1. Bevezető
Bizonyára sokan ismerik azt az érzést, amikor több évi nélkülözés és malacpersely bűvölés után az általunk kiszemelt autó ráncfelvarráson esik át és ez által a hőn áhított korábbi modellt akciós áron kiszórják a piacról. Ekkor a kereskedő és a vásárló együtt örül, a bank se győzi kapkodni a fejét a rengeteg hitel kérelem miatt. Vélhetően hasonló helyzetben érezheti majd magát az a pár szerencsés notebook vásárló is, aki jelen cikk elolvasása után úgy dönt, hogy beruház az egyik gépbe – még akkor is, ha a Facebook tényleg fizetős lesz.
Mielőtt megkezdenénk hétfői zavarkeltésünket, érdemes kicsit megismerkednünk a platformmal, hiszen mindkét noteszgép ugyanazt használja. Az Intel CULV (Consumer Ultra Low Voltage) családja majdnem pontosan egy évvel ezelőtt indult (szó szerint) hódító útjára, amikor is a futószalagon érkező és sok mindenre nem használható netbookok, illetve a méreg drága, de minőségi szubnotebookok közé kitaláltak még egy kategóriát, amelyet nem illettek külön névvel (ezért hívja mindenki CULV-nek az ide tartozó gépeket). A jelentősen visszafogott teljesítményű Core 2 alapú processzorok között négy alcsaládot is megkülönböztethettünk egymástól. Ezek jellemzően a processzormagok számában és a cache memória méretében tértek el egymástól. Órajelüket tekintve 1.2-1.4 GHz között mozogtak és nagy részük támogatta a SpeedStep energiamenedzsmentet, amellyel az amúgy is alacsony átlagfogyasztás tovább csökkenthető.
Mire elég egy ilyen alacsony órajel és kinek jó egyáltalán, ha ne adj isten egymagos processzorral szerelt gépet vesz? Elsősorban annak, aki olyan alkalmazásokat futtat, amelyek nem követelik meg a  nagy teljesítményt. Ide tartozik az alapvető internetezés (elsősorban HD felbontású flash tartalom nélkül), az irodai szoftverek (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, stb.) futtatása, valamint az akár full HD felbontású filmek nézése is. Természetesen utóbbihoz nyers erőben nem elég egyik processzor sem igazán, de az integrált Intel vagy a dedikált Radeon videokártyák könnyedén átveszik a megterhelő feladatot. A régebbi és kevésbé terhelő játékok futtatására is lehetőség nyílik, de semmiképpen ne tekintsünk játékplatformként a CULV gépekre. Ez a család elsősorban a mezei igényeket szolgálja ki, igaz kompromisszumokkal képes megterhelőbb feladatokat is bizonyos idő alatt elvégezni. A lényeg az alacsony fogyasztáson és a remek akkumulátoros üzemidőn van.
Mostani tesztünk két olyan készülékről szól, melyek a fentebb említett példában a ráncfelvarrás előtti autóknak tekinthetők. Az első generációs Acer Timeline családba tartozó Aspire 5810TG már majdnem egy éves modell, míg az MSI X-Slim szériáját erősítő X600X is bőven elmúlt fél esztendős. Minek írunk ilyen régi gépekről? Pontosan azért, amiért az autós újságírók a kifutó négykerekű járművekről: mert szemtelenül olcsón juthatunk most hozzájuk. Szokás szerint ABC sorrendben haladunk, amely azt jelenti, hogy az Acer Aspire-jével kezdjük a bemutatót.
2. Acer Aspire 5810TG - Specifikáció és hardver
Az Acer Timeline sorozatának anno mindössze egyetlen tagja járt nálunk, de azzal maradéktalanul meg voltunk elégedve. Megmutatta, hogy nem csak Atom processzorral lehet hosszú üzemidőt elérni és ez elég volt ahhoz, hogy az Acer után a többi nagy gyártó is piacra dobja első CULV-s gépeit. Bár választékban nem volt hiány, mégis az Acer és az Asus volt az, aki a legütőképesebb masinákat tette le az asztalra és egyben ők azok, akikhez viszonyítani szoktunk minden egyes esetben, ha szó esik erről a kategóriáról.
