1. Bevezető
Ha a legolcsóbb monitorok között keresgélünk, akkor számolnunk kell vele, hogy itt lesz a legnagyobb szórás minőségben. Találkozhatunk ugyanis gyengécske és jobb képminőségű kijelzővel is, vaktában vásárolva tehát vállalnunk kell némi kockázatot. Hogy ne kelljen vaktában vásárolni, most bemutatunk a kínálatból három monitort, mert eddig eléggé hanyagoltuk ezt az árkategóriát és a 19 colos méretet. Kíváncsiak voltunk, hogy találunk-e jó monitort 22-23 ezer forintért. A tesztelt monitorok specifikációs listája alant látható.
2. AOC e966SWN - Áttekintés
AOC e966SWN
Első tesztalanyunk az AOC-től érkezett, méghozzá egy dizájnmonitor személyében. Amit érdemes tudni még az elején, az az, hogy a kijelző a 16:9-es képarányú, képátlója pedig 18,5 inches (a mai mezőnyben minden szereplője ilyen lesz). Bevett gyakorlat, hogy az olcsóbb monitorok esetében a tervezők szűkebb funkcionalitást, egyszerűbb állványt és gyengécske anyagminőséget alkalmaznak, de valljuk be, inkább ezeken, mintsem a képminőségen spóroljanak. Utóbbival a képminőségi teszteknél foglalkozunk, először ismerkedjünk meg a monitor küllemével.
A kijelzőnek nagyon egyszerű felépítése van, talpként csupán egy támaszték szolgál a hátulján. A szükségből viszont erényt kovácsoltak, és a monitort fura külseje miatt a gyártó a dizájnmonitorokhoz sorolta. Nincs is ezzel semmi baj, a szokatlan eredmény ellenére a kijelző valóban pofás lett, és az MSI „egybegépeinél” is találkozhattunk már hasonló, talp nélküli megoldással. A kijelző alján végigkanyarodó dizájnelem viszont megosztó lehet, nekünk speciel nem tetszett. Van viszont egy tagadhatatlan előnye, éspedig az, hogy ha szeretnénk, ezt akár tolltartónak is használhatjuk. A káva fényes lakkozást kapott, ezért kissé komor hatást kelt, az anyagminőség viszont jó, sehol sem nyekereg a kijelző, mindenhol elég erős vagy vastag anyagokat használtak.
A nyomógombok kavalkádjában nem fogunk elveszi, ebből ugyanis egyetlen darab jutott a kijelzőre, egészen pontosan a márkajelzés alá. Ez a monitor bekapcsolásáért és az automatikus képbeállításért felel, más funkciója nincs. A menüvezérlés ugyanis szoftveresen történik, a programot pedig a gyártó honlapjáról tölthetünk le (i-Menu), bár ha már máshogy nem lehet vezérelni a monitort, akkor igazán mellékelhették volna a szoftvert egy lemezen. Az egérkattintgatós módszernek megvan az az előnye, hogy nem kell jó minőségű fizikai gombokat és gombmegvilágítást elhelyezni a káván (bár nekünk ezzel az eggyel sem volt semmilyen kifogásunk), ami a gyártónak és nekünk is jó. Egyrészt ez egy újabb spórolási lehetőség, másrészt így a szoftveren keresztül még szürkületnél is kényelmesen végezhetjük el a képbeállításokat (de azért két fényerőállításos gomb elférhetett volna). Az egyetlen fizikai gomb felett található meg a készülék állapotjelző lámpája. Ezt nem lehet letiltani, de a kis zöld lámpa amúgy sem zavart minket, mert nem vonta el a figyelmünket a képernyőről.
Lássuk, mit tud az ominózus állvány. Portré módra vagy magasságállításra ne számítsunk, bár ezen a szinten ilyet kár is lenne keresni. Talpforgatásról szintén nincs értelme beszélni, mert ahogy említettük, a monitornak nincs talpa. A támaszték két beállítást enged meg a kijelzőnek, egy hátradöntött (12 fokos) és egy meredekebb (6 fokos) beállítást. Átmenetek nincsenek, és a monitort előrefelé sem lehet megdönteni, hiszen akkor eldőlne. A konfigurációs lehetőségek tehát nem túl szélesek, de némi vigaszt nyújthat azonban a tudat, hogy egy különleges monitor előtt ülünk. A kijelző magasságát azonban kicsit alacsonynak találtuk.
A csatlakozók "repertoárja" kimerül az egyetlen VGA bemenetben, sajnos ettől sem fogunk zavarba esni. Ezen kívül már csak a tápegység csatlakozó fogad minket hátul, audio kimenet/bemenet vagy beépített hangszórók nincsenek a monitorban. Vannak viszont felfüggesztési lyukak, ezeket a fali konzolok tudják hasznosítani (VESA 100). A mellékletben a kézikönyvnek, VGA madzagnak és egy tápegység kábelnek jutott hely.
