1. Bevezető és specifikáció
Bár a Samsung 9-es sorozatába tartozó hajszálvékony noteszgépe már tiszteletét tette nálunk, hivatalosan az Acer Aspire S3 tekinthető az első Ultrabooknak, amely a szerkesztőségben jár, hiszen a dél-koreai gyártó portékája bár minden létező szempontnak megfelel, mégsem kapta meg az Inteltől ezt a minősítést. A processzorgyártó óriás által megálmodott kategória gyakorlatilag ugyanazt adja meg a Windows-os felhasználóknak, amit az Apple a MacBook Airrel már évek óta nyújt az OSX-eseknek: egy nagyon vékony, alacsony fogyasztású, ugyanakkor erős hardverrel (Core i5/i7 ULV), lehetőleg flash alapú háttértárolóval (vagy egy hibrid rendszerrel) rendelkező notebookot, amely legalább 5 órás üzemidőt kell, hogy biztosítson a felhasználó számára. Szintén meghatározott keretek között kell tartani a termék árát, ebből kezdetben volt egy kisebb fajta vita is a gyártókkal, akik azt hangoztatták, hogy az Intel gyakorlatilag azt várja el tőlük, hogy minimális profittal értékesítsék majd a leendő portékákat, holott a kutatás és fejlesztés nyilvánvalóan elvesz egy elég szép részt a büdzséből, ráadásul az Intel sem könnyíti meg a dolgukat azzal, hogy olcsóbban adja a beépítésre kötelezett technológiákat.
Az Acer az elsők között leplezte le a nyár során a most megjelent Ultrabookját és páran kapásból bele is látták a MacBook Air formáit. Tény, hogy az S3 merőben emlékeztet az Apple portékájára, de legalább annyira hasonló egy kilapított Dell Vostro V130-ra is, szóval mi az ilyesfajta összehasonlítástól jelen cikk keretein belül eltekintenénk. Ami viszont lényeges, az az, hogy a 899 dolláros belépő árba mi fért bele és ez a hazai piacon forintosítva milyen kiskereskedelmi árat jelent.
240 ezer forint. Ez lesz az első adat, amelyre a vásárlók kíváncsiak lesznek, hiszen az ígéret ugyebár egy megfizethető, gyors, de ugyanakkor vékony gépről szólt. Tény, hogy hazai viszonylatokban nem számít olcsónak az S3, de egyrészt az Air még mindig jóval drágább (leszámítva az itt-ott még kapható kifutó modelleket), másrészt el kell fogadni, hogy a forinttal szemben a dollár most elég erős, így az árfolyamon bőven bukunk 15-20 ezer forintot a nyári állapotokhoz képest. A Thunderbolt csatlakozó helyett HDMI-t találunk, ezt leszámítva gyakorlatilag ugyanannyira kevés a bővítési és csatlakozási lehetőség az S3-ban, mint az Airben, vélhetően ez a megcélzott rétegnek nem jelent különösebb problémát, egy pendrive-nál és egy egérnél több nem kell a boldogsághoz. Az USB 3.0 hiánya viszont fájó pont lehet, főleg így 2011 végén. Szintén le kell mondanunk a vezetékes hálózati kártyáról és az optikai meghajtóról is, de a digitális korszakban egyik se jelenthet komolyabb problémát. Ahol jelentős eltérést találunk a nagy rivális Airhez képest, az a beépített, nem cserélhető akkumulátor, melynek kapacitása mindössze 35 Wh (szemben az Airben található 50 Wh-val), illetve a háttértár, amely egy 20 GB-os SSD-vel kiegészített 320 GB-os teljesen mezei notebook merevlemez (a drágább változatok nagyobb SSD-vel vannak szerelve). Előbbire többek között az Intel Rapid Start Technology miatt van szükség, hiszen a sebességének hála gyorsan ébredhet fel a rendszer hibernációból. Fontosabb viszont, hogy az Intel Smart Response Technology szintén ezt a területet használja, így van egy SSD-s gyorsítótárunk, merevlemezünk sűrűn használt részei ide kerülnek.
Ha már hasonlítgatunk a kategória riválisához, az Air-hez, akkor meg kell említsük, hogy az Acer 3 év garanciát ad alapáron az S3 mellé, míg az Apple ezt csak 90 ezer forintos felár ellenében teszi meg – helyén kell tehát kezelnünk a dolgokat. Természetesen a teszt főszereplőjét megvásárolhatjuk kizárólag SSD meghajtóval is, ez esetben 240 GB-tal kell beérnünk (se többel, se kevesebbel nem kérhetjük az S3-mat), a felár elég borsos, 100 ezer forint.