A Timeline vékony kialakítása és szálcsiszolt alumínium burkolata miatt is népszerű volt, az 5810TG sem kivétel ez alól. Lássuk, milyen konfigurációval és árcédulával próbálja vásárlásra csábítani a notebookokra eddig csak félszemmel kacsintgató fiatalokat az Acer.
Tipikus helyzet. A lelkes újságíró nem tudja eldönteni, hogy a remek felszereltséggel vagy az arcpirítóan pofátlan eladási árral kezdje a gép bemutatását. Haladjunk sorban, talán az lesz a legjobb mindenkinek. Az egymagos Core 2 processzorra sokan csak legyintenek (úgy is kell nekik), viszont 5W-os TDP-jével az SU3500 bizony igen komoly konkurenciája az Intel házon belüli Atom családjának (igaz, ez a kifejezés főleg a fogyasztásra értendő, teljesítményben az Atom csak szeretne konkurencia lenni). Nem elég, hogy a manapság méregdrága DDR3-mas központi memóriából rögtön 4 GB-ot is kapunk, még a videokártyákból is kedvünkre válogathatunk. A dedikált Radeon HD4330 mellett ugyanis az Acer megtartotta az integrált Intel GMA X4500MHD-t is. Merevlemezből egy átlagosnak tekinthető 320 GB-os példányt kapunk, viszont van Bluetooth és HDMI is. Ha ez még nem lenne elég, akkor érdemes továbbmenni a listában és megpillantani a nagy kapacitású hatcellás akkumulátort és a szervizcsomaggal ellátott Windows Vista Home Premium operációs rendszert is. Mennyit kér mindezért az gyártó? Áh, annál sokkal kevesebbet. Az Aspire 5810TG kevesebb, mint 130 ezer forintért a miénk lehet. Szívinfarktusra viszont nincs idő, hiszen ez még mind semmi, a lényeg csak ezután jön.
A notebook mellé a szokásos kiegészítőkön kívül nem kapunk semmit, a tápegység 65W-os, a lemezek hiánya pedig a rejtett partíciós rendszer-visszaállításra vezethető vissza.
Egy nagyméretű, alacsony fogyasztású processzort tartalmazó géptől az ember joggal várja el, hogy minimális zajt csapva működjön. Igen ám, de van egy nem éppen a legfejlettebb gyártástechnológiával készült Radeon videokártyánk is, amely belezavarhatna a képbe – de nem teszi. Az Aspire 5810TG mindkét videokártyával halkan üzemel, sőt még maximális terhelés mellett is alig akarja feljebb tekerni a ventilátort, miközben egyik alkatrész sem sül meg a burkolat alatt. A processzor üresjáratban 42, maximális terhelésnél 53 (ötvenhárom!) fokon üzemel, amely több mint durva, hiszen az egész gép nincs két centi vastag. Az 55 nm-en készülő Radeonnal persze már nem tud ennyire könnyedén elbánni a hűtésért felelős rendszer, de az üresjárati 50 fok mellett a Furmark alatt produkált 72 se egy tragédia. Az egészben viszont az a legzseniálisabb, hogy a felhasználó még terhelés alatt is legfeljebb azt érzi, hogy a langyosnál valamivel melegebb a kasztni.
Olyan régóta nem láttunk Windows Vista-t, hogy megszépült emlékekkel vágtunk neki a beépített tesztprogram lefuttatásának. A Windows 7-et használók nem árt, ha tudják, hogy a Vista-ban még 5.9 volt a maximális pontszám, amelyet, ha nem is sikerült sűrűn megközelíteni a gépnek, de szégyenkezésre aligha van oka.