3. AOC e966SWN - OSD és Képprofilok
OSD
A szoftveres képernyőmenü (i-Menu) szép, az almenük átláthatóak és logikusak, ezért egyből megtaláltunk benne mindent, amit kerestünk. Az alapvető képtulajdonságok közt a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet, gamma beállításokat találjuk meg, ezeken túllépve pedig a következő extrák fogadnak minket:
[list type="unordered"]
[*]Eco Mode: gyári képprofilok, melyek kapcsolgatásával csupán a monitor fényereje változik meg, ezért nem sokat ér, hiszen ezt magunk is beállíthatjuk.
[*]DCR: dinamikus kontrasztszabályzás, amit a képprofiloktól függetlenül kapcsolhatunk be. Az átmenetek lassan és darabosan mennek végbe, ezért inkább egy jól beállított statikus értéket javasolunk helyette.
[*]Color Temp: színhőmérséklet beállítása. A gyári profilok mellett (Warm, Normal, Cool, sRGB) egyedi, háromcsatornás színkeverésre is lehetőségünk van User módban.
[*]A Color Boost színkezelő funkcióval különleges hatást érhetünk el a következő opciók által: Sky-blue, Green Field, Nature Skin, valamint ezek kombinációja az Auto Detect (ilyenkor a monitor dönti el, hogy milyen színkiemelést használjon) és Full Enhance (minden kiemelés bekapcsolva). A természetes megjelenítésről viszont ilyenkor le kell mondanunk, ugyanis erős, rikító színeket kapunk, akármelyiket is kapcsoljuk be.
[*]Már csak a Picture Boost szolgáltatás maradt, ami a képernyő egy részletét emeli ki képmanipuláló eljárásokkal. Ez olyankor hasznos, amikor egy zsúfolt képernyőn a lényegre szeretnénk irányítani a figyelmet. A képkocka pozícióját, méretét, fényerejét és kontrasztértékét is tetszőlegesen konfigurálhatjuk.
[/list]
Képprofilok
A monitorban hagyományos értelemben véve nincsenek látványos képprofilok, ezért a méréseket a színhőmérsékleti sémákról végeztük el.
A Warm és Normal nevükhöz hűen meleg, illetve semleges színárnyalatokkal dolgoznak. Előbbi az LCD monitoroknál megszokott 6500K, utóbbi a némileg hidegebb, de még mindig kellemes 7150K színhőmérséklettel operál. Egyeseknek a Cool séma lehet a nyerő választás, mert kékes tónusa még nem viszi el szélsőséges irányba a színeket. A kijelző az sRGB módot is támogatja, ehhez elég átkapcsolni a monitort az sRGB színprofilba. A sémák szokatlanul pontosak voltak, átlagos színeltérésük értéke 3 körül mozgott, ami egy kalibrálatlan monitortól nagyon jónak számít.
Szokatlan módon a Warm profil pontosabb volt az sRGB-nél, ezért ha nem akarunk foglalkozni a beállításokkal, csak egyszerűen válasszuk a Warm-ot. Ahhoz viszont, hogy a legtöbbet kihozzuk a monitorból, kézi beállításokra van szükség. A viszonyítás szokásunkhoz híven a 6500K színhőmérséklethez, 2,2 gammához és 120cd/m^2 fényerőhöz ment, ezért a kijelző beállítása során mi is erre törekedtünk:
Saját értékekkel még a fentieknél is szebb eredménnyel zárt a monitor, mert így a nagyobb kilengéseket is sikerült jó helyre leszorítani. Éppen ezért az egyéni színprofil betöltése már nem hozott szemmel látható változást, a kijelző csak papíron lett jobb tőle.
Ha tehát szeretnénk a legtöbbet kihozni a monitorból, akkor elég, ha a lap alján közölt értékekkel próbálkozunk (de ez nem szentírás, mert a legyártott példányok különbözőek lehetnek). Aki nem szeretne foglalkozni vele, az csak kapcsoljon a Warm profilra, már az is elég pontos.
 
4. AOC e966SWN - Képminőség
Képminőség
Most pedig lássuk, milyen a monitor képe a gyakorlatban! A kijelző színei első látásra jónak tűntek, azonban a zöld és vörös színek közelről kicsit furának, fakónak látszottak. Az egyszínű képeken némi sávosodásra is figyelmesek lettünk, a képernyő jobb oldalán már böngészés közben is láthatóak voltak a halvány csíkok. Ezek nem egetverő hibák, de az érzékenyebb szeműeknek már zavaró lehet. A monitor színcsatornáit alaphelyzetben 50-es értéken találtuk (egy 100-as skálán), ám ezzel a beállítással csak nagyon alacsony fényerőt sikerült elérnie a kijelzőnek (86 cd/m^2). Ezért feltornáztuk ezeket a maximumra, amivel már a monitornak sikerült hoznia a normál fényerőértékeket. Ennek köszönhetően napsütésben a 250 cd/m^2-es érték, szürkületnél pedig a 75 cd/m^2-es szemkímélő fényerő állítató be. A kontrasztskála elemei közül a világosszürkék szokás szerint jól megkülönböztethetőek voltak, de a sötétebbek közül már több is beleolvadt a fekete háttérbe, ami játékoknál és a filmek sötét jeleneteinél is hátrányt jelent.
