ki egyértelműen, mekkora felárat is kell fizetnünk a négymagos processzorért, de valahol 15 és 30 ezer forint között érdemes kalkulálni. 30 ezerért megfontolandó, 15 ezerért gyakorlatilag kötelező az erősebb CPU megvétele.
A videokártyák esetében sokkal könnyebb dolgunk van, egész egyszerűen azért, mert a belépőnek számító (de még így is elég izmos) GeForce 840M-et szinte csak a legolcsóbb modellekbe teszi bele az Acer, a középső szintet képviselő GeForce GTX 850M-mel szerelt példányok pedig árban már megközelítik a Black Edition verziókat, melyekben egytől egyig GTX 860M található. Tekintettel arra, hogy a GTX 850M lényegesen közelebb van teljesítményben a GTX 860M-hez, mint a 840M-hez, akik okosan szeretnének spórolni, azok a legolcsóbb GTX 850M-es modellt veszik célba - ez jelenleg 290 ezer forintos árcédulát jelent. Bár a gyártó nem hirdeti sehol, de feltételezhető, hogy mindhárom videokártyából kizárólag Maxwell architektúrára épülő változatokat használnak, amely elsősorban a fogyasztásukra van igencsak jó hatással. A dedikált GeForce-ok mellett természetesen jelen van és használható a processzorban lévő Intel HD Graphics 4400/4600 is, de ezt elsősorban (vagy inkább kizárólagosan) az akkumulátoros üzemidő növelése, illetve az általános zajszint csökkentése céljából fogjuk választani. A két videokártya közötti váltásért csakúgy, mint mindig, most is az NVIDIA Optimus technológiája a felelős.
A merevlemez egész jó tempóra képes, legalábbis ahhoz képest, hogy csak 5400-at pörög percenként. Néhol érezhető ugyanakkor, hogy az egész rendszernek ez a leggyengébb láncszeme, így hiába a négymagos processzor és az erős videokártya, egy - bármilyen - SSD sokat lendítene a Windows 8.1 rugalmasságán. Akik nem akarnak sok pénzt elkölteni adattárolókra, azok választhatják a hibrid megoldásokat, bár ezek csak részben tudják tehermentesíteni a HDD-t.
A négy hangszóróból álló hangrendszer meglehetősen jól szólt és dedikált mélysugárzó nélkül is hallatott magából némi mélyhangot. Se a hangtisztasággal, se a hangerővel nem volt gond, így bátran kijelenthető, hogy a V15 Nitro zenehallgatásra éppúgy alkalmas, mind filmnézésre vagy éppen játékokban való elmerülésre. A kategória etalonja továbbra is az Asus SonicMaster Pro rendszere marad, de a V15-nek sincs szégyenkeznivalója.
3. Ergonómia és kinézet
Külsejét tekintve az Acer V15-ös Nitro-ja egyáltalán nem azt a közönséget szólítja meg, amit mondjuk egy akármelyik Alienware gép vagy az MSI GT sorozata.
A zsanérnál található ezüst színű - egyébként műanyagból készült - betét miatt ugyanis inkább elegánsnak, mintsem “játékosnak” mondható. Az anyaghasználat az alsó burkolat esetében közel elsőosztályú, a matt, gumírozott műanyag kellően merev és az ujjlenyomatokat is nagyon visszafogottan gyűjti csak. A felső burkolat már közel sem ennyire robusztus, igaz, jóval vékonyabb is. A szintén főként (de nem kizárólagosan) műanyagból készült elem nagyon sérülékeny, ugyanis bár középen egész merev, a zsanér felé haladva ez a jó tulajdonsága teljesen tovaszáll. A gyártó által piacvezetőként említett “panel-imprint” technológiáról semmit nem tudni, a gyakorlatban egy kellemesen textúrázott burkolatra kell gondolnunk, amely - akárcsak alul található társa - szinte egyáltalán nem gyűjti az ujjlenyomatokat. A kijelző körüli káva az átlagnál sokkal vastagabb (főleg a kijelző alatt), ami nem tesz jót a készülék méretének, viszont így szinte biztos, hogy jut elegendő hely a beviteli eszközöknek.
Bár a hátoldalon található csavarok egyszerűen kitekerhetők, a gép felnyitása közel sem annyira egyszerű feladat, mint gondolnánk. Először is nem a hátlapot kell leszednünk, hanem a billentyűzettel egyben lévő burkolatot, figyelve az alatta található kábelekre. Ezek után szomorúan konstatálhatjuk, hogy a memóriák az alaplap másik oldalán foglalnak helyet, így aki utólag szeretne RAM-ot bővíteni, annak fel kell kötnie a gatyát. A merevlemez cseréje viszont gyerekjáték, egyszerűen csak kivesszük a régit és betesszük a helyére az újat - ami rendszerint egy SSD lesz. Elnézve a helykínálatot, az optikai meghajtó valószínűleg csak a nagyobbik, 17,3”-os modell esetében választható, mint opcionális kiegészítő, a V15-nél egyszerűen nincs neki elegendő hely.