A Core 2 Solo SU3500-as processzor a rendszer lelke. Maximális órajele 1.4 GHz, amelyet üresjáratban egészen 800 MHz-ig vesz vissza. Üzemfeszültsége nem éri el az 1V-ot, így képes biztosítani az 5W-os átlagfogyasztást. Rendszerbusza ugyancsak 800 MHz, cache memóriája viszont 3 MB, ami – tekintettel arra, hogy egyetlen processzormagról beszélünk – rendkívül sok. Ez a rendszer sebességén is meglátszik: miután a Vista-ba épített Superfetch átnyálazta a merevlemezt, kifejezetten gördülékeny volt a gép kezelése, nagyon ritkán lehetett csak érezni, hogy a multitasking valójában egyetlen processzormaggal történik.
A két videokártya közül egyértelműen a Radeon HD4330 az erősebb, legalábbis, ha a 3D-s képességeket nézzük. A GPU-Z továbbra is rosszul ismeri, hiszen memóriája DDR2-es és így 1200 MHz-en üzemel. Üresjáratban 200/500 MHz-re veszi vissza magát és a feszültségét is csökkenti, rengeteg áramot spórolva ezzel.
A 320 GB-os merevlemez a Hitachitól származik és az átlagnál valamivel lassabb tempóra képes. Szerencsére ez nem számottevő, így a rendszer működése során nem igazán vehetjük észre a lemaradást. A visszafogott sebesség viszont meghozza a gyümölcsét, ugyanis a lemez annyira hideg, hogy már-már hihetetlen. A 32 fokos eredmény bámulatos még akkor is, ha biztosak vagyunk benne, hogy sokkal közelebb lenne a 40-hez egy komolyabb másolás után.
A hangszórók meglepően szépen szólnak, amely a tiszta magas hangoknak köszönhetők. Mélyeket ne várjunk, de internetes rádiót hallgatni és néha napján filmet nézni bőven megteszik, főleg, ha szánunk a beállításukra pár percet.
 
3. Acer Aspire 5810TG - Ergonómia
Akik emlékeznek még a 3810T tesztjére, azokban kellemes emlékek elevenedhetnek fel a szálcsiszolt alumínium láttán. Az 5810TG gyakorlatilag pontosan ugyanúgy néz ki, csak nagyobb. A burkolat a fémes bevonatnak köszönhetően elég hűvös, ráadásul tartósnak is tűnik annak ellenére, hogy nem sokkal masszívabb a szokásos full műanyag konstrukciókhoz képest. Megfordítva a gépet láthatjuk a hatalmas hátlapi panelt, amelyet, ha lecsavarozunk szinte az egész gép láthatóvá válik. Könnyedén cserélhetünk tehát merevlemezt és memóriát is.
A billentyűzetet illetően az egyik szemünk sír, a másik nevet. Szerencsére a nevetés sokkal nagyobb hangsúllyal van jelen, így az összkép pozitív. Az alátámasztás nagyon jó, a nyomáspont lehetne lejjebb is, de a vékony kialakításnak ára van ugye. Az egyetlen problémát az enyhén csillogó anyag használata adja, amely könnyedén gyűjti az ujjlenyomatokat és velük együtt a port is. Takarítani kezdetben biztos, hogy sűrűn fogjuk, de egy idő után csak legyintünk rá és hagyjuk úgy, ahogy van. Érdemes tágra nyitni a szemünket és a jobb felső sarkot megcélozni, ott ugyanis egy remek funkció bújik meg. Az optikai meghajtó függetlenül attól, hogy az 5810TG-nél kifejezetten vékony, általánosságban rendelkezik egy komoly problémával: ha ki akarjuk nyitni, jellemzően végig kell matatnunk a tálcát, hogy megtaláljuk az erre alkalmas gombot. Az Acernél úgy gondolták, hogy minek szívatni a felhasználót ilyesmivel, ezért a kioldásra szolgáló gombot a klaviatúra fölé tették. Apróságnak tűnhet, de a valóságban egy nagyon hasznos feature. Szintén átgondolt tervezésről adnak tanúbizonyságot a bal szélen található feliratok, melyek arra szolgálnak, hogy a képernyővel szemben ülő felhasználónak ne kelljen oldalra hajolnia ahhoz, hogy megkeresse a használni kívánt csatlakozókat.