A monitor egyetlen analóg video bemenete viszonylag jónak bizonyult, csak kicsit volt homályos, de szövegolvasáskor már zavaróak voltak az említett csíkok. A VGA bemenetnél használatos automatikus képbeállítás közepesen gyorsan végezte el funkcióját, de legalább pontosan tette ezt, és egyszer sem hibázott.
Lássuk, a monitor hogyan prezentálta az alacsonyabb képméreteket. A kijelzőnek 1366*768-as natív felbontása van, ezért ha csökkenteni szeretnénk rajta eggyel, akkor rögtön az 1280*720-as képmérethez jutunk el. Ez elég éles volt ahhoz, hogy játszani tudjunk benne, de szövegolvasáshoz kicsit gyengének bizonyult, képminősége lehetett volna kicsit jobb. A 16:9-es képarány miatt a választék ennyiben ki is merült. Próbálkozhatunk még az 1024*768-cal is, de a monitornak nincs beépített képarány kezelése. Ezért ezt csak torz módon tudta megjeleníteni, így semmilyen minőségről nem beszélhetünk (Ezt a felbontást a videokártyánk skálázására kell bíznunk).
A látószögek lehettek volna ennél is rosszabbak, de ez önmagában még nem nagy dicséret. Oldalról kontrasztcsökkenéssel és fényerőcsökkenéssel találkoztunk, ám ez még az oldalt ülők számára nem befolyásolta jelentősen az olvashatóságot. Felülről durva kontrasztcsökkenést, alulról erős színtorzulást láttunk. Ez utóbbi elzöldülés formájában jelentkezett, ami már néhány fokban érezhette hatását, és ettől a képernyő tetején lévő színek már nem olyannak látszottak, mint alul. A monitor ezzel a teljesítménnyel az asztali monitorok közt nincs éppen a legelőkelőbb helyen, de hogy legyen mihez viszonyítanunk, az olcsó notebookok kijelzőinél még így is jobb.
A monitor háttérvilágítása tökéletesen egyenletes. Amikor szemből néztük, bevilágítást és foltokat sem láttunk a sötét képernyőn. A tesztképeken látható foltok becsapósak, mert ezeket a gyenge látószögek okozták, a szürke foltok fejünk mozgásával együtt változtak. Az eredmény szempontjából azonban mindegy, hogy mennyire homogén a kijelző háttérvilágítása, mert a panel gyenge látószöge, ahogy a színekre, így erre is rányomta bélyegét.
A monitornak papíron 5ms-os válaszideje van, ami a gyakorlatban kicsivel többnek tűnt. A kisebb mértékű elmosódás ellenére még tudtunk vele játszani, de tapasztalataink alapján az 5ms-os kategóriában ennél csak jobb kijelzők vannak. A készülék bemeneti késése viszont nem volt számottevő, ezért legalább a közvetlenség miatt nem kellett aggódnunk.
5. LG E1942C - Áttekintés
LG E1942C
A következő monitor az LG-től érkezett hozzánk, lássuk, vajon sikerül-e túlszárnyalnia az AOC készülékét.
A kijelző alapvetően szögletes, és szerintünk ehhez még a trapéz alakú talapzat is jól illik. A monitor egyszerű formai vonalakkal rendelkezik, de szerencsére azért, hogy a komor hangulatú, sötét festésű káva ne legyen túl lehangoló, szálcsiszolt alumínium-szerű anyagból készült. Az eredmény nagyon megkapó lett, és az ujjal tapintható érdes felület nemcsak a látványnak, hanem a minőségérzetnek is jót tett. Már korábban is észrevettük, hogy az anyagminőség terén már végre a dél-koreai cégnél is látható némi fejlődés, a szokásos laza illesztésű káva és nyekergő talapzat helyett ezúttal kicsivel jobbat kapunk.
A monitoron nyomógombok vannak, melyek a káva jobb oldalán, alul találhatók meg. Ezek nyomáspontra és minőségérzetre is jók, ezért kifogásunk sem volt ellenük. Bár megvilágításuk nincs, a sötét káván jól látszottak a gombokhoz tartozó feliratok, ezért szürkületnél sem nyúltunk mellé. Szintén pozitívum, hogy ha akarjuk, akkor használhatjuk helyettük a Forte Manager menükezelő szoftvert is. A kijelzőt néhány gyorsgombbal is felszerelték, azért hogy a nehézkes menüben a legfontosabb dolgokat könnyebb legyen elérni. A gyorsgombok a bemenetváltást, az automatikus képbeállítást, a képprofil váltást és az energiatakarékos opció bekapcsolását segítik. Ahogy a legtöbb LG monitornál, itt is kikapcsolható az állapotjelző lámpa fénye, ami jelen esetben jól is jött, mert túl erősre sikerült.