A készülék mellé gyakorlatilag olvasnivalót és egy tápegységet kapunk, amely elég hamar feltölti a háromcellás telepet (kicsivel kevesebb, mint két óra alatt). Természetesen CD vagy DVD lemezt nem kapunk az S3 mellé (nem is lenne értelme), a rendszer helyreállítását az erre elkülönített 15,2 GB-os partícióról tudjuk elvégezni.
2. Hardver és hangzás
Méreteiből fakadóan nem vártunk csodát az S3 hűtőrendszerétől, ha az Air elfogadható szintjét hozza, akkor már elégedettek vagyunk – így álltunk hozzá a gép teszteléséhez. Az üresjárati 46 fok abszolút vállalhatónak mondható, ilyenkor a gép elég halkan is működik, ritkán kényszerül az apró ventilátor felpörgetésére. Maximális terhelés mellett is mindössze 79 fokot rögzítettünk, ami annak fényében jó, hogy ebből a külvilág számára viszonylag keveset ad át az alul már műanyagból készült burkolat. A zajszint persze már jóval magasabb, mint átlagos használat mellett, de nagyon messze van az elviselhetetlen tartománytól. Inkább a melegedés itt az érdekes, hiszen az ilyen szaladgálós notebookoknál a környezeti zaj mellett nem sokat észlelni magának a terméknek a zajtermeléséből.
Ha eltekintünk az integrált videokártya miatti 4,6-os pontszámtól, akkor az átlag 6-os értékelés abszolút jónak mondható, ez nem egy lassú gép. Ugyanakkor mindegyik Ultrabook jellemzően egy memória modullal kerül forgalomba és elvétve fogunk találni olyan modelleket, amelyeknél bővítésre vagy cserére lehetőségünk lesz (az S3-ba, csakúgy, mint a MacBook Air-be, a 4 GB-os DDR3-1333-mas modul be volt forrasztva). Szintén csekély az esély rá, hogy NVDIA Optimus-szal megtámogatott típusok piacra kerüljenek, így, akinek nem elég a processzorban lévő Intel videokártya, az sajnos nem az Ultrabookok háza táján kell, hogy nézelődjön.
A Hitachi által szállított merevlemez kategóriáján belül a leggyorsabbak közé tartozik, ráadásul hőtermelésével sem adódtak gondok a szűk ház ellenére. Egyetlen dolog volt, amely nem tetszett, ez pedig a mágneses meghajtó által produkált zajszint, melyet könnyedén meghallottunk akár egy méterről is. Régóta nem volt hasonló negatív tapasztalatunk HDD-kkel, reméljük, ez volt a kivétel, amely erősíti a szabályt.
Hangszórókból bár kettőt találunk, ezek mindegyike lefelé néz, ráadásul pont azon a részen helyezkednek el, ahol az alsó burkolat hajlata van, így akusztikailag enyhén szólva is hagynak kívánnivalót maguk után. Hangerejükkel nem lehet gond, ugyanakkor már a skála közepénél is berezonáltatják a billentyűzet alatti részt, ahol az ember gépelésnél a csuklóját tartja.
3. Ergonómia és kinézet
A nyers adatok után vegyük jobban szemügyre az új Aspire-t, amely kétségtelenül külsejével fogja felhívni magára a figyelmet, de ez alighanem így lesz minden Ultrabookkal. A fedőlap nagyon szép, érintésre is kitalálható, hogy alumíniumból készült. A letisztultságot egyedül két visszajelző LED zavarja meg (a merevlemez működéséről maximum az általa kibocsátott zaj alapján értesülünk, ugyanis HDD LED nincs a készüléken), illetve a bekapcsoló gomb, amely innen nézve még nem tűnik otrombának, de a gépet kinyitva már annál inkább. A hátoldal már műanyagból készült, de színben teljesen passzol a felső burkolathoz. Jól látható, hogy csakúgy, mint sok más vékony gépnél, az akkumulátort nem tudjuk cserélni. A gumitalpak hiába nagyok, sajnos a gépet alacsony tömege és súlyelosztása miatt akarva-akaratlanul is el fogjuk mozdítani az asztalon, erre jobb, ha felkészülünk. Némileg rontja az összképet, hogy a zsanért takaró fekete műanyag lemez nem ér végig a jobb oldalon, így egyrészt szabad szemmel is látni lehet a kialakult rést, másrészt közelebbről a vékony rúd alakú zsanért is megpillanthatjuk – ezt azért ki lehetett volna matekozni.