Természetesen nem lenne kerek a történet, ha nem említenénk meg az egyetlen negatívumot, amelynek főleg a fotósok fogják meginni a levét. Ez nem más, mint a memóriakártya-olvasó, amely egyrészt a gép elejére került, másrészt túlságosan mélyre, így vagy körömmel kezeljük vagy megemeljük a gépet, hogy hozzáférhessünk.
A touchpad felületének mérete csupán átlagos, a jó anyaghasználat miatt könnyű és élvezetes használni. Multitouch képességekkel természetesen bír, viszont a görgetés funkciót nem ismeri. A jobb gombot és további jó pár műveletet ki tudunk váltani a zónák használatával, melyek a touchpad egy-egy sarkában helyezkednek el.
Csatlakozókból nem találunk kifejezetten sokat az 5810TG-n, ezek nagy része ráadásul bal oldalon helyezkedik el. Egyedül a kártyaolvasó az, ami elöl kapott helyet – de ezt már említettük korábban.
A kijelző LED-es háttérvilágítást kapott, ráadásul színvilága alapbeállítás mellett is nagyon közel van a semlegeshez, amely szép fehér színt jelent. Fényereje elég ahhoz, hogy napsütésben is könnyedén használjuk a gépet, viszont a minimális érték egy sötét szobában talán sok lehet, lehetett volna még lejjebb engedni azt a kijelzőt véleményünk szerint. A látószögek átlagosak, a háttérvilágítás viszont parti a szélesvásznú filmnézéshez. A HD felbontású webkamera nem egy nagy eresztés, az átlagos csevegéshez tökéletesen megfelel, de többet ne várjunk tőle – HD felbontásban pedig továbbra se használjuk, hacsak nem akarjuk nézni, ahogy szenved vele a processzor.
4. MSI X-Slim X600X - Specifikáció és hardver
Az MSI X-Slim családjába tartozó X600X azon kevés gépek közé tartozik, melyhez nem volt szerencsénk idáig. A szériából több notebookot is megvizsgáltunk már, de sajnos, amikor az X600X-re került a sor, egy hibás BIOS miatt átküldtük a másvilágra a gépet, így az akkori hiányosságunkat ezúttal pótolnánk.
Az X-Slim sorozat alapvetően a MacBook Airrel elindított lavinát óhajtotta meglovagolni és a kifejezetten vékony kialakítású gépek szerelmeseit próbálta vele vásárlásra ösztönözni a cég. Az X600X mondhatni a zászlóshajó szerepét tölti be, ennek alapján sejthetjük, hogy nem semmi felszereltséggel állunk majd szemben.
A recept nagyjából hasonló, mint az Acernél volt, ugyanakkor lényeges különbségeket fedezhetünk fel a két gép között. Egyrészt az MSI penge vékony masinája nem tartalmaz beépített optikai meghajtót, másrészt az integrált Intel videokártyától könnyes búcsút kell vennünk és megbarátkoznunk a Radeon HD4330 társaságával. Ez azért nem jó, mert bármennyire is gyenge az Intel megoldása, az akkumulátoros üzemidőre jó hatással van és filmnézéshez is bőven használható – lenne. Arról nem is beszélve, hogy talán egy ilyen vékony gépnél pláne meg kellene hagyni a választás lehetőségét, félve az esetleges túlmelegedéstől vagy fokozott hőtermeléstől. A merevlemez 500 GB-ra hízott, a hatcellás akkumulátor is pár Wh-val erősebb, mint az Acerben lévő, valamint a HDMI és a Bluetooth mellé ezúttal árammal táplált eSATA/USB kombinált csatlakozót is kapunk. Az alig 2 kg-os, nagykijelzős notebook vételára magasabb, mint az Acer Timeline-é (néha bemerészkedik 130 ezer forint alá), a garancia ideje viszont nem 1, hanem 2 év – cserébe le kell mondanunk az operációs rendszerről.