A készüléket egyszerű állvánnyal szerelték fel, de a legjobb fajtából. A nyak illesztése nagyon pontos volt, ezért a monitor még a menügombok nyomkodása közben is stabilan állt a helyén, bár ebben a nagyméretű talapzat is részt vállalt. Az állványt meg lehet dönteni, ez minden konfigurációs képessége. Erre előrefelé nagyjából 5 fokban, hátrafelé 20 fokban képes, de ez már egy olyan széles tartomány, ami a legtöbb helyzethez elég. Az állvány magasságát tökéletesnek találtuk, ezért hosszútávon is kényelmes volt nézni a képernyőt.
Az állványnak megvan az az előnye, hogy támogatja a fali konzolokat, ez a konkrét példány pedig a VESA 75 szabványt ismeri. Hátul mindössze egyetlen VGA csatlakozóval találkoztunk, digitális bemenet ezúttal sincs. A kellékek közt egy kézikönyvet, egy VGA kábelt és a készülék külső tápegységét találtuk meg, továbbá egy telepítő CD-t, amin a monitor driverei voltak.
6. LG E1942C - OSD és Képprofilok
OSD
Az OSD szép és alapvetően egyszerű, de kicsit érdekes ötlet, hogy létrehoztak egy szűkebb funkcionalitású alapmenüt is, amiből tovább lehet lépni a nagyobba. Ide kerültek a fényerő, kontraszt, képarány kezelés, reset opciók, ezért felfoghatjuk ezt egy gyorsmenüként is. A további lehetőségekért át kell verekedni magunkat ezen, melyek a Next Menü részlegben találhatók meg. Mivel ez közel került a Reset-hez, gyakran előfordult, hogy a menübe lépés helyett visszaállítottuk a kijelzőt a gyári állapotba, nem kis idegeskedést okozva magunknak ezzel. A kijelző beállításait négy nagy csoportra osztva találtuk meg benne: Picture/Color/Display/Others. Ezek közül a legérdekesebb a Color, ahol az előre beállított színhőmérsékletek közül választhatunk (Warm, Medium, Cool). Ezt megadhatjuk kézzel is a három (R, G, B) színcsatorna segítségével. A takarékosság jegyében a készülékben megtalálható a Super Energy Saving opció is. Ez annyit tesz, hogy egy fix alacsony fényerőt állat be nekünk.
Képprofilok
Most lássuk a beépített képprofilokat. A gyári sémák közül (Text, Photo, Cinema, Game), mindegyik használ élesítést, ezért ha szeretnénk mellőzni ezt, kénytelenek vagyunk egyedi módban (Custom) használni a monitort.
Szövegolvasáskor az alacsony fényerő és a nyugodt színek a legkifizetődőbb tulajdonságok egy monitornál. A Text már nevéből adódóan is egy hosszútávon vállalható képbeállításra utal, de amikor átkapcsoltunk erre a sémára, egy kikapcsolhatatlan élesítéssel kellett szembesülnünk. Más baj nem volt vele, mert fényereje még nem bántotta a szemet, és mellőzte a túlzó színeket, de az élesítés hamar zavaróvá vált, ezért szövegolvasáskor és internetezéskor maradtunk inkább a saját beállításainknál. A Photo és Cinema profilokra erős színezettség jellemző, nagyon lányosak, és nevüknek megfelelően fotók és filmek megtekintéséhez a legjobbak. A profilok közt mindössze annyi a különbség, hogy a jobb filmhatás érdekében a Cinema magasabb gamma értéket használ, ettől a sötétebb szürkeárnyalatok láthatóak a képernyőn. A Game is látványos szaturációt használ, de erős kékes tónusát mi már túlzásnak tartjuk, viszont aki kedveli az ilyet, annak megvan rá a lehetősége, hogy használja.
A mérések alapján kijelenthetjük, hogy a monitor még kalibrálatlanul is viszonylag pontos. A gyári Text séma és a kalibrált állapot között már nem volt szemmel látható különbség, ezért csakis a kikapcsolhatatlan élesítés miatt kell egyéni módban használnunk a monitort (bár akit ez nem zavar, nyugodtan használhatja a Text profilt). A Photo, Cinema és Game esetében az átlagos színeltérés 5 környékén mozgott, ami nem a legjobb eredmény, de mivel színező profilokról van szó, ahol nem a pontosság, hanem a látvány az elsődleges, ezek még elfogadható értékek.
A kalibrálás során célunk szokás szerint az sRGB színtér minél pontosabb szimulációja volt. A viszonyítás a 2,2 gammához, 6500K színhőmérséklethez és 120 cd/m^2 fényerőhöz ment.
A monitor helyes beállításával tovább javult a helyzet, de már Text és Custom módban is nagyon pontosak voltak a monitor színei. Ezért az egyéni ICC profilt sem kell feltétlenül elkészíteni hozzá, elég, ha a lap alján közölt értékeket használjuk (kiindulási alapnak biztosan jók).