A billentyűzet nem éppen a klasszikus kialakítást követi, hiszen a hosszú í összenőtt a bal Shifttel és ugyanez mondható el az amúgy is pici Enterről, valamint a hosszú ű betűről. Nem túl szerencsés egyik sem, mi túl sokszor ütöttünk mellé, de nyilván, ha valaki nem hosszabb értekezéseket akar rajta legépelni, akkor megszokható. A másik probléma a gombok nyomáspontjával, vagyis leginkább annak hiányával van. Gyakorlatilag egy milliméter a mozgásterük, de hiába a remek alátámasztás, ez kevés a boldogsághoz. Tovább rontja a helyzetet, hogy az alacsony magasság miatt néha egyszerűen túl mélyre kellene ütnünk, gyakran fordult elő velünk, hogy a gombok feletti levegőt „püföltük”, de ott még nem kezdődött el a gomb, amit szerettünk volna leütni. Aztán ott vannak az iránygombok és a köréjük tett gyorsnavigálásra használt billentyűk is. Annyira aprók, hogy néha kettőt-hármat is képes lenyomni belőlük az ember. Tény, hogy ránézésre szép és trendi a klaviatúra (amely megvilágítást nem kapott és felárért sem kérhető), de sajnos néha használni is kell, akkor pedig inkább átok, mint áldás. A bekapcsoló gombról már ejtettünk pár szót, innen látszik igazán, mennyire elrontja az összhatást, ráadásul ha sűrűn kell használnunk – ami nem valószínű az Ultrabook filozófiájából kiindulva – akkor elég fura érzés tud lenni, hogy a gépet kvázi szemből kell nyomkodni.
A touchpad ugyanakkor jól használható és rendkívül jól konfigurálható. Van például kétujjas érintés, amelyre többek között a jobb gomb funkcióját is beállíthatjuk, de természetesen az összes három-, illetve négyujjas gesztus jelen van, sőt a touchpad alsó fele gombként is funkcionál, természetesen bal felén bal, jobb felén jobb gombként. Egy apró csorbát sajnos itt is észrevettünk, mégpedig a bal alsó saroknál, amelyet elég csúnyán faragtak ki, láthatóan szögletesebb lett, mint a másik három sarok, amelyet szépen lekerekítettek. Kezdtük azt hinni, hogy egy gyártás előtti példányt kaptunk, de nem, ez már egy nagykereskedésből származó verzió volt.
Csatlakozókból csak a nagyon szükségeseket kapjuk meg, de ez a kategória nem is szól többről. Minden portot hátul kell keresnünk, ami nem túl kényelmes mondjuk egy pendrive csatlakoztatásánál. A jobb oldalon található SD kártyaolvasó pedig túlságosan kilóg, erre akkor figyelhetünk fel először, amikor kihúzzuk a benne található porvédőnek szánt álkártyát, amely legfeljebb másfél centi mély. Miután beledugtunk egy átlagos SD kártyát, akkor jön az újabb meglepetés, ugyanis abból nagyjából két centi lóg ki. Tény, hogy ezredrangú szempont, de illett volna úgy megoldani, hogy ez a probléma kevésbé legyen látványos. Sok kritika érte a MacBook Airt, mert nem lehetett biztonságosan otthagyni sehol a Kensington zár hiánya miatt, nos, az S3 szintén nem tartalmaz ilyesmit, pedig itt az eltérő hátsó kialakításból fakadóan talán lenne hozzá hely.
A kijelző színvilága alapból elég furcsa, hiszen a gamma kicsit magas, illetve a kép is kékes-zöldes, de mindkettőn segíthetünk egy kis kalibrálással. A látószögek mind oldalról, mind alulról nézve átlagosak, felülről pedig bőven átlag alattiak, hiszen már kis eltérésre is elkezd kifehéredni a kép, ha magunk felé döntjük. A fényerő tartomány elég tág keretek között mozog és bár az alsó két lépcső között túl nagy a különbség, mind a maximális, mind a minimális érték jól használható mesterséges fényviszonyok, illetve napsütés esetén. A webkamera képe felejtős, még rendes fényviszonyok mellett is annyira lassú és darabos a mozgása, mintha egy őskövület optikával néznénk farkasszemet.