A készülék mellé a szokásos dolgokon felül egy driver CD-t kapunk, amelyen minden szükséges meghajtó programot megtalálunk. Nekünk a Windows 7 telepítése után semmi nem kellett róla, a rendszer mindent felismert, beleértve a multitouch tapipadot is. A tápegység itt is 65W-os.
Az Acerrel ellentétben az MSI vékony CULV gépe nem túl csendben kelt életre. Hangja nem volt kifejezetten zavaró, de méterekről arrébb is könnyedén be tudtuk azonosítani. Terhelésre már kifejezetten hangos lett a készülék, ráadásul a hőmérsékleti adatok sem voltak valami kiemelkedőek. A processzor üresjáratban 2, terhelésnél pedig 5 fokkal volt melegebb, mint az Acerben, a videokártya hőmérsékletét viszont furcsa módon nem tudtuk monitorozni, ugyanis egyik program se jelezte ki a hőmérsékletét – annak ellenére, hogy ugyanarról a Radeon HD4330-ról beszélünk, mint az ellenfélnél. A zaj mellett zavaró tényező még a vékony burkolat melegedése is (főleg a touchpad körül), amelyet semmilyen fémből készült anyag nem tud csökkenteni.
Tekintettel arra, hogy korábban kaptuk meg az MSI gépét, így megszokásból Windows 7-et telepítettünk rá, így viszont nem tudtuk egy az egyben összehasonlítani a rendszerbe épített tesztek eredményeit az Acerrel. Egy dologra viszont jó volt ez a különbözőség, ugyanis kiderült, hogy a platform ugyanolyan gyorsan képes működtetni a legújabb operációs rendszert is, mint a három évvel korábbit.
A központi egység szerepét itt is az Intel alacsony fogyasztású Core 2 Solo SU3500-as processzora tölti be, a két oldallal ezelőtt leírt dolgok ezért itt is érvényesek.
A Radeon HD4330-as videokártya memóriái itt valamivel alacsonyabb órajelen működtek, mint az Acerben található példánynál, de – mint látni fogjuk – ez a teljesítményre nem igazán volt kihatással. Bármennyire is próbáltuk viszont állítgatni, nem sikerült bekapcsolni a PowerPlay energiamenedzsmentet akkor, ha áramról üzemeltettük a gépet, mindvégig maximális órajelen ketyegett a kártya. Szerencsére amint átváltottunk akkumulátoros használatra, ez a probléma megoldódott.
Az X-Slimben lévő Western Digital Scorpio Blue merevlemez jóval gyorsabb és jóval melegebb is volt, mint a Timeline-ban lévő Hitachi. Hangja egyiknek se volt, de nyáron az MSI tulajok forró pillanatok elég nézhetnek.
A hangszórókból hiába volt négy darab is, jóval gyengébben muzsikáltak az Acerben található kettőnél. Bár a magas hangokkal nem volt igazán gond, a túlerőltetett közép tartomány nagyon elrontotta az összképet, ráadásul a vékony burkolatot nagyobb hangerőnél már be is tudta rezonáltatni.
5. MSI X-Slim X600X - Ergonómia
Az X-Slim X600X színe tört fehér és szürke színek összekeveréséből alakult ki. Felső burkolata csillogó bevonatot kapott és vékonysága miatt elég sérülékeny. A felső és alsó burkolatot mágnes zárja össze, így elkerülhető, hogy a gép hordozás közben véletlenül kinyíljon. Sajnos az MSI továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az alsó burkolatot csak szerviz bonthatja meg, így házilag se a memória, se a merevlemez cseréjére nincs lehetőség. Külön probléma még, hogy ez a panel egyetlen csavarral kapcsolódik az alsó burkolathoz, így megkocogtatásra alaposan zörög, erre talán oda lehetett volna figyelni.