7. LG E1942C - Képminőség
Képminőség
A monitor színei minden felhasználási területen élénknek látszottak, fakóságnak nyoma sem volt. A színátmeneti teszteken csak kevés sávosodást láttunk, ebből a monitornak a gyakorlatban semmilyen hátránya nem származott (pl. szövegszerkesztéskor nem láttunk zavaró csíkozódást). A szürkeárnyalatok közül viszont csak a világosabb elemek látszottak jól, a sötétebbek közül már több is elbújt, ami a filmek sötét jeleneteinél vagy képszerkesztéskor is hátrányt jelent. Ami a fényerőtartalékot illeti, abból nem volt hiány, a matt panellel együtt ez napsütéses időhöz is elég volt. A kijelzőnek ugyanis a színcsatornák módosítása nélkül is sikerült elérnie a specifikációban rögzített 200 cd/m^2-es fényerőértéket, amit legfeljebb 79 cd/m^2-ig tudtunk lesötétíteni a megadott beállítások mellett.
A kijelző egyetlen video bemenettel rendelkezik (VGA), de remek minősége van, ezért észre sem vettük, hogy egy analóg bemenettel volt dolgunk, és erről szövegolvasáskor is meggyőződtünk. Az automatikus képbeállítás nagyon gyorsan és pontosan végbement, ezért ilyen tekintetben sincs hátrányban a digitális bemenetekkel szemben.
A kijelző az alacsonyabb képméretek közül az 1280*720-at jó minőségben skálázta, de lehetett volna kicsivel élesebb is, ezért legfeljebb játékra jó. Az 1024*768 tökéletesen alkalmas szövegolvasásra, hiszen natívon tudjuk nézni és torzításmentesen, köszönhetően a monitor képarány kezelésének. A monitor a 800*600-at is nagyon jó minőségben tárta elénk, ami a régi játékok miatt lehet fontos. A kijelzőben már a gyártó újfajta képarány kezelése található meg (Original Ratio). Amikor átkapcsoltunk Original-ba, onnantól kezdve a monitor mindig tudta, hogy milyen arányt kellett használnia, ezért nem kellett állandóan kapcsolgatni.
A monitor betekintési szögei elfogadhatóak voltak, a színek szemből a képernyő tetején és alján már majdnem egyformák voltak. Igaz, ez a panel kis méreteinek is köszönhető, mert ezt a monitor csak néhány fokon belül tudta biztosítani. Felülről erős kontrasztcsökkenést, alulról pedig halvány vöröses tónust figyeltünk meg egy fehér képernyőn. Az oldalról ülőknek viszont nincs okuk az aggodalomra, mert a színtorzulások csak extrém szögben jelentkeztek, normál használat közben észre sem lehetett venni ezeket.
Szemből nézve a háttérvilágítás viszonylag egyenletes volt, csak minimális foltosodást láttunk a képszéleken. A sötét képernyőn fejünk mozgatásával viszont már előjöttek a látószögekből fakadó szürke foltok is, ez a tesztképeken is jól látszik, de ez nem a háttérvilágítás hibája.
Bár egy TN paneles kijelzőről van szó, ezúttal éppen a készülék sebességénél volt hiányérzetünk. A bemeneti késés nem volt nagy, inkább az elmosódás mértéke zavart minket. A specifikáció szerint a monitor 5ms-os válaszidővel rendelkezik, ám ez a gyakorlatban többnek tűnt. Az elmosódás nemcsak a teszteken, hanem játék közben is látszott, ezért igényel némi megszokást, de alkalomszerű játékra még így is megfelel a monitor.
8. Philips 196V3LA - Áttekintés
Philips 196V3LA
Most pedig lássuk tesztünk utolsó szereplőjét, mely a Philips-től érkezett hozzánk.
A hollandiai székhelyű vállalat kínálatában még sosem találkoztunk olyan monitorral, ami küllem tekintetében ne lett volna vállalható, és ez a cég háztartási gépek területén szerzett rutinja miatt érthető is. A barátságos formájú kijelző akár a nappali dísze is lehetne, ám ha a ma oly divatos papírvékonyságú, kávamentes monitorok mellé tesszük, akkor a panel körüli vastag műanyagkeret egyeseknek már ormótlannak tűnhet. Akit viszont ez nem zavar, az boldog lehet vele, mert a készülék egyébként remek anyagminőséggel rendelkezik, a nesztelen döntögetési folyamat pedig a pontos összeszerelésről árulkodik.
A nyomógombokat a káva elején találtuk meg, süllyesztett kialakításuk miatt ezeket kicsit nehézkesen tudtuk használni. Szürkületnél a káván lévő feliratok sem látszottak jól, ezért örültünk annak, hogy a monitor képes együttműködni a gyártó szoftveres menüjével (SmartControl). Ezzel kiválthatók a középszerű gombok, és így már jóval könnyebb volt beállítani a monitort. A fizikai gombokhoz legfeljebb a gyorsmenük miatt érdemes ragaszkodni, melyekkel fényerőt, hangerőt tudunk állítani, továbbá a VGA bemenetnél az automatikus képigazítást van lehetőségünk elindítani. Az állapotjelző lámpának nagy dicséret jár, mert halvány fénye egyáltalán nem vonta el figyelmünket a képernyőről (de letiltani nem lehet).