A zsanérok egész erősek, bár nagy tömeget nem kell tartaniuk a vékony panelnek köszönhetően. Könnyen elképzelhető, hogy a garanciális idő végéig is kihúzza komolyabb fáradás nélkül. Arra vonatkozóan nincs információnk, hány százalékban tartalmaz fémes anyagot, de vélhetően nem sokban.
A billentyűzet valószínűleg a készülék leggyengébb pontja, pedig ha valahol, akkor egy játékosoknak szánt noteszgépnél legalább annyira kulcsfontosságú perifériának tekinthető, mint egy üzleti gép esetében, ahol naponta akár több tízezer karakter is begépelésre kerül általa. Akik komolyabban játszanak vagy legalábbis kimutathatóan sok időt töltenek el ezekkel a szoftverekkel, azok pontosan tudják, hogy mennyi múlhat olykor egy vacak klaviatúrán - nem véletlen, hogy külön piacuk van a gamer billentyűzeteknek is. Nem a gyorsgombok és egyéb, kiegészítő funkciók hiánya teszi rosszá a V15 Nitro klaviatúráját, hanem az a filléres gomberdő, amelyet az összes többi (értsd: akár a 80-100 ezer forintos) Aspire-ben is megtalálhatunk. A V15-ben lévő két dologban tér el tőlük: jobb az alátámasztása (ez tényleg klassz) és vörös háttérvilágítással rendelkezik. Utóbbit csak ki-bekapcsolni tudjuk, az intenzitása nem állítható, a jó alátámasztást pedig olyan dolgok árnyékolják be, mint a rettenetesen magas nyomáspont vagy a minden irányban izgő-mozgó gombok. Ha az előző generációs Travelmate-ek klaviatúráját sikerült volna átültetni a Nitro-ba, azonnal rásütöttük volna az Ajánlott plecsnit, így viszont nagyon kapaszkodnia kell érte. Kár.
A touchpad sem sikerült valami fényesen, bár a hasznos felülete szó szerint óriási. A betegség, amitől szenved jellemző szinte az összes olyan noteszgépre, ahol nem találunk dedikált bal, illetve jobb egérgombot, helyette magát a panelt kell nyomkodnunk. A probléma egyszerű: a lenyomott és nem lenyomott állapot között van egy félig lenyomott is, amely valójában csak a felület holtjátékának köszönhető. Ez olyan idegesítő dolgokat eredményezhet, mint például a lenyomás előtti kurzor ugrálás. Szintén nem voltunk maradéktalanul elégedettek az érzékenységgel, de szoftveresen sikerült finomhangolni a dolgot és ezzel kiküszöböltük azt, hogy hozzá kelljen szoknunk. A billentyűzettel szemben a touchpad kérdésköre közel sem olyan érdekes, hiszen a többség vélhetően egérrel fogja használni a gépet és csak utazások során teszi azt el.
Az összes csatlakozót egy oldalra sűrítették a mérnökök, amely egy, az átlagnál zsúfoltabb jobb oldalt jelent. Három USB 3.0 aljzatnak, egy HDMI-nek, egy LAN-nak, egy kombinált füles ki-bemenetnek, egy töltő csatlakozónak és két aktivitást jelző LED-nek is osztoznia kell rajta. A bal oldal teljesen üres és elméletileg csak az opcionálisan választható optikai meghajtó jelenlétével tudjuk megtörni ezt a fajta “csendet”.
Bár itthon csak és kizárólag 1920x1080 pixeles felbontással rendelkező IPS panellel szerelt változatokat láttunk az új V15-ből, a tengerentúlon már felbukkant egy mezei 1366x768-as verzió is, amely ráadásul TN technológiára épül. Itthon reméljük, nem kerülnek forgalomba ilyen modellek, mert azzal pont azt a fajta exkluzivitását veszthetné el az új játékosoknak szánt Aspire család, amellyel jelenleg rendelkezik. A tesztpéldányban szereplő panel remek színvilággal, széles látószöggel és brutális fényerő tartománnyal rendelkezett, amely a matt bevonattal együtt azt eredményezte, hogy direkt napfényben is olvasható maradt rajta minden. Figyelembe véve a tényt, hogy a minimális fényerő is kellően alacsony, mindenki megtalálja majd a számítását, legyen szó ablak melletti vonatozásról vagy félhomályban való gyilkolászásról.
4. Teszteredmények
Nem először járt nálunk az Intel egyik leggyorsabb mobil processzora, a Core i7-4710HQ. A négymagos, Hyper-Threading technológiával is felvértezett központi egység alap órajele már önmagában se alacsony (2.5 GHz), viszont a Turbo Boostnak köszönhetően ideális esetekben ez akár 3.5 GHz-ig is felmehet (játékok közben nagyon ritkán fog). 6 MB cache memóriáját imádják a játékok (is), nem meglepő, hogy a grafikonon látható eredményeket kaptuk tehát.
Érdemes megnézni az eggyel olcsóbb változatban dolgozó Core i5-4200H produkcióját is, és bár játékok alatt nem tapasztalható ennyire látványos eltérés a két CPU között, minimális felár ellenében butaság nem a négymagos Core i7-et választani.