4. Teszteredmények
A processzorról továbbra is elmondható, hogy sebessége abszolút kielégítő, hiszen egy Core i3-2310M tempóját szinte mindig képes hozni, viszont annál kevesebbet fogyaszt. Sokkal érdekesebb a videokártya, amely a Samsung 900X3A-ban elég harmatosan muzsikált.Jól látható, hogy az Acernél semmi gond nem volt az integrált VGA-val, valószínűleg a Samsung esetében egy hibás példánnyal sikerült összefutnunk. A Core i7-ben lévő kicsit megemelt órajelű példányhoz képest szemmel láthatóan elég lassú az alacsony fogyasztású Core i5-ben lévő HD Graphics 3000, de a 9400M-nél és az előző generációs Intel videokártyánál azért még így is bőven sebesebb.
Talán az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés az akkumulátoros üzemidő. Az Intel ugye 5 órát ad meg minimumként, ezt az S3 könnyedén hozza is, igaz, csak akkor, ha kis terhelésnek tesszük ki alacsony, de leginkább minimális fényerő mellett. Ha érdemben használni is szeretnénk, akkor inkább a 3-4 óra az, amit el lehet vele érni minden trükk nélkül, nem egy eget rengető eredmény, azt kell, mondjuk. A Samsung 900X3A legalább egy, de inkább másfél órával tovább húzza (akárcsak a MacBook Air), de nem kell messzire menni, hiszen házon belül a legújabb ultravékony Travelmate is hozza az S3 teljesítményét egy nagyobb kijelzővel és erősebb hardverrel.
5. Értékelés
Most már hivatalosan is túl vagyunk az első Ultrabook bemutatóján, a Samsung 9-es sorozatából még csak finoman vontuk le a következtetéseket, de az S3 tagadhatatlanul a kategória egyik leginkább várt tagja, főleg az ára miatt, hiszen állítólag az olcsóbb Ultrabookok közé tartozik. Az biztos, hogy a jelenlegi árfolyamok mellett a 241 ezer forintos belépő S3-ért nem fog kapkodni a közönség, már csak azért sem, mert nem egy kifejezetten jó gép. Szép, néhol még elegáns is, ráadásul normális használat mellett még csak túl sok zajt sem csap, de a billentyűzetét nagyon-nagyon szokni kell (és akkor még finomak voltunk), az akkumulátoros üzemideje némiképp csalódás, az USB 3.0 támogatás hiánya szintén, de annak se örültünk, hogy a merevlemez visszajelző LED hiányában zajszintjével jelzi működését. Most sokan mondhatják, hogy felnagyítjuk a hibákat, de akármennyire is olcsónak tekinthető egy MacBook Airhez képest az S3 (belépő változat esetén), annyira mégsem az, hogy ilyesmiket elnézzünk neki. Főleg akkor nem, ha házon belül az alig egy dekával nehezebb, ráadásul matt kijelzővel rendelkező Travelmate 8481G sokkal jobban használható nem csak a hétköznapokban, de rohangálásnál szintén. Úgy gondoljuk, hogy az Ultrabookoknak egyetlen esélye van a sikerre, ha a megnyerő külalakon felül egy közel tökéletes masinát produkál a gyártó, aki az adott típus elkészítésében érintett, hiszen ha a garanciaidőt nem vesszük számításba és ragaszkodunk az SSD meghajtóhoz, akkor a MacBook Airnek már közel sincs akkora felára, mint gondolnánk. Egyelőre nem temetnénk még az Intel által megálmodott kategóriát, de az tény, hogy az első benyomásunk nem volt túl jó. Kíváncsian várjuk az Asus Zenbookját, amely remélhetőleg még az ünnepek előtt tiszteletét teszi nálunk.
Az Acer Aspire S3-mat a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ megnyerő külső
+ kis tömeg és vékony kialakítás
+ jól használható és sokat tudó touchpad
+ az SSD-nek köszönhetően azonnali rendelkezésre állás alvó üzemmód után
+ 3 év garancia
Kontra:
- nehezen használható billentyűzet
- zajos merevlemez
- átlagos kijelző
- átlagos üzemidő
- USB 3.0 hiánya
Hivatalos oldal: Acer
Vásárlás: iPon webáruház