A mellékelt állvány viszonylag kisméretű talpa miatt csak közepesen stabilan tartotta meg a monitort, bár az még így sem akart felborulni. Konfigurációs lehetőségei közt csupán a döntögetési képesség szerepel, melyre előrefelé 5 fokban, hátrafelé 20 fokban képes. Ez már egy kellően széles tartomány, ezért nem volt hiányérzetünk. A panel jó helyre került, az állvány magasságát egy centivel sem tennénk arrébb.
Egyeseknek fájó pont lehet, hogy a kijelző nem támogatja a fali konzolokat, az ehhez szükséges felfüggesztési lyukakat nem találtuk meg hátul. A monitoron viszont egy DVI bemenet is van a VGA mellett, ami ebben a kategóriában egy értékelendő dolog. A készülék egy extrája, hogy beépített hangszórókkal rendelkezik, amihez hátul egy audio bemenet is társult. A csipogók nagyon halkan, és keskeny sávon, gyakorlatilag a beszédhangokra korlátozódva szólaltak meg. Nekünk még netes videók nézegetéséhez is gyengének tűntek, ezért legfeljebb figyelmeztető hangokra jók. A készülék melléklete a következőkből áll: használat útmutató, telepítő lemez (driver, SmartControl), VGA-, audio-, és egy tápegység kábel.
9. Philips 196V3LA - OSD és Képprofilok
OSD
A készülékben egy kissé puritán kinézetű menü található meg, ám ettől függetlenül képes tökéletesen ellátni feladatát. A monitorban rejlő képességeket a fényerő és kontraszt beállításával, valamint a színcsatornák egyéni hangolásával tudjuk teljesen kiaknázni. A kijelző extraként csupán annyit tud felmutatni, hogy a dinamikus kontrasztszabályzást is támogatja (Smart Contrast), de a fényerőváltások miatt most is inkább egy jól beállított statikus értéket javasolunk helyette.
Képprofilok
Most lássuk a monitor képprofiljait. A színhőmérsékleti sémák tárháza mindössze a 6500K, 9300K és sRGB gyári beállításokra terjed ki, ezen kívül egyéni színbeállításra van lehetőségünk.
A kijelzőnek gyárilag nagyon zöldes képe volt, és borzasztóan nagy fényerőt használt, ami nem csoda, hiszen fényereje a maximumra volt állítva. A zöldes képet már rövidtávon sem volt üdítő élmény nézni, ez mindhárom gyári sémánál jelen volt, még az sRGB sem menekült meg tőle. A színek ideális állapottól való eltérése egy kalibrálatlan monitornak megfelelően átlagos volt, és ezen a szinten egy kijelző már sokat profitálhat a kalibrálásból.
Ezek után megpróbáltuk egyéni értékekkel kihozni a monitorból, amit lehetett. Célunk ezúttal is a 2,2 gamma érték, 6500K színhőmérséklet és a 120 cd/m^2 fényerő volt. A monitor beállítását a színhőmérsékletnél kezdtük. Miután megszabadítottuk a zöldes színárnyalattól, majd lecsökkentettük fényerejét, csak a gamma értéke szorult korrekcióra, ugyanis ez sem volt éppen ideális (bal oldali grafikon). Sajnos a monitorban nem találtunk erre vonatkozó beállítást, ezért a finombeállítások mellett ezt is az ICC profilra kellett bíznunk. A kalibrálási folyamat után még mindig maradt egy-két apróbb kilengés, de az átlagos színeltérést már sikerült jó helyre leszorítani.
Végső tanácsként azt tudjuk mondani, hogy ha nincs lehetőség a monitor bekalibrálására, akkor alkalmazzuk a lenti beállításokat (vagy próbáljunk meg szemmel korrigálni rajta), mert a kijelző gyári profiljai nem igazán pontosak.
 
10. Philips 196V3LA - Képminőség
Képminőség
A kijelzőnek nincs különösebben megnyerő színvilága, de fakónak még így sem mondanánk. A színátmeneti gradienseken egyáltalán nem láttunk sávosodást, így ezek már nem zavarhatják a képszerkesztési munkáinkat. A magas kontrasztérték meghozta jótékony hatását, ugyanis tesztünkben egyedül a Philips monitora tudta tökéletesen megjeleníteni még a legsötétebb szürkeárnyalatokat is. Ezek mellett természetesen a világos szürkeárnyalatok is jól látszottak, így egyetlen sötét vagy világos részletről sem maradtunk le. Az adott beállítások mellett a fehér képernyőnél mért legnagyobb fényerő 183 cd/m^2 volt. Ez nem egy nagy érték, figyelembe véve, hogy a színcsatornák már így is a maximumon voltak. Igaz, még ez is elég volt ahhoz, hogy a matt bevonattal ellátott panel erős napsütésben is olvasható legyen. A legkisebb fényerő 42 cd/m^2 volt, így ha akartuk, szemkímélőre is be tudtuk állítani a képet.