Az integrált videokártya tesztelésétől több okból is eltekintettünk: egyrészt nagyon sokszor megmértük már, mire képes az Intel leköszönő iGPU generációja, másrészt amikor egy GeForce GTX 860M dolgozik a motorháztető alatt egy játékosoknak szánt noteszgépben, akkor a kutyát sem érdekli a beépített grafikus vezérlő.
Ahogy azt vártuk, kiváló eredményeket produkált a V15 Nitro legerősebb kiszerelése. Néhol még a Lenovo Y50-et is sikerült nem kicsit megvernie, amely valószínűleg a jóval erősebb processzornak köszönhető (a tesztelt Y50-ben ugyanaz a Core i5-4200H dolgozott, mint amilyet az olcsóbb V15 Nitro-kban találunk). Az 1920x1080-as felbontást maradéktalanul ki tudja szolgálni a videokártya, bár némelyik játék esetében a legmagasabb részletességből olykor vissza kell venni, de figyelembe véve, hogy ez egy vékonyított, nem felsőkategóriába szánt gamer notebook, ennyi - úgy gondoljuk - bőven belefér. Amennyiben olyan játékba botlanánk, amely feleslegesen nagy fps számmal fut, úgy - akkumulátoros használat esetén - bevethetjük az NVIDIA Battery Boost technológiáját, melynek segítségével meghatározhatunk egy fps számot, amelyet szeretnénk, ha a készülék tartana és a grafikus mag órajelét ennek függvényében fogja csökkenteni, illetve növelni a rendszer.
Talán nem meglepő, hogy üzemidőben az Y50 és a V15 Nitro nagyon közel van egymáshoz, hiszen gyakorlatilag azonos hardverekből épülnek fel. A maximális terhelés mellett mért 20 perces differencia természetesen a magasabb fogyasztású processzornak köszönhető.
5. Értékelés
Bár helyenként elégedetlenek voltunk az Acer vadonatúj, játékosoknak és felsőkategóriás vasakra vágyóknak szánt notebookjával, összességében mégis pozitív kép alakult ki bennünk róla. Tetszett a teljesítmény, amit nyújtani képes, ahogy az is, hogy mindezt visszafogott zajszint mellett képes hozni - igaz, ennek megvan az ára a hőmérsékleti oldalon. Szintén kellemes az anyaghasználat, de jó, ha észben tartjuk, hogy a kijelző és önmagában a felső burkolat meglehetősen sérülékeny, cserébe az ujjlenyomatok takarításával nem kell foglalkoznunk. A kijelző igazán szerethető darab, de nem is vártunk mást egy nagy felbontású IPS paneltől. Külön kiemelnénk a széles skálán állítható fényerejét. Szintén nem érdemtelenül reklámozza a gyártó a négyhangszórós audio rendszert, ugyanis egyértelműen a jobbak közé tartozik, főleg a dedikált mélysugárzóval nem rendelkezők mezőnyében.
Vannak viszont olyan tulajdonságok is, amelyek beárnyékolják a pozitív dolgokat, avagy mit találunk a mérleg másik oldalán? Először is egy gamer notebookhoz méltatlan billentyűzetet, amelyet a többség biztos, hogy nem fog szeretni, legfeljebb megszokja idővel. Hiába a vörös színű háttérvilágítás (melynek fényerejét jó lenne, ha lehetne szabályozni), az egész klaviatúrán érezni, hogy nem akartak túl sok pénzt elkölteni a fejlesztésére - vagy leginkább semennyit. Ezen a téren a konkurencia mindegyik tagja előrébb jár, sajnos ez a fájó valóság. A nagy kérdés az, hogy vajon hányan lesznek, akik olyan kompromisszumot képesek kötni, amely egyértelműen befolyásolja a játékok élvezeti értékét. Melyik a rosszabb, egy TN kijelző egy jó billentyűzettel vagy egy IPS egy rosszal? Aki erre a kérdésre tudja a választ, az magára nézve eldöntötte a Lenovo Y50 kontra Acer Aspire V15 Nitro csatát. Akiknek nem annyira fontos a termék súlya, azoknak érdemes megvárni az Asus G551JM érkezését, jó eséllyel abban meglesz minden, amit szeretnének.
A cikkben szereplő Acer Aspire V15 Nitro típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ full HD IPS kijelző
+ remek teljesítmény
+ a kategóriában alacsonynak számító zajszint
+ vörös billentyűzet-világítás
+ Dust Defender technológiával rendelkező hűtőrendszer
+ kellemes anyaghasználat
+ a négyhangszórós audio rendszer elég jól szól
+ 3 év garancia
Kontra:
- bár a burkolat langyos marad, terhelésre az alkatrészek nagyon felmelegszenek
- a billentyűzet fele ennyiért is csak so-so lenne, de egy gamer notebookhoz simán csak méltatlan
- az akkumulátor nem cserélhető/eltávolítható
- szerelni nem annyira egyszerű
Hivatalos honlap: Acer
Vásárlás: Irány a webáruház!