A billentyűzet nem volt rossz, hiszen matt felülete miatt kevésbé csúszkált rajta az ember ujja, mint az Acer klaviatúráján. Az alátámasztás megfelelő volt, de a nyomáspontot túl mélyre tették a mérnökök. Problémát talán a zsúfolt felépítés jelenthet, a hosszú „í”, a téglalap alakú Enter és a numerikus részbe lógó jobbra nyíl mind ennek a következményei.
A touchpaddal már nem volt gond, bár a felülete néha eltérő érzékenységgel reagált a mozdulatokra. A multitouch képességek itt is megvannak (a görgetés is), valamint a három ujjas helyi menü (jobb gomb) is része a felhozatalnak, amely talán a legfontosabb képesség a görgetés után. Zónák ezúttal nincsenek.
Csatlakozókból nincs túl sok, igaz nem is feltétlenül szükséges. Összesen két USB portot találunk, a harmadik az eSATA-val együtt érhető el. A kártyaolvasó oldalra került, így kézre esik, viszont takarókártyát nem kapott, így érdemes odafigyelni a koszolódás megelőzésére. Szokatlan, de hasznos funkció lehet a fiatalabbak körében a két fejhallgató kimenet, melynek segítségével egyszerre ketten is hallgathatják ugyanazt a zenét vagy nézhetik ugyanazt a filmet.
Az X600X kijelzője is LED-es háttérvilágítást kapott, viszont látószöge gyengébb volt az Acerénél, ahogy a homogenitása is. A fényerő tartomány sokkal tágabbnak bizonyult, viszont a színhőmérséklet nagyon hideg a gyári beállításoknál, mindenképpen érdemes vagy a Windows 7 beépített kalibráló szoftverével vagy valamilyen egyéb úton ezt korrigálni. Az LCD felett található webkamera csupán VGA felbontással rendelkezik és elég gyenge képet produkál. Mozgáskövetése napfény mellett is lassú, este pedig hajlamos az erősebb zajosodásra is.
6. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)
A szokásos tesztek közül először lássuk az egymagos processzorral elért eredményeket. Az összehasonlítás kedvéért mind a kétmagos CULV-ket, mind az Atomokat, mind az AMD Neo CPU-it belevettük a grafikonba.
Jól látható, hogy a középmezőnyt kibérelte magának az SU3500, az Atomot simán tartani tudta, néha még az AMD alacsony fogyasztású kétmagosaihoz is közel tudott kerülni.
A videokártyák közül csak a dedikált Radeonokat teszteltük le, hiszen korábbi cikkeink során látható volt, mennyivel gyorsabbak az Intel integrált megoldásánál. Bár az MSI-ben és az Acer-ben található HD4330 minimálisan eltér egymástól, a valóságban ez a különbség nem eredményezett látványos sebességbeli fölényt. Érdemes megfigyelni, mennyire visszafogja már ezt a 80 shaderrel rendelkező videokártyát is az egyetlen processzormag, a Lenovo Ideapad U550 néhol majdnem 100%-ot ver a tesztben szereplő két gépre, pedig a különbség csak annyi, hogy előbbiben kétmagos Intel processzor dolgozik, míg az utóbbiakban egy. Nagyjából erre gondoltunk, amikor kiemeltük, hogy játékgépnek senki ne vegyen CULV platformra támaszkodó notebookot (főleg nem egymagos processzorral szerelt variánst).
Az akkumulátoros üzemidőnél eljött az igazság és a bukás pillanata. Akik most látnak először ilyen gépeket, azok lázasan számolják át órára és percre a grafikonon látható számokat, akik viszont eddig is követték az alacsony fogyasztású processzorokkal szerelt notebookokról szóló írásainkat, azok csupán egyetlen meglepő eredmény látnak a képen, ez pedig az MSI X600X borzasztó rossz szereplése. Az órajeleket ellenőriztük és mind terhelés alatt, mind üresjáratban visszavette a processzor és a videokártya is őket. Amit nem tudunk biztosan, az a grafikus mag feszültsége, ugyanis elképzelhető, hogy az valamiért nem csökkent és ez okozta a gyenge dokumentum-olvasós teszteredményt. Sajnos ez lényegében el is döntötte a mai meccset, hiszen ekkora hátránnyal nehéz lenne megszerezni az Ajánlott plecsnit.