A kijelzőnek két video bemenete van, ugyanis a kategóriában ritkaságnak számító DVI is megtalálható rajta. Ez tökéletesen élesnek bizonyult, de még a VGA bemenet képminősége sem volt rossz. Ez utóbbi élességben elmaradt tőle, a képigazítás folyamata pedig botrányosan sok időt vett igénybe. Ezért jobban járunk, ha mindig a DVI-t választjuk, ezen ugyanis hibátlan a szövegmegjelenítés, és a képigazítással sem kell foglalkozni. A bemeneteken ugyanazokat a képbeállításokat találjuk, ezért nem állíthatunk be rájuk pl. különböző fényerőt vagy színhőmérsékletet. Ha az egyiken megszűnik a video jel, akkor a monitor automatikusan átkapcsol a másikra, ami bizonyos helyzetekben jól jöhet, de még jobb lenne, ha ezt a lehetőséget letilthatnánk a menüben.
A skálázás minősége összességében jó, a monitor az alacsonyabb felbontások nagy részét gyönyörűen interpolálta. Pozitívum, hogy a monitor ismeri a 4:3 módot. A képarány kezeléssel csak egyetlen problémánk volt, méghozzá az, hogy a megfelelő helyzetben nem kapcsolt át magától, ezért ezt minden alkalommal, kézzel kellett megtenni. De amikor megtettük, az 1024*768 szövegolvasásra is alkalmas volt, hiszen ezen felbontás sor száma megegyezik a monitor natív felbontásával. A kijelző még az 1280*720 és 800*600-as képméreteket is szépen tárta elénk, képminőségük okán ezek játékra alkalmasak.
Ha a specifikációra hagyatkozunk, akkor arra lehet következtetni, hogy ez tesztünk legszélesebb látószögekkel megáldott monitora. Függőlegesen nagyjából ugyanazt hozta, mint a többiek, mert felülről némi kontrasztcsökkenés, alulról vöröses színtorzulást láttunk, és szemből nézve nagyjából jó volt a kép. Oldalról nézve viszont erős sötétedés jelentkezett, erősebb, mint a többieknél. Ez alapján simán gyengének titulálhatnánk a látószögeket, azonban van még egy fontos momentum, amit figyelembe kell venni. A sötét képernyőn a szürkeárnyalatok függőleges és vízszintes irányból stabilabban megtartották színüket, ami nagyon jó hatással volt a filmek és játékok sötétebb jeleneteire.
A monitor háttérvilágítása majdnem teljesen homogén volt, csak a képszélesen látszott némi kivilágosodás. A jobb látószögek miatt ez már a tesztképeken is láthatóvá vált, hiszen így a sötét képernyőt nemcsak egy szűk sávban, hanem teljes képernyőn láttuk feketének.
A sebességgel ennél a monitornál sem voltunk teljesen kibékülve, a megszokott 5ms-os értékhez képest ezt is kicsit lassabbnak találtuk. Érezhető bemeneti késés nem volt ugyan, de gyors mozgásnál már kisebb mértékű utánhúzást láttunk, amiről játék közben sem tudtunk megfeledkezni. Mindazonáltal a monitor még ezzel együtt is megfelel az alkalomszerű játékhoz, emiatt tehát kár lenne temetni.
11. Értékelés
AOC e996SWN
Az AOC monitora nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert képminősége a legjobb esetben is csak átlagos volt. A színeket nagyjából rendben találtuk, de közelről már fura fakóságot fedeztünk fel a zöld és vörös színek esetében. Kisebb sávosodásra is felfigyeltünk, ami a homogén képernyők esetében, pl. szövegszerkesztéskor és böngészéskor is zavaró lehet (nekünk az volt). A mérések alapján viszont a kijelző színei elég pontosak, emiatt kalibrációra sincs szüksége, a szemmel látható fakóságot a monitor gyenge kontrasztértéke okozta. Ami a legfájóbb pontja a készüléknek, az a gyenge látószöge. Ez rányomta bélyegét a kijelző egész teljesítményére, mert hiába volt a monitornak elfogadható képminősége, ha azt csak a képernyő közepén tudta megfelelő minőségben hozni. A filmnézés élményét tehát nem ez a készülék fogja elhozni nekünk, akkor sem, ha ebben a homogén háttérvilágítás egyébként nem szabna neki gátat. A sötét képernyőt ugyanis foltmentesen tudta elénk tárni, csak kár, hogy a gyenge látószögek miatt ez szinte mindenhonnan szürkének látszott (lásd videónkat). A kijelzőt játékos képességei sem emelik a legjobbak közé. Képarány kezelés hiányában a viszonylag jó skálázási képességeit ugyanis nem tudja kiaknázni a készülék, mert csak egyetlen alacsonyabb felbontást nézhetünk rajta (ha sebességcsökkentés céljából eltérnénk a natívtól). Gyors mozgásnál kisebb elmosódást is megfigyelhetünk, az input lagja viszont jó volt, ezért szükség esetén játszani is tudunk rajta.
A csatlakozók repertoárja kimerül az egyetlen VGA kapuban, bár az analóg video bemenet még hozta az elfogadható szintet. A kijelző küllemre szerintünk nem csúnya, az alul megtalálható díszléc pedig praktikus, mert ceruzatartónak is jó. Az állvány konfigurálhatósága viszont így nagyon behatárolt, és csak két fix fokozatban lehet kitámasztani a panelt. Extraként a letölthető szoftveres menüt tudjuk még felhozni a monitor mellett, amivel kényelmesen tudtuk elvégezni a kijelző beállításait.
Az AOC olcsó kijelzője ezúttal tehát nem villantott nagyot, és még a 3 napos pixelhiba-garanciáról is le kell mondanunk, ezért jobb, ha figyelmünket inkább a következő monitorra fordítjuk…
LG E1942C
…az LG készüléke ugyanis mindenben jobb egy fokkal. A monitor színei végre olyanok voltak, amilyennek lenniük kellett, ráadásul gyárilag is elég pontos volt a kijelző, ezért kalibrálásra sem volt igazán szüksége. A panel betekintési szögei pedig elérték azt a szintet, hogy a színek szemből a képernyő tetején és alján már majdnem egyformák voltak, ezért akár filmet is nézhettünk rajta. Ebben a viszonylag egyenletes háttérvilágítás is segített, csak kár, hogy a sötét jelenetekkel ez a monitor sem volt kibékülve, mert a fekete szín szürkének látszott. A kijelző az alacsonyabb képméreteket szépen skálázta, és mindig felismerte, hogy milyen képarányt kellett alkalmaznia. Ezért a régebbi játékok nem jelentettek neki gondot, de a sebességgel már nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A bemeneti késés, igaz, alacsony volt, ám az elmosódás már nem csak a teszteken, hanem játék közben is jelentkezett, amit szokni kell.
Még ezzel együtt is egy elég pozitív összkép alakult ki bennünk, és az sem zavart minket, hogy a készülék csak egy VGA bemenettel rendelkezik. Élessége alapján ugyanis vetekszik a digitális példányokkal, ráadásul az automatikus képbeállítás is villámgyors. Az állvány stabilnak bizonyult, magassága tökéletes volt, és a döntögetési tartománya is elég széles volt, ezért kényelmesen be tudjuk állítani. A szoftveres menükezelés extráját ez is készülék is támogatja, de a fizikai gombok olyan jól működtek rajta, hogy nem kényszerültünk rá.
Kár lenne irreális elvárásokat támasztani az LG kijelzőjével szemben, de aki egy megbízható készüléket keres irodába, vagy otthonra második monitornak, érdemes számolnia vele. Különösen úgy, hogy a 3 napos pixelhiba-garanciát is megkapjuk hozzá, ezért nem kérdés, hogy a három monitor közül mi elsősorban ezt vinnénk haza.
Philips 196V3LA
Érdemes még számításba venni a Philips készülékét is, különösen azoknak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy monitorukon legyen digitális kapu. Ugyanis a kijelző egy DVI bemenettel is rendelkezik, mely tűéles szövegmegjelenítésre képes, és a VGA bemenetnél tapasztalt hosszadalmas, automatikus képbeállítás procedúrájától is megkímél minket. Jól beállítva a monitor színei szépek, de a kijelző ehhez igényli a pontos kalibrálást is, a mi példányunknak gyárilag zavaróan zöldes tónusa volt. A panel betekintési szögei ebben a mezőnyben jónak számítanak, csak kár, hogy a képernyő oldalról hajlamos erősen besötétedni. Cserébe viszont nagyon szépen tárja elénk a szürke sötét árnyalatait, ami játékoknál, filmnézéskor, és képszerkesztéskor is nagy előnyt jelent. A kijelző játékra is alkalmas, mert az alacsony felbontásokat szépen interpolálja, és még a 4:3 arányt is támogatja, csak kár, hogy ezt mindig kézzel kell kapcsolgatni. Az input lag problémájával szerencsére nem kell foglalkoznunk. Az egyetlen sebességgel kapcsolatos aggályunk az, hogy a monitornak van egy kis utánhúzása, de ez sem olyan vészes, hogy ne lehetne megszokni.
Az állvány még stabilnak mondható, ergonómiája jó, és kellően széles tartományban lehet döntögetni. A menügombok nem túl acélosak, ezért jó, hogy a kijelzőt szoftveresen is be lehet állítani. Extraként még a beépített hangszórójat említhetjük meg, de gyengécske minőségük okán ezeket nem valószínű, hogy bárki is huzamosabb ideig használná.
A Philips kijelzője azoknak ajánlott, akik egy olcsó monitort keresnek, de képtelenek meglenni a DVI bemenet nélkül. Valamint szeretik, ha a sötét szürkeárnyalatok valóban sötétnek látszanak a képernyőn. Nagyjából ezek a monitor legfőbb erényei. Fontosnak tartjuk még megemlíteni azt, hogy a DVI kábelről nekünk kell gondoskodni, az ugyanis nincs a dobozban, és 3 napos pixelhiba-garancia sem jár a kijelzőhöz.
A monitorokat az Expert Zrt.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!
 
 
 
 