7. Értékelés
Rendkívüli cikkünkben két kifutó Intel CULV platformra épülő 15,6”-os notebookot eresztettünk össze, melyek között árbeli különbség nem volt és felszereltségben is minimális eltérést mutattak. Az MSI X-Slim X600X nagyobb merevlemezt, eSATA csatlakozót és hosszabb jótállási időt kapott, míg az Acer Aspire 5810TG megtartotta az integrált videokártyát másodlagosként, és egy operációs rendszer is van a merevlemezén. Mindkét gép mellett tudnánk érveket felsorakoztatni, amelyek a vásárlás irányába vihetnék el olvasóinkat, de az az igazság, hogy ha a kötelező olvasmányoknál sem csak a legvékonyabb könyvek jöttek be nekünk, az MSI X-Slimje nehezen fog a bizalmunkba férkőzni, hiszen ellenfelénél lényegesen hangosabb, melegebb és jóval rövidebb üzemidővel is bír. Az Acer legnagyobb Timeline-ja ezzel szemben szinte hibátlan konstrukciónak tekinthető, egyedül a pocsék helyre tett kártyaolvasó és az enyhén fényes billentyűzet az, amely kivetnivaló lehet. Ilyenkor jön persze képbe az ár, amely mindkét terméknél 127 ezer forint (bár az MSI ára mostanában igencsak ugrál, úgyhogy ne lepődjünk meg ha épp több). Ha hajlandók vagyunk a processzor teljesítményével kapcsolatban kompromisszumot kötni, akkor ebben a kategóriában jelen pillanatban keresve sem találunk az Acer Aspire 5810TG-nél jobb vételt a piacon. Különösen ajánlott vétel, nem is lehet kérdés. Érdemes azonban még körülnézni a kifutó CULV platformos notebookok között, hiszen könnyen találhatunk számunkra vonzóbb gépeket a most bemutatott kettőnél. A legegyszerűbb módja a keresésnek, ha a szűrésnél a Celeron ULV, a Celeron SU, az Intel Core Solo vagy a Core 2 Duo SU szériás processzorokra szűkítjük a találatokat.
[italic][bold]
[/bold][/italic][bold]
Acer Aspire 5810TG[/bold][italic][bold]
Az Acer Aspire 5810TG-t a CHS Hungary Kft-től, az MSI X-Slim X600X-et pedig az Expert Computer Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük![/bold][/italic]
Acer Aspire 5810TG:
Pro:
+ jó kijelző
+ jó billentyűzet, jó touchpad
+ hűvös és halk
+ HDMI és Bluetooth
+ integrált és dedikált videokártya
+ a szálcsiszolt alumínium miatt enyhe minőség érzet
+ előtelepített operációs rendszer
+ hosszú üzemidő
Kontra:
- rossz helyen lévő kártyaolvasó
- a klaviatúra fényes anyaga nem éppen a legjobb választás
- a minimális fényerő lehetne talán picit alacsonyabb is
- hamarosan el fog tűnni a piacról
Megveszem, mert 9 órányi Facebooknál nincs jobb dolog a világon
MSI X-Slim X600X:
Pro:
+ szuper vékony kialakítás
+ nagy tárhely
+ eSATA, HDMI és Bluetooth
+ két fejhallgató kimenet
+ jó touchpad, háromujjas multitouch
+ mágneses zár
+ 2 év garancia
Kontra:
- átlagos kijelző hideg színekkel
- vártnál zajosabb működés
- már üresjáratban is hajlandó melegedni a touchpad körüli rész
- kategóriájában gyenge akkumulátoros üzemidő
- gyenge hangszórók
- néhol zavaró billentyűzet kiosztás
- nincs operációs rendszer és optikai meghajtót sem kapunk
Megveszem, mert igenis csak a legvékonyabb kötelező olvasmányokat szerettem
 